Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-31 / 205. szám
i t € « Táborozás Mi é i a fiatalokat? Az ifjúsági klub a szabad idő céltudatos, hasznos eltöltésének kellemes formája Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a lapnak az ifjúsági klubokról Balipap Ferenc vitaindító soraihoz kapcsolódva. Hasznosnak és időszerűnek tartom a vitát, mert az elmúlt évek gyors számszerű felfutása után megyénkben is minőségi változás megy végbe a klubmozgalomban. A hozzászólók — nagy felelősséggel és hozzáértéssel — saját tapasztalataik és klubvezetői gyakorlatuk alapján értékelték a jelenlegi helyzetet. A továbbfejlődés útját kutatva más-más feltételt tartottak fontosnak, vagy alapvetőnek. összefoglalásként három, egymástól elválaszthatatlan kérdés kínálkozik: 1. Mi az ifjúsági klubok feladata? 2. Kinek a számára és kiknek a vezetésével működnek a klubok? 3. Milyen körülmények között és milyen módszerekkel dolgoznak az ifjúsági klubban? Ami az első kérdést illeti : a közművelődésnek és az ifjúsági mozgalomnak állandó feladata, nevelési célja a magyar ifjúság kommunista nevelése. Ezért minden KlSZ-szerve- zet és ifjúsági klubot működtető intézmény számára fontos művelődéspolitikai kérdés, hogy az ifjúság hol, hogyan és mivel tölti szabad idejét! A szabad idő hasznos eltöltésének egyik jelentős eszköze az ifjúsági klub. Politikai, világnézeti és kulturális nevelőmunka laza közösségi formában, de meghatározott művelődéspolitikai célokat szolgálva. A klubélet a művelődés, ' szórakozás és pihenés egysége. Tartalmassá ' teheti minden KISZ-szervezet és közösség életét. Feladata, hogy az általános érdeklődésre épülő program, speciális érdeklődést is megalapozzon és kielégítsen. Ahogy a klubmozgalom az általánostól a speciális rétegklubok irányába differenciálódik, úgy különböznek egymástól a közvetlen feladatok, a programok és módszerek is. Az ifjúsági klub tér és lehetőség minden KlSZ-szerve- zet számára ahhoz, hogy klubszerűén megvalósítható kulturális törekvéseit beépítse annak programjába. A klubnak feladata a korszerű, általános és szakmai műveltség fokozatos emelése. Az ifjúság ízlésének és egész érzelmi kultúrájának szocialista irányú fejlődését is segíti. Ugyanakkor a közösségi és közéleti nevelőmunkának is eszköze, színtere. A- második kérdés egyszerűbbnek tűnhet, valójában bonyolult mozgalmi-pedagógiai és szervezési kérdés. Sok klubban nagy energiát fordítanak a berendezésre és a programok szervezésére. Ugyanakkor nem vizsgálják meg részletesen a klubtagság összetételét, kor, "neme, lakóhelye, foglalkozása, érdeklődési "köre és más szükséges szempontok szérint. A működés szempontjából döntő a klubvezető személye. Az elmúlt években több helyen gyorsan és látványosan változtak a tárgyi-technikai feltételek. Ennél lassabban változtak a személyi feltételek; a klubvezetők számának növelése, továbbképzése, hosszabb ideig való megtartása és anyagi, erkölcsi megbecsülés nem megoldott. Ma két azonos képességű klubvezető jelentősen eltérő körülmények között is tud jó eredményeket elérni, de van példa arra is, hogy korszerűek a körülmények, mégsincs tartalmas klubélet rátermett vezető hiányában. A hangsúlyt ma a klubvezető személyére teszem, mert a körülményekhez képest jól végzett munka az eredmény elismerésében, a feltételek javulásában is kamatozik. Ami a klubvezetők képzését illeti, közvetve sok segítséget jelent a klubtanácsok és módszertani klubok működése, de ez nem helyettesítheti a színvonalas tanfolyami képzést és a helyi, konkrét módszertani segítségadást. A klubok irányításában és programjuk alakulásában nagy szerepe van a társadalmi vezetőségeknek és a klub kapcsolatainak. Legfontosabb a helyi, területi KlSZ-szervezet- tel való összeköttetés. A KISZ-szervezet megbízottaivcl, és tagjaival képviselteti magát a klubban. Jelenlétével, véleményével és munkájával befolyásolja, alakítja a programot, részt vesz a közösség munkájának irányításában és megvalósításában. Jelenléte nem politika mentes, mint ahogy az általa képviselt program sem lehet az. Állandóan kapcsolatokat keres és tart a KISZ-en kívüliekkel, és az ifjúság különböző rétegeivel. A klubban végzett munkájának tapasztalatait közvetlenül fel tudja használni saját politikai munkájában. A harmadik kérdésre a választ egy alapkövetelménnyel kell kezdeni. Minden klub vezetésének tudnia kell, milyen elérhető célokat állítson közössége elé. A klubhoz és annak közösségéhez való, tartozást erősíti, ha a meg-megújuló célokat — például rendezvények, kirándulások stb. — saját erőből, közösen, közösségi célként érik el. Az ízlésesen, korszerűen berendezett, tiszta és ápolt helyiség csak keret, mert változatos program nélkül alig több egy eszpresszónál. „Progra- mos” és „szabad” napok válthatják egymást. A „szabad” napokon mindenki kedvére játszhat a klub társasjátékaival, olvashat, rádiót hallgathat és más hasznos elfoglaltsággal töltheti az idejét. A „programos” napok helyt adnak a művelődés, pihenés, szórakozás legjobb formáinak: az ismeretterjesztő előadásoknak, politikai és közéleti vezetőkkel való találkozásnak, vetélkedőknek, versenyeknek, kiállításoknak és bemutatóknak, zenei, irodalmi, táncos és más programoknak. A jó klubban nem feledkeznek meg az. anyák napjáról, a nők napjáról, pedagógusnapról, a fiatalok névnapjáról, érettségi-, vagy szakmunkás- vizsgájáról stb. Ötletes műsorokkal és szellemes kis ajándékokkal az egész kollektíva ünnepévé avatják a fiatalok életében bekövetkezett sorsfordulókat. Az általános klubok mellett kialakulóban vannak az azonos érdeklődésen alapuló speciális ifjúsági klubok. Milyen lehetőségek vannak ? Például : fiatal olvasók klubja, filmklub, zenebarátok klubja, könnyűzenei és dzsesszklub, tv-klub, magnósklub, a képzőművészetek barátainak klubja, táncklub, fotóklub stb. Nagyon fontos a helyi lehetőségeket, megvizsgálni azokon a technikai területeken, amely iránt a fiatalok különösen érdeklődnek. Az MHSZ és a TIT segítségével például szervezhetők újító-, barkács-, ezermester-, rádiós-, autós-, motoros-, repülő-, híradós-, lövész-, kémiai, fizikai, biológiai, helytörténeti és más érdeklődési körű csoportok. Azt hiszem, a megkezdett vitát folytatni kellene, a klubokon belül, azt kutatva, hogy a helyi lehetőségeket jobban kihasználva, és tovább fejlesztve, hogyan lehet az adott ifjúsági klub munkáját színesebbé, tartalmasabbá tenni. Ehhez jó lehetőséget kínál a „Kiváló ifjúsági klub” pályázat is. kacziän János KISZ mb titkára Középiskolások figyelem ! Kidolgozták a középiskolai ösztöndíjrendszert, amely 1973. szeptember elsején lép életbe. Célja az alacsonyabb jövedelmű fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek ösztönzése a továbbtanulásra, és az ennek érdekében áldozatot vállaló szülök segítése. Az a nyolcadikos kérhet ösztöndíjat, aki gimnáziumban vagy szakközépiskolában kíván továbbtanulni a legalább egyik szülője fizikai dolgozó, családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 900 forintot, s 8. félévkor a tanulmányi eredménye elérte a négyest Az ösztöndíj nagyságá-r nak megállapításánál előnyben részesítik a szakosított tantervű osztályok tanulóit. Arról, hogy ki mennyit kap, a középiskolai diák-szociális bizorság dönt. Tagjai az igazgató, a párt és KISZ, valamint a diákok választott képviselői. Nagyon rohan az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy ünnepélyesen — bár a korábbiaknál kevesebb ünnepélyességgel — megnyíltak az első idei önkéntes ifjúsági építőtáborok. Pedig dátum szerint ennek több, mint két hónapja. Most meg már az utolsó váltás is leteszi a szerszámokat, augusztus 26-án mindenütt levonták a tábori zászlókat, elárvultak a sátrak, az épületek, kialudt a konyhákban a tűz, hazaindulnak a lányok . és a srácok. A szokásos adatokat még nem összesítették erről a jubileumi nyárról — az idén vonultak tizenötödször ifjúsági építőtáborba a fiatalok — de részeredmények már vannak. Eszerint augusztus elejéig, vagyis másfél hónap alatt mintegy 18 ezer fiatal dolgozott az ország legkülönbözőbb részein, különböző munkákon. Az egyetemisták, főiskolások, szakmunkástanulók és középiskolás diákok egyebek között 2100 mázsa gyümölcsöt szedtek le, több, mint 800 ka- tasztrális holdon mintegy 2 300 000 szőlőtőkét kötöztek, 57 ezer köbméter földet mozgattak meg és csaknem 150 ezer négyzetméternyi területet rendeztek. Ha elkészül a végleges mérleg, hozzáadva a felsoroltakhoz az utolsó két váltás, szám szerint 13 ezer fiatalember munkájának eredményét is, akkor ez a nyári számvetés kifejezetten impozáns lesz. És ennek megállapítása után már szinte magától kívánja folytatni az újságíró tolla, a szokásos fordulat olajozott szavaival: „Persze, a mázsáknál, folyómétereknél és köbmétereknél fontosabb az erkölcsi haszon.” Amely alatt azt illik érteni, hogy az építőtáborokban fegyelmezett körülmények között voltaképpen a diákok munkára nevelése folyik, tehát maga a tevékenység lehet akár valamiféle absztrakt, elvont munka is, csak meglegyen a pedagógiai haszon, a magasztos célhoz jussunk közelebb. Tisztelet és becsület a pedagógiai szándéknak, a jóindulatot természetesen igazságtalanság lenne kétségbe vonni. Az építőtábori munkának nem is kicsi az erkölcsi haszna. Mégis, akkor az igazi, ha a fiatalok tudják, hogy olyan munkát végeznek, amelynek révén nemcsak nemes tulajdonságaik fejlődnek, hanem értelmes segítséget is nyújthatnak a közös gondok megoldásához. Ha érzik, hogy nagy, szükség van arra, amit csinálnak. Ekörül az idén nem is volt különösebb hiba. Nyugodtan kimondhatjuk, sőt ki is kell mondanunk, hogy a tekintélyes gyümölcsössel, szőlővel bíró gazdaságok a legtöbb helyen az önkéntes fiatalok nélkül csak nagy nehézségek árán, vagy sehogyan sem tudták volna betakarítani a termést. Ugyanígy tereprendezéshez, útépítéshez sem tolonganak nyaranta a felnőtt munkások, ezért aztán a diákok nyári táborai nélkül jónéhány fontos munkára voltaképpen sor sen» kerülhetett volna az idén. Igaz, vonzza a diákokat a közös táborélet varázsa is, de méginkább az a meggyőződés, hogy felajánlott munkájukra az adott területen nélkülözhetetlenül szükség van. Ebből a szempontból különösen örvendetes volt az idén néhány újdonság. Közismert például; hogy kevés a lakás, emiatt minden korábbinál nagyobb erővel folyik a lakásépítési program megvalósítása. Nem is kellett sokat magyarázni a diákoknak, amikor a KISZ budapesti bizottsága fővárosi táborba, az újpalotai lakótelep építésének segítésére hívta őket. Mentek is több, mint hat- százan és derekasan kivették a részüket az alapozásból, a kész lakások takarításából, a különösebb szakértelmet nem, da szorgalmat annál inkább követelő munkákból. Aztán itt van egy másik gond: a tanyákon élő gyerekek hátrányos helyzetének enyhítése, magasabb színvonalú tanulásuk feltételeinek megteremtése. A budapesti műszaki egyetemisták nemcsak jól ismerik ezt a gondot, többen közülük szintén tanyáról indultak. Kiskunmajsai építőtáborukban százötvenen dolgoztak a nyáron napi két műszakban az első tanyai kollégium építésén. A műszaki egyetemis. ták egy másik csoportja Kiskunfélegyházán az új gépipari szakközépiskola tanműhelyének építését segítette. Eljött a táborozás ideje, most megint a tanuláson a sor. Talán hangsúlyozni sem kell,’ hogy milyen jó érzésekkel ülnek be a padokba az építőtáborokat megjárt diákok. „j, " ARKUS JÓZSEF ' A IV. országos ifjúsági népművészeti tábor zárókiállításának egy részlete a dombo- ri KISZ-táboröau.
