Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

Vérkonyi Nándor:

 MÀNDALA-JELKÉP

Mennyei birodalmak, városok, épületek

16.

Nyíltan mutatja ez azoknak varázsló üzelmeit, kiket papjainak neveztek, de démonok és angyalok voltak [ti. gonosz, pogány angyalok]. Menynyi bálványozást fogsz tehát találni eme helyeken! A tojásokat [kőgolyókat] Castor és Pollux tiszteletének tulajdonítják, s nem pirulnak őket Jupiter, a hattyú [és Léda] tojásából kikelteknek hinni. A delfineket Neptunusnak ajánlják [ezekkel és » kőgolyókkal a körfutások számát jelezték] ; oszlopok hordozzák a Sessiá-. kát a vetések, a Messiákat az aratás, a Tutelínákat a gyümölcsök védőistennőit. Eléjük három oltárt állítanak három nagy, hatalmas erős istennek. Ezek úgy vélik, samothrakéiak [kabirok], A roppant obeliszk, mint Hermateles bizonyítja, a Napnak állíttatott: felirata és jelentése tehát egyiptomái babona. [A felirat szövegét nem ismerjük, az obeliszkek „a Napisten tiszteletére szenteltek”, írja Plinius, ezért nevezi Tertullianus egyiptomi babonának.] Fázott a démonok serege az ő Nagy Anyja [Köbeié] nélkül, ő tehát ott áll az Euripus partján [a versenypályát körülvevő vizesárok, Okeanos, a világtenger jelképe]. Consus [tanácsadó isten], mint mondottuk, a határköveknél, a föld alatt lappang. Murtina bálványa is ott áll, ugyanis Martinát a szerelem istennőjének mondják, s azon a helyen szentélyt emeltek nenak minden fajtája Istentől megátkozott, azok is átkozottak melyek a világ elementumait megszentségtelenítik.”

Tertullianus méltatlankodásából kiviláglik, hogy a rómaiak a versenyjátékok egész apparátusának mitikus eredetet tulajdonítottak, mégpedig görög gyökerűt, ezenfelül szertartásosan bonyolították le őket, s a cirkuszt telerakták istenekkel, kultusztárgyakkal. De értelmüket nem tárja fel, holott lehet, hogy már nem voltak közismertek, s magyarázatra ■szorultak. Mint keresztény, a Sátán műhelyét, „officináját” látja a cirkuszban, és Isten nevében átok alá veti.

De Plutarkhosz egyetmást megmagyaráz. 'Romulus a városalapítás előírt rituáléja szerint, állami-vallási okokból hozta be a versenyjátékokat. Az elsőt az építés negyedik hónapjában tartotta, mint a felavató szertartások egyikét, s összekapcsolta a szabin nők elrablásával, minthogy népe nagyrészt világgá szaladt szegénylegényekből gyűlt össze. De előbb egybe kellett gyűjtenie a szükséges isteneket. A legfőbbnek, Consusnak, vagy a Lovas Neptunusnak (Tertul- lianusnál: Hippion) oltárát

föld alatti rejtekben állította föl, illetve „találta meg”. „Ennek az oltárnak feltalálása alkalmából — írja Plutarkhosz — rendezett Romulus pompázó áldozati ünnepeket, kocsiversenyekkel, s meghívta a szomszéd városok lakóit. Nagy sokaság sereglett össze, s maga Romulus a tanácsurakkal bíborköpenyben [papkirályi palástban] legelöl ült?’

A BIZÁNCI CIRKUSZ

Ez a minden ízében pogány intézmény, sőt rítus Bizáncban sem változott lényegesen, s a játék mégis virult, sőt tombolt tíz keresztény évszázadon át, a város bukásáig, s a birodalom sorsa nem egyszer a hippodromban dőlt el. Mint volt ez lehetséges? A titok nyitja ott rejlik, hogy a cirkuszban a szakadatlan világmisztériumot játszották, éppoly szakadatlanul, s úgyszólván függetlenül a vallásoktól, saját önálló rituáléval. Mindössze néhány emblémát kellett eltakarítani, vagy kicserélni, s az üzem folyhatott tovább a keresztény éra alatt is. A gladiátori harcok, állatviadalok, kegyetlen, Vérengző látványosságok, mitológiai, történeti, s egyéb színielőadások, pantomimek, táncok, artista- és bűvész-mutatványok, csaták, tengeri ütközetek mind csak interludiumok a reggeltől estig folyó kocsihajszábari.

(Folytatjuk.)

ki. Vedd észbe, , keresztény, mennyi tisztátalan istenség birtokolja a cirkuszt! Idegen tőled ez a vallás, melyet ily sok ördögi szellem lep el [...] Most pedig a mutatványokról szólok, amiket a cirkuszi játékok előadnak. A lovaglást valaha egyszerűen, szőrén ülve űzték, így tehát általában nem volt bűnös dolog. De amikor a játékokba bevitték, az istenek ajándékából a démonok művelete lett Ezt a módját Castornak és Pollux- nak tulajdonítják, kiknek Mer- curius adta a lovakat, mint SteichorUs állítja. De Neptunus is lovas, a görögök Hippionnak nevezik. A négyesfogatot a Napnak, a kettőst a Holdnak szentelték. Elsőnek Erichtho- nius merészelt négy lovat fogni a kocsi elé, és gyors győztes lett kerekeivel. Erichthonius Minerva és Vulcanus fia, és noha múló kéjvágyból született a föld alatt — démoni csoda ez! — at- ördög maga ő, nem kicsi ' kígyó. És ha valóban Trochilus a kocsiversenyek szerzője, első művét Junónak ajánlotta fel. Ha Rómában Romulus mutatóit be először négyfogatút, úgy vélem, ő maga is a bálványok közé került, ha azonos Quirinusszal. [Quirinus = Lándzsahordó, ősrégi latin isten, később az istenített Romulusszal azonosították.] Ha a négyesfogatokat ilyen alapítók teremtették, a kocsi- hajtók is méltóképpen öltöttek magukra bálványozást színeikkel. Kezdetben csak kettő volt, fehér és vörös: a fehér a télnek volt szentelve a tiszta hó miatt, a vörös a nyárnak a Nap pírja miatt. De azután kéjvágyból és babonából egyaránt indíttatva, egyesek a vöröset Marsnak, mások a fehér- ret Zephyrusnak szentelték; a zöldet a Földanyának vagy a tavasznak, a kéket az Égnek és a tengernek vagy az ősznek. De. minekutána a bálványozásNépújság

1912. augusztus 31.

Fülöp János:

©• ••

FÜLEMÜLE

16.

— Attól kezdve nem is találkoztatok, csak...

— ... csalc a kórházban. Csak ott tudtam meg, mi történt vele időközben.

— S ott megtudtad?

— Igazad van. Máig se tudom, mi történt vele. Csak azt tudom, hogy rosszul ismertem..

*

Órák óta megyünk. A fülemben, a fejemben, az egész testemben zúgás van. Egyszeregyszer olyan ingerültség fog el, legszívesebben üvCltenék egyet: elég legyen már! megállni! de a motor visszafojtva, mélyen, folyvást c^ak jár, s mi cammogunk.

A parancsnoki kocsi, amelyben ülök, legalább háromszor ilyen gyors menthez van szokva, de alkalmazkodni kell az oszlophoz, mögöttünk — egy- egy kanyarban hátralesek — kilométernyi hosszan jönnek a teherautók, ponyváik alatt a fiúk, meg a szerelvényeink.

Az öreg alszik. Egyenes a feje, de egy-egy huppanó jobbra-balna dobja, akkor megint elhelyezkedik — holtfáradt lehet, csupa vér volt a szeme, amikor rámnézett. Nagyon nagy slamasztikából húzott ki, nem vitás; nagyobb a szerencsém, mint az eszem. Ha a srácok közt maradok, igen hamar kenyértörésre került volna a sor Miska közt meg énköztem. Hogy Parázs főhadnagy elvtárs közvetlen futárja lettem, megoldódott a probléma. Nem úgy ismertem meg Máskát, hogy bemósze- rolna a többiek előtt.

Ha pedig mégis megtenné, meglenne a válaszom. Megmondtam neki kerek perec, r.mikor elindultunk, hogy hülyeséget csinálunk. A posta

igenis igazolta volna, hogy nem tudták kákézbesíteni a táviratot a tanyára. S akkor nyugodtan mehettünk volna körbe, a mohácsi rév felé.

Arra hivatkozni, hegy kell a segítség!... Pont mi ketten hiányzunk, megfékezni a Dunát! arról nem is beszélve, hogy mi lehettünk volna az első két áldozata az árvíznek!

Lehet, hogy őneki mindegy. Összeveszett a drágalátos faterjával, kapott egyet az ostorral, elment az életkedve. Nem vitatom. Megértem én, mi van ilyenkor. De énnekem miért kellett volna a jég alá kerülnöm? Mert kidobtam a taccisot a konyhájukban? Margit megbocsátotta, megcsókolt! Azt mondta, menjek el újra hozzájuk! De ha vége lett volna a dolognak — ami jóformán el se kezdődött — akkor se kockáztatom az egyetlen tyúkszaros kis életemet!

Nagyra volt vele, hogy átjut a jégen. Azt mondta, még a zajló Dunán is át lehet ■kelni. Mint ahogy át is ment!, jó, megfürdótt, de átment. Ha én ehhez nem kellettem, akkor mire a nagy müfölháborodás, hogy cserbenhagytam őt?

így fest a dolgok logikája, s ezért nem fogom neki soha az életben megbocsátani, hogy leköpött.

Letöröltem. Ilyen nagy marha emberrel szemben nem fogok fejjel a falnak menni. Meg fogom találni a módját, hogy visszaadjam neki a sértést. Ezerszeresen.

Én hiszek abban, V'ogy az ember megkapja azt, amit megérdemelt. Ott volt az én esetem, Vénekkel és Szomol- nokkal. Ha más talán nem is tudja, én tudom, hogy VéHajóút — szárazföldin

A Lengyelországban vándorló turistának nem mindennapi élményben lehet része: utazhat hajóval, de .. .szárazföldön. Ezt a turista-különlegességet az Elblagi Csatornán való hajókázás teszi lehetővé, ugyanis az út egy része szárazföldön vezet. Különlegesen megszerkesztett csúsztatókocsik segítik át a szárazföldön a hajókat vagy a csónakokat az alacsonyabb vagy magasabb szintű víziútra. A 81 kilométer hosszú Elblagi Csatorna számos csatlakozó tó láncolatán keresztül vezet, melyek szintkülönbséggel rendkívül nagy: helyenként körülbelül 100 méter. Az útvonal többek között két zsilipen és öt sólyán át halad. Ez a különleges, eredeti közlekedési

útvonal egyedülálló Európában.

A víziút teljes hossza rendkívül változatos, a vándort hosszú kilométereken át szép, hosszú törzsű erdők kísérik s a fák koronái üdvözlik, míg a Druzno tavon találkozik a vízimadarak rezervátumával. Maga Elbag (Elblong), ahová a hajó tart, nagyon szép műemlék jellegű város. A vidéknek van még egy nevezetessége: nem messze innen, a Visztula torkolat vízkiöntése mellett fekszik Frombork városa, ahol Kopernikusz kidolgozta korszakalkotó művét, a „De revo- lutionibus orbium coelesti- um”-ot. Itt emelkedik a XIV. században épített torony, ahol a nagy tudós lakott és dolgozott.

Pécsi őss

Pécs őszi kulturális programja a szokottnál is gazdagabbnak, változatosabbnak ígérkezik az idén. Szeptember, október és november csaknem minden hetére jut egy- egy érdekes esemény: hangverseny, tárlat vagy előadás. A száznapos őszi programot a

III. országos kerámiai bienná- lé — az élő magyar kerámiaművészek hagyományos seregszemléje — nyitja meg. Pécs rendezi meg az idei dél-dunántúli népművészeti hetet, amelynek középpontjában a nagymúltú népi fazekasművészet áll majd. A Mecsekalwn kerül sor az országos diafesztiválra és az cCmatör képzőművészek országos s^^mlé- jére. Az ősz folyamán bemutatkozik a „Pécsi műhely” elnevezésű fiatal alkotókollektíva, amely különösen a díszítő zománc készítésében .ért el figyelemre méltó sikereket. A zenei évad kiemelkedő eseménye lesz a Mozart-hangver- seny a világhírű négytornyú székesegyházban. Az őszi programot a népek barátságának hete zárja majd, amelyet a tanárképző főiskola rendez.

neken nagyon elkapattam magam. Azt hittem, hogy nekem minden sikerül. .Nagy volt a pofám . a többiekkel. Meg is kaptam a beosztásom, mehettem a vastag falak közé. De amikor megszöktem, nekem voit igazam. — Bebi- zpnyoscvdott. Jóra fordulnak a dolgok. Most se lehet másképpen. Lám, alig léptünk be a laktanya kapuján, már hivattak az öreghez, s megmondta, hogy engem választott ki maga mellé. Még a cuccomért 6e magamnak kellett lemennem, úgy hozta föl valaki. & nem a teherkocsiban szívom a lábszagot, hanem itt ülök, a parancsnoki kocsiban, egyedül két ülésen, kényelmesen.

Azt még nem tudtam kipuhatolni, milyen fej ez a sofőr. Hallgatag hapsi, s nagyon jók lehetnek az 'degei, mert a szeme se rebben, ha csak harminc-harmincöttel megyünk. Láttam én már őt döfni ezzel a kocsival: ment, mint a veszett fene. Arra se volt ideje az embernek, hogy fölemelje a kezét a stopphoz — igaz, ez sose állt meg. teleporozta az ember pofáját, nem mutatta, hogy „nem tehetem, pajtás”, nem nézett se jobbra, se balra. A nagvgóréé a kocsi, nyilván a sofőrjét is úgy választotta ki, hogy azzal ne legyen neki baja.

Most viszont mi leszünk a nagygórék. Parázs főhadnagy elvtárs intézi a dolgokat, mert ő civilben mérnök volt. Az egész ezred neki van alárendelve. Külön futárt rendeltek mellé, s ez én vagyok.

Fogok én még ezzel a kocsival végighajtani a gát mellett, s keresztülnézni egyeseken, akik közben derékig a drekkben gázolnak és hordják a homokzsákot.

Ki mit keres azt találja, tartja a mondás.

No, erre rápipálunk! ..■ Milyen jó, hogy legfölü're tettem a cigarettám, most van tartalék nálam, meg tudom kínálni a pilótát. Láttam, elég. sűrűn dohányzik.

— Kérsz, apa? — hajlok előre.

Odanéz a csomagra] s rá biggyeszt. Vesz a magáéból. Le vagy csinálva, válogatós hétszentség! De azért a tüzet elfogadja, az nem derogál neki!

Még közelebb is int:

— Mi ez — kérdi —, arany?

A ikis medaillonom. Ügy

nekigombolkoztam, hogy látta megcsillanni a gyufa fényében.

— Az — mondom, s becsúsztatom a mellemre a láncot.

— Nem adod el? — s fe- lémfordul.

— A...

Hallgat. Megyünk. Ismét az utat nézi.

— Jó pénzt adnék érte — mondja.

— Emlék — felelem kurtán, hogy értsen belőle.

Vállat von, s visszasüpped a dolgába.

Jó pofa. pénzt akar adni érte. Amit nem lehet megfizetni.

Sose értettem, hogy maradt meg nekem ez a kis lánc, meg a médaillon. Voltak az intézetben olyan bugás gyerekek, kilopták a buktából a lekvárt. Csak arra tudok gondolni, hogy a betyárbecsület fogta le a kezüket. Anyja mindenkinek van, ha ismeri, ha nem.

Mikor már kapiskáltam valamit a világból, megtaláltam a nyakamban a láncot. Azt mondták a nevelők, hogy ez kezdettől ott volt, csak ők félretették, amíg totyis nem lettem, de már akkortól hordtam. Lekopott a kis alak róla, de én emlékszem, hosszú ruhás nő, karján gyerekkel, mögötte sugarak, meg voltam róla győződve, hogy az az én anyámat ábrázolja, meg engem. Egyszer — már Véneken — az egyik srác lehurrogott, hogy az egy szimpla szűzmária-érme ; úgy mentem neki, alig tudták kiszedni a kezem közül, valósággal rohamom volt, még a szám is habzott.

»Folytatjuk.)