Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
Hol vannak már a biikkfaerdők ? Bükkfa szerbül: Garáb. Innen ered Grábóc neve, a kis falucskáé, mely szinte bele- töpped a Völgység és a szekszárdi dombok közötti résbe. Grábóc hatodik évszázada falu. Haldoklása lassú. Talán nem is haldoklásnak, egyhelyben topogásnak nevezhetnénk inkább. Csak ahogy az évek múlnak, úgy mállik-mállik a tömésházak vakolata. Kár volt kiirtani a hatalmas bükkfaerdőket? Most fafeldolgozó üzem épülhetne a dombok alatt. Az erdőség, ha gazdagságot nem is, de biztos megélhetési forrást adna? A föld? Egyszer egy minisztériumi küldöttség járt a környéken. Valaki megjegyezte: „Ez a téesz nem tartozik a nehéz körülmények között gazdálkodókhoz. Példátlan körülmények között gazdálkodik”. A lejtők és emelkedők lendületét traktor is nehezen szuszogja végig olykor. Hát még a kombájn! Idén is kézzel vágták a rendet a dombokon. De a Grábóciak mégsem panaszkodnak. A kis községnek mintegy három éve Mő- csénnyel együtt közös községi tanácsa van. Mőcsényben. A nagyobb falu Mező Imre Termelőszövetkezete az elmúlt esztendőben száz forint 'körül fizetett munkaegységenként. A lakók takarékbetétkönyveiben jelenleg több mint egymillió forint fiadzik. A falut a szerbek alapították, de egyetlen sem él már közülük a faluban. Az utolsó család 1930-ban költözött tovább. Jöttek viszont székelyek, s maradtak németajkúnk. Kevesen. Ma Grábóc lakossága alig észrevehetően csökken. Évente egy-két fővel, legfeljebb egy családdal. Az üres házak azonban legtöbbször gazdára találnak újra. Tolna alig ta- nyányi településeiről, az Alföldről, több család költözött az elmúlt években Grábócra. A házak szomorú képet mutatnak. Néhol már kiszakítot-, ta az idő a valamikor festett, faragott kapuszárnyakat, megereszkedett a zsindely a tetőkön, a tűzfalak vályog barnájába fészket rak a veréb. Az utóbbi két évben egyetlen ház épült. A lakosság száma ma 410. Felső tagozatos iskola nincs. Negyediktől lefelé osztatlan általános iskolába járnak a kisebbek. A nagyobbak Bonyhádra buszoznak iskolaidőben naponta. A falu 132 telke közül már csak nyolcvanon van épület. Apponyi Margit a valahai grófok és politikusok oldalági leszármazottja. Ma a falucska könyvtárosa. Ezerkilencszáz kötet fölött parancsnokol. A beiratkozott olvasók száma száztíz — minden negyedik grábóci könyvtári tag. Margit néni hatvankilenc éves és panaszkodik: a fiatalokra. Azokat nem érdekli a könyv, csak a jogokon jár az eszük. Negyvenötben jött a faluba, S ide gyökerezett. Jó a levegő. Az megfizethetetlen. — Ha csak bemegyek Bonyhádra, — mondja — már fáj a fejem. — Itt minden olyan tiszta. Egyszerű. Egyszerű? Negyvennégyben menekültek Erdélyből. Belépett a kommunista pártba. Béna bátyjával Grábócon kis nyugdíjából, népművészeti hímzésekből éldegéltek. 1951-ben elkérték a párttagsági könyvét. Nem adták töb- feé vissza. És Margit néni, aki ma pici, holló anyóka, szürke, hajjal, elment Komlóra. („Ezt mind megírhatom, Margit néni? így igaz, pontosan?” „Miért mondanék én mást fiam, ennyi év után?”) A Kossuth aknáról mindenki hallott. Ott dolgoztak a csíkos ruhások, ott volt a legelhanyagoltabb a berendezés, a legmostohább világ. A bányászat nem volt életbiztosítás. De ott volt a „komlói álom”. „Második Sztalinváros épül itt” — mondták hőskorában. Margit néni gépkezelő lett. Tíz éven keresztül szállt le sihtára. ötvenhatban is. — Igaz, akkor dupla fizetésért — mondja és mosolyog — Mert azok is megkapták a pénzüket, akik sztrájkoltak. Mi duplán kaptuk. Aztán nyugdíjas lett. Örök használatra kapott házban lakik Grábócon. Elhanyagolt épületben, galambjaival, melyeket szerinte füttyel csalnak el a szomszédok olykor, kutyáival, melyektől mindenki fél — és szilikózisával. — Majdnem mindenkit ismerek itt. Higyje el, jó emberek laknak errefelé, — mondja. A könyvtárszobában nyirkos a levegő. Margit néni rágyújt egy Symphóniára. Régebben Munkást szívtam — mondja. — Emlék a bányából. Margit néni azonban ma boldog. Jó hírt hoztak a járásból. Uj bútorokat kap a könyvtárszoba. Lesz olvasóterem is. Hozzátartozik Apponyi Margit története Grábócéhoz? Ma történet a falu jelképe is lehetne. ; - : ■ : ■ v; . . 1 karítják,. két * köáfalat -felhúznak és kész a terem. Néhány tucat tégla elég.. A többi , helyett agyag is jó. Megterem néhány lépésnyire a domboldalban. Lesz majd a teremben két pinpongasztal, nyújtó, gyűrű és más tornaszerek — mondják. — Használhatják az iskolások és a helyi sportkör is. Megható erőfeszítés. Haldokló falu Grábóc? e Kooperáció Előnyökkel és hátrányokkal Azért áz mégsem Igaz, hogy* a grábóci fiatalok nem szeretnek olvasni. Margit néni túlzott. Talán a klubterem zavarja olykor. Grábócon van a járás egyik legjobban működő KISZ-szervezete. „Könnyű harminc emberrel !” — mondhatják a nagyobb falukból. Nen könnyebb. A lehetőségek — elsősorban az anyagiak — is arányosan kisebbek. Mi pótolhatná más a ' pénzt, mint a lelkesedés. Balázs Antal titkárt mindenki ismeri. Csinált valamit. Az ifjúsági klub esténként megtelik. Grábóciak nyerték az öt karika öt verseny vetélkedőt. Nincs sportterem? De van egy istálló, a könyvtárépület mögött. KitaAz ajtóban miniszoknyás fiatalasszony áll. A lakás akármelyik városban lehetne. A berendezés korszerű, a bútorok világosak. Gáborosi Pálné a faluban született, idevaló. . — Elíhegyünk Bonvhádra, — mondja — nem fogunk itt megöregedni. — Bonyhádon mégis nagyobb a világ. Elhiszik nekem? Nézzenek a falra. Azokat ott mind a férjem festette. Tetszenek? Elküldtünk a képzőművészeti lektorátos- nak is közülük. De az én. férjem nem azért fest, hogy pénzt keressen vele. Mit lehet Grábócról kérdezni. Pali kőműves. Nem több, nem is akar mást. De nézzék végig a rajzait mind. A meglehetősen hullámzó színvonalú rajzok többségén izgatott égre meredő, gnómi- kusan hosszú,, extatikus végtagok meredeznek. Stilizált lovak, messzire nyúló, kérő kezek. És koponyába állított kis- balta egy szál gyertya mellett, és összeaszott, fonódott figurákkal kitöltött kép sarkában szépen cirkalmazott felirat: „soha söbbé háborút”. A nagyszobában ott áll a televízió. De a tévé nem újdonság Grábócon," • esáknérff'-j minden családnak Van. A' nyólévan lakófíáz' közül hat- . vannégybe jár a postás az elő-',., fizetési díjért. o Sok Grábóc van Magyarországon és .Tolna megyében is akad néhány? Aligha lénne igaz. A falu történelmi múltjával, nem sorol be a kihaló falvak közé, ahol az üres házakban gaz nő a kiszakadt ablakrámák helyén. Bonyhád légvonalban nincs öt kilométerre sem. Kétóránként autóbusz brummog a műúton. K. P, A hajó célja felé tart, ezen a hangsúly, ám. a zátonyok a megf éneklések ■ veszélyére figyelmeztetnek. ~ A kormány Gazdasági Bizottsága 1970 végén, foglalkozott a vállalatok kooperációs tevékenységével. Rámutatva:■ < anriak nagy fontosságára, különböző intézkedések megtételére hívta fel az érintett irányító szerveket. Van is javulás; de még mindig sok a víz alatt rejtőző, a haladást lassító,- a hajótest épségét fenyegető szikla, ho- mokpad. S ráadásul - a hajó sem mindig arra megy, amerre legrövidebb útja vezetne. SZERVEZÉS + FEGYELEM A szerződéses fegyelem betartása nélkül elképzelhetetlen a zavartalan kooperáció — hallani sűrűn a jogos megállapítást. Szervezés híján még, kevésbé. Sok helyen azonban még mindig ott tart a dolog, hogy magát a forgalmat vitatják: ki mit értsen rajta? tAz iparban — ez tény ’ " e ' kapcsolatok jórésze az ómechanizmusban kényszerűen jött létre. Kijelölés s nem gazdasági érdekek alapján. A kooperációs szervezet ennek jegyeit ma is- magán hordozza. Léteznek ír monopolhelyzetből keletkező feszültségek. Van < kiszolgáltatottság. S persze, szervezetlenség, rossz munka is; Két nagy csoportba sorolhatjuk a kooperációs kapcsolatokat. Ezek: a munkamegosztás, illetve a kapacitás-bővítő jellegűek, Mindkettőnek vannak egyszerűbb és bonyo- luttabbT-^'formái, :3rthHír"$S- nyíl3 egyenes, viharvert- és kanyargós útjai. DRÁGA '.’VtepOLOAS '''7 Természetesnek tűnik, hogy egy-egy vállalat ne termelje meg mindazt, amire késztermék előállításához szüksége van. A nagyüzemi — nagysorozatú gyártás fokozatosan kialakította a specializációt, a munkamegosztás jellegű kooperációt. A Diesel-mozdonyhoz, a tehergépkocsihoz több ezer alkatrész kell. Igencsak drága mulatság lenne, ha valamennyit — o csavarokat, műszereket, lámpákat, rugókat stb. — ott állítanák elő, ahol felhasználják. Újfajta anyagból, úgynevezett grabostepből készítenek aporákokat csehszlovákiai exportra Hőgyészen a Tolna megyei Textilipari Vállalatnál. Az üzemben szalagrendszerben gyártott ruhákból 18 ezer darabot külgeçek Csehszlovákiába Papíron sem egyszerű felvázolni egy-egy vállalat kooperációs kapcsolatait — szerelő tevékenységet folytató gyárak esetében száztól ezer- ötszázig terjed a partnerektől érkező különböző termékek száma! —, s még nehezebb azokat a gyakorlatban érvényesíteni. Hol a kapacitás elmaradása az igényektől, hol az ingadozó; vagy éppen állandóan gyenge minőség, s szállítás akadozása okoz zavarokat, veszélyezteti a végterméket kibocsátó üzem, munkáját, hiszen egyetlen alkatrész hiánya miatt megtorpanhat az egész folyamat; a termék „majdnem kész”, csak éppen kiszállítani, eladni nem lehet. VASTAGON FOG A CERUZA A kapacitásbővítő kooperációkra akkor kerül sor, amikor egy-egy üzem önmaga már nem képes kielégíteni a keresletet. Ilyen esetekben esetleg komplett részegységek alkatrészek, szerelvények, előállítására vállalkozókkal szerződik. Veszélyforrások itt is vannak. Anyagellátási, műszaki, piinőségi, gondok például. Azután: ha fejlesztik a végterméket, akkor a koope- rátáknak szintén korszerűsíteniük kell. Tapasztalható széles körben az is, hogy az „albérlők” — mivel az alkatrészek nagyobb hányada a szabadáras kategóriába tartozik —igencsak vastagon fogó ceruzával kalkulálnak, helyzetüket az indokoltnál magasabb árakkal kamatoztatják. Ha ennyi a gond, érdemes egyáltalán : bajlódni a kooperációval?- Nem azoknak van igazuk — mint történt ez a többi között az ontvénykészí- tésnél, a csavartermelésben, — akik megunva az ismétlődő bajokat, a kiszolgáltatottságot, maguk rendezkedtek be az addig ■ másutt gyártott áruk előállítására? A munkamegosztás nemcsak a tömegtermelés természetes velejárója, hanem feltétele a műszaki haladásnak, azaz a versenyképességnek. Tehát elkerülhetetlen ELEMEZNI ÉS CSELEKEDNI *-> Népgazdasági összességben sok milliós veszteségek szár■+: mosnak a kényszerűen megtakarított kooperációból, az ilyen módon helyben — háromszoros, ötszörös önköltséggel — termelt árukból. Kevés a kis- és középüzem, amely kooperációs kiszolgálásra rendezkedett be, s ezért a nagyvállalatok legtöbbször rimánkodvak, fűt-fát ígérnek, csakhogy partnert találjanak. Akár ..egy termelőszövetkezeti kiegészítő r üzemet is. S mert a viszony már kezdetben sem az egyenrangúságra épül, ké- sőbp még; inkább, 'eltér attól; elmarad a minőségi kifogás, á késedelmes szállítás miatti kötbérezés stb„ nehogy a partner „megsértődjön”. Napjainkban, amikor az Üzem- és : munkaszervezés a ■ vállalatok állandó feladatává, s legfontosabb teendőjévé lépett elő, nagy hiba lenne a kooperációs szervezet vizsgálatát mellőzni. A zátonyok között haladó hajó nemcsak egy- egy gyár, hanem az ipar egészének jelképe. Ezért az elemzés, s a cselekvés az irányítás minden szintjének kötelezettsége. A kooperáció tökéletesítése olyan társadalmi érdek, amely összhangban áll— hosszú távon — valamennyi termelői csoport érdekeivel; a hatékonyabb gazdálkodás fontos feltétele. MÉSZÁROS OTTO
