Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
Három- nő a sok közül. Az egyik diplomás, a másik vezető, a harmadik, munkás. Ami közös bennük, hogy emberek, nők, hogy a mai Magyarországon „vitték valamire”. Ki diplomával, ki ranggal, beosztással, ki megbecsüléssel lenne szegényebb a szocialista tár- sadalom nélkül és a szocializmus is szegényebb lenne, nélkülük. Kenderes Lászlóné, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat egyetlen tervezőmérnöknője. Épületszerkezet-tervező. — Ma még kevesebb a műszaki diplomás nő, mint mondjuk, az orvos, tanár ... — Lehet, de az az igazság, hogy szívesen kikerülném ezt a beszélgetést. Évfolyamunknak körülbelül a fele nő volt az egyetemen. Ma már nincs semmi csodálkoznivaló egy mérnöknőn. Ne haragudjon, de megint eszembe jutott, hogy körülbelül egy éve, valami szakszervezeti küldöttség járt az intézetben. Nem mondták, miért jöttek, miről tárgyaltak, semmit nem tudtam róluk, csak feljöttek vagy tízen a rajzterembe és jó alaposan megnéztek. Csak engem. Úgy mutogatott az intézet, mint valami különleges lényt. Gyakran rácsodálkoznak még az emberre, jé, egy fiatal nő és mérnök. Nem könnyű megszokni, hogy Így van. Az ilyesmi mindig a legváratlanabb helyről ér.- Azt 'hinné az ember, ha kimegy építkezésre megnézni, hogyan is áll a kivitelezés, vagy éppen ellenőriznie kell valamit, szóba .se áll vele egy idősebb építésvezető. Erről szó sincs. Még egy építésvezető sem kisasszonyozott le, ríem mondta, hogy nem nőknek való pálya, nem próbált udvarolni, ahelyett, hogy a munkáról beszélt volna. Türelmesen meghallgattak, ha igazam volt, csinálták, amit mondtam, ha nem, úgy vitatkoztak velem, mint szakmabélivel. Ugyanezt nem mondhatom el az „értelmiségi” vezetőkről. Szerettem volna kivitelezői gyakorlatot szerezni, jó, ha az ember saját szemével látja, meg lehet-e csinálni azt, amit tervez. Tárgvaltnm egv vállalati igazgatóval. Nem vett komolyan. Az építésvezetők előítéleteire hivatkozott, amit hangsúlyozom, soha nem tapasztaltam. Szóval, nem szeretik a kivitelező vállalatok vezetői, ha egy nő ilyen helyen ugrál. — Milyennek látja ezek után egy fiatal tervező helyzetét, attól függetlenül, hogy milyen nemű. Kapott önálló munkát? — Az itt töltött két év alatt csak önálló munkám volt. A közvetlen főnökömnek köszönhetem. Nagyon meg voltam ijedve az elején, de végül is Termálfürdők, társadalmi A Vízügyi Tervező Vállalat szakemberei 265 helységben javasoltak új fürdőépítést, de ebből jelenleg negyvenben vannak meg a műszaki és építési feltételek. Ebből a negyvenből választ, ki az ÓVH ötöt-hatot, ahol megindulhat a munka és az áliám kinyithatja á”költség- vetés kasszáját.... Megyénkben már épül két termálfürdő. Két helyen a lakosság igényei sürgetőbben jelentkeztek, semhogy lett volna idő kivárni, míg állami költségvetésből fedezetet tudtak volna biztosítani ezeknek felépítésére. Tamásiban és Dombóváron helyi kezdeményezés alapján a tanács, a lakosság pénzéből kezdték meg a meleg vizű strandok építését. Dombóvári előzmények Három évvel ezelőtt ivóvizet kerestek Dombóvár határában és az egyik fúrás nyomán 52 Celsius fokos meleg víz tört fel. Tavaly márciusban egy újabb fúrás nyomán 55 fokos vizet találtak. Két kút elég egy strandhoz — döntöttek, és megrendelték a terveket. Ezek az év végére elkészültek. Az építési költség összege 40 millió forint. Állami pénz azonban nincs. Ekkor a városi párt- bizottság és a tanács a lakossághoz fordult. A válasz: 7083 bérből és fizetésből élő dolgozó felajánlotta egy napi keresetét. A vállalatok 210 szocialista brigádjának kétezer dolgozója ezenkívül vállalta, hogy társadalmi munkában segít. A Pátria Nyomdában téglajegyeket nyomtattak, s az 500—200 —100 és 50 forintos jegyek árából azóta majdnem félmillió forint folyt be. Az ÁFÉSZ száz, az Univerzál Szövetkezet pedig százötvenezer forintot fizetett be részesedési alapjából a fürdő építéséhez. A vállalkozás zöld utat kapott. A város határában július közepén megjelentek a gépek és ásni kezdték az első két medencét. Közben Gyékényesről elindult két irányvonat. A MÁV 2000 tonna kavics szállítására 50 százalékos kedvezményt adott. Dombóvár határában a hő- gyész—dombóvári út szélére jókora táblát állítottak. „Itt épül. a dombóvári termálfürdő. Beruházó: Dombóvár lakossága.” Értekezlet a helyszínen Nem sokkal később - már a helyszínen, az építésvezetőség faháziköja mellett tartotta ösz- ázé jövetelét. az operációs bizottság. A téma: A strand, a négy medence és a csónakázótó környékén kimért 210 telek kiosztása., ' Tulajdonképpen ez is a to- .vábbi bevételek elérését célozta. .Mert az 50—60 négyszög- öles területek ára 10-4-12 ezer forint. S az ebből bejött ösz- szegek is biztosítják az anyagi fedezetet a további munkához. A helyszínen azonban szinte automatikusan felszínre kerültek más kérdések. Mikor jöhetnek majd a társadalmi munkások ? ötletek, j avaslatok hangzottak el, miként lehetne meg gyorsabban megépíteni a termálfürdőt. A zöldben cövekek, deszka- kerítések jelzik a főépület, a gyerek-pancsoló, a 33 méteres medence helyét. A második ütem tei vében szerepel még a csónakázótó — amibe már kiszámították, mennyi és milyen halat telepítenek — ötvenmé- teres úszómedence, ugrótorony. Az első ütem jövő nyárra fejeződik be.. Ősszel azonban, ha az időjárás kedvező lesz, az első ötszögletű medencében próbafürdést rendezhetnek. Mi lesz Tamásiban ? Tamásinak fele annyi lakosa van, mint Dombóvárnak, ezzel szemben kétszer akkora területen kell gondoskodni a közművesítésről. Ebből azonnal látszik, itt sokkal „szegényebb” a tanács. Ha, azt is figyelembe vesszük, hogy Dombóváron összehasonlíthatatlanul több az ipari üzem, nyugodtan kimondhatjuk, ■ a tamásiaknak közel sincs akkora • lehetőségük a fürdő építéséhez. Pedig1 ezen a helyen is meleg víz fakadt a föld gyomrából és érthetően itt is hasznosítani akarják a természetnek ezt az ajándékát. ■ A miklósvári részen már korábban megkezdődtek az építkezések. Ennek üteme azonban — ez az előzőkből adódik — a dombóvárinál sokkalta lasnyertem két évet, mert ha most kellene kezdenem, most ijednék meg a feladat nagyságátok — Akkor miért megy él mégis az intézetből? — Mert úgy érzem, nincs szükség a munkámra. Nincs annál jobb érzés, mint mikor az ember lát egy házat, amit ő tervezett. Ez alkotó munka ugyan, de állandóan csinálni kell, hogy ki ne jöjjön az ember a gyakorlatból. A beruházások leállítása miatt kevés most az intézet munkája. A MEZŐBER-hez hívtak, nyilván, mert szükség van rám. Nem tanulhattam volna, ha nincs társadalmi ösztöndíjam a megyei tanáccsal, a szüleim bolti eladók, nem bírták volna anyagilag. Most dolgozni' szeretnék. Ha tíz embert megkérdezünk arról, ki a vezető, döntő többségük igazgatót, főmérnököt, tanácselnököt mond. Holott a vezetőknek van egy újabb kategóriája is, akiket általában középvezetők néven emlegetünk. Vezető-e a középvezető? De még mennyire! Van olyan fontos, mint teszem azt az igazgató? Van bizony. Az igazgatók, főkönyvelők, mérnökök, üzemvezetők dolga elsősorban, hogy a terösszefogásból súbb. Felépült a fogadóépület, az öltözők egy része, megásták a két kisebb medencét, és jelenleg az egyik vasbeton szerkezetének zsaluzása folyik. A Dombóváron látottak alapján azonban felmerül a 'kér-’ dés: nem lehetne a lakosság segítségét jobban igénybe venni? "Hiszen a készülő 'fürdő- komplexum az ő érdekeit szolgálja elsősorban. A tanács vezetői foglalkoztak a gondolattal. Tervezik téglajegyek árusítását is, dé a végrehajtó bizottság még nem hozott döntést. Az akció kimenetelét illetően ugyanis vannak kétségek. Mivel köztudott, hegy a lakosság jelentős része mezőgazdasági munkával foglalkozik, a szabadban dolgozók számára nem jelent olyan mértékű kikapcsolódást egy strand, mint azoknak, akik íróasztalok, vagy gépek mellett töltik munkaidejüket. Így valószínű, hogy nem is hoznak olyan mértékű anyagi áldozatot, mint a dombóváriak. A társadalmi munkáról, közvetlen a fürdő építésénél korai még beszélni. Egyelőre ugyanis a m'dence építésének nagy szakértelmet és precizitást igénylő munkái folynak. Később, ha a tereprendezés, parkosítás kerül sorra, a tanács várja majd és igénybe fogja venni a lakosság segítségét. Közvetve azonban már ma is hozzájárulnak — és mintegy félmillió értékű társadalmi munkával hozzá is járultak — ily módon a fürdő építéséhez. Mert minden forint megtakarítást, amit a másutt végzett önkéntes tevékenység eredményez, a meleg vizű strand építésére tudnak fordítani. A tamási termálfürdő a megye egyik legszebb helyén épül. Csodálatos a környezete, s ha elkészül, minden bizonnyal a kötnjező községekből is látogatni fogják. Ezért megfontolandó, nem lenne-e célszerű a közös ügy érdekében nagyobb összefogással elősegíteni a ma még enyhén szólva mérsékelt tempó frissítését. Mert így, ha nem is érnék el a dombóvári fürdő építésének ütemét, a tervezettnél — mindenki megelégedésére — mégis sokkal hamarabb tető alá lehetne hozni a természet különös kegyét hasznosító létesítményt. SZEPESI LÁSZLÓ mêlés menjen, legyen nyereség. Nem biztos, hogy jó egyértelműen ez a termeléscent- rikusság, de bizony, hogy a piac törvényei ezt követelik. Az emberek problémáival, szociális gondokkal, a szakszervezet, párt- és KISZ-vezetés hivatott törődni. Egy művezető a maga posztján, akkor tesz eleget kötelezettségeinek, ha úgy végzi a dolgát, hogy a munka is megy, de a munkásokkal is törődik, ö van a legközvetlenebb kapcsolatban velük. Asbóth Lászlóné a Szekszárdi Szabó Szövetkezet készru- harészlegének szálagvezetője. Harminc-harmincöt nő munkáját irányítja, szervezi. Gondoskodik az anyagellátásról, a teljesítmény, norma tartásáról, arról, hogy áz újak betanuljanak, megtalálják helyüket nemcsak a munkában, hanem a műhelyben is. A már ott dolgozó asszonyok, lányok befogadják őket. Rendet teremt az összevitatkozók között, kijavíttatja, vagy kijavítja maga az elrontott munkákat. Mindezeken kívül van az adminisztráció. Egy idősebb, ősz hajú asz- szonnyal beszélgettünk arról, milyen a jó főnök. — Olyan, mint a Tériké! Két dolog nagyon fontos egy főnöknél. Értsen a munkájához. Ha valaki odamegy hozzá, ne .tudjon olyasmit kérdezni a munkával kapcsolatban, amit ne tudna megmondani. Tériké nagyon jó szakember, ismeri a varrás minden csínját-bínját. Ha új munkát kezdünk, nemcsak elmagyaráz mindent, de beül a szalagba is. A másik, ami nagyon fontos, hogy tudjon bánni az emberekkel. Nem könnyű a főnökkel is és a be- osztottakkal/is “jóban lenni. Ahány ember, annyifelé; mindenkivel másként kell' beszélni, hogy hallgasson is a szórá. v." i"..t SfcíáliávaáazaisJo — Nem zavarja, hogy a főnöke fiatalabb? — Nem, mert jobb szakember, többet tud, mint én. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vitatkozunk néha, -de ha nem neki volt igaza, belátja, és nemcsak velem, de mindenkivel szemben. — Főnöknek érzi, magát? — kérdezem Asbóth Lászlónét. — Nem tudom, ezen még soha nem gondolkoztam. Mindig igyekeztem jól elvégezni a munkámat. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy úgy szervezem a dolgot, hogy az asszonyok tudjanak keresni. Időben és kellő mennyiségben kell az anyagot beszerezni. Néni, mégsem érzem magam főnöknek, el sem tudom képzelni, hogy egy külön irodában üljek naphosszat. Ha csak tehetem, a szalagnál tartózkodom. Tíz éve vezetem a szalagot, előtte öt évig én is varrtam, közülük való vagyok. A családanyákat megértem — nagyon fontos nekik/ hogy keressenek — mert nekem is van két gyerekem. Mikor összekerültünk a férjemmel, jóformán semmink se volt. A szüleim nem tudtak taníttatni, oda mentem inasnak, ahol befogadtak. így lett belőlem varrónő. Megszerettem, nem ott a maszeknál, a szövetkezetben. Most ínár semmiért el nem cserélném. — Ha megtehetné, otthon maradna? — Ezen se gondolkoztam. Még csak eszembe se jutott, de ha meggondolom, most már megtehetném. Házat- építettünk, lassan mindenünk meglesz, a fiam ieérettségizett,- Írodagéprműszerésznek . megy, Pestre. Az -ötéves kislányunkat föl tudnánk nevelni a férjem keresetéből is. Nem, nem ' maradnék otthon akkor sem, ha ötösünk lenne a lottón. így szoktam meg, nem tudnék naphosszat egyedül lenni, munka nélkül se bírnám. ■ —: Munka nélkül? ... Ezen ő is elmosolyodik. — Hát igen. Főzni, mosni,' vasalni, bevásárolni, takarítani, még elsorolni is sok, de megszoktam, hogy ha délelőttös vagyok délután, másik hétén meg délelőtt ezt is elvégzem. © Hausznek Magda, vagy ahogy a Szekszárdi Nyomdában mindenki szólítja, Zita, tizenöt éve dolgozik a kötészetben. Mindent tud, amit a szakmáról tudni lehet. Minden munkafázist végigjárt már, ami csak elképzelhető ebben az üzemrészben, de dolgozott a gépteremben is. Ha az idősebb munkásnők nyugdíjba mennek, az ő nemzedéke veszi át a stafétabotot. Jóformán az üzemmel együtt nőtt fel. A. párttitkár is őt említette, pedig nem is párttag. — A nagybátyám hozott be a nyomdába, az általános iskola után. Azóta itt dolgozom. 1.50-es órabérrel kezdtem, ép- penhogy az ebédre elég volt. Ma kilenc forint az órabérem, több már nem is igen lehet. Nem mondom én, hogy nem becsülik, meg a munkámat, el is ismerik, hogy csak szép munkát adok ki a kezem közül, 1960-ban kiváló dolgozó lettém. Mégis igazságtalannak érzem, hogy jön egy most végzett ipari tanuló, nekem kell betanítani, s két év múlva többet kereshet, mint én. Azért, mert van papírja arról, amit nem is biztos, hogy tud. Többet ér egy kettes bizonyítvány, mint tizenöt év tapasztalat?- Iskolába járás nélkül is lehet, szakmunkásvizsgát tenni, ttsAz idén is megkaptuk két héttel a vizsga előtt a tételeket. Úgy alakult a munka, hogy az üzemnek szüksége volt túlórára, nekem meg a pénzre, nem marad idő a felkészülésre. A húgom most érettségizett, mutattam neki a tételeket, ő sem tudott volna kapásból válaszolni rájuk. A gyakorlati vizsga persze, hogy menne, de az elméletiben matematika, fizika, még történelem is van. Általános iskolába régen jártam, sokat felejtettem. — Tehát elégedetlen? — Nem, de elégedett sem vagyok. A munkámat szeretem, el sem tudnám képzelni az életemet nyomda nélkül, de egyedül élek, ötszáz forintos albérletben, Mözsön. Nem tudok lakáshoz jutni, csak azért, mert nincs senkim, aki segítene anyagilag. A nagyszüle- im neveltek, ők már meghaltak. Van nyolcvanezer forintom és bútorom, de még ez is baj, mert' Szekszárdon nem találtam üres szobát. A nyolcvanezer forint kevés. Beneveztem KISZ-lakás akcióba, de százötvenet kellene befizetni. A nyomda 1? adna harmincezer kamatmentes kölcsönt, de még mindig kevés. — Sz«retne főnök lenni? — Dehogy szeretnék! Viszont, ha mégis az lennék, azt hiszem szigorúbban ellenőrizném a munkát. Úgy veszem észre, hogy a mostani kezdők túl sokat- csavarognak, cigarettáznak műszak alatt. Mi annak idején komolyabban vettük. Ezt én nem is tudnám csinálni,, mert a vérünkké vált, hogy csak szép munkát adjunk ki a kezünk közül. Az ember a saját kedvéért dolgozik jól... Nincs semmi „érdekes” az életükben, amely nem is mindig napfényes, problémamentes, mégis ők; nem hármán, nem háromszázan, sokkal többen, a hétköznapok, a munka hősei közé tartoznak. A nők, akik nem attól egyenrangúak, hogy ezt a törvény kimondja, hanem attól, hogy élnek az egyenrangúságukkal, megállják a helyüket a munkában, az életben. IHÁROSI IBOLYA liánom női arckép
