Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

1972. »September 8—10 *

Változik az ember

Országos biológusjnapok Szekszárdim

Ismét országos jelentőségű esemény színhelye lesz Szek- szárd három napon át. Szeptember 8. és 10. között Tolna megye székhelyén rendezi meg a XV. országos bioiógusnapc- kat a TIT biológiai országos választmánya. A fiatal pedagógusok . továbbképzését is szolgáló biológusnapok országos tanácskozását Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanacs elnöke és dr. Orlutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke nyitja rntg a Babits Mihály..művelődési központ filmszínházéban, majd dr. Hortobágyi Tibor egyetemi tanár, a TIT biológiai országos választmányának elnöke idézi fel az eddigi országos találkozók emlékeit, ismerteti a biológiai ismeretterjesztés eredményeit.

Ezt dr. Fornosi Fererrcnek, az orvostudományok kandidátusának előadása követi Pasteur születésének 150, évfordulóba alkalmából, majd dr. Fábián Gyula ,a biológiai tudományok kandidátusa Geoffrey Ssiht-Hilaire a-' összehasonlító fejlődéstan francia úttörője születésének 200. évfordulójára emlékezik. Ezután Chernél István, a hazai madártani kutatás és madárvédelem úttörője munkásságát — halálának 50. évfordulója alkalmából —, dr. neve András, a bioiógiai tudományok kandidátusa méltatja. Az első napi tanácskozás felkért hozzászólói: dr. Ko- váts Jenő, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás igazgató főállatorvosa, a TIT Tolna megyei szervezetének alel- nöke; dr. Allodiatoris Irma, a Természettudományi Múzeum biológiatörténeti gyűjtemény- vezetője, valamint Horváth Ernő, a szombathelyi Savaria • Múzeum tudományos főrpun- katársa, a TIT Vas megyei biológiai szakosztályának elnöke.

Szeptember 9-én a magyar- országi vizek biológiai kutatásáról, a magyar Duna-kutatás tizenöt éves eredményéről, továbbá a környézétvéd'élmi kérdésekről és tennivalókról dr. Hortobágyi, Tibor, a biológiai tudományok doktora,, cjg. Simon Tibor, a,biológiai tudorná- . nyok. kandidátusa és dr. Szemes Gábor, a biológia} tudományok kandidátusa, az MTA Duna-kutató Intézetének igaz-. . gatója tart előadást. ,A második napi előadásokhoz felkért hozzászólók: dr. Kurnik Ernő akadémikus,, az (regszemcséi Takarmánytermesztési Kutató- intézet igazgatója; dn Megyeri János, a biológiái tudományok kandidátusa, a - TIT Cjsongrád megyei biológiai szakosztályának elnöke;, dr. Tóth János, biológiai tudományok kandidátusa. , . '

Szeptember 10-én, vasárnap dr. Rodé Iván,, az oryostudo- mányok doktora, dr. Csaba György, az orvostudományok doktora és'dr. ; Kontra György, az Országos Pedagógiai , Intézet tanszékvezető tanára tart előadást... Felkért hozzászólók: dr. Kovács Ervin, a biológiai tudományok kandidátusa,' B. dr. Varga Magdolna, a szegedi .József Attila Tudományegyetem növényélettani intézetének tanára és dr. Lányi György, a „Búvár” című folyóirat főszerkesztője, a TIT biológiai országos választmányénak titkára.

Szeptember 8-án, délután a filmszínház előcsarnokában „Egy csepp víz” címmel megnyílik a Természettudományi Múzeum és a Központi Múzeumi Igazgatóság új kiállítása.

Pénteken és szombatod biológiai filmestqt is rendeznek. ,, A találkozó. i programjában szerepel az irégszemcsei ícuta- tóintézét, a 'gyiílájr és a ge- mehei vadrézeevátum. megtekintése is. .A ;TJT.'Tolnai'megyei' szervezetétől szerzett ér-, fésülésünk szerint. Budapestről é; az ország minden megyéjéből eddig mihfegy '280-án jelentették be részvételüket.

' (BX)

Egyezkedünk. Maradjon a babverés délutánra.' Jó, nem zárkózok el — mondja Antal János, de ha valami olyan kerül szóba, előbb megkonzultáljuk, és csak utána vetheti papírra. Ki tudja miért, nyomban megkedveltük egymást, hogy ő mi okból, azt végképp nem tudhatom, a magam ro- konszenvét meg legfeljebb sejtem. Találkoztam valakivel, aki ugyan nem a megálmodott, modell, de talán legközelebb áll hozzá.

Tíz év múlva ilyen lesz a tipikus... ej, micsoda is? Tsz-tag, dolgozó paraszt, földműves? Hogyan nevezzük ? Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a paraszti foglalkozásra .utaló . gyűjtőszavaink „életképesek” maradnak. .Már most pontatlan mindegyik, hiszen a rég feledésbe merült zsellér, kom- menciós után ha azt mondom: tsz-tag, akkor a hovatartozását megjelöltem ugyan, de foglalkozásáról alig árultam el valamit. A dolgozó paraszt, azután a tisztességre, a barázdára, a bölcsességre, a kaszára, a fehér ingre, a magvetőre asz- szociáló földműves szavunk se fedi' nem adja vissza a mező- gazdaságban munkálkodó embert, nem az jelenik meg lelki szemeink előtt, akinek meg "kellene jelennie, hanem a régi képzetekből, ismeretekből, személyes tapasztalatokból, olvasmányélményekből „összegyúrt” egykor létező, de ma már csak a hetvenes évjáratokban és a kevésszámú egyéni gazdák körében található alkat.

Egyezkedés közben Antal János döbröközi lakossal ismerkedve megsúrűsödött bennem a bizonyosság: nvelvünk késik, nincs megfelelő szavunk azokra az emberekre, — egyetlen szó hiányzik — akik három, egymásból jól elküUL nithbtő -állapotban élik életüket. Pontosan elmondom, hogy mire gondolok. Van rá időm is,

. mivel : Animál János, félbehagy-; va a központi fűtés karbantartását, (a pincében egyezkednünk), s fölment zuhanyozni, továbbá a vendég .tiszteletére átöltözni. „Hozzatok ki egy széket. hogy leüljön az elvtárs, amíg rendbe teszem magam.”

tüntetni. A legutóbbi esztendőkben nem jelentéktelen feszültséget okozott ez az ellenhatás és, nem voltak ritkák az „övön aluli ütések” sem.

A párt felismerte ennek a folyamatnak a káros voltát és mostanáig az élesebb sarkokat sikerült is már lefaragni. Konkrét állami programmá formálódik az a feladat is, hogy a szövetkezeti parasztság még alacsonyabb társadalmi juttatásai — nyugdíj, betegellátás, anyasági segély stb. — a lehetőségek létrejöttével párhuzamosan a megfelelő szintre kerüljenek.

Van azonban a falu társadalmát belülről feszítő ellentmondás is. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy ma már „a fájdalmak is mások”.

A gazdasági mozgás kíméletlen. Nem ismer szociális szempontokat. Akinek személy szerint magasabb a képzettsége, vagy több a fizikai ereje; illetve kollektiven jobb a földje, szerencsésebb elhelyezkedésű a faluja, az jobban boldogul. Csakhogy ...

Régen természetes dolog volt a magyar faluban a szegénység, a nélkülözés. Mindenki így élt, vagy aki nem, az egy másik társadalmi csoportba tartozott. Most egy a csoport, de nagyok a különbségek. A diplomás üzem- ágvezetőnek esetleg ' havi öthat ezer, a csak kukoricát kapáló özvegya'sszonynak ezer. A tehenészeknek havi négy-öt ezer, a járadékosnak 1 háromszáz, Ugyanabban a faluban,

sőt ugyanabban az utcában, két egymás .. rhelietti házban. Az egyik portán' szemmel lát— , ható gyarapodás, már-már kor- ■ szerű jólét,'a másikon szigorú beosztás. Nem egy szövetkezet, különösen az erősebbek közül, k,eresi a módját, ' högy idős koruk, vagy más okból nehéz körülmények között élő ' tagjaik anyagi gondjain a közös kassza terhére enyhítsenek, megóvják-őket a nélkülözéstől. De az ilyen kezdeményezés ma még a tehetősebb szövetkezetek mindegyikében sem talál a tagság részéről megértésre. ‘ *

Azelőtt természetes , volt, hogy látástól vakulásig dolgozik a paraszt, szégyennek is számított, ha valakinek.szekerét a kelő nap az udvarán világította meg. Addigra már kint kellett lennie a földön, vagy legalább úton kifelé. A városi életforma akkor sem volt ily kegyetlen, de a város messze volt. Társadalmilag messze. Most közel került, sőt ott -van a munkások és alkalmazottak személyében a falun is. A mezőgazdaságnak búcsút mondók' munkakörülményei általában, lényegesen kedvezőbbek. Munkaidejüket általában nem az időjárás, ümeg az évszakok változása diktálja, hanem törvényes előírások szabályozzák. Túlóráért külön pénz jár vagy többlet szabad idő. Széleskörű - a kedvezményes üzemi étkezés, legtöbb ipari munk^-hclyaa hideg-melegvizes mosdó, öltöző és- szabad szombat jár a dolgozóknak: - Legtöbb tsz-ben mindez még csak vágyálom és hosszú ideig az is marad.

A szövetkezeti tag kiegyenlítődött jövedelmének ára nagyon gyakran még a hihetetlenül, néha embertelenül sok munka. A sátortetős házak is legtöbbször úgy születnek, hogy „ráhajt” a tag a közösben, de emellett ráhajt a háztájiban is. Dolgozik önmaga, közreműködik, a családból a legkisebb, vagy a legöregebb is. Számukra nincs, vagy alig akad szabad idő. Az azonos színvonalú jövedelem tehát még semmiképpen nem jelent azonos élet- színvonalat. Az életszínvonal kiegyenlítődése reálisan te- ■ kintve még sok-sok évtized feladata, de ezért már ma is , meg kell tenni minden lehetségest.

Egy ilyen rövid írás nem vállalkozhat arra, hogy recepteket adjon. Nehéz ienne az orvosságot felírni még egy terjedelmes tanulmányban is. De talán többet kellene ezekkel a gondokkal érdemben, cselekvőén foglalkozni. Miközben .méltán örvendezünk a gazdasági haladás és társadalmi fejlődés vitathatatlan eredményein, figyelmünk eddiginél nagyobb. hányadát kellene a haladást .kiváltó mozgás, válto- : zás vizsgálatára, az ezzel járó árnyékok tanulmányozására, a felismerésre, a következtetések levonására és a körültekintően kidolgozott teendők végrehajtására átcsoportosítani...

röldeáki Béla

Arra gondolok, hogy Antal János' középparaszt, vegyük az utolsó érvényes dátumot,' 1960- ban a nap minden 1 órájában, reggeltől estig dolgozó paraszt, pontosabban középparaszt volt. - Illett rá ez a jelző, kifejezte állapotát, munkáját, tevékenységét, gondolkodását. Akkor figyelmét állandóan a földre, a mézei munkára^ á jószágállományra összpontosította, állandóan, kihagyás nélkül, s vásárnap jöttével ünneplőbe öltözve, vallásos' emberként a szent-misét hallgatta: A templomban á" mennyben lakó jóindulatát, barátságát, sőt közreműködését kérte, óhajtotta céljaihoz, elképzeléseihez, például ahhoz, hogy sikerüljön beszerezni a fölözőgépet.

„Minden erővel a gépesítést forszíroztam. Én nem hazudok magának. Most nagyon jól megy a soróm, de megmondom, ha nem jön a tsz, nekem akkor is lett volna mindenem, csak a reckír lehne nagyobb. Most, ha elpusztul a közös istállóban egy tehén, nem azt mondom, hogy énekel az ember, de nincs agyonütve... El- mondhátom magának: traktort, villanyihotorokat és fölözőgépet akartam. A tejet feldolgozni, a savó marad, a többi megy. Először istállót építettünk, hogy az kineveli majd a szép lakást.” (Ezt később, a nappaliban mondta, ahol beszélgettünk.)

1960-ban — maradjunk az utolsó dátumnál — Antal János gondolkodása, világra figyelése természetesen az akkori körülményekhez, s maradéktalanul elképzeléseihez, céljaihoz igazödtítt. Tehetős, jómódú emberként megengedhette volna magának a fürdőszobát, lett volna miből, mégis dühbe gurult, amikor hallotta, hogy az új lakástervekben kötelező fel- tüntetaiva 'fürdőszobát.' -,ÿA. fe-t ne ott egye meg, tisztálkodáshoz mindig jó a lavór”! •

Akkor, „egy” „ember,.,, veit,... 1972-ben egyszerre „három” ember. Ez nem tréfa, egyszerűen tény, s erre a szentháromság állapotra — atya. fiú, szentlélek — talán azért nincs és nem is lesz szavunk, mert átmeneti állanot. Hinni szeretném, hogy ebből lesz majd az úitípusú „úri paraszt”, pejoratív csengés nélkül. Ha ez bekövetkezik, akkor a ma még egymástól különálló, de egyetlen nap alatt" lebonyolódó tűzés víz-életmód összeszelidülve, megtalálja saját formáját, alakját.

Következzék Antal János „hármas” állapotának meghatározása. Egyszer üzemi dolgozó, egyszer gürcölő egyéni gazda, egyszer értelmiségi. Hajnali fél négvtől délelőtt tíz—tizenegy óráig (attól függ, hogy jön ki a lépés), és délután kettőtől, háromtól hatig, hétig üzemi dolgozó, a szarvasmarha-telep vezetője, ötven ember tartozik hozzá, vasárnapja nincs, ha van, ritkán, kap viszont hét közben egy szabadnapot. (Szabadnapos ma is.) A felvilágosult üzemi dolgozó megállapítása az, amit most idézek tőle,

„Édesanyám halálát mentem bejelentem. A pap azt kérdezi . tőlem: nem látlak soha, elkerülöd a templomunkat. Így feleltem: Apát úr, megváltozott a hiterp”. Ide, az üzemi dolgozó „arcához” tartozik, hogy tsz-tagként elvégezte a hetedik és nyolcadik osztályt, majd Zsámbékon az egyéves vezetőképző iskolát, jeles eredménynyel.

Nem állíthatom, hogy napközben, amikor értelmiségig . vagy gürcölő egyéni gazda, ném gondol a termelőszövetkezetre. De felteszem, ■ ilyenkor, mégis többnyire ■ más foglalkoztatja. Az egyiket a másikkal, úgy látszik, minden nehézség nélkül ősszé -tudja egyeztetni, sőt, jelenleg ez a természetes állapota, s többrétű, élményekben gazdagabb a világa.

TéSsék csak' íigyelni! '

„Nagy a különbség család és család között A miénk ütőképes munkaerő volt. Jól bírták magukat a szüleim, az anyósom, ' áz apósod! szintén. Aztán mi ketten, a feleségemmel és a nagyobbik ■ lányom. Főtt ételt ugyan délben nem ettünk, de este mindig rendes időben vacsoráztunk, utána a pihenés következett, az alvás. Most is sok a dolog. De megvan hozzá a kényelem. Valamikor a fürdőszobát feleslegesnek tartottam, sajnáltam, volna kiadni rá a pénzt. Most oda-nem adnám az egész épületért. Megjegyzem, ha nagyon akartam volna, lehetett volna, de persze, helye se volt, hiszen a régi parasztházakat úgy alakították ki, hogy helye se legyen.” (Ezt később a nappaliban mondta, ahol beszélgettünk.) „A mai Antal János, aki én vagyok, több, mint a régi Antal János. Talán a szerencse is közrejátszott. Ma mindent szeretnék tudni. Gyorsan, és 'sokat. Rászoktam az olvasásra, érdekel a tévé, az újság. A táncdalfesztivált pont úgy megnézem, mint a Röpülj páva-körök országos vetélkedőjét. Félek, hogy soha nem érem utol magam. Ismeri maga ezt a félelmet? Olyan, mint mikor megy a vonat, és a pincér indulás előtt, az utolsó percben teszi az asztalra a ka- rajt.'Lesz időm megenni? Kétségkívül így is több vagyok. Van országképem például. Nemcsak térképről ismerem Magyarországot. Fiatalnak, egészségesnek érzem magam, az elgondolásom meg olyan, hogyha nekem kellene egy nagyot emelni azért, hogy mindenkinek jó legyen, nem sajnálnám a fáradtságot.”

Antal János a nap- egy bizonyos időszakában, az esti órákban értelmiségi veretű ember. Üj szerep, új élmény. Fürdés, olvasás, tévénézés, a fotelban:‘ Figyel' a1 világra, tűnődik, töpreng, gondolkodik, nem érti á vietnami háborút, „,;(hogy nem .lehet befejeztetni), a Közel-Kelet zavarba hozza (hova tegyük őket?) Chile elgondolkoztatja, (ott is alakul valami), s nemrég beszerezte a tankönyveket, mivel ötödik éve vesz részt pártoktatásban, bar pártonkívüli. „Talán már nem is leszek párttag, ebből az időből kinőttem, azért mégis kommunista, illetőleg szocialista vagvok”. — mondja.

Ez az ember a déli órákban egvéni gazda. Persze, nem a szó régi értelmében. Ez alatt inkább azt értem, hogy elfoglaltsága, munkája ilyenkor a régi, gürcölős munka: izzadt- ságos, nehéz, véget nem érő, és végtelenül fárasztó, bár Wartburggal szállítja haza a takarmányt (végzi a beszerzést), mégis.

Tessék csak figyelni!

„Régebben én mindig a hitből merítettem. Csak a jóisten segítsen, az adjon szerencsét. Elmúlt. De azt azért mondom, hogy annak idején kár volt kitakarítani a háztáji istállókat. Most tíz tehén is lehetne. Igaz, két oldala van mindennek. Régebben a túlméretezett háztáji tehernek számított, mert nem engedte a tsz-tagot a közösbe. Kénytelenek vol- . tunk ellene beszélni. Most mellette beszélünk, pedig a jövőben én az itteni munkát lejjebb veszem, lazítok.” Ebből a megnyilatkozásból pontosan kiolvasható, hogy Antal János döbröközi lakosban néhány év múlva a gürcölő egyéni mentalitás megszűnik. Gyakrabban tölti majd szabad idejét Harkányban, ahol üdülőt épített, s mostani hármas életmódját felváltja majd a kettes; az üzemi dolgozó és az értelmiségi életforma.

A változás egyértelmű. A . tsz-tagokban fogy, szűkül a tegnapiság, elfogy lassan, akár a holdvilág.

Időközben Antal János átöltözött, s szólt, hogy menjünk a nappaliba, a tévészobába, „helyezze magát kényelembe elvtárs”.

Beszélgessünk.

SZEB.UUTY PÉTER