Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
A kép olyan ismerős, oly természetes, hogy már észre sem vesszük. Valljuk csak be, szemünknek az lenne a szokatlan látvány, ha mától fogva dolgozó asszonyaink kezéből hiányoznának a munkába menet még üres, munkából jövet már jó kövérre kitömött bevásárlószatyrok, amelyek az otthoni, a családi műszak közeledtét jelzik, az első műszak után. Most őket kérdeztük meg, s Ügy véljük, ha a hét bármely napján kérdeznénk őket, a válaszok nem térnének el a tegnap kapott válaszoktól. Legtöbbjüket otthon is a munka várja. Főzés, takarítás, mosás, vasalás, a gyerekek, a család körüli tennivalók, amit többnyire egyedül végeznek. Sokszor beszélünk róluk a nőpolitikái határozatok végrehajtásának tennivalói kapcsán és néha úgy tűnik, hogy nem figyelünk eléggé arra, amit munka- és életkörülményeikről ők mondanak, a kétszeresen is helytállók. Mert mondják. .. Azt mondják, lassú és drága a patyolatmosás, hogy jó lenne itt is bevezetni az ágynemúkölcsönzést, megnyitni végre az első tömbmosodát, ahova elviheti a férj is a mos- nivalót, mert mire elolvassa kedvenc lapját, addigra kész a mosás. Mondják és kérdezik szerényen, miért nincs olyan szolgáltató vállalat, vagy szövetkezet, amelyik takarítást vállal? Miért nincs több konyhakész, vagy félkész étel? S ami van, miért nem olcsóbb, hogy valóban segítséget jelentsen a dolgozó nőnek, mert nagy dolog az is, ha nem kell sokat bíbelődni a minden esti főzési előkészületekkel?! Sokat beszélünk róluk, még többet kellene, mégis elnézést kérünk azoktól a2 olvasóinktól afrik az intim hangzású címadó kérdés után nem azt várják, ami itt következik Futólépésben... Szekeres Lászlóné, gazdasági nővér a megyei kórház gyerekosztályán. Két kisgyereke van, az egyik négy-, a másik ötéves. — Hatkor van nálunk a csúcsidőszak. Háromkor fejezem be a munkát. Már fáradtan kezdek neki a második műszaknak. Itt van a kórházi óvodában a kisebb gyerek, őt viszem haza, akkor nekiállok takarítani, amennyire hagy a kicsi. Hamarosan menni kell a másikért a kertvárosi óvodába. Persze viszem a kicsit, neki kell is egy kis séta a jó levegőn. Közben vásárolok, ötig oda kell érni. Hárman indulunk haza, én szatyorral megpakoltam Körülbelül hatkor érkezünk haza. Akkor előkészülök a vacsoráztatásra, fürdetésre. Megágyazok, átöltöztetem a gyerekeket, hadd •játsszanak kicsit. A levetett holmit a fürdővízben kimosom. Nyolcra .ágyba dugom a gyerkeket. Velük tovább nincs gond. Aztán mi vacsorázunk, kimosom a ruhácskákat, nagyjából elpakolok, előkészítem a másnapi holmit, és a gyerekek reggelijét, mert hatkor már ébreszteni kell őket. Hétkor kezdek. Mire ágyba kerülök, tizenegy óra. Televíziót csak akkor nézünk, ha a gyerekek már alszanak, és nagyon jó a műsor. Sok a munka a két gyerekkel, pedig van egy aranyos férjem, aki mindenben segít. Családi munkamegosztás — Ma hatkor? Alighanem vasalok. Tegnap mostam, mára megszáradtak a ruhák. Kővári Jánosnénak, a megyei tanács tervosztálya főmérnökének minden estére megvan a programja. A cél, amellett, hogy a háztartást napról napra precízen vezesse az, hogy a szombat délután és a vasárnap szabad legyen. — A főzés? — Évek óta sikerült „kidolgozni” a második műszaknak olyan rendjét, hogy az egyáltalán nem jelent nagyobb gondokat. A családban mindenki tudja a dolgát. Én még a kereskedelemre sem panaszkodom, nekem nem hiányzik a még több mirelit, konzerv és egyéb kész- és félkész élelmiszer. — És a többi szabad idő, a pihenés, szórakozás? .. __ — Az évek folyamán kialakult nálunk egy szinte tökéletes házirend. Ezt betartva aránylag hamar befejezzük a háztartási munkát. Jut idő télen színházra, megnézzük a jobb filmeket, sót, este séta közben megnézzük az épülő beruházásokat. — Véleménye szerint már nem is lehetne könnyíteni az otthoni munkáján? — Dehogynem. Legfőképpen, ha nálunk is bevezetnék a szabad szombatot. Több segítség kellene A Bőrdíszműből Bihari Jó- zsefné, betanított munkás a délelőtti műszak után boltba megy, hogy az aznapi vacsorára valót megvegye. Inkább főzök Szilágyi Jánosné, a Korzó áruház eladója tegnap négy órakor fejezte be a munkát. Két gyerek anyja, lánya 17 éves, szakközépiskolás, fia 8 éves. — Tegnap este hatkor éppen újságot olvastam. Most szerencsés időszakom van, a fiam nyaral, a férjem honvédtiszt, ő is egy hétig lesz távol. Kevesebb a munkánk otthon. Hideg vacsorát ettünk, csak az ABC-be kellett menni vásárolni. Nem volt nagy cipeke- dés sem, csupán a dinnye volt nehéz. Azt uzsonnáztunk. A nagylányom sokat segít mindenben. Míg a gyerekek kisebbek voltak, több munka jutott rám. Most már könnyebb. A fiamat is másként nevelem. Segítsen ő is itthon. A férjemnek voltak lánytestvérei, akkor még más világ volt, a fiúk nem segítettek a házimunkában. Mi nem szeretjük a konzervek ízét, inkább az én főztömet eszi a családom. A patyolat lassú, még az ágyneműt is otthon_ mossuk, géppel. Csak azt visszük oda, amit vegyileg kell tisztítani. Ő elégedett — A kereskedelem? Esetleg, ha több félkész ételt vásárolhatna, nem jutna több idő a szórakozásra? — Ugyan minek? A kertben mindent megtalálunk. Egy gombnyomásra... Freund Györgyné, dr. Baráth Márta, a városi tanács gyámügyi előadója a hivatali idő lejárta után siet a buszmegállóhoz, hogy aj ötös busszal hazamenjen Tolnára. Férje Tolnán tanít. — Mit csinál este hatkor? — Pihenek, — mondja nevetve, de hangjából kiérződik, hogy éppen az ellénkezője igaz — kezdem a második műszakot, szokás szerint Segít a férjem Is, egyedül nem bírnám. — Hol vásárol? — Szekszárdon. Nem szégyen, de a falusi boltok még most is jóval- elmaradnak a városiak .mögött. Rossz a nyitva tartásuk. Visszatérve az első kérdésre, minden este hat körül készítem a vacsorát. — Sokat beszélünk a második műszakról... — Az nem elég. Majd ha — mint a fantasztikus regényekben — mindent gépesíteni lehet, egy gombnyomás, és kész a vacsora... Majd akkor megszűnik. De addig nagyon hasznosnak találnám, ha bevezetnék a pótmamaszolgálatot példáuL Különösen a városi édesanyákon könnyítene. Kevés a szabad idő Dr. Kelemen Margit főorvos, családanya és nem mellékesen megyei tanácstag, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja. Ez utóbbi minőségében is kérdéztük tehát, hogy őmit szokott csinálni este hatkor? Illetve akkor, amikor egész embert kívánó munkahelyéről, a kórházból hazaérkezik. — Én örökké szervezek. A napjaim is meg vannak szervezve. Minden perc, minden óra. Koránkelő vagyok és a bevásárlások nagy részét reggel csinálom. Aki megteheti, ajánlóm neki ezt a módszert, mert némiképpen elkerülhető így az a tömeg, ami a délutáni, kora esti csúcsidőben van a boltokban. Esténként egyébként, én is főzök és megannyi egyéb tennivaló vár otthon. Tegnap például fél 11-kor végeztem. Tény, hogy sokkal többet kellene és lehetne könnyíteni a nők családi műszakján. Akik csinálják, tudják, mit jelentenek a takarítások, mosások, vasalások. — Mindig sikerül azt venni, amit szeretne? — Nem. Mivel a Kadarka utcában rossz az ellátás, a mezőgazdaságiban meg az újvárosi önkiben vásárolok. Sajnos, azt kell vennem, amit kapok. — Mit csinál ma este hatkor? — Mindig ugyanazt, — főzök. Ilyenkor még nem tudom mit, majd attól függ, mit tudok venni... — Mi könnyítene a második műszakon? — Azt úgy sem lehet megszüntetni, amíg az embernek ennie kell. Az igaz, hogy például segítene, ha Szekszárdon is mint Pesten, bevezetné a Patyolat — nem tudom a pontos nevét — az ágyneműköl- csönzést. Először fizetnénk háromszáz forintot, aztén kéthetenként hat forintért tisztát vihetnénk haza... Segítene még, ha elsősorban olyan ételeket árusítanának, melyeket már csak melegíteni kell. És persze jóval olcsóbban adnák. Háberschusz Károlyné este hatkor már otthon van Báta- széken. Kettőig dolgozik Szekszárdon, a mértékutáni szabóság női részlegében. Negyed négyre ér haza. — Míg kifújom magam, kislányom számol be az eltelt napjáróL Mert egyedül van otthon. — Pont hatkor azt hiszem a vacsorát fogom csinálni. Túrós tésztát. Azt rendéit a család. Utána elmosogatok, rendet csinálok és nézzük a tv-t. Úgy emlékszem, hogy film lesz, meg valami Kómlós-mű- sor. — A férje szokott segíteni a házimunkában? — Ha otthon van — mert kötetlen munkidőben dolgozik, és ez inkább több, mint kevesebb a nyolc óránál — igen. övé a virágoskert. Azt ő rendezgeti, ápolja. — Mit gondol, mivel lehetne segíteni, hogy lehetne könnyíteni a második műszakján ? — Nem is tudom. Édesanyám nyugdíjas, ő gyakran átjön és megcsinál ezt-azt. Nem tudom miért nincs nekünk például takarító szövet-: kezetünk? Nagy lenne a kereslet a munkájára, mert nem minden nő dolgozik 44 órás munkahétben. Menetközben,' vagy a szabadság terhére kell takarítani. Aztán... beszéltünk már a tömbmosodárólj Lassan valósul meg, pedig , biztos vagyok abban, hogy nem maradna kihasználatlanul az automata gépek kapacitásai Aztán... lényegesen többet segíthetne nekünk dolgozó nőknek és családanyáknak, házi- -. asszonyoknak az élelmiszer- ipar és a kereskedelem, mert drágák azok a kész, vagy félkész ételféleségek, amelyekkel részben kiiktatható a piacij bolti bevásárlás, a nyersanyagok hazacipelése, a főzés előkészítése és maga a hosszadalmas főzés. A konzervipari termékek drágák, a legtöbb v asszony inkább fárad saját befőzéssel, eltevéssel, mert az a2 olcsóbb. Bár ez is elvesz az amúgy is kevés szabad időből. Azt hiszem — fejezte be dr. Kelemen Margit — a nők túl s sokat vállalnak társadalmunk-; ban, és nehezen hódítani k teret a könnyítésre alkalmas intézkedések. Kétségkívül így van. — i. L v. sz. g. — Népújság , _ 1972. augusztus 3.
