Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-26 / 201. szám
r « è 4 f Yarkonyi Nándor: A MAN DAL A-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 12. De már 1046-ban ismét két ura van a birodalomnak: a dunántúli király és a tiszántúli herceg, a „kiskirály”. Ez a kettősség több alkalommal megújult, s feldúlta az Árpád-ház belső békéjét ; utoljára a IV. Béla és fia, István közt támadt háborúban, mely 1264- ben zárult, a Margitszigeten kötött békével. BIZÁNC Az igazi Mennyei Birodalom nem Kína volt, hanem Bizánc. A földi mennyország kialakítása Nagy Konsztanti- nosszal indul meg (IV. sz.), a keresztény teológia ekkorra már kidolgozta a másvilág, az Égi Jeruzsálem hierarchiáját és topográfiáját, — ezt kellett szakavatottan átmásolni a földi térbe és mozgásba hozni. Lehetetlen gondolat! Más dolog cseppfolyós pusztai birodalmakat, melyeknél létföltétel a fegyelem, egy vezető eszme közös nevezőjére hozni, más dolog a papi és királyi hatalmat az öröklött vallási hagyományok erejével egy kézben egyesíteni, és más egy ronoant birodalom-komplexust világfölötti, metafizikai rendszer szintézisévé gyúrni. S ez a világbirodalom kifelé kultúrák ütközőpont ián áll, befelé egy hanyatló műveltség és haldokló vallásegyveleg betegágyán fekszik. Ekkor a hellén műveltség betegágya fölött megjelenik a Kereszt és a Logosz. A Logo- szon, a teremtő Igén van a hangsúly, ez saját találmányuk, s az alexandriai dekadencia végül is idetorkollt : az új platonizmusba; Ammoniosz Szakkasz, Plotinosz, Philón, Proklosz, a gnosztikus Valen- tinosz, az újpüthagoreus Nu- meniosz tőle várták a magyarázatot és a magyarázattól a megváltást. A keresztény egyházatyák, Justinus, Athenago- rasz, Alexandriai Kelemen, Origenész, Nüsszai Gergely megfordították a sorrendet: a megváltást keresték-s a Lo- goszt használták hozzá magyarázatul. Velejében ugyanezt tette az egyházba tömörült nén. Az egész érthetetlen fordulatot csak egy világtörténeti szemle tehetné érthetővé, kellő elmélet alapián. mclv épp olyan alkalmazható és. épp olyan téves lenúe, mint a többi. Ennélfogva elégedjünk meg a tényekkel. Mondhatnék, metafizikai korszak áll ' he, az embereket jobban érdekli a dogma, mint a mindennapi kenyér, eev szép, ieikéoes egyházi szertartás m>nt a bástyák alatt száguldozó bolgár nyilasok. Megvetik a biológia törvényeit. a test leiekké éheit átváltozni. az élet szimbólummá, a polvárok az angyalokkal azonosítok magukat, a császártól kezdve az utolsó istálló- fiúi". persze illő hierarchia szerint. Azt hihetnék; Róma megadta a mintát: az imneriális eszmét és az istencsászári formát. Szó sincsen róla. Rómában a politikai hatalmon volt a hangsúly, nem a Logoszon, a vallások nem érdekelték, hőskora óta esek ’ hódított, és hódításain belül a nax Romon út építette. A b’zánei im- périum negyobb erőpróbának volt alávetve ezer éven át; a Barharicum összes ördöge, northns. szkíta, géta. alán, hűn, bolgár, magvar rohamozta, keleti birodalmak törtek birtokára, kalózflották, kalandorseregek, kereszteshadak dúlták kincseiért, végül a legfélelmesebb világhódító, a fiatalság és az éhség energiáitól fűtött iszlám kelt vele halálos bírókra. Belülről trónviszályok, palotaforradalmak, polgár-, azaz eretnekháborúk, cirkuszi lázadások, pártzavarok őrölték. Századokon át kellett védenie messze nyugati birtokait a vandálok, longobárdok, gótok, svédek, avarok, magyarok betörései ellen. Mindezek ellen az égi tökély földi mását állítja bástyául és küldi csatasorba, vagyis „azt a rendet és rítust, melyet a világalkotó Demi- urgosz lehelt a Mlndenségbe", — ahogy a Bíborbanszületett császár oly bölcsen megírta. Élet-halál harcok között fejlesztett ki Bizánc egy élet- képtelennek látszó történelmi organizmust, eleven cáfolatát minden politikai és egyéb államelméletnek, az elmélet- áílítók gúnyának tárgyát: a bizantinizmust, és győzelemre vitte. Ezer évig állt fenn a nyugat-római császárság bukása után. Ennek az organizmusnak nincs mása a világtörténelemben: isteni udvartartás, angyali bürokrácia, mennyei hadsereg, kozmikus cirkusz, üdvözölt polgárság és nép. A teológia a helyes államépítés és vezetés kalauzává válik, történelmet alakító, életformát teremtő erővé. Közben pedig tombol a metafizikai szenvedély, a tömeg az utcasarkokon a Szentháromság titkáról, a Fiú teremtétien voltáról, a Logosz természetéről vitatkozik, de bunkót és kardot is ragad, és vérét ontja értük tízezrével. A Demiurgosz diktálta rendet és rituálét: az istentiszteletek, ünnepek, körmenetek, állami aktusok, tanácskozások, zsinatok, avatások, kihallgatások, fogadások, lakomák, böjtök, zene- és táncelőadások, cirkuszi játékok, felvonulások, parádék, seregszemlék, keresztelők, esküvők, temetések, öltözések, mosakodások végtelen és bonyodalmas ceremóniáléját nem lehet leírni, az egész szertartáskönyvet idézni kellene: ez volt a földi mennyország bibliája. ízelítőül lássuk egy udvari vacsora köznapi rendjét: a meghívottak vállára palástot borítanak, és néven szólítva, helyükre vezetik őket a teremben. A lakoma-terem súlyos függő lámpáit, melyek a köröskörül álló, zöld márványoszlopokat girlandszerű- en összekötő ezüstláncokon lógnak. már megeyújtották. Fényükben szikrázik a boltívek mennyezete, mintha valamennyit drágakövekkel rakták volna ki. A magasabban elhelyezett császári fülkétől jobbra és balra, félkörben áll a tizenkilenc asztal, mindegyik tizenkét vendégnek (vagyis ahányan az apostolok voltak az utolsó vacsorán), tizenkét heverővei, mind úgy elrendezve, hogy egy vendég se fordítson hátat a felségnek. ’■rvppT . (Folytatjuk.) 1 U!' HU' I I" i'l Fülop János: FÜLEMÜLE 12. Gondolkozom, gondolkozom, a lábam már térdig áll a kukoricában. Ügy rémlik, mintha Margit említette volna, hogy ők telente kukorica- morzsolással gyötrik magukat; no, valamit leveszek a válláról, megérdemli, szegényke. Hidegszik az idő, mióta elállt a szél. Van itt egy öreg bunda, azt szoktam magamra húzni, ha csiklandoz a fá- zás. Úgy ülök itt, mint valami juhász. Vagy talán inkább: kanász. A bemutatkozásom inkább arra vall. Nem ás tudom, hogy történhetett. A jó zsíros tészta tehette, hogy nem vettem észre, mennyit iszom. Én, aki soha,!... no, mondjuk így: nagyritkán!..; Nem is bírnám, kicsi vagyok, rövidek a beleim. Nekem hamarabb megárt, mint például az olyasfajta hosszú embereknek, mint a langaléta szomszéd, a kucsmás-bekecses. Azon sem- má se látszott, pedig kétszer- annyit ivott, mint én. Hja, a gyík is hamarabb eltüsz- szenti magát, ha hideg kőre lép, mint a zsiráf!... Azért az Is idetartozik: ha Miska nem üt meg, aligha rókázom el magam. Attól ka- varodott fel a gyomrom, meg a rángatástóL Csak tudnám, mi hülyeséget mondtam, ami miatt be- gorombult — mert különben nem bántott volna. Nem is haragszom rá emiatt, de a kutyaóllal, azzal mindörökre betette nálam az ajtót. Ha nem csípnek össze a bolhák, soha nem erőltetem az agyam, hogy kerültem reggelre a kemencepadkára; de összecsíptek istentelenül, s vakarózás közben csak-csak gondolkodik az ember. Vörös füzérben sorakoznak a puklik a derekamon, a combomon. Én soha nem tudtam megállni, hogy ne vakarjam, ami viszket. Az egyik otthonban — még Vének előtt — a szalmazsáktól megbolhásod- tam, s úgy elkapartam a csípéseket, hogy korházba kellett vigyenek, de még a bőrgyógyászaton is körmöltem volna magam, ha nem mad- zagolnak egy téli bundakesztyűt a kezemre. Érzékeny a bőröm, a vérem meg sós lehet, mert nagyon ízlik a bolháknak. A vakarózás lassan megvi- lágosított. Hogy a blöki is milyen jókat vakarózik. 6 beleütött az orromba valami furcsa szag emléke. Meg a sötétség, meg a szaimazize- gés alattam, ahogy mozdultam. A rossz íz a szájamban, a fájdalom a megdagadt ajkamnál, a meleg, amit magam mellett éreztem. Kábult voltam, de annyi eljutott az agyamig, hogy valami szűk helyen vagyok. Később úgy rémlett: vittek. Reggel olyan szag volt a konyhában, hogy megint ki akart jönni a belem: füst, borszag, ételszag, s még valami, amire csak később jöttem rá: kutyaszag. Amit én hoztam be a búnIngyenes tízhónapos müvezetöképzö tanfolyamra jelentkezhetnek legalább ötéves szakmunkás-bizonyítvánnyal kőműves, ács-állványozó, vagy vasbetonszerelő szakmunkások. Hathónapos gépkezelőtanfolyamra 18—45 óves férfi segédmunkások jelentkezhetnek. A tanfolyamok helye: KISKUNHAL AS kezdete: 1972. október 2. Villanyszerelő vagy központifűtés-szerelő szakmunkásképző tízhónapos tanfolyamra 20—45 éves betanított munkások jelentkezhetnek legalább hároméves szakmai gyakorlattal és általános iskolai vég. zettséggel. A képzés helye: BAJA kezdete 1972. október 16. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőséget, munkásszállást és ebédet biztosítunk. Különélés! pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Mindén héten szabad szombat. A tanfolyam befejezése utón kötelező szakmai gyakorlat nincs, Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskémét, Klapka utca 34. (380) dástál! Ynert Miska berakott a kutyaólba! t Gyanítom, hogy ebben a piszkos munkában az öregnek volt benne a keze. Nem tudom feltételezni Miskáról, hogy ilyet megtenne a haverjával. Csak úgy lehetett, hogy az öreg kijött, s látta, mi újság, én lógok a Miska markában, a pofám összeverve, a taccs kidobva a pitvar közepébe — erre belökött a kutyaházba. A budiba, gondolom azért nem, mert nem férek át a lyukon. Tán még a vendégeket is kihozta megmutatni, hová került a „vitéz úr”. Ami rossz van ezen a tanyán, az mind az öregtől indul ki. Látom én. Meg hallom, mert — morog. Állandóan morog. Ez így megy tizenöt-húsz éve, nem csoda, hogy a gyerekei belefásultak. Inkább engednek neki, saját kárukra is. Mártíromság itt élni. Ilyen emberrel. Zsarnok! Néró császár. Nem törődik a gyerekei életével, boldogságával, csak a magáét hajtja. Mi lesz itt például a lányból? Jön majd valami sároslábú parasztlegény, valami robotember, akit az öreg kinéz vejének, s mi mást tehet Margit, hozzámegy az ürgéhez, aztán meglesz a dupla iga a nyakára, soha föl nem emelheti a fejét. Meg kellene szöktetni innét!... Eljátszom a gondolattal. Hogy megkoccantom az ablakát, kijön a hosszú, fehér hálóingében, lehajolok, fölemelem magamhoz a nyeregbe — lovam lába rongyba csavarva, hogy ne dobogjon a patája — s léptetünk lefele a dombról, érzem mellemen a szíve verését..; ’...hohó, álljon meg a menet, Ő tud lovagolni, nem én. ö hajol le énhozzám, mert ő a magasabb. Az aztán végképp tökéletes hülyeség, hogy ő szöktessen meg engem. Azaz: nem is olyan hülyeség. No, nem lóval gondoltam... Hozzámlép, rámnéz, kiolvasom a szeméből : menjünk! s megyünk, kézenfogva, mert azért ő mégiscsak nő, én meg férfi vagyok, hozzám kell tapadnia. Én vagyok az egyetlen támasza. Most maga mögött hagy mindent, felégette a hidakat, soha nem akarja látni a tanyát, elege van az apjából. Még nem tudja, mi vár rá, de megy előre, mert arra kell menni... Ülök, nézek magam elé, morzsolni is elfelejtek, a pofámon meghatott vigyor — szép lehetek! Idenézzenek, emberek, itt ül Agyalá Gyula. Lipótmező dísze!... Gyorsan felkapok egy kukoricacsövet, adok nekll A sárga szemek leperegnek, marad a zörgő, üres csutka. Ilyenek az én ábrándozásaim is, ha jobban megnézem: üres, tüzelnivaló a belsejük. Nem érem meg hajasam kopaszon is bajosan, hogy a lány énhozzám forduljon — nem is valamiért, akármiért! Mi lehetek én az ő szemében? Olyan mint a többi, csak gyengébb. Sötétedik, nemsokára abba kell hagyni, lemenni. Nem repesekl a boldogság!: ól, ha erre gondolok. Vackolok a kukoricával — s ekkor meghallok valamit. Nagy hangokat. Napok óta csönd van a ta- nyáhan. Az öreg morgását nem nevezhetem emberi szónak, az olyan, mint a légy- dongás. Idegesítő, értelmetlen. Most viszont — kiabálás! (Folytatjuk.)
