Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-26 / 201. szám
V t 1 Dombóvár A megye első lakásépítő szövetkezete Dombóváron az 1-es és a 2- es utca közt kisajátították a kerteket, és azt mondta a tanács, hogy ide lehet szervezni lakásépítő szövetkezetét. Sőt, nemcsak a területet biztosította hozzá, hanem egyéb módon is segítette a szervezést. A szövetkezet a sok tárgyalás, vita, eredményeként megalakult. És hogy nem Is csupán egy formális tagnévsorral és alakulási jegyzőkönyvvel szaporodott a megye szövetkezeti mozgalma, azt mindenekelőtt az bizonyítja, hogy maga az építkezés is elkezdődött ez év áprilisában. (Kontraszként hadd említsem meg, hogy Szekszár- don is évek óta folyik a lakásépítő szövetkezet szervezése. de valami miatt mindig zátonyra fut. és szövetkezetnek mindmáig se híre, se hamva.) Dr. Fazekas Dénessel, a szövetkezet elnökével járjuk az építkezés területét, és beszélgetünk e szövetkezés részleteiről: — ügy láttuk, hogy szövetkezéssel előbb lakáshoz tudunk jutni, és a teherviselésnél is több variálási lehetőségünk lesz az építtetők, vagyis a tagok javára. — Kik szövetkeztek? — Az induló taglétszámunk 29, ennyi lakás épül jelenleg. A szervezés idején elég nagy volt a mozgás, mint ahogyan ilyenkor lenni szokott: akadt, aki igent mondott, de harmad napra mást gondolt. Mások pedig először hallani sem akartak róla, de aztán aláírtak. Végülis úgv alakult meg a szövetkezet, hogy 4—5 tag kivételével mindenki a szerényebb iövedelmű. s a túlnyomó többség a fiatalabb generációhoz tartozik. Tehát nem volt mindeey. hogy élvezzük-e a szövetkezés előnyeit, vagy helyette mélyebben kell az erszénybe nvúlni. — Mit jelentenek ezek az előnyök? — A tanács telket biztosított e célra, amit persze ki kellett fizetni, de e terület erre volt kíielölve, vagyis adott volt minden nagyobb érjület- szanálási költség nélkül az építkezés első számú feltétele, a telek. Mi magunk végezzük az építkezéssel kancsolatos szervezési, bonyolítási ügyeket. amivel költséget takarítunk meg. Szövetkezeti keretek közt meg tudtuk oldani a sadát bedolgozást. Aki néldául családon belül tud biztosítani bizonvos szerelő szakmunkát, azt hasznosíthntla. Részben ennek érdekében, részben egvéb okok miatt variáltunk a 'fürdőszobáknál: azokat nem rendezi be a kivitelező, hanem arról mindenki egyénileg gondoskodik. Ezzel lényegesen csökkent egy-egy lakás összköltsége, kevesebb indulópénz kellett családonként — márpedig ez nagyon lényeges szempont volt — és majd kiki saját tehetsége szerint rendezi be. Tudnillik tekintettel kellett lenni arra, hogy az anvagi helyzet szerint is van differenciáltság a 29 tag, család közt: az egyiknél esetleg kevésbé számított volna az a pár ezer forint, a másiknál azonban annál jobban. Nagyon lényeges, hogy az építkezés befejezése után át tudunk majd alakulni lakás- fenntartó szövetkezetté. És végül ez is társasház jellegű építkezés, tehát igénybe tudtuk venni a rendelkezésekben meghatározott legmagasabb állami kedvezményeket. — Milyen kedvezményekről van szó? — A legtöbben két gyermek után élvezünk 60 000 forint kedvezményt, ezen felül nagy összegű hitelt kaptunk — j^tyancsak az államtól méghozzá túlnyomó .töjihségé- bea.2 százalékos kamatra. Nézzük, milyenek lesznek e szövetkezeti lakások! Először is meg kell említeni, hogy helyük a város egyik legszebb részén — Ujdombó- váron — van, kellő távolságra a nagy forgalmú, zajos köz- utaktól, de mégis benn a városban, könnyen megközelíthető helyen. A szövetkezet tagjai a sok vita után az úgynevezett láncházas típust választották. Több szempont miatt. Mindenekelőtt azért, mert ugyan társasház, méghozzá kétszintes, de úgy, hogy minden lakás teljesen elkülönül a másiktól, olyannyira, hogy még közös fal sincs az egyes lakások közt. A' kétszintes lakásokat ugyanis az egyszintes garázsok kötik össze, illetve választják el egymástól. Minden lakáshoz külön kert tartozik. Egy-egy család • telke meghaladja a 100 négyzetmétert. Minden lakás háromszoba- összkomfortos, közművesített, összesen 82 négyzetméter alapterületű. Egy-egy lakás megépítési költsége — a garázzsal együtt ,— nem egészen 270 000 forint. A kivitelező — a Sásdi Építőipari Szövetkezet — a mpnkát fixáras szerződés alapján végzi. — Hogy kerülnek Dombóvárra? — kérdem Meisinger Ádám műszaki és Havasi János építésvezetőt. — Már évekkel ezelőtt is dolgoztunk itt, kaptunk megbízatást, és most a lakásépítő szövetkezettel is szerződést kötöttünk. Igaz, ez bizonyos tekintetben hátrányt jelent részünkre, mert hiszen nehezebb a munka szervezése, amikor ilyen sajáterős bedolgozás is van, dehát tekintettel kell lenni az építtető zsebére is. Másrészt pedig jó ez a munka, mert meglehetősen nagy volumenű: 29 lakás egy tömbben. — Mikor adják át őket? — Az átadási határidő 1972. június elseje. De a lehetőségek szerint előbb szeretnénk átadni. A munkákkal úgy állunk, hogy a lakások egy részét még ez évben át tudjuk adni. - A legtöbb lakás alsó szintjét már felfalaztuk..-. És a ■ közeljövőben erősítést várunk. tehát még nagyobb ütemben dolgozhatunk. Már kijelölték, hogy melyik . lakásnak ki lesz a tulajdonosa. Az elosztásnál a leg- bölcsebb megoldást választották: sorsoltak. BŐD A FERENC Több az import, mint az export Csak az alapító ipari szövetkezetek a rendszeres szállítók — Különlegességek a ktsz-ek mintaboltjában A Dunántúl legnagyobb választékú üzlete lehetne a szekszárdi ktsz-ek Mintaboltja, ha minden ipari szövetkezet küldene ide árut. Ugyanis amikor a ktsz-ek mintaboltját megnyitották, azt tervezték, hogy itt hozzák majd forgalomba a Tolna megyei ipari szövetkezetek termékeit is, az exportált áruk visszamaradó — biztonsági tartalék — három-öt százalékát, a különleges ruházati cikkeket, divatárut ... A Kövendi Sándor Cipész Szövetkezet, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet, a „BONY” Cipőipari Szövetkezet, a Hőgyészi Vegyes Szövetkezet és a Tolna megyei Háziipari Szövetkezet társult azzal a céllal, hogy termékeiket itt, Szekszárd központjában, a reprezentatív üzletben árusítsák. Ez év tavaszáig meglehetősen kevés áru érkezett még a társult szövetkezetektől is — kivétel talán a Kövendi —, más „idegen” szövetkezetek pedig csak véletlenül küldtek ide árut. Március végén az Szarvasmarhaexport — 100 millióért A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott .kormányintézkedések óta országszerte az eddiginél is több szó esik a mezőgazdaságunknak erről a nagy múltú ágazatáról. Eléggé közismert,; hogy a szaryasmar-, ha-tenyésztés fejlesztésépek milyen jelentősége van a lakosság hússal, tejjel és tejtermékkel való ellátása szempontjából. Ez alkalommal a kérdés egy másik, talán kevésbé ismert oldalával, az-exporttal foglalkozunk, egy kissé részletesebben. jól jövedelmező exportcikk Az élő marha és a marhahús nagyon régi exportcikkünk; a hagyományok még valamikorra a középkorra nyúlnak vissza, amikor a hajdúk hajtották tíz- és százezerszámra a marhákat a nyugat-európai, elsősorban az .olaszországi vásárokra. Dé he induljunk olyan messziről, hiszen köteteket lehetne írni arról, hogyan alakult, fejlődött az export az évszázadok folyamán. Elég, ha csak a második világháború előttivel hasonlítjuk Össze mostani exportunkat: a növekedés mennyiségben mintegy háromszoros, a jelenlegi exportbevétel évi 100 millió dollár körül van. De nemcsak a bevétel nagysága az, ami fontossá és előnyössé teszi ezt az exportot, hanem kedvező gazdaságossága is. Mindezen előnyök ellenére az utóbbi években megtorpanás, sőt — ha az 1969. évi kiugróan magas szintet nézzük — visszaesés következett be az exportban. Ez természetszerűleg összefügg mindazokkal a tartási, tenyésztési problémákkal, amelyek-végül is az említett kormányintézkedéseket szükségessé tették. ■ - : Mielőtt a tenyésztés és hústermelés kérdéseire . térnénk, nézzük meg, milyen a magyár élő marha és marhahús piaci helyzete a nyugat-európai — elsősorban a közös piagK-r-, országokban éá mi várható .a következő, években. ,;v-. A lakosság élelmiszer-fogyasztásának minden országban megvannak a hagyományai, ha ezek az idők során módosulnak is valamelyest, alapvetően nem változnak. Ilyen hagyomány számos nyugat-európai országban az, hogy valamennyi közül a marhahúst fogyasztják legnagyobb meny- nyiségben. A változás -hosszú évek óta lényegében annyi csak, hogy a keresők számának és jövedelmének eroelke-. désével együtt az igény is állandóan nő. A fogyasztás növekedését az sem gátolja, hogy nyugaton a marhahús fogyasztói ára lényegesen magasabb, mint hazánkban. Ez a fogyasztói tendencia a különböző piaci felmérések, előrebecslések szerint még hosszú ideig hasonló marad. A piacon persze nem egyforma a kereslet bármilyen fajta szarvasmarha és annak bármilyen része iránt. A jól hizlalt, fiatal vágóbika sovány húsa az, amit a leginkább kedvelnek, s a legízletesebb, süthető, jól szeletelhető húsok ezeknek is a hátsó negyedéből kerülnek ki. A legkedveltebbek ma elsősorban a francia limousine és charolais fajták, — utána a második helyen a mi pirostarka szarvasmarháink következnek. Különösen Olaszországban keresik a magyar marhahúst a háziasszonyok, annyira, hogy olasz húskereskedők nem egyszer megjegyezték: „lehúzhatnák a rolót, ha nem tudnának vásárlóiknak magyar marhahúst adni”. Bár a közös piaci országokban is van igen jelentős szarvasmarha-tenyésztés, és a saját termelés védelmét vámokkal és számos egyéb korlátozó intézkedésekkel biztosítják, a minőségi húsok iránti igényed teljes kielégítésére importra szorulnak, s ezért időről időre kénytelenek enyhíteni a Közös Piacon kívüli országokból származó import elleni korlátozásokat. A külföldi kereslet tehát ma is kedvező a magyar szarvasmarha iránt, s minden jel ar- . ra mutat, hogy még hosszú ideig az is marad, sőt exportunkat fokozni is lehetne. A közös piaci országok szarvas- mnrhaimportjában azonban az utóbbi években csökkent a részesedésünk; a helyünket más . exportőrök foglalják el, — ha hagyjuk. A központi intézkedések azonban megteremtik azokat a feltételeket, amelyekkel visszahódíthatjuk, sőt növelhetjük régi pozíciónkat. A TENYÉSZTÉS FELAD at« A kedvezőbbé vált feltételek alapján a háztáji gazdaságokban és a nagyüzemekben is mód nyűt az erőteljes fejlesztésre. Nem mindegy természetesen, hogy ez a fejlesztés hogyan történik; és milyen fajták szaporítására kerül sor. A cél nem egyszerűen a mennyiség növelése — és a minőség javítása, — hanem a korszerű, de ugyanakkor gazdaságos tenyésztési módok alkalmazása. Számos jó tapasztalat van ma már arra, hogy a tartástechnológiát lehet fejleszteni az önköltség egyidejű csökkentésével. Ügy tűnik, bizonyos fokig visszatérünk elődeink módszereihez: a húsáért tenyésztett szarvasmarhák gazdaságos nevelésének, hizlalásának legjobb módja a legel- tetéses módszer, persze a mai fejlett technika, segítségével a korábbinál lényegesen kedvezőbb hatásfokkal. Mit értünk ezalatt? Mindenekelőtt azt, hogy a legeltetés nem akármilyen legelőn történik, hanem műtrágyázott, öntözött legelőkön. szakaszos, villanypászto- ros legeltetéssel. Tapasztalatok szerint az ilyen korszerű módszerekkel kezelt legelőn egy hektár gyep fűtermése 400— 700 mázsa, ennek felét az állatok lelegelik, másik felét pedig szénaként lehet, betakarítani. A korszerű, gazdaságos szarvasmarha-tenyésztésre ma már hazánkban is számos példát lehet találni, érdemes ezeket megismerni és tanulmányozni (például a komáromi és a Lajtahansági Állami Gazdaságban). A módszerek eddigi és jövőbeni elterjesztésében a szarvasmarhaexportot lebonyolító TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnak is része volt és van, mert már eddig is sokat tett azért, hogy megismertesse á termelőkkel egyfelől a külföldi igényeket, másfelől a külföldön eredményesen alkalmazott módszereket, t SZABÓ MELINDA igazgatótanács úgy határozott; hogy alapjaiban reformálja az üzlet ellátását, azóta a forgalom háromszorosára növekedett. A kis üzlet mindössze 650 ezer forint tőkével funkcionál, árukészlete mégis több, mint másfél millió forintot ér. A bizományi eladási módszerrel dolgoznak: ac ipari szövetkezetektől, nagykereskedelmi vállalatoktól például bizományba hozzák el az árut és amikor eladták, akkor utalják át a pénzt. Sajnos azonban a Tolna megyei ipari szövetkezetek többsége a2 exportból visszamaradó árut, a belkereskedelemnek gyártott ruha és cipőféleségeket „készpénzes” vevőknek adják el. Például ÁFÉSZ-áruházak- nak, ahol azonnal tudnak fizetni. így aztán van olyan ipari szövetkezet, amely rengeteg árut termel nyugati és keleti országokba egyaránt, termékét itt mégsem vásárolhatjuk meg. Holott valahány terméke napok alatt elfogyna. Szívesen árulnák például a Szekszárdi Szábó Szövetkezet kiváló minőségű, a legújabb divat szerint készült kabátjait, de egy darabot sem kapnak. Az ember azt gondolná, hogy exportra gyártott termékek tucatjaival találkozik itt, azonban több az import áru. így például — a választék bővítése érdekében —, az üzlet vezetősége nyugati országokból importált cipőt is tart. Spanyol, olasz, jugoszláv cipők éppúgy találhatók, mint az NDK-beli, román, lengyel és cseh ruhák, cipők, esernyők. Gárdái Józsefné üzletvezető és Erős József üzletvezető-helyettes már a télre, a szezonra készül. Máris olyan kollekció van például női csizmákból, amely a Luxus áruháznak is dicséretére válna. A Bonyhádi Ruházati Szövetkezet export- minőségű lastex nadrágjai is a téli szezont és a vevőket várják. ^ Egyébként nem nagyon kell toborozni a mintaboltba a vevőket. Gyorsan híre szalad a városban, a megyében, ha valami újdonság érkezik. Most például „a jugoszláv melltartók divatját éljük”, a választék színben, méretben minden igényt kielégít. A fapapucs még divat sem volt, itt már száz párat eladtak. Hiánycikk volt az ágynemű, Erős József három nap alatt kétszáz garnitúrát „hajtott fel”, ma már alig egy tucat vár vevőre. Most jó az áruválaszték,' mondják az üzlet vezetői. Gazdagabb, szebb lenne az üzlet — és a vásárlók is jobban járnának —, ha a Tolna megyei ipari szövetkezetek több árut küldenének — saját boltjukba. Az öt alapító szövetkezet nem győz annyit szállítani, hogy az igényeket kielégíthessék, nyilván a „hazai szállítók” helyett más megyebeli ipari szövetkezeteket mozgósít a mintabolt. S örvendetes, hogy az „idegen” szövetkezetek maguk hozzák, küldik az árut, még el sem kell érte utazni és bizományiba hagyják itt — mert bíznak benne, hogy jó árujuk hamar a vevőkhöz kerül.-Pi— újság 3 1972. augusztus 2«,
