Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám
ï 1 t 4 Elkezdődött rr A mérleghiány után Ocsényben Vizsgálatok a könnyűipar munkaerőhelyzetéről Munkaidő- és bérgazdálkodás A kollektív szerződések végrehajtásának néhány tapasztalata az állami gazdaságokban Másodszorra Bonyhádon Űj buszpályaudvar került megvalósítani. Egyedül a kötszövőipar tudta a munkások létszámát mintegy 500 fővel növelni. Ez egyébként igen kedvező jelenség, miután a kötszövőipar a negyedik ötéves terv legdinamikusabban fejlődő textiliparága. A textilipari munkáslétszám alakulása azonban általában, de különösen a pamutiparban kedvezőtlen és a ruhaiparban is lényegében az előző évi szinten áll a létszám. Tovább csökkent a munkások létszáma a cipőiparban és a bútoriparban is. Mivel a vállalatok által tervezett mértékű létszámerrfelke- dés problematikusnak látszik, most szélesebb területen folytatják a vizsgálódást. A munkaerőhelyzet területi elemzése elsősorban Budapest, Győr és Szeged térségére terjed ki. Az esetleg szükségessé váló központi intézkedéseket az 1973. évi tervekkel kívánják egybehangolni a Könnyűipari Minisztériumban. (MTI) Szekszárd után másodikként Bonyhád gazdagodott korszerű autóbusz-pályaudvarral. Szépen kialakított a váróhelyiség, s vendéglátóegység is szolgálja az utasok kényelmét. A beruházók — a Bonyhád nagyközség Tanácsa, a Volán 11-es Vállalat és az Utasellátó — mintegy hat és fél millió forintot adtak össze a létesítményhez;. Dicséret illeti az építőket is, — a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóit — jó munkájukért. A szekszárdi járási párt-vb legutóbbi ülését nem a megszokott helyen, a szekszárdi pártépületben, hanem öcsény- ben tartotta. Mégpedig azért, mert fő napirendi pontként éppen az őcsényi termelőszövetkezet belső problémáit, helyzetét elemezték. A napirendi anyag előterjesztője is az őcsényi csúcsvezetőség volt. Mi tette indokolttá, hogy a járási párt-vb külön tárgyalja e tsz helyzetét? Az, hogy e tsz 1971. végére, az előző évek jó eredményei után, hirtelen a rossz, mérleghiányos tsz-ek sorába esett vissza. A mérleghiány híre derült égből villámcsapásként hatott a járásban, annál is inkább, mert hiszen e tsz a lehető legjobb objektív gazdasági adottságokkal rendelkezik. Földjeinek nagy része a bőven termő Sárközben terül el, a szekszárdi dombvidéken szőlészete van, és a város, a megyeszékhely közvetlen közelsége jó piaci lehetőségeket nyújt. A helyszíni tanácskozás elsősorban a következőket bizonyította: a járás párt- és állami vezetői, s a helyi kommunisták egyaránt érzik a felelősséget a kialakult helyzetért; a visszaesés okait megfelelően elemezték, levonták a tanulságokat és folyamatban vannak az érdemi intézkedések, a szanálási bizottság instrukcióinak megfelelően. Az őcsénvi csúcsvezetőség még ez év februáriéban meghatározta a tennivalókat annak érdekében, hnav a tsz kiláboljon ebből a kátyúból. A nanirend fő kérdése épnen ezért most nem az volt. hogv az őcsényi kommunisták mit akarnak tenni, hanem hogy mit tettek már, miben van változás a tsz-ben, miben nincs még. Mindenekelőtt el kellett dönteni, hogy a szakvezetés alkalmas-e a rendkívüli helv- 7«uhől ad^dó feladatok megoldására. Mint ahogvan gazdasági visszaeséskor lenni szokott, a tagság körében veze- tősége'lenes hangulat kerekedett itt is. A szakvezetők — nagyobb részben kommunisták — korábban jól végezték munkájukat, és az elemzések, viták során belátták, hogv hol, milyen hibát követtek el, az hogvan vezetett a mérleCThi- ánvhoz, tehát volt kellő önkri- rikájuk. Ez^rt a he'vi pártvezetés úgy foglalt állást, hogv nem a leváltásokra kell tenni a hangsúlyt, hanem először lehetőséget kell adni a hibák kiküszöbölésére. Ezzel eg vet- értçt.t a tagság is, és amikor látták, hogy a vezetők valóban változtatni akarnak és tudnak módszereiken, mind többen mögéjük álltak, kezdett visszaállni a régi munkamorál. Igaz, közben néhány tucat ember elhagyta a szövetkezetét, de helyettük újak jöttek. A loziénvegesebb tehát, amiben előrébb kellett lépni, a vezetés színvonalának javítása volt, mert hiszen a mérleghiány elsősorban abból adódott, hogy a vezetők — mint mondani szokták — kiengedték a gyeplőt a kezükből. Egv példa: Indokolatlanul nagy éoítőrészleget szerveztek, vezetőjének megadták ugvan az intézkedési jogkört, széles körű önállóságot biztosítottak részére, de elmulasztották a következetes ellenőrzést. Baj volt a technikai feltételek biztosításával és a bizonylati fegyelemmel is, és végül bűnügy lett belőle: kiderült, hogy az építőrészleg — enyhén szólva — nem csuhán a közösség érdekeit szolgálta ... Laza volt a szövetkezetben a technológiai fegyelem, aminek következtében csökkentek vagy stagnáltak a terméseredmények. Indokolatlanul sok növénnyel foglalkozott a tsz. urna alkalmazta kellő mértékben a nagyobb terméseredményt adó hibrid fajtákat. . . Amint a párt-vb ülésén is kitűnt, lényeges változási — javulási -r- folyamat kezdődött el a szakvezetésben. Mindenekelőtt kidolgozták, írásban rögzítették a helyi körülményeknek legjobban megfelelő vezetés szervezetét: meghatározták, írásba foglalták mindenki feladat- és jogkörét, tisztázták, hogy ki kivel, milyen alá-, fölé-, mellérendeltségi viszonyban van. Vagyis körülhatárolták, hogy kinek kit kell irányítani, ellenőrizni, kit miért felelős. Ezt következetesen betartják, illetve megkövetelik, hogy mindenki eszerint dolgozzék. Közben elkezdődött a túlzott „baráti” légkör felszámolása, ami korábban egyik okozója volt a szakvezetés meggyengülésének. Rendszeresek a vezetői megbeszélések, az elnök jobban megosztja a munkát munkatársaival és ezáltal több ideje adódik az egész gazdaság áttekintésére, közgazdasági elemzésére, ami a múlt évben meglehetősen hiányzott. Az elnök energiáját sokszor az emésztette fel, hogy minden aprólékos üggyel ő foglalkozott, s ezt látva, egyes munkatársaiban pedig elsekélyesedett a felelősségérzet. A különböző irodai munkakörökbe, ahol korábban néni az volt, most megfelelő képzettségű személyt állítottak be, ami az egyik előfeltételét képezte a bizonylati fegyelem megszilárdításának. A bizonylati fegyelmet ma már minden ténykedés ábécéjének tekintik. Folyamatban vannak a különféle gazdasági intézkedések is a terméseredmények növelése érdekében. A gabonát a kritikus időjárási viszonyok közepette is időben, viszonylag A korábbi évek tapasztalatai után 1971-ben öt évre szóló kollektív szerződéseket készítettek az üzemek, vállalatok, intézmények. A törvényeken, jogszabályokon alapuló „helyi törvények" nem holt paragrafusok, hanem az üzemi demokrácia fejlesztésének fontos eszközei, kifejezik az üzemi kollektíva szerepét és felelősségét a jogok és kötelességek gyakorlásában, segítik az adott munkaterület feladatainak teljesítését. Az öt évre szóló rendezés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy tételei megváltoztathatat- lanok. Érvényesülésüket, hatásukat állandóan figyelemmel kell kísérni; rendeletek kötelezik a gazdasági vezetőket, hogy minden évben beszámoljanak a kollektív szerződés alkalmazásának, végrehajtásának előző évi tapasztalatairól. A MEDOSZ megyei bizottsága a közelmúltban összegezte, hogy milyen tapasztalatokat hozott az állami gazdaságokban a kollektív szerződések 1971. évi végrehajtása. A tapasztalatok közül kiemelték a létszám-, a bér-, a munkaidőalakulásra vonatkozókat, a különböző alapok felhasználásának mikéntjét. Az üzemi beszámolók során is elsősorban ezek a kérdések foglalkoztatták a dolgozókat. A Tolna megyei állami gazdaságokban 1971-ben csökkent a munkáslétszám: az összes dolgozót számításba véve 56 személlyel» a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat számítva pedig 127-teJ. A kziAoóit kis szemveszteséggel takarították be és az összhozam végül- is kedvezően alakult. Az építőrészleget lecsökkentették arra a volumenre, illetve létszámra — a tavaly 150— 170 fős részleg ma körülbelül 50 embert foglalkoztat —, ami reálisan megfelel a szövetkezeti gazdaság belső arányainak. Az 1972-es termelési szerkezeten még nem sokat tudtak változtatni, mert a különböző tényezők adottak voltak, a következő év előkészítése azonban már a korszerű gazdálkodási elveknek megfelelően folyik. ___ Az első félév fontosabb gazdálkodási mutatói, pénzügyi adatai javulást tanúsítanak, s a szövetkezet jelenlegi pénzügyi helvzete már jobb, mint tavaly ilyenkor volt. A szövetkezet kommunistái nemcsak a helyzetelemzéssel, agitációval tettek sokat a belső problémák megszüntetéséért, hanem példamutatásukkal is. Mivel a megrendült bizalom elsűscu-Han a munkamorál megromlásában jutott kifejezésre, a szövetkezet kommunistái több alkalommal kommunista vasárnapot szerveztek (a szénabetakarításhoz, zöldségfélék szedéséhez, kapáláshoz). Ezeknek nemcsak közvetlen gazdasági hatása volt figyelemre méltó, hanem a légkört alakító szerepe is. Arról persze még nem beszélhetünk, hoev minden a legnagyobb rendben van az őcsényi szövetkezetben. Egyelőre még csak elkezdődött a kibontakozás, de a kezdeti eredmények mindenesetre biztatóak és a szövetkezet kommunistái, oártonkívüli tagjai joggal bízhatnak abban, hogv erőfeszítéseik alapján ismét fellendül a közös gazdaság. Boda Ferenc szinte kivétel nélkül az alacsonyabb keresetűek közül voltak, így a létszámcsökkenés önmagában fél százalékkal növelte az átlagbéreket. Nos, ez az átlagbér-növekedés önamgában semmit nem mond, legfeljebb annyit, hogy az eltávozottak munkáját is az ottmaradóknak kellett elvégezni. Ettől függetlenül a gazdaságok — lehetőségeikhez mérten — igyekeztek növelni a béreket; ez a növekedés megyei átlagban három százalék, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak ecetében négy százalék. A bérszintnöveléshez az alapot az adta, hogy a halmozott termelési érték 1971- ben az előző évhez képest 10,2 százalékkal növekedett. Így 1971-ben a Tolna megyei állami gazdaságok teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak átlagkeresete 26 546 forint volt — a dalman- di és a tamási gazdaságban magasan az átlag felett, azonkívül Ger jenben és Szekszár- don is meghaladták a keresetek az átlagot. A legmagasabb és a legalacsonyabb átlagkereset közt a különbség 3821 forint volt. A MEDOSZ Országos Elnöksége ez év májusában úgy értékébe az állami gazdaságok munkaidő-felhasználását, hogy annak szabályozása általában megfelelő. A munkaidő differenciált megállapítása az év különböző szakaszaiban a termelés idényszerűsége miatt elkerülhetetlen. A differenciált szabályozásnál azt az elvet kell szem előtt tartané boey a napi A könnyűipari rekonstrukció megvalósulásának egyre inkább meghatározó tényezőjévé válik a munkaerőhelyzet, vagyis az a fő kérdés: lesz-e, aki munkára fogja az új gépeket, berendezéseket? A munkaerőhelyzet tendenciáinak „tettenérésére” a közelmúltban felmérés készült a Könnyűipari Minisztériumban. 1971. és 1972 első hat hónapjának tapasztalatait vetették egybe. A fluktuáció Valamelyest mérséklődött, de ez még nem jelenti a helyzet lényeges javulását. Sőt, a munkaerőhiány, azaz a munkáslétszám csökkenése már nemcsak a nagy iparvállalatoknál, hanem a középüzemeknél — tanácsi vállalatoknál és szövetkezeteknél — is jelentkezik. Az ágazatban az átlagos állományi létszám 1971 első hat hónapjában 468 805 fő • volt, és ez az idei esztendő első felére 453 744-re csökkent. A fejlesztést szolgáló létszámnövelési elképzeléseket eddig nem siMég csak néhány napja működik Bonyhádon az új busz- pályaudvar, de máris látható, mennyire időszerű volt létesítése. Már azért is, mert a környéken nőtt a forgalom biztonsága. Az állomásra érkező buszok többé nem zavarják a közúton haladó járműveket. Bonyhádnak nagy a körzete, s a megye egyik legforgalmasabb Ipari góca. Az új pályaudvar tizenöt kocsiállására, mintegy kétszázötven autóbusz érkezik és indul el naponta. átlagtól felfelé történő eltérések folyamatos foglalkoztatás esetében az idényen kívüli hónapokban kiegyenlítődjenek. A Tolna megyei gazdaságok igyekeztek ezt a gyakorlatot követni, és szervezési intézkedésekkel a munkaidőt csökkenteni. 1971-ben egy dolgozóra átlagosan 2502 munkaóra jutott, az előző évi 2542 órával szemben, ami 1,8 százalékos javulásnak felel meg. A megyei átlagnál több munkaóra jutott — 2627 — a szekszárdi gazdaságban, a tamási gazdaságban — 2559 —, és a halgazdaságban — 2534 —, egy- egy dolgozóra. Ezekben a gazdaságokban a többlet-munkaidőt a szállítási és a traktoros üzemágak, helyenként a kertészet és a kombájnosok használták fel. A szekszárdi gazdaságban a szabad szombatok kiadásának azt a változatát alakították ki, hogy a téli hónapokban — január, február, március, november, december — minden szombat szabad. De ezt a szabályozást csak 1971 júliusában vezették be, ezért a többlet-munkaidő felhasználása abból is adódik, hogy az év első felében még nem alkalmazták a szabad szombatos módszert. (Itt kell megjegyezni, hogy a gazdaságokban 1972-re, egy főre előirányzott munkaidőkeret nem haladja meg a 2500 órát. ami megfelel a törvényes előírásoknak.) A megye gazdaságai az elmúlt évben 133 millió forint összegű fejlesztési alappal rendelkeztek, ennek hat százalékát fordították szociális-kulturális célokra. Csupán Dalmand és Szekszárd élt azzal a lehetőséggel, hogy a részesedési alapból a fejlesztési alapba csoportosítson át adómentesen összegeket, kommunális célokra. A gazdaságok az elmúlt évben 576 000 forint összegű segélykeretet bocsátottak a szak- szervezeti bizottságok rendelkezésére, amelyet azok teljes egészében fel is használtak. (A MÉM Értesítő 1971. évi 11. számában megjelent ágazati irányelvek felhívták a vállalatokat, hogy amennyiben a részesedési alapból a fejlesztési alapba csoportosítanak át pénzösszeget, annak összegét a kollektív szerződésben határozzák meg, felhasználásáról pedig készítsenek külön írásbeli megállapodást, az igazgató, valamint a szakszervezeti szerv titkárának aláírásával.) A MEDOSZ megyei bizottsága a bérfejlesztéssel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy minden gazdaságban ki kell használni a 4 százalékos évi fejlesztést, miután az az életszínvonal-politika megvalósításának egyik alapvető feltétele. Ehhez viszont olyan műszaki fejlesztést kell szorgalmazni, clyan termelékenységnövelést, amelyből a béreket is növelni lehet. Időszerű a normák karbantartása, a jelenlegi bérszabályzat korszerűsítése, amelyeket a múlt évben hozott minisztériumi utasítások alapján 1973. január elsejével végre kell hajtani. BL
