Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
1 I i Ä termelőszövetkezetek jogvédelme A törvények és más érvényes jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával, eredményesen dolgozni: ez minden vállalat és szövetkezet gazdálkodásának legfőbb szabálya és célja. Alapkövetelménye a mezőgazdasági termelőszövetkezetek működésének is. Ehhez sok rendelet alapos ismerete szükséges, ami pedig a gazdálkodást illeti, annak is egyre számosabb tényezője, összefüggése van. Nem ritkán találják szemben magukat a tsz-ek vezetői olyan problémával, amelyet nem láthattak előre, keletkezéséről nem tehetnek, a megszüntetése nem tőlük függ. Ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül jogi vonatkozásai is vannak a gazdasági, gazdálkodási nehézségeknek. Lássunk néhány példát. Szakosított állattenyésztési telepet létesít a tsz. Jó terv, a lehető leggondosabban összeállított költségvetés alapján, Az építkezés azonban — a tsz-en kívüli okok miatt — elhúzódik. Emiatt csak egy évvel későbben tudják üzembe helyezni a telepet, ami önmagában is tetemes veszteséget jelent a szövetkezetnek. Ráadásul közben megnövekedtek a beruházási költségek, a tervezettnél 25—30 százalékkal többe kerül az építkezés, a berendezés. Ennek következményeként gyakran pénzügyi zavarok támadnak, esetleg a szanálás sorsára jut a tsz. Jönnek a vizsgálatok, keresik a felelősöket, s rendszerint a szövetkezet kénytelen viselni a kárt, vagy legalábbis nagy részét. Más. Szerződést köt a termelőszövetkezet az állatforgalmi vállalattal, hízott sertések előállítására. Az előre meghatározott időpontban át- vehetné az állatokat a vállalat, de nem teszi, mert sem vágóhíd, sem hűtőház nincs annyi, amennyi a feldolgozáshoz és a tároláshoz kellene. A sertések röviüebb-hosszabb ideig továbbra is a tsz-nél maradnak. Ebből nemcsak az a baj származik, hogy a kelleténél tovább kénytelenek etetni, gondozni az állatokat. A késedelmes elszállítás azzal is jár, hogy nem tudja a tsz idejében beállítani a hizlalni való sertések új tálkáját. Ez viszont gondot okoz a tenyésztésben is. Mi történik ilyenkor? Egyezkedési kísérlet a vállalattal, vita a kötbér, a kártérítés körül, s talán per is. De lehetséges, hogy a tsz akkor is kiegyezik a vállalattal, ha jócskán ráfizet, mert ezt diktálja az óvatosság, a „józan megalkuvás” a helyzettel. A szövetkezet ugyanis jól tudja, hogy jövőre is szerződik a vállalattal, más választása, lehetősége nem lévén. Tehát nem akarja magára haragítani a vállalatot. A következő eset: Szakosított sertéstelepére aggregátort rendelt egy tsz az egyik nagy gyártól. Az eredetileg írásban rögzített határidő többszöri módosítása után közölte a gyár a szövetkezettel, hogy a legutóbbi vállalt időpont, augusztus húszadika helyett csak 1973. első félévében szállítja az aggregátort. A szövetkezet erre levélben értesítette a gyárat arról, hogy nem tud tovább várni, ezért kénytelen visszavonni a megrendelést. Most ott tart az ügy, hogy a gyár felháborodottan fenyegetőzik. Legfeljebb akkor „hajlandó” eltekinteni a megrendeléstől, ha másik vevőt talál az aggregátorra, mert neki „a tervében szerepel” ez az eladás. Lehetne folytatni a sort, de felesleges. Persze, vannak ^példák arra is, hogy termelőszövetkezet nem teljesíti szerződéses kötelezettségét, s ezzel valamely más vállalatnak okoz kárt. Ezekre az esetekre sem lenne helyes más mércét alkalmazni. Nincs, nem lehet helye elvtelen engedékenységnek, elnézésnek, szerecsen- mosdatásnak akkor sem, ha termelőszövetkezet követ el szabálytalanságot. Ez alkalommal mégis' vállalatok, nem pedig tsz-ek helytelen magatartásáról van szó. Ennek nyomós oka, hogy a szóvá tett, s a hozzájuk hasonló visszásságok vannak túlsúlyban. Más szavakkal: ha azt akarjuk, hogy a törvényben is kifejezett egyenrangúság és egyenjogúság érvényesüljön a vállalatok és a tsz-ek kapcsolatában, akkor mindenekelőtt az említett bajokat kell orvosolni, azoknak kell elejét venni. Közben természetesen ügyelve arra, hogy ne szaporodjanak, hanem szűnjenek meg a tsz-ek ilyen természetű és szintén elítélendő módszerei, hibái. A termelőszövetkezetek jogvédelméről szólván többnyire a peres ügyek számával, a megnyert perek révén megtérült, vagy elhárult veszteségekkel szoktak érvelni. Kétségtelen, hogy ezeknek, s a rájuk fordított jogászi munkának nagy jelentősége van. Nem kevésbé fontos az sem, hogy a jog szelleme és előírása érvényesüljön a termelőszövetkezet belső életében. A gazdálkodásban, a vállalatok és a szövetkezetek viszonyában még jelenlévő torzulások jogsértő eljárások megszüntetése azonban nagyobb és messzebbre ágazó feladat. Jó és minél gyorsabb megoldásához a törvényességi felügyeletet ellátó intézmények elismerésére méltó erőfeszítései mellett másra is szükség van. % Egyebek között és nem utolsósorban arra, hogy a termelőszövetkezetek területi szövetségei és a TOT lankadatlan igyekezettel fáradozzon az okok megszüntetésén. Nem kizárólag hivatali, hanem társadalmi fórumokon is segítse elő még erőteljesebben a^_ helyes szemlélet térhódítását. Hogy ne legyen talaja annak a felfogásnak és nézetnek, amely az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek megítélésénél arra az évekkel ezelőtt divatos érvelésre támaszkodott, amely szerint „előbb az ing, azután a kabát”. Vagyis: mondjuk ugyan, hogy gazdasági életünkben azonos elbírálás illeti meg az állami vállalatokat és a szövetkezeteket, dehát mégiscsak az ing, az állami vállalat van közelebb az államhoz, szocialista rendszerünkhöz. Bizonyára vannak, akik még ma is e hasonlat szerint gondolkodnak, ám ennek hamissága és kártékonysága egyértelmű. S maga a szemlélet politikánkon, gazdaságpolitikánkon, törvényeinken kívüli. Ellentétes velük. GULYAS PÁL Dolgozz hibátlanul! A SZOT Elnökségének januári ülésén — ahol az 1972. évlterv- feladatok megvalósítását segítő munkaverseny fő céljairól tárgyaltak — felhívták a figyelmet arra, hogy a munka- és üzem- szervezés korszerűsítését jól szolgálhatja a „Dolgozz hibátlanul" munkamódszer meghonosítása, országos méretű elterjesztése. E felhívásból eredően megyénk üzemeiből, vállalataitól — vezetők és szocialista brigádok —■ több kérdést intéztek hoziónk: mi ez a mozgalom, honnan ered, mi a célja, feladata, mennyiben lenne helyes és hasznos az alkalmazása? Ezekre a kérdésekre próbálok néhány gondolatban — teljességre való törekvés nélkül — válaszolni azzal a céllal, hogy megyénkben is induljon, gyökeret verjen e mozgalom. A „DH” lényegében vezetési koncepció, amely Mozgalmi elemeket is felhasznál, összefoglalja a szervezéstudományt, a minőség javítására kidolgozott különböző munkamódszereket, az üzemi demokrácia lehetőségeit és még sok más elemet. Célja, a hibátlan munkavégzés, amit tervszerű irányítással, igazgatói, műszaki-gazdasági vezetéssel, a dolgozók javaslatainak, 'kezdeményezéseinek felhasználásával lehet elérni vagy megközelíteni. Lényegében tehát olyan összehangolt és egymásba kapcsolódó műszaki, gazdasági, szervezési, nevelési intézkedési sorozat bevezetéséről van szó, amelynek eredménye a hibák és a vállaloGyárépíté» Báíasxéken A körülményekhez képest igen jól... Amit elkezdenek, azt egyszer be is fejezik. A Bátászéki Vázkerámia Gyár építkezése most siralmas képet nyújt, aZ ember azt sejti, sohasem fejezik be itt a munkát. Szombaton és vasárnap olyan mennyiségű víz hullott az építkezés területére, amilyenre az öreg bátaszékiek sem emlékeznek. A zivatar jeget is hozott, a szőlőhegyen jó nyolcvan százalékban leszüretelt. A jég egyébként próbája is volt a nagycsarnok tetejének: nem verte át az üveglapokat, sem a hullámpalát. A rengeteg víz, még fölért egy terhelési próbával is. A víz, ami az égből jött nem folyt el, sőt szaporította a völgyből érkező is. így aztán sártenger az építkezés. Legjobb gumicsizmában közlekedni, az agyag lehúzza a félcipőt — ragadósabb mint némely talpragasztó. Ebből a sűrű — ragadós agyagból is látszik, hogy jó helyre telepítik a gyárat. Persze nem ilyen sárminőség-vizsgálat előzte meg a gyár építését, hanem félszáznál több kutatófúrás, amely negyven, nyolcvan, száz méter mélyről hozott anyag vizsgálatát tette lehetővé. Szóval, jó a bátászéki föld vázkerámiának. Elkezdték ezt a gyárat is építeni, s most már áll az óriási üzemcsarnok. S ki tudja fejben tartani mennyi tervmódosítást, ész- szerűsítést hajtottak végre a folytonosan érkező terveken. Mert itt is azt tapasztaljuk, mint némely nagyberuházásnál, hogy a kivitelezők nem egyszerre kapják meg a rajzokat, hanem csak részletekben — és leggyakrabban késve. Ez még nem volna baj, hisz kicsit jobb szervezéssel a munkát lehet gyorsítani, de ha a terv rossz, akkor már gyűlik az emberekben a méreg, és értelmetlennek tartják az egész munkát. Olyant például, hogy a terv szerint kiásnak egy csatornát, amikor betonozzák, akkor jönnek rá az építési ellenőrök, hogy rosszul csatlakozik — nosza betemetik ezt és újat ásnak. Igaz, megfizetik az embereket, a plusz munka azonban plusz költség. Ügy vannak a kubikosok ezzel a „pótmunkával” mintha őket bosszantanák. Persze szó sincs ilyenről. Az a helyzet, hogy egy teljesen új vázkerámiai gyár építése, egyben tanulómunka is. Tervezőknek, gépészeknek. És kubikosoknak is. Az első ilyen gyár fölépítése alkalmat ad arra, hogy a következők — még hármat építenek majd az országban a következő ötéves tervben — gyorsabban, kevesebb költséggel ítészüljenek el. Egyébként itt is gyakori, hogy a kivitelezők, beruházók és műszaki ellenőrök jó együttműködése révén százezreket takarítanak meg. Csak egyet említünk, a jelentősebbek közül: a beruházási program és kivitelezési terv szerint a munkások szofciátó épületét külön helyezték -volna el. Az építők — a Tolna megyei Állami .Építőipari Vállalat szakemberei — azt javasolták, hogy az irodaépületre húzzanak még egy emeletet, és akkor megspórolnak egy lépcsőházat, egy alapozást, jelentős gépészeti munkát — anyagot — a javaslatot elfogadták, a megtakarítás meghaladja a másfél millió forintot. A héten több mint négyszázan dolgoztak a gyár területén. A munkások nehéz körülmények között dolgoznak. Hiába van fölöttük a tető — nem áznak — de a sár szinte megbénítja a munkát. Az alapozást, betonozást éppen úgy akadályozza az eső, mint a szállítást. A gépkocsik törnek, szakadnak. Az anyag elkeveredik a sárban. A homok, sóder, sár, szinte fölismerhetetlen masszává változik. Az ácsolathoz szükséges deszkadarabok, lécek, ha kiesnek a kézből, már többé nem lehet használni; ember, s gép gázolja a sárba. Az építkezés, a sok-sok nehézség ellenére, némi határidőcsúszással ugyan, de jól halad. A körülményekhez képest igen jól. Píaf József építésvezető, Csáki Béla gyárvezető naponta többször tanácskozik, a műszaki ellenőrök szinte művezetőkké válnak. A munkák kezdetekor elkészítettek egy óriási grafikont, ezen feltüntették, hogy melyik munkacsoport mikor és hol kezd. Azóta módosították a grafikont. Az építők azt tervezik ugyanis, hogy néhány héttel, talán két hónappal előbb adják át a létesítményt az üzemeltetőnek... De ebből csak akkor lesz valóság, ha a gépészeti tervek jobbak lesznek mint az építésiek. A gépek fölszerelésének első akadálya már megjelent. Az egész gyárat a pécs—bátászéki vasútvonalra szintezték. Mióta itt a gyár mellett futó sínen a nagy teljesítményű automata gép dolgozott, megváltozott a sín szintmagassága. Most kapkodnak, méricskélnek, számítanak, hogy a szintet igazítsák a változáshoz, másutt meg maradni kell az eredetileg megállapított szinten. A gépek alapját is jórészt ezután ássák majd ki. A szerelést akkor akarják kezdeni, ha már elkészül a végleges — gyáron belüli — betonút. Majd abbahagyják a szállítószalag-szerelést a vázkerámia emberei, és ők is sorba állnak a gépszerelőknél: közösen végzik a gépek felállítását az olasz, meg a hazai cégek embereivel. Tegnap megtartották a szokásos havi megbeszélést a Téglaipari Egyesülés, a Baranya— Tolna megyei Téglaipari Vállalat, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei. Néhány vitás ügyben közös álláspontra jutottak, néhányban még tárgyalni kell. Az augusztus elsejei nap eseménye közé tartozik, hogy felvettek egy közgazdászt és két építőipari technikust, ezzel a vázkerámiai gyár létszáma hatvannégyre emelkedett. PÁUCGVÁCS JENŐ ti veszteségek folyamatos csők* kenésében mérhető. A „DH" elveit a következőkben összegezhetjük: Minden hiba végső soron a munkát végző emberek hibájából ered, így elkerülhető. A munkához való jó viszony és a munkamorál javítása elengedhetetlen feltétele a hibátlan tevékenységnek: mindenki teljes mértékben felel az általa végzett munka minőségéért, az előírt követelményektől semmiféle eltérést nem szabad megengedni. Tehát mindenkinek gondosan ellenőrizni kell saját munkáját, hogy abban ne legyen hiba. Ezt a hibátlan munkát célzó tudati tendenciát anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel kell támogatni. A „DH” elnevezésű munka- módszert először 1955-ben a Szovjetunióban a Szaratovi Gépgyárban vezették be. innét indult el nemzetközi útjára. Az elmúlt több mint másfél évtized alatt — különböző elnevezésekkel — a hibamentes munka- módszer teret hódított a fejlett ipari országokban és a szocialista országokban egyaránt. Hazánkban a „DH" munka- módszer bevezetésének szervezésével, elősegítésével a Maqyar Szabványügyi Hivatal, a SZOT foglalkozik. A „DH" munkamódszert nálunk első ízben 1969-ben, a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár vezette be. 1970 nyarán további 10 vállalat vállalkozott bevezetésére. Tehát a „DH” munkamódszer már hazánkban is túljutott a kísérletezés időszakán. Több vállalatnál — gondos előkészítés a helyzet alapos felmérése és megfontolt intézkedések sora után — ismert és elfogadott módszere a minőség javításának. Az elért eredmény nem váratlan. Hiszen a „DH". munkamódszer, mint új vezetési koncepció műszaki- szervezési, nevelési és mozgalmi ..elemek szervesen összefüggő rendszere. Ha ezt a rendszert helyesen, tudatos vezetéssel a vállalati kollektíva egyetértésével, a társadalmi szervek segítségével építjük fel, az eredmény biztos. A „DH" munkamódszer eleve -és tudatosan a teljes vállalati munka jobb megszervezését tűzi ki feladatul. Hatásköre egészen a piackutatástól az eladás utáni szervizellátásig terjed. Ehhez szükséges a kollektíva segítségével módszeresen feltárni a vállalati életben mutatkozó hibákat, és kijelölni azokat a megoldásokat, amelyek beruházások és más komolyabb anyagi ráfordítások nélkül megvalósíthatók. Az eddigi eredmények világosan bizonyítják, hogy időszerű és szükséges napjainkban a „DH" munkamódszer további, szélesebb körű elterjesztésével foglalkozni. Népgazdaságunk, vállalataink helyzete, a minőségi termelés előtérbe kerülése még talán sohasem tette aktuálisabbá az ilyen törekvéseket, mint most. Ismeretes az MSZMP Központi Bizottságának határozata a fejlett üzem- és munkaszervezési módszerek elterjesztéséről, de arról is, hogy a vállalatok létszámnövelési és beruházási igénye túlzott A „DH" munkamódszer éppen ezeknek a népgazdaságon és vállalaton belüli feszültségeknek csökkentésére is irányul. Az eddigi országos tapasztalatokból következik, hogy ha a vezetők bátran kezdeményezik a hibamentes munkamódszer bevezetését, gondos, részletekbe menő előkészítéssel biztosítják annak előfeltételeit is, rendet teremtsenek a vállalat egész működési területén a népgazdasági és vállalati érdeket szolgálnak. Körösi István az SZMT Közgazdasági Bizottság vezetője Népújság 1972. augusztus 3.
