Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
* «4 * Várkonyi Hanáor: A MANDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 10. Ezt az egyetemességet és azonosságot a vallástörténészek már a múlt század közepén észrevették, és „őskinj ilatkoz- tatusra’' vezették vissza. A vizsgálódás azóta igen kiszéle- súit; mint életformát, Giulio Evola tradicionálisnak, azaz őshagyományból eredőnek nevezi, Ernst Diez meghatározása szerint a makro- és mikrokozmosz kapcsolatának hite: a „megfelelések tana” érvényesül benne, Robert Heine-Geldern kozmomágikus, Gasper topo- kozmikus szemléletnek mondja, magam a mandala fogalmát alkalmazom jellemzésére, minthogy egy szóba sűríti az egész jejképhalmazt. Diez írja: „Az ázsiai kultúrák világképének megalkotásához mindig a megfelelések tana szolgált kiindulásul, a hit abban, hogy az emberi világ és a világmindenség között mágikus kapcsolat áll fenn." Heine-Geldern: „E hit szerint elemek és színek, állatok és növények, kőzetek és fémek, testrészek és jellemvonások, minden életfolyamat, kor és nem, aszkézis és szerelmi gyönyör, születés és elmúlás, élet és halál az egyes sorshatározó világtájak és égitestek szerint vannak felosztva; mindnyájának megvan a maga kiszabott mágikus helye a világ- egyetembe illően és a bolygók járásához való kötöttsége szerint, a számára kimért mágikus idő. így az ember állandómunkáját Váczy Péter, Németh Gyula, Deér Gyula, Alföldi András, Pais Dezső, Ferdinan- dy Mihály, Vámos Ferenc végezték el, őket követem, megjegyzéseimet zárójelbe téve. Az ország a Kozmosz vetüle- te, a fejedelem az Ég fia; a kozmikus államrend alapja pedig a fénytisztelet. Ez a kultusz régibb az iráni Zarathust- ránál, s valószínű, hogy türk- mongol formáiban eredeti, ősi elemek lappanganak. Ezért mondja — tévesen — Ibn Ruszta és Gardézi, hogy a magyarok tűzimádók. Sem tűz-, sem napimádók nem voltak, a tűzszertartás, a fehérló-áldozat a fénytisztelet jelképes rituáléja volt. A fejedelem tehát a fény földi képviselője, megtestesítője: a magyar Napkirály neve kende, azaz Nap, mellén fényverő, sugárzó fémtükröt, napjelvényt hord. (Ezt jelenti ma is a mézeskalács-szivek közepére illesztett tükör: a napkultusz maradványa. A fémtükör a sámán papi köpenyén is feltűnik Nap- és Hold-alakban, segítségükkel jósol.) De amint a fény, a Nap az Égnek, vagyis a Kozmosznak csak egyik felén uralkodik, a világos, nappali részén, s a másikon, a sötét éjszakai felén a Hold, akként birodalma is fényes és Megjelent a Béke és szocializmus augusztusi száma sötét részre osziik; emezen a kisebbik fejedelem, a Holdkirály, gyula (gyila, vagy dzsila) uralkodik. Innen ered a kettős- királyság intézménye, melyet az Arpád-ház mindvégig fenntartott. Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete folyóiratának most megjelent — ez évi második — száma tematikus módon három olyan terjedelmes tanulmányt is közöl, amelyek ugyanazon problémakör egyes részleteit taglalják. Pándi Pál munkája Révai József Petőfi-képéhez fűzött magyarázataival nemcsak rendkívül érdekes adalékokat szolgáltat a nagynevű marxista gondolkodó tevékenységének idetartozó jellemzőihez, hanem választ keres arra a kérdésre is, hogy miért éppen Petőfi került a kommunista párt művelődési politikájának megkülönböztetett helyére. K. Nagy Magda dolgozata — Irodalmi hagyományaink az 1920-as évek kommunista publicisztikájában — elsősorban a feldolgozott A folyóirat most megjelent augusztusi száma közli annak a szimpozionnak az anyagát, amelyet a szerkesztőség és az NSZEP KB Társadalomtudományi Intézete szervezett „A tudományos-technikai forradalom és a szocializmus” időszerű témájáról. Az eszmecsere mérlegét megvonva Vi- lém Novy, a folyóirat titkára hangsúlyozta, hogy a tudományos-technikai forradalom anyag gazdaságával lepi meg az olvasót, míg Szabolcsi Miklós műve — Irodalomtörténet és munkásmozgalom-történet — a két kutatási terület viszonyáról mond el fontos tapasztalatokat. A Tanulmányok rovatban közölt negyedik anyag Csatári Dánielé. Felszabadulás és hazafiság címmel olyan téma — korántsem kimerítő, de gondolatébresztő — feldolgozására vállalkozott, amilyet aktualitása, elvek és gyakorlati tapasztalatok összevetése miatt örömmel fogadhat a folyóirat forgatója. A párttörténeti Közlemények egyéb anyagai közül említést érdemel Jemnitz János írása, Georgi Dimitrov korai munkásságáról, valamint a Szemle rovat, amelyben öt könyvről találhatni kritikát. vívmányainak és a szocializmus előnyeinek egyesítése a testvérpártok tevékenységének kulcskérdésévé vált. A folyóirat terjedelme dokumentumriportot közöl a kommunista és munkáspártok több képviselőjének a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunióban tett utazásáról. Több cikk foglalkozik Franciaország gazdasági és politikai helyzetével, illetőleg a francia munkásosztály helyzetével. Gedő András; T,A politikai filozófiától a marxizmus felé” című tanulmányában ismerteti azokat a polgári és filozófiai irányzatokat, amelyek a marxizmushoz közeledő tendenciákat mutatnak fel. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetet mint korunk fő törvényszerűségét, valamint a győztes forradalom feladatait vizsgálja L. Angstrom: „A győzelem megszilárdítása a forradalom törvénye” című cikkében. A lap ezenkívül több cikket közöl a nemzeti felszabadító mozgalom problémáiról. Idris Cox: „Gazdasági együttműködés az imoerialista rablás helyett” című írásában a Világkereskedelmi Konferencia (UNCTAD) 1972. április- májusában Santiagóban tartott legutóbbi ülésszakán felmerült és a fejlődő országok szükségleteit közvetlenül érintő kérdésekről számol be. (Folytatjuk.) A Párttörténeti közlemények új száma Fülöp János: FÜLEMÜLE an a kozmikus erők hatása alatt áll, melyek üdvöt vagy romlást tudnak hozni aszerint, mennyire képes vagy nem képes az ember létét és tevékenységét hozzájuk idomítani. Az egyes embernél is jobban érvényes mindez a nagyobb társadalmi egyesülésekre, államra, városra, szerzetházakra. Csak akkor fejlődhetnek, ha összhangban állnak a világ- egyetem törvényeivel. Ezt az összhangot pedig úgy igyekeznek elérni, hogy birodalmat, palotát, kolostort olyan mikrokozmoszként alkotnak meg, mely képmása a mitikus világ- épületnek; és udvart, hivatal- szervezetet, tartomány-beosztást, mértéket, súlyt, pénzt, minden szokást, minden vállalkozást a kozmikus törvények rendjében, tér és idő szerint ebbe a keretbe illesztenek. A mód, ahogyan ez a kozmomágikus világszemlélet az életforma kialakítására hat, természetesen a korhoz és a helyhez képest sokféle ingadozásnak van alávetve.” Ne higgyük, hogy ez a szemlélet csak a nagy, fejlett kultúrákat hatja át, erdőlakó négerek, ázsiai nomádok, indián vaiasz törzsek éppúgy alávetik magukat parancsainak, sőt olykor elemibb, szigorúbb formában, mint a régi Peru és Mexikó, vagy Kína, Babilon, Egyiptom, Görögország és a gót'kus keresztény Európa. A gazdagság zavarba ejt, azért csak két példát emelek ki: a magyart és a bizáncit. A MAGYAR FEJEDELEMSÉG Rövidre fogva: a magyar fejedelemség eredeti kozmikus jellege az észak-ázsiai, közelebbről a hun és a kazár történelem forrásaiból fejthető ki; e két birodalomnak volt alkatrésze a magyar is. A kifejtés Népújság 4 1972. augusztus 24. 10. Meg kell kérdeznem: — Te, hazatalál a húgod? Felelet helyett odajön és összecsomagol. De fájdalmasan! — Nőst mért marhultál meg? — sziszegek, csontjaimat tapogatva. — Megsértettél — feleli röhögve. — Hugómnak nevezted Stefit. — Ki az ángyod térdit? — A lovat. Az talál haza. Érdekel téged? Ha akarod közbejárhatok nála az érdekedben... Félig-meddig a családba nősülsz bele, itt lakhatsz a közelben, átjössz egy- szer-egyszer. Megmondom neki, hogy kivel szórakozzon. Röhög. — A cukrot nagyon szereti. Azzal könnyen leveheted a lábáról... Ha fekve akarod találni... Erre megint van egy-két szavam. így társalgunk, épületesen, míg elő nem kerül az öreg. Borszag árad felőle. Két jókora teli demizsont hoz, szerintem ő a harmadik. Rászól Miskára, hogy készítsen poharakat. A lány miatt ő sem aggódik. Megkóstoljuk a bort. Hideg, beleüt a fogamba. Savanyúbb egyébként, mint a szolgálat- vezetőnk képes fele, pedig az nagy szó. Azért lelököm, nehogy afféle gezemicének tartsanak. Miska rögtön utánatölt mindenkinek. Odakünn böffen egyet a kutya. Reménytelin nézek föl: megérkezett! De ezek nem mozdulnak. Hogy fog a lány leszállni a lóról? Meg minden? Én kimegyek. A kutya, remélem, békén hagy... Állok a tornácon, erőltetem a szemem a lapály felé, érré megszólal mellettem egy rongycsomó : — Áktung! Egy törpe. Nyomorék hátú emberke, de öreg. Ritkás, őszes szőr a képén, szürke haj- csimbókok a bőrsapka alatt. — őrségben? — kérdi vihogva. — Csak kijöttem — mondom zavartan. S zavaromban visszamegyek vele, pedig nincs semmi hideg. Nézem, ahogy kigubózik a gönceiből, köszön, s olyanformán kecmereg fel a székre, mintha fára mászna. Iszik, nagyot fúj, élvezi a dolgot, főleg engem. — Fehérséget láttam a tornácon, azt hittem, a kutya — meséli. — Hát a vitéz úr. Ök hárman jót röhögnek ezen, én meg morgok valamit, keresem a cigarettát, aztán meg a gyufát, persze, hogy elmulasztom Margit érkezését! Pedig az volt a szándékom, hogy künn megvárom, lesegítem, ellátom a lovat, hogy lássa, mi van. Jól mulatott volna, így meg fújhatom az egészet. Miska kimegy a pitvarba, hallom, hogy beszélnek, a lány nevet, hallom a csizmadobogást, a kendősuhogást, aztán — pirosra csípett képpel — bejön hozza a kaskát, vígan jár a szeme végig rajtunk, adjonistent köszön a kis gnóm- nak, aztán ilyeneket mond: — Hej, ha én tudom, hogy a révnél mégy, hozhattál volna nekem is valami jót! — Mit Gazsi bá? — kérdi Miska. — Hát a kantinosnénak a... — sa nagy röhögés, meg a ráripakodása közben így fejezi be: — ...a bugyellárisát! Ejha! s kétszeresen is ejha. mert az öreg rögtön adja alá a szót: — Minek kéne neked az a bugyelláris, Gazsi? — Hát hogy legyen hová tenni az aprómat! No, ezen már muszáj nekem is elnevetnem magam, annál is inkább, mert Margit is navet, nem veszi föl a dolgot, pakol kifele a kosárból. Oda- sündörögnék, de közben inni kell. Ahogy letesszük a poharat, ugat a kutya, s bejön egy hóember, kucsmás, bekecses, de istentelenül befújva a vizes hóval. Ez szembe kapta a szelet! Hosszú, langaléta ember, beretvált, a feje is olyan, mint egy uborka. — Agyisten! — Rámondják: Agyisten! — s leül, megkapja a poharát, a borát. Mintha meg lett volna beszélve, hogy mikor jön be, hova ül, mit csinál. Akár egy színdarab. Fura világ van itt! A törpe, a Gazsi, a központ. Csillog a szeme, sűrűn iszik, s mi vele, mondja a szövegét, de olyan szavakkal, hogy ha- sadozik belé a deszka. Margit a tűzhelynél tesz-vesz, a hátával közli, hogy ő nem hall semmit a csúnyaságokból. Föl is kelek, odamegyek hozzá ! — de ahogy mellé érek, rámnéz, s kimegy. Bumm! Igazgatom a pofámon a nyájas vigyorgást, hogy meg ne lássák a leégésemet, így még nem jártam, arra nem volt példa, hogy ezt velem valaki megcsinálja. . Mérgemben nagyot nyelek, s erre feljön belőlem egy nagy böffenés. Jó, hogy senki se hallja. De már itt is a lány, s igen tüzelő szemmel, kezembe csap egy skatulya gyufát, közben a képembe sziszegi; — Hallja, ne hozzon engem hírbe!... Hülyén megyek vissza a helyemre, kezemben a gyufával. Ha odamegyek, azzal hírbe hozom? Meglátom Miska szemeit. Nagyon tágra nyitva. Azt mondja: — Ráfüstölünk? Ez más. Jól van, no, dehogy akarok én rosszat a lánynak. A barátom húgának. Épp jókor kínálok körül, rágyújtunk, hát jön két újabb szomszéd. Az egyik valami papirossal bevont faholmit cipel, a másik botra támaszkodik. Nekik is poharak, bor, „egészségére”. No, próbálok valamit; — Kedves megegészségese- désünkre — mondom. Ezzel nagy sikerem lesz a törpénél, de talán még nagyobb őneki, mikor kerékbe töri a mondást. Nagy a kedvünk, a lány is kacag. Dühös vagyok: a púpos közönséges tolvaj. Nem hagyom annyiban. Meglátok egy kék tálat, fölkapom : — De szeretném én ezt a káposztástésztás-tálat megká- posztástésztásitalanítani ! Néznek rám. Várom, hogy röhögjenek — semmi. Egyre kényelmetlenebb a csönd. — No? Utánam tudja mondani? — fordulok a púposhoz. Csak akkor értik meg, hogy ez — vicc. Próbálgatják, nem megy. No, ez nekem szolgál. Érzem, az öreg is fölengedett kicsit, a lány is másként néz. Ahogy adja az ételt, rámnevet. Eszünk mindnyájan. Szalon- nás, nehéz tészta, van benne krumpli is, sonka is öt falat után eltelek. A szomszédok azonban kétpofára falnak, uborkát esznek hozzá, ragyog a szájuk körül a zsír, s a gazda kétszer-háromszor is tölt. Az egyik nagy demizsonnak igencsak az aljára érkeztünk. Kezd tetszeni az élet. Mit kellett nekem kishitűsködnöm itten! ha emberek között vagyok, mindjárt más a helyzet. Majd én szórakoztatom őket. Viccmesélés, ez, az... Kezdem ambicionálni, hogy a magam oldalára állítsam a tahóságot. Ha engem kínpadra húznak, akkor is tagadtam volna, hogy ezt a rengeteg tésztát valaha is meg lehet enni — s íme, elfogy! főleg az a hosszú ember a kucsmás, az zabáit rengeteget. Néma jelbeszéddel figyelmeztetném erre Margitot, de nem figyel rám, Miska pedig megint a korábbi hangon szól, jól van, no, inkább igyunk og,Tet erre a sok ételre. (Folytatjuk.)
