Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
f Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirenden : A munka termelékenységének és a termelés műszaki színvonalának alakulása a tanácsi iparban — A megyei tanács szeptemberi tanácsülésének előkészítése nek kapcsán a végrehajtó bizottság azt állapíthatta meg, hogy a megye tanácsi vállalatainak össztevékenysége összhangban áll a népgazdasági célkitűzésekkel, gazdálkodásuk rentábilis, ami viszont nem jelenti azt, hogy nincs mit to.vább finomítani az eredményes gazdálkodás eddig kialakított módszerein. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a napirend hosszantartó vitájának végén úgy • döntött, hogy az előterjesztéshez csatolt határozati javaslatok az itt elhangzottakkal kiegészülve, átdolgozva kerüljenek a vb legközelebbi ülésének napirendjére. A tanácskozás harmadik napirendi pontjaként foglalkozott a végrehajtó bizottság a megyei tanács szeptember második felében sorra kerülő ülésének előkészítésével. A tanácsülés szeptemberi munkaprogramjának fő témá- . ját az az előterjesztés alkotja majd, amit Lovas Henrik, a művelődési osztály vezetője készített, s amely, előterjesztés a megyénkben folyó közművelődési tevékenység tapaszta• latait és további feladatait összegezte. A megyei tanács ipari, kereskedelmi és szolgáltatási bizottságának munkájáról Keserű János, a bizottság elnöke számol majd be a megyei tanácsnak. A szentemberi tanácsülés napirendjének jóváhagyását követően végül a végrehajtó bizottság az időszerű bejelentések tárgyában hozott döntéseket, majd pedig megbízta Szabópál Antalt, a megyei tanács elnökét, hogy tolmácsolja a vb elismerését és köszönetét mindazoknak, akik távoli országrészekről érkezve segítséget nyújtottak a termelőszö- ‘ vetkezeteink gabonabetakarítási munkájához és azoknak is, • akik részt vállaltak a négy dunántúli megye élelmiszergazdasági kiállításának és vásá• rának sikeres megrendezésében. * Tegnap délelőtt, a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról szóló jelentés tudomásul vételét követően tárgyalta meg a tanács végrehajtó bizottsága azt a beszámolót, amit dr. Kelemen Sándor, az ipari osztály vezetője terjesztett elő. A beszámoló a megyei tanács ipari osztályának közvetlen felügyelete alá tartozó kilenc tanácsi vállalat tevékenységét elemezve azt foglalta össze, hogy tanácsi iparunkban az év eddig 1 eltelt időszakában hogyan alakult a munka termelékenysége és a termelés műszaki színvonala, melyek azok az általános tapasztalatok, amelyek napirenden tartásával tovább fokozható a termelékenység növekedése és biztosítható a hatékonyabb munka- és üzem- szervezés. Mint ismeretes, a munka- és üzemszervezés témája' alkotja ma belpolitikai életünk legizgalmasabb, legtöbbet vitatott tárgyát az MSZMP Központi Bizottsága decemberi határozatának és az 1003/1972- es kormányhatározatnak a megszületése óta. A tanácsi ipar helyi vállalatai máris megkezdték a párt- és kormány határozatainak végrehajtását. A megyei tanács ipari osztálya vezetőjének beszámolója felett nyitott vitában szót kérők — akik közül számosán mondották el a tanácsi vállalatoknál szerzett saját tapasztalataikat is — azt állapíthatták meg, hogy az 1972-es év első félévének eredményeit jó dolog nyugtázni, ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az eredmények kezdeti eredmények és tervszerűen tovább kell fejleszteni a már kialakított, s az idézett határozatok szellemének megfelelő gazdálkodási gyakorlatot. Mind a megyei tanács ipari osztálya vezetőjének beszámolója, mind pedig az azt kiegészítő megyei NEB-jelentés azt igazolta, hogy a vizsgáit vállalatok termelési tevékenysége dinamikusan fejlődött, mert a teljes, termelési érték 1969- hez viszonyítva 147,8 .százalékra, az egy főre eső teljes termelési érték pedig 121 százalékra. nőtt, bár tagadhatatlan, hogy a számokban kifejezett eredményeken belül a szóródás nem jelfentéktelen. Kedvező viszont, hogy az utóbbi évek soráh gyarapodtak a termelő jellegű beruházások és emelkedő a fejlesztési alapok nagyságának alakulása. Kedvező, mert az következik ezekből a változásokból, hogy mindinkább a gyártástechnológia fejlesztése nyújt lassan, de átgondoltan kimunkált alapokat a műszaki fejlesztés színvonalának további' emeléséhez. Az előterjesztésekkel -,kapcsolatban természetesen sor került, a vállalati .össztevé- kenység mérlegelésére is, amiTízezer gazdasági vezetőt képeznek tovább az új tanévben Szeptember első napjaiban számos gazdasági vezető részére is megkezdődik az új iskolaév, hogy ismét több ezren behatóan tanulmányozhassák a vezetés legkorszerűbb elveit. Az országos vezetőképző központ szeptember 4-én nyitja kapuit a felsőszintű vezetők idei első csoportja részére, s ismmár az elmúlt tanévhez viszonyítva is korszerűsített tematika alapján ismertetik, vitatják meg a hallgatókkal a vezetés, a döntéselőkészítés, a termelés-szervezés, a munkalélektan, a piacpolitika legeredményesebb módjait. Ezúttal lényegesen bővítik a számítás- technikai képzést, a korábbinál is nagyobb gonddal foglalkoznak a vállalati belső mechanizmus, a munka- és üzemszervezés kérdéseivel, a KGST integrációs programjából adódó feladatokkal. Az országos vezetőképző központ egyhónapos tanfolyamain az év folyamán körülbelül 400 felsőszintű vezetőt képeznek tovább, ugyanakkor mintegy tízezren tanulnak a minisztériumok, egyetemek és vállalatok közép- és alsóbb szintű tanfoyamain. Egy korábbi kormányhatározat alapNépújság 3 1972. augusztus 21. ján lehetőség szerint minden vezetőt legalább ötévenként tovább kell képezni, ami azt jelenti, hogy 1975-ig mintegy 80 ezer vezető- részébe szerveznek tanfolyamokat. Mivel a jó eredménynek egyik fő feltétele a megfelelő előadók felkészítése, mindenekelőtt az ő képzésükről kell gondoskodni, ) így a tanfolyamok számat is csak fokozatosan növelhetik. A felsőszintű továbbképzésre előadóként az államigazgatás és a társadalmi-gazdasági szervezetek legkiválóbb vezetőit, egyetemek, főiskolák legrátermettebb oktatóit, a nagy gyakorlattal rendelkező kutató- és szervező intézeti szakembereket hívják meg. A középszintű vezetőket nagy szaktudással ■ és pedagógiai készséggel rendelkező vállalati vezetők képezik tovább. A munkaügyi miniszter most kibocsátott irányelvei szerint kívánatos, hogy az 1975-ig terjedő időszakra a továbbképzésben részt vevők körére, a képzés ütemére, feltételeinek megteremtésére a minisztériumok és a vállalatok egyaránt tervet készítsenek. Ajánlatos, hogy elsősorban általános vezetői ismereteket nyújtó tanfolyamra küldjék azokat a vezetőket, akik ilyenen még nem vettek részt, s azok menjenek speciális tanfolyamra, akik az ehhez szükséges alapokkal már rendelkeznek. Figyelemmel kell lenni a IV. ötéves terv kiemelt feladataira is, vagyis elsősorban azok vegyenek részt továbbképzésen, akik a népgazdaság leggyorsabban fejlődő területein dolgozna!;, (MXU Báíassék űrügyén A háztáji tej felvásárlásáról A bátaszéki tehéntartó gazdák nevében Flóris János írt hozzánk levelet. „Bátaszéken évekkel ezelőtt megszűnt a háztáji tehenek tejének begyűjtése. Így elmegy a kedve a gazdáknak a tehéntartástól. A helyi szervekhez már fordultunk, hogy szervezzenek egy tejbegyüjtő helyet, de ennek még a mai napig sincs semmi látszatja.” Flóris János napi 20 liter tejet fej és mivel nem tudja értékesíteni, a sertéseknek adja. Mint írja, sok bátaszéki lakosnak van tehene és hasonló helyzetben vannak ők is. Kérdésünkre a Tolna megyei Tejipari Vállalat szakemberei felkeresték a panaszost, s a bátaszéki Búzavirág Termelőszövetkezet elnökét. Kiderült, hogy hiába került a sertésvályúba sokhelyütt a tej, mind ez ideig a termelőszövetkezethez nem fordultak segítségért a háztájitehén-tartók. Tejátvevő Tolna megyében 24 községben nincs. Azért nincs, mert eddig nem volt rá szükség. Ezekben a községekben kevés a háztáji tehén, s ahol van, a megtermelt tejet .a faluban értékesíteni tudják. Az utóbbi években sokhelyütt megszűnt a tej begyűjtő, mert a háztáji gazdaságokban fölöslegként jelentkező néhány liter tej miatt nem volt kifizetődő tejházat üzemeltetni, s tejkezelőt fizetni. Kifizetődő akkor, ha naponta legalább 100 liter tej gyűlik össze egy községben. A termelőszövetkezetek egészség- ügyi szempontok miatt nem szívesen vállalkoznak arra, hogy a háztáji tejet a termelőszövetkezet tej házában gyűjtsék. \ , . .. Az elkövetkező időszakban valószíriű egyre több községbefT a háztáji tejtermelők nem literenként adják el a tejet, hanem az államnak értékesítik. Az oka ennek az, hogy eddig a bolti tej és a termelői tej literenkénti ára között mindösz- sze 40 fillér volt az árkülönbözet. A szarvasmarhaprograra keretén belül viszont emelkedik a tej felvásárlási ára, s a jó tejért a legjobb esetben öt forint hatvan fillért is kaphat a termelő literenként. Ezt az összeget a maszek vásárlók nem biztos, hogy megadják, tekintve, hogy a bolti tej ára változatlanul 3,—, illetve 3,6<J marad. Ott, ahol a lakosság intenzíven foglalkozik, vagy foglalkozni fog tehéntartással, előbb- utóbb meg kell, hogy oldódjék a tejbegyűjtés. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Ahol a termelőszövetkezet és a tanács ebben segít, s ha mást nem, helyiséget ad, ott nem lesz gond a tejfelvásárlás. A Tejipari Vállalat — az alacsony beruházási keret ellenér« — igyekszik erejéhez mérten a tejbegyűjtők létesítéséhez anyagilag hozzájárulni. Érdeke ez a tejiparnak, és a helyi termelőszövetkezetnek egyaránt, l’élő viszont, hogy a huzavona eg v-egy tej ház építésénél sokáig tart, pedig ha már elkezdték volna, akkor is késő lenne. A tej felvásárlási ára január 1-től emelkedik, biztos, hogy ahol nincs tej ház, ott tízszer meggondolják a gazdák, hogy tartsanak-e tehenet, vagy sem. Nem kerülte-e el a kordé ai szamarat? Vajon nem kellett volna először a legelemibb feltételeket megteremteni ahhoz, hogy valóban kedvet kapjanak a falun élő és tartási feltételekkel rendelkező emberek a szarvasmarhatartáshoz (gondolok itt a takarmánybeszerzési nehézségekre is). Bátaszéken 16 évvel ezelőtt zárták be a tejbegyűjtőt. Most a termelőszövetkezet háztáji agronómusa felmérést végez és költségvetést készít, hogy érdemes-e a községben a háztáji tej felvásárlásával foglalkozni. Nem ártana, ha hasonló felmérést másutt is mielőbb készítenének. (vm) Torlódnak a munkák Sok szem marad a tarlón a kombájn után Nem is kevesen vannak, akiknek már a könyökükön jön ki mindenféle aratási beszámoló. „Jó, tudjuk, kedvezőtlen volt az időjárás, sok eső esett, ki tehet róla, kár rajta bosszankodni”. — mond--' ják. Nem a rosszindulat, nemtörődömség, hanem a kívülálló felületessége mondatja ezt- velük. Lehetne-e azt kívánni, akárha egy termelőszövetkezeti tagtól, vezetőtől, hogy ne idegeskedjen, mégha olyan jól tudja is, hogy megtett mindent, ami tőle telik. Erre a mostani nyárra, aratásra hosszú-hosszú ideig emlékezni fogunk, idézzük, majd' viszonyítási alap lesz más, jobb, rosszabb esztendőkhöz. A szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezet főagronómu- sát 1966-ban még majdhogynem kinevették, mikor tizenhárom mázsa búzát tervezett holdanként. Egészen addig a tizenegy mázsa rekordtermésnek számított, de a monokultúrás termesztés miatt legtöbbször kilenc mázsát tudtak lehozni egy katasztrális holdról. Az, hogy tavaly 21 mázsa termésátlagot írháttak be búzából az összesítő jelen- . tésbe, igen hosszú kitartó, fáradságos munka eredménye volt. Ebben az esztendőben a 25 mázsát is elérhették volna, s hogy csak 17 mázsa 42 kiló lett az átlagtermés, nem csupán az időjárásnak tudható be. .. A veszteségek egyik oka: a termelés színvonala elkerülte az agrotechnika színvonalát. Ez röviden annyit jelent, hogy a szovjet kombájn húsz mázsán felüli termés betakarítására nem alkalmas. A termelőszövetkezet főagronómusa dr. László Dezső mindezt számokkal tudja bizonyítani. A kombájn után visszamaradó szalma alatt négyzetméteren- . ként átlag ezerötszáz szemet számoltak meg, ami annyit jelent, hogy holdanként négy mázsa búza maradt a kombájn után a tarlón. Négyzetméterenként tehát ezerötszáz szem, akkor amikor jól sikerült a kelés, ha hatszázötven, hétszáz szem csírázik négyzetméterenként. A tizenöt százalékos hektolitersúly-csökkenés már az időjárás következménye, ez holdanként három mázsa huszonöt kilogrammot jelent. A kétféle veszteség összesen hétmázsa huszonöt kilót teszi ki holdanként. Ha a szovjet kombájn helyett E—512-es NDK kombájnnal aratnak, aminek nagyobb a dobja, nagyobbak a rostái és hosszabb az utánrázója, mindössze 80 kilogramm lett volna a kombájn hibájából származó veszteség. A kiesés egy része tehát sem az időjárás, sem pedig a hozzáértés rovására nem írható. A szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezetben 19 vagonnal arattak kevesebbet idén, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Húsz katasztrális holdon még mindig »Lábon áll” a búza, kilenc holdon pedig renden fekszik. Egyelőre az újabb esőzések miatt áll a munka. A rendben lévőt fonnyadás után a cséplőgépbe táplálják, s ha eláll az eső, a lábon állót fűkaszával vágják. Nem mondanak le róla semmiképpen, pedig öt mázsánál nem lesz több egy holdon. Nem véletlenül mertek Sza- kályban 25 mázsát tervezni. Sok éven át készítették a talajt — korszerű vetésforgót vetettek be, s a talaj ásványi- anyag-tartalmát úgy pótolták, hogy a 25 mázsát mindenképpen kikényszerítsék belőle. Ebben az évben nem sikerült. A kiesést — amely meghaladja a félmillió forintot — valószínű pótolja majd a len, a cukorrépa, a kukorica és a napraforgó. A len aratása — melynek a technológiája ugyanaz, mint a kalászosoké — egyelőre áll. A kétszázhetven holdnak fele aratatlan, s a lábon álló gyomos. A napraforgó, a cukorrépa és a kukorica viszont jóval többet mutat, mint amit ebben az évben vártak tőlük. Szakályban is, másutt is azzal próbálják vigasztalni önmagukat és egymást is a mezőgazdaságban dolgozók; ha „semmi nem jön közbe” a kapások behozzák a kalászosok veszteségeit. Valóban: kár keseregni. S kár rá is gondolni, mennyire más előjellel lehetett volna emlegetni az 1972- es esztendőt.
