Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
Várkonyí Hander: A MANDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, 9. A dombon ma emlékoszlop áll, de mélye még feltáratlan, pedig talán elárulna egyet-mást. — Rákóczit a kurucok „fejedelem, őfelségének” nevezték,' azaz szakrális címmel illették tiszteletük jeléül. Esztergom ostromakor a vitézek a tábor MENNYEI BIRODALMAK Kozmikus jelentésű rítusok Szabályozzák az államok és városok (városállamok) alapítását is, mert szintén az égi rénd másai. Ország és város persze egyaránt birodalmat jelentett, a birodalom pedig nem földrajzi fogalom volt, hanem szellemi autarchiával rendelkező szervezet, mikrokozmosz. Jimu császár, a ja- páni Nap-dinasztia alapítója, 2500 évvel ezelőtt kijelentette: „Fővárosunkat 'úgy akarjuk megalkotni, hogy az egész világon uralkodjék”. Ez természetesen nem politikailag értendő, mert hiszen egy város, alaprajza és beosztása által, nem emelkedhetik a világhatalom csúcsára. Elvont, átvitt érteleikben, „metafizikaiig” azonban fölötte állhat a világnak, legmagasabb (rendű) pontja lehet. A császár a Napistennőtől származott, ivadékai szakadatlan sorban uralkodnak máig, és nyilatkozatát végül is imperialista tartalommal töltötték meg. Századunk japáni katonai kézikönyveiben ez áll: „A tenno [császár] kijelentése örökérvényű kategorikus imperatívuszként adatott nekünk”. Az első igazi császárok nem így értették, becsvágyuk magasabbra nézett, .istenkirályok akartak lenni, földre szállt mennyei birodalmak uralkodói. A legrégibb városkirályságok (Surnér-Assur-Bab- ili, Alsó- és Felső-Egyiptom városai s a görög poliszok) mintegy csak filiálék voltak, az égi, az igazi város gyarmatai, templomuk az isten lakóhelye, sokszor egyszerűen az ő nevét vették fel. Az állam, a város alapítása isteni mű. Cicero írja, hogy az alapítók az Égből származnak és az Égbe térnek vissza, mert a halhatatlanság minden földi dicsőségnél méltóbb jutalmuk. Az államok természetesen a Világ közepén fekszenek, mint a világhegyek, és a magasabb világrendet, az Eget, a Mennyet jelképezik. Kína neve nem szerénytelenségből, hanem kötelességszerűen : Mennyei Birodalom s egyúttal a Közép Országa, ccászára a Menny Fia. A királyság mindig legalább is a Négy Világtáj Országa s az uralkodó a Négy Világtáj Ura. Mindebben semNépújság 4 1972. aug 23. közepén dombot hordtak ösz- sze sátra számára; az Esztergom megvételérül szóló ballada történeti tényen alapul, s ha e remekművet Thaly Kálmán költötte is (ami nem egészen bizonyos), a tény tény marad; úgy lehet, a dombrakó kurucokban az ősi hagyomány ösztöne dolgozott: mi pöffeszkedés nincs, mert a címet és jelleget nem a hatalom nagysága és az ország kiterjedése szabja meg. A főváros ennélfogva a Világ köldöke, helyét egyáltalán nem a geopolitikailag „energikus” pontokon jelölik ki, hanem a kozmikus „előírás”, a csillagok állása és a természet adta jelek szerint. Az inka napkirályság fővárosának neve Cuzco, azaz Köldök; a görög nap- kultusz középpontját, Delphoit nevezték Omphalosznak, Köldöknek is, ezt egy kő szimboli.. 9. — Vigyázz a gyufával — mondja Miska, ahogy rágyújtok. Megkínálom őt is és örülök, hogy észreveszem : előbb kiles az istállóablakon. Félhet az öregtől. Engem meg kiröhög, hogy sehol se vagyok a húgánál. — Jó ridegen tarthatott benneteket apátok — mondom gúnyosan. — Egy szavába kerül, s megcsináltok ti itt mindent neki, tán még az élőfát is leölnétek, ha mondaná. — Ha kell a fa, leöljük — feleli. — Az még mindig jobb, mint felülni az ágára oszt onnan fütyülni a kutyának. Derék, jó szöveg, ki se nézné belőle az ember, rábólintok. — Oda is kell valaki — mondom —, mert a madarak ilyenkor Afrikába utazpak. Tudja jól, hogy arra"'célzok: az öreg még dolgozni se engedte el a tanyáról. — Valahol nekik is le kell bámulni... Persze, a gólyának nem megy, az csak pirosodik... lábra... merthogy fehér a bőre. Sokat húztak a nyáron, hogy engem nem fog a nap. Darabokban jött le a bőröm, de csak halvány rózsaszínben. — így is félnek tőle a lányok — mondom. Sötéten néz oldalt. Eltrafál- tam. Nagyon érzékeny a húgára. Még figyelmeztetett is annak idején, hogy baj lesz, ha piszkoskodni akarok. — Ezt honnan tudod? — kérdi. — Mondta valaki? — Hát! Te! Azért törte magát annyira Mohácsra, mert elmarta őt egy elvált asszony. — Én? Nem anyád? Érzem, hogy üres leszek belül. S mintha egy harang kon- dulna meg bennem. Ez már haragból volt. Jól tudja ő, hogy én... hogy engem... De a paraszt hétszentségit!... Belevágok valamit! Nincs mit. Egy üres bádog- íok van az ablakban. Neki meg vasvilla a kezibe. épületek zálta. Hasonló szerepet játszott Rómában „Romulus fekete köve”, a kelta hagyomány „a sors fekete kövéről" tud, melynek megvolt a képessége, hogy kijelölje a törvényes királyt, ahogyan a Grál, a „szent kőtál” orákulumként nyilatkoztatta ki, melyik lovag méltó rá, hogy „halászkirály” legyen; a mekkai „fekete kő”, a Kaaba a mohemadán világ középpontja. Iránban az Égi Fény szét- sugárzása, a chvarenah jelöli ki koncentrikus körökben a rendek, hivatások, foglalkozások, vagyis a társadalmi rétegek helyét a középponti szent tűz körül. Az elrendezés célja nem politikai és gazdasági megkülönböztetés, hanem a Kozmosz győzelemre vitele a Káosz felett. Indiában hase nló „természetfölötti” rend és cél sorolta egymás alá a kasztok ranglétráját, ebből alakult ki a céhszerű jelleg, a gazdasági tagolódás, nem pedig fordítva. Mindez jellegzetes világ- szemléleten alapult, s a ráépített világkép mindenütt azonos. Eldobom a- Csikket. Parázs- zsal, mindennel. S szuggerálom, hogy kapjon lángra a szalma. Ehelyett: odaszaladnak a tyúkok. Belekapnak, s ezzel eloltják. Ahogy fölnézek, találkozik a szemünk. Látta. Fölkelek és kimegyek. Üvölt a szél, viszi a havat. Enyhül az idő. A kutya megtrezheti, hogy most nem tanácsos kikezdeni velem. Húzza az ínyét, de nem mozdul fektéből. Fogom a cuccom, s azonnal elmegyek innét!... Hülyeség. Fele holmim mosásban. S ez a vihar. Azt se tudom, merre kell menni. Az öreg nincs a konyhában. Nem mintha hiányozna! Járok néhány lépést. Mint az oroszlán a ketrecben. Aztán levágom magam az éjszakai helyemre. Nézem a plafont. Nem is tudom, miért épp ezzel a címeres szigeti ökörrel haverkodtam össze. Voltak ott hozzám hasonló városi srácok fölösen, akik ugyanúgy tudták a nasi-vasit, mint én, s nem kenyérrel ették a levest; volt néhány menő is, aki vastag bukszát hordott a farzsebben, vagy állami kocsi hozta a látogatóját. Nekem sose volt gondom a haverkodással, mindig tolongtak körülöttem, erre kiszúrom ezt a hallgatag, nagyfejű tanyasi ál- látot, ezt a levakart hirdető- oszlopot. Hogy örültem, amikor a dumámra kinyílt, fölengedett! Később aztán nagyon jól jött, hogy számíthattam rá, ha nagyon messzire mentem a szövegemmel — hamar kiderült, hogy nem lehet vele kukoricázni, nemhiába ő az első a században, meg a keze is gyors (ezt mesélte, a rókák miatt, merthogy csapdával ró- kásztak, s puszta kézzel szedte ki a vöröst a vasból.) Engem nem volna nehéz megverni. mert kicsi vagyok és rövid a karon — no, belharcRákóczi tábora torpad az síkságon: Rákóczi sátora dombon áll magában. Friss kerek dombon áll tegnapi nap ólta, Nemcsak az sátor, az domb is azólta! Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták, A földjét kezekben süveggel hordották. „Vrunknak sátora magas helyen legyen, Szép tábora fölött végig tekinthessen!” (Folytatjuk.) Fülöp János: FÜLEMÜLE Megjelent a Nemzetközi Szemle legújabb száma A Nemzetközi Szemle augusztusi száma érdekes vitaanyagot közöl a környezet- védelemről. Nemcsak „divatos”, de valóban az egész emberiség számára fontos, minden bizonnyal az európai biztonsági értekezlet napirendjén is szereplő kérdés az emberi környezetet pusztító ipari, s más szennyeződés elleni védelem. A folyóirat egy, e témával foglalkozó lap, az Ecologist nagy környezetvédelmi programjából közöl részleteket, s egyben olyan szerzők írásait, akik szembeszállnak a világvége-hangulatot terjesztőkkel. Vitáznak azokkal, akik eltagadják azt a tényt, hogy a társadalmi erők, a politikai állásfoglalás és intézkedések már eddig is képesek lettek volna csökkenteni, s a jövőben képesek megakadályozni az emberi környezet rombolását. A külföldi szerzők mellett Dunai Péter fejti ki, hogy nem kell a környezet elpusztításával fizetni az iparosításért, ha az nem a gátlástalan profithajsza jegyében történik... A folyóirat az olaszországi helyzettel és az NSZK külpolitikájával foglalkozó cikkcsoportjaiból kiemelkedik Pesenti professzornak, az OKP KB tagjának interjúja, illetve Willy Brandt, amerikai külpolitikai folyóiratban megjelent cikkének fordítása: A nyugatnémetek „nyugati ban kevésbé, meg aztán tudok is egy-két jó fogást —, így aztán mindig szerettem, ha a környezetemben akadt egykét erőművész, aki lekötelezettem. De most ellenem fordult ez a mélák ! Mikor az otthoni dolgokról mesélt, látatlanban beleestem a húgába. Leírta a tanyájukat, á környéket, a szigetet, s hol itt, hol ott, bedobta a húgát. Egy-két szóval belefestette a tájba. Ha ehhez hozzávesszük a laktanyát, ahol az ember amúgy is folyton a külvilágról ábrándozik (meg azt, hogy nekem ez ismeretlen, ez a családi élet), hát... legszívesebben vonítottam volna, az ég fele fordítva a fejemet, mint a kutya a Holdra. Hogy tereget az udvaron, meg dolgozik a kertben, nem ijed meg, ha valamit odébb kell tenni; még kaszálni is tud. Meg kiviszi nekik az ebédet a fején. Ezt az utóbbit az ebédvivést, akkor mondta, amikor fellépett nálunk az a népi együttes, a lányok borosüvegekkel jöttek be, iregtek-forogtak ott nekünk, s a fene majd megevett mindnyájunkat, olyan jó tartással lépkedtek meg tartották magukat az üvegek miatt. Akkoriban minden éjjel hülyeségeket lálmodtam, de a Miska húga egyikből sem hiányzott. S most itt van élőben. Láthattam. Szó se róla, remek kiállású lány. De talán éppen ez a baj. Mi vagyok én mellette? Egy stipszli. Lovagol. Mázsás súlyokat emelget. Kaszál. Csoda, hogy engem lenéz, magasról? Legokosabb lesz letenni róla, hogy nekem valaha is lehet hozzá közöm. Lám, Miskával is végső soron őmiatta ugrottunk össze. Nem vagyok a formámnál. Zavar, hogy a lány előtt különb akarok lenni, mint amilyen vagyok. Én le szoktam söpörni magamról a dolgokat. Ahogy esik, úgy puffan. Most meg folyton problémáZok. Nagy nekem ez a lány, valljuk be!... Máris megkönnyebbülök. Tudom, oltári jó a természetem, ilyen szempontból. Nálam sose keli földig lebontani a házat, elég átmázolní a vakolatot A lelkem mélyén persze furkái valami, mozgolódik, politikája” címmel. A bennünket közvetlenül érintő „Ostpolitik”, a keleti politika másik oldalát ismerteti itt az NSZK kancellárja, s ez mindenképpen tanulságos az esetleges illúziók eloszlatása szempontjából is. A harmadik világgal foglalkozó cikkek közül speciális témájánál fogva is kiemelkedik dr. Bognár József tanulmánya a fejlődő országok munk^frő-gazdálkodá- si és foglalkoztatottsági politikájáról. A munkanélküliség, szakmai képzés, a társadalmi mozgások a hagyományos formák és az új, kialakuló váró*; si élet hatásai közepette — mindezt összefoglalóan tekinti át a szerző. Ugyanehhez a problémakörhöz kapcsolódik Martinov Uszov: Az afrikai proletariátus munkafeltételei és életkörülményei című cikke. A folyóirat következetesen visszatér a társadalmi oszfá-: lyok jelenlegi kritériumairól,' határairól folyó vitára, illetve az e kérdésben elfoglalt álláspontokat különböző oldalról ismerteti egy-eev számban: ebben az összefüggésben érdemel külön figyelmet a fenti két tanulmány is. A Nemzetközi Szemle katonai szakírója fontos kérdéssel foglalkozik; az 1972-ben kialakult katonai erőviszonyoké ról számol be, európai vonat*- kozásban. mint a sajtkukac. Csiklandoz,’ hogy ne hagyjam. Hagytam már nem egyszer, most a sarkamra kellene állnom. Mi ez, ki ez? Tudatlan tanyasi tyúk. Jó, jó, egészséges, nagydarab, hol ne legyen ilyen, ha nem itt, a jó levegőn? De azért ő is olyan, mint a többi. Ö is eszi a jó szöveget, neki is van vére, fantáziája. Pláne itt, ahol nincs mi elterelje a figyelmét. S aki ilyen jól táplálkozik, annak meg kell legyenek a kívánságai. Reggel is hogy evett — mintha egész éjjel kaszált volna... Elképzelem ezt. Hülye szó-' kás, de jó. Úgy el tudok képzelni mindent — most még a fű illatát is érzem. A nyári jó meleget, ahogy fölszáll. A darázsdöngést. Ha behunyom a szemem, látom a napsütötte rétet, előttem lépdel a lány, suhint, a szoknya rácsapódik a csípőjére... Hogy ült föl a lóra! Életemben egyszer ültem lovon, három napig nem tudtam járni, azt hittem, szétreped a combom köze. Ö meg úgy megszorította a lovat a lábával... Szép lány. A tartása remek. A képe is mindig nevetős, nagyon jó haver íehet. Szépek a fogai azért nevet mindig. A haja pedig tisztaságszagú.„ • Bejött valaki, becsapta az ajtót. Elaludtam. Miska. Rám se néz, ahogy fölülök kócosán a kemencénél. Nekem kell kezdenem: — Staub? Kicsit rekedtre sikerült a hangom, de azért elfogadja a cigarettát. Ez békét jelent. — Tiszta minden? — kérdem. — Akár vacsorázhatnál is ott. — ö is veszi a lapot, körülnéz, mond egy jó gorombaságot, mintha semmi lett volna a délútáni balhé. Kinézek, már sötM van: — Hány óra? — Egy. — Hülye vagy? — Itt egy! A másik odaát van a szobában! Azon jár az eszem, hol lehet a lány. Odakünn akkora pihéket hord a szél mint egy- egy díszzsebkendő. — Huzat van odakinn — mondom. — Mert mindig nyitva hagyják az ablakokat — feleli rá az előírásos dumát. (Folytatjuk.)
