Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

J Pártszervezés — pártirányítás Világpolitika és a pártszervezetek A világpolitika szövevényéi ben eligazodni nem könnyű. Nem elég ismerni a történte­ket, azt is tudni kell, milyen okok játszottak közre, melyek a mélyebb összefüggések, ho­gyan illeszkedik egyik-másik esemény a nemzetközi élet egész folyamatába. Mindezek alapján alkothatunk csak véle­ményt az eseményekről, a ki­alakult helyzetről. Mindez nem teszi könnyűvé a pártszervezetek, a kommu- 1 nisták dolgát. Egy-egy ese­mény kapcsán az emberek elsősorban tőlük várják a ma­gyarázatot, az értékelést. ‘En­nek a várakozásnak pedig csak akkor tehetnek eleget, ha ké­pesek a háttér, a tendenciák, a mozgató rugók, a belső ösz- szefüggések felfedezésére, és megítélésére. Ez pedig min­denekelőtt helyes, megalapo­zott, reális szemléletet követel. Olyan nézőpontot, amely egy­ségbe ötvözi világnézetünket, a realitások iránti érzékünket, a közeli következmények és a távoli perspektívák felisme­rését. Az értékelés csak ebben az esetben tükrözi elkötele­zettségünket, csupán így lehet valósághű, logikus és érthető. Vegyünk egy példát — a problémák „sűrűjéből”. Miként ítélhetjük meg a mai erőviszo­nyokat? Vajon az a tény, hogy a burzsoá reakció egyik vagy másik országban átmenetileg előretör, változtat-e a szocia­lizmus, a haladás és a béke híveinek a második világ- hárú után fokozatosan kiala­kult erőfölényén? Az igaz vá­laszt csak azzal a szemlélettel adhatjuk meg, miszerint a nemzetközi erőviszonyok a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus erejének vi­szonyát fejezik ki. A kérdés tehát az, hogy — mondjuk — az egy vagy néhány ország­ban megnyilvánuló jobboldali előretörés döntő módon be­folyásolja-e a két rendszer erő­viszonyát? Ehhez viszont azzal kell tisztában lennünk, hogy a szociaUzmus, a haladás, a bé­ke erőinek fölényét négy moz­zanat határozza meg: dinami­kusan fejlődik és egyre na­gyobb világpolitikai befolyás­sal rendelkezik a szocialista világrendszer; élesedik az osz­tályharc a tőkésvilágban; fel­tartóztathatatlanul bomlik a gyarmati rendszer; a béke erőinek mindeddig sikerült megakadályozni az új világ­háború kirobbantását. Ezek a vitathatatlan tények jogosíta­nak fel arra, hogy a két világ- rendszert tekintve joggal be­szélhessünk a szocializmus ' változatlan erőfölényéről, mi­közben helyenként és átmene­tileg lehetségesek és vannak is jobboldali fordulatok, pucs- csok. Ameddig tehát e négy területen nincs változás, nem módosulnak az erőviszonyok sem. T" A társadalmi rendünkből, eszméinkből fakadó osztály­szemlélet nélkül aligha kerül­hetünk közel pL. a közel- keleti helyzet lényegéhez. En­nek kapcsán pedig nem keve­sebbről van szó, mint arról, mivel magyarázható a szocia­lista országok, köztünk hazánk szolidaritása a haladó arab né­pek harcával? Ezt a kérdést is gyakran teszik fel, és az őszinte válasz ott kezdődik, hogy megvilágítjuk: a Közel- Keleten nem egyszerűen arab- izraeli konfliktus támadt, ha­nem ez voltaképpen a nem­zetközi osztályharc egyik front- szakasza. A harc egyik oldal­ról a gyarmatosítás minden formája ellen, a független nemzeti létért és önálló fejlő­désért, az imperializmussal szemben küzdő országok, má­sik oldalitól a nemzetközi im­perializmus és helyi kiszolgáló erői között folyik. Nos, ez a szemlélet egy pillanatig sem teszi kétségessé, hogy a front­nak melyik oldalán kell áll­mok a szocialista országoknak: nyilvánvalóan az antiimperia- lista, antikolonialista erők ol­dalán. Ennek megértéséhez el­engedhetetlen a hosszú távra tekintő osztályszemlél'et, s eb­ből kiindulva a pártszerveze­tek, a kommunisták egyértel­műen állást tudnak foglalni. S ha már a nemzeti fel­szabadító mozgalom térségénél tartunk, vajon bomlik-e ma is a gyarmati rendszer? Ha vala­ki kizárólag a függetlenné vá­ló országok számának növeke­dését figyeli, s csak abból vonja le következtetéseit (te­hát egyedül abból ítél, sza­kad-e ki újabb ország a gyar­matbirodalmakból), nem kap teljes és helyes választ a kér­désre. Napjainkban ugyanis a gyarmati rendszer bomlasztá- sának döntő mozzanata a gaz­dasági függetlenségért folyó harc. Amikor tehát a fejlődő országokban a külföldi mono­poltőke pozíciói gyengülnek, az államosítások eredményesek, a neokolonialista módszerek (po­litikai nyomással együttjáró gazdasági „segélyek” stb.) ku­darcba fulladnak, akkor mind­ezt éppen úgy a nemzeti fel­szabadító mozgalmak sikerének könyvelhetjük el, mint a poli­tikai függetlenség kivívását. Vagyis helyes szemlélettel néz­ve ma is látható a gyarmati rendszer maradványainak bomlása, még ha nem is min­Második helyen végzett a Tolna megyei csapat a mezőgazdasági gépekkel dolgozó fiatalok országos vetélkedőjén A munkagépkezelők versenyében országos első Kiss József Tegnap, a késő délutáni órákban érkezett haza a Tolna megyei csapat Mosonmagyar­óvárról, a mezőgazdasági gé­pekkel dolgozó fiatalok III. or­szágos vetélkedőjéről. Szép si­kerről számolhattak be a ver­senyzők, annak ellenére, hogy az elméleti felkészülésre az el­húzódó aratás miatt alig jutott idő. A munkagépkezelők verse­nyében első helyezést ért el Kiss József, a Tamási Állami Gazdaság fornádi üzemegysé­gének szerelője. Az ifjúsági szocialista brigá­dok vetélkedőjében a Paksi Állami Gazdaság biritói gép­műhelyének Ságvári Endre szocialista brigádja a megosz­tott IV—V. helyen végzett. A csapatok összesített versenyé­ben Bács-Kiskun mögött a második helyen Tolna megye végzett. Ebben a szép ered­ményben a helyezetteken kí­vül benne van a csapat többi tagjának jó teljesítménye is. Jutalmat kaptak a helyezett csapatok szakmai felkészítői is. Megyénk csapatának szak- tanácsadója Varga József, a gyulaji termelőszövetkezet el­nöke és Bea Józsefné, a Fácán­kerti Megyei Növényvédő Ál­lomás dolgozója volt " ___ d ennap születnek új, függet­len államok. A világpolitika még sok olyan problémát vet fel, amely csakis ilyen alapállásból ért­hető meg. E cikk keretei kö­zött valamennyi még vázlato­san sem érinthető, pedig már címszavaik is izgalmasak: tör­ténelmileg ki van támadásban és ki védekezik,' mi jellemzi a szocialista országok kapcsola­tait, van-e az imperializmus­nak egységes stratégiája, a nem kapitalista út, és a szo­cialista fejlődés viszonya és így tovább. Ezek értelmezésé­ben is csak az osztályszem­pontokból kiinduló szemlélet lehet az egyetlen megbízható iránytű a pártszervezetek, a kommunisták számára. De miként sajátítható el ez az elengedhetetlennek tartott helyes szemlélet? A „recept” — legalábbis kimondva — egy­szerű: „indulj ki a valós hely­zet marxista értékeléséből, vedd hozzá az osztályérdeke- ket és ezen az alapon keresd meg az osztályharc összefüggé­seit, majd mindezt helyezd be az elvi alapon álló politika kereteibe.” A gyakorlatban persze ez sokkal nehezebb. Közvéleményünk mégis lénye­gében elkötelezetten, reálisan, józanul ítéli meg a nemzetközi helyzetet, s eszerint cselekszik. S ez a tény már önmagában is jelzi a pártszervezetek ez irányú politikai munkájának eredményeit, a sikeres felvilá­gosítás és meggyőzés lehetősé­geit. PÁLOS TAMÁS Szociológiai felmérés Szekszárdon Augusztus 18—31-ig megye- székhelyünkön körülbelül öt­száz családhoz kopogtatnak be — első hallásra furcsa kérdé­sekkel — egy igen izgalmas fölmérést végző csoport tagjai. A vizsgálat első részének tár­gya a városi emberek életmód­ja. Szeptemberben valószínű­leg folytatják a felmérést, s ennek során a város intézmé­nyei, üzemei társadalmi életé­vel foglalkoznak, mégpedig oly módon, hogy a már előbb vizsgált családok hogyan il­leszkednek a közéletbe. A felmérést a Magyar Tu­dományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos mun­katársa, Csanády András ve­zeti Tóth Zoltán külső szak­értő segítségével. A vizsgála­tot az ELTE Eötvös Kollégiu­mának egy harminctagú falu­kutató csoportja végzi. . A Szekszárdon folyó fel­mérés az MTA kétéves orszá­gos vizsgálati ciklusának egy része, illetve a közel hetven- féle kutatás egvike. A kétéves ciklus 1973. végére fejeződik be, aminek eredményeként át­fogó képet kapnak a családok társadalmi életéről. Az országban ilyen jellegű vizsgálat több faluban és csak egyetlen városban, Szekszár­don folyik. Hogy miért épp Szekszárdra esett a választás? A számtalan — a vizsgálat szempontjából — kedvező szempont közül csupán néhá­nyat sorolunk fel. Megyeszék­helyünk egy dinamikusan fej­lődő kis város, mely nem spe­cializálódott kizárólag az ipar­ra, vagy a mezőgazdaságra, mindezek mellett komoly tör­ténelmi múlttal rendelkezik, s ha a demográfia alakulását, ha a foglalkozás szerinti meg­oszlást, vagy akár a gazdál­kodás főbb szempontjait vizs­gáljuk, Szekszárd pontosan megfelel egy tipikus magyar fejlődő városnak. A felmérés során a város háztartásainak mintegy tíz százalékát vizs­gáljuk meg. Egyébként megye- székhelyünkön körülbelül 7500 család él, s mindössze 5000 a háztartások száma. A legutób­bi adatból szintén egy orszá­gos átlagra — hazánk lakás- helyzetére — lehet következ­tetni. A vizsgálat végzői a csalá­doknál személyi lapokat és kérdőíveket töltenek ki. A személyi lapokra az általános adatokon kívül felkerül a család egy-egy tagjának idő­beosztása, ezen kívül, hogy milyen háztartási munkát vé­geznek, illetve milyen szolgál­tatásokat vesznek igénybe. A kérdőív pedig demográfiai kér­déseket, háztartási gépekkel való ellátottságot, egy úgyne­vezett konyhaleltárt és ha van, a házi gazdaság adatait tar­talmazza. Csanády András a vizsgálat első napjainak tapasztalatáról elmondta, hogy a szekszárdiak szívesen fogadják a felmérő­ket, készséggel nyújtanak tá­mogatást munkájukhoz, mely- lyel végső soron egy országos kutatás eredményeihez járul­nak hozzá. Persze, meg kell említeni azt is, hogy a vizs­gálat eredményét Szekszárd város Tanácsának is rendel­kezésére bocsátják, ami a vá­ros távlati terveinek elkészí­téséhez jelentős támaszul szol­gál. Taggyűlésre gyülekeznek Ocsény kommunistái. Az ér­kezők sorra kezet fognak a már ott levőkkel, komótosan letelepednek egy-egy székre. Csendesen beszélgetnek, az időjárásról, a munkáról, a szövetkezet napi eseményei­ről. A párttitkár, Késik Fe­renc az asztal végén ül, pa­pírjai között lapoz, néha tü­relmetlenül pillant az órájá- ra- Hol késhet a szövetkezet elnöke? Nélküle nem lehet előadni a napirend első pont­ját- .. Pedig az olyan, hogy Ocsényben még nem szerepelt párttaggyűlés napirendjén. De tán még a megyében, vagy még azon túl sem... A többiek között még egy párttag izgatott; Sági László, a ^termelőszövetkezet fiatal mezőgazdásza. Falujában elő­ször vesz részt taggyűlésen, és ott ül vele szemben két meg­hívott vendég a néphadsereg két tisztje, akik nemrég még parancsnokai voltak... Végül megérkezik Széki Já­nos, az elnök. — Elnézést kérek elvtársak a késésért. A gyereket kellett bevinni a kórházba... Feláll Kósik Ferenc. » — Szeretettel köszöntőm az elvtársakat mai taggyűlésün­kön. Külön üdvözlöm párt- szervezetünk új tagját, Sági László elvtársat, és vendége­inket, Borsos József és Hed­vig Gyula tiszt, elvtársakat... Ismertetem a napirendet. Az első pont; jutalom átadása. — Elvtársak... Pártszerve­zetünk új taggal, fiatal tag­gal gyarapodott; Sági László­val, aki a közelmúltban sze­relt le a hadseregből. Ott lett kommunistává. Sági elvtárs, termelőszövetkezetünk tagja kiválóan megállta a helyét; kétszer nyerte el a néphadse­reg kiváló katonája címet. Er­re az eredményre büszkék va­gyunk, de erkölcsileg és anya­giakkal is elismerjük. Széki János, a szövetkezet elnöke veszi át a szót. — A párttitkár elvtárs né­hány szóban méltatta Sági elvtárs néphadseregben elért eredményeit. Kétszeres kiváló címét úgy értékeljük, mintha azt a termelő munkában ér­te volna el. Úgy ítéljük meg, hogy a néphadsereg kiváló katonája^cím egyenrangú a mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja címmel. És a jövőben így értékeljük minden leszerelő, és termelőszövetkezetünkbe visszatérő fiatal eredményét. Ezért Sági elvtársat pénzju­talomban részesítjük. Egyút­tal köszönetét mondunk az alakulat parancsnokságának, párt- és KISZ-szervezetének, hogy Laciból nem csak kivá­ló katonát, hanem kommunis­tát is neveltek. Kérem Sági elvtársat, vegye át a pénzju­talmat. .. Borsos József tiszt kér szót azután. — Köszönetét mondunk a pártszervezet, a termelőszö­vetkezet vezetőségének, hogy ezekre az ünnepélyes pillana­tokra meghívtak bennünket. Külön köszönetét kell monda­nunk azért a kezdeményezé­sért — mert itt tulajdonkép­pen arról van szó — ahogyan visszafogadják a leszerelő ka­tonát. Párt- és gazdasági ve­zető részéről először hangzott el. hogy a néphadsereg ki­válója cím egyenrangú a pol­gári munkáért kapott kiváló dolgozó címmel, és ezt anya­giakkal is elismerik. Szeret­nénk;, ha a jövőben minden munkahelyen így fogadnák a leszerelőket. A néphadseregben is folyik szocialista munkaverseny. A kiképzési követelmények ma­gasak, nem könnyű a kiváló cím megszerzése, megtartása. De a hadsereg politikai neve­lési iskola is, amelyben a ki­válók közt is a legjobbakat igyekszünk kommunistává ne­velni. Sági elvtárs a szolgálati idő alatt nem csak kiváló ka­tonává vált — mint alegység- parancsnok is példásan meg-> állta a helyét —, hanem kom­munistává is. Ezekben az ün­nepélyes percekben, itt, a párttagság színe előtt csak azt kérjük tőle és kívánjuk neki; a polgári munkában is így állja meg a helyét. Sági László megilletődötten szól. — Köszönetét kell monda­nom volt parancsnokaimnak, az alakulat pártszervezetének, hiszen ők segítettek ahhoz, hogy most itt lehetek az őcsé- nyi párttagság körében, kö­szönöm a jutalmat. De úgy érzem, még bizonyítanom kell; a termelőszövetkezet­ben, és a pártszervezetben is. Tapsra verődnek a nani munkában megfáradt kezek, majd ismét a párttitkár veszi át a szót: — Kedves elvtársak, tag­gyűlésünk következő napiren­di pontja, a termelőszövetke­zet eddigi nyári munkájának értékelése... BOGNÁR ISTVÁN Népújság 3 19 Î2, augusztus S3. „A taggyűlés első napirendi pontja..;’ A kiváló katona elismerése

Next

/
Thumbnails
Contents