Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
^íépképviselet — felső fokon 9 Képviselő — civilbe»* züleink, nagyszüleink a megmondhatói annak, mit jelentett valamikor egy képviselő színe elé járulni akkor, amikor a honatya, — ritkábban honanya — választói jóvoltából már elnyerte helyét az úri országiás T. Házában. A hajcihős, eszem- iszom kortesparádék, választási harcok elültével nyomban büdös lett a voksát leadó paraszt, ugyanúgy a proli is és emészthette kiszolgáltatott be- csapottságának keserűségét, más-más megfogalmazásban, de a lényeget illetően ugyanazt vallva, amit az éles elméjű, csípős nyelvű palóc, Mikszáth Kálmán annak idején imigyen vallott: a politika úri huncutság. — Almomban se jöjjön visz- sza az a világ — fohászkodott tréfásan égre emelt szemmel nem is olyan régen egy idős riporthősöm, aki azt latolgatta eszmecserénk során, hogy mihez kezdene, ha most lenne 18 esztendős. — Hallja, én még tán képviselő Is lehetnék! — S mit tenne Pista bátyám, — faggattam az öreget — ha megválasztanák ? — Hogy mit-e? Hát én is ugyanazt, amit ezek a maiak ni. Igazítanám az emberek dolgát. — Nem a hazáét? — Dehogynem! Úgy értem én, hogy a hazáét, mert nézze, ahol az emberek boldogok, ott a haza boldogul úgy, hogy boldogítani tud. És ez nagy dolog ám hallja. Ebben munkálkodni, ezért veszkölődni. — Hát vesződségesnek tartja a képviselőséget? — Annak bizony, mert vegyük csak a mienket, a Szászi Gábort, aki civilben tanár, meg még igazgatóhelyettes is, mint kenyérkereső ember és ráadásul képviselő. Akár a foglalkozását nézem, akár azt, hogy a képviselőnk mindenik munkái a egész embert kíván, egyik dolgát se csinálhatja félkézzel, átabotában. — Mondja Pista bátyám, maga nem bánta meg a választását? — Már hogy bánnám, amikor jobbat nem is választhattunk volna?! Ilyen kell nekünk, fiatal, aki bírja erővel, ésszel és marad olyan, amilyen volt. — Ezt meg hogyan érti? — Ahogy mondom. Tudja, van akinek kisebb megbízatásra is a fejébe száll a dicsőség és eltávolodik lassan a fajtája- belitől. Ismerek . ilyeneket. Igaz, nem képviselők, még csak nem is tanácstagok, de rosszul képviselik a népet, mert úrhatnámkodnak. A beszélgetés ezt követő- en nagyon eltávolodott attól, amibe kezdtünk. Nem is írtam róla, mert egyébről volt eredetileg szó. Arról, hogy miben más a mai öregek élete, mint az egykoriaké. De Szászi Gábor otthona felé tartva akaratlanul eszembe jutott Pista bácsi, aki Pincehelyen él, 67 éves és ha most lenne 18 esztendős, még tán képviselő is lehetne... Azt mondta nekem az öreg annak idején, hogy a képviselő „civilben” tanár, igazgató- helyettes is, egyszóval olyan elfoglalt ember, aki akkor is találna munkát, ha a nap nem 24 órából, hanem kétszer huszonnégyből állna. Most hát, Tamásiban a Gárdonyi Géza utca felé tartva az foglalkoztat, hogyan él, mivel foglalkozik megyénk országgyűlési képviselőcsoportjának egyik legfiatalabb tagja, aki az ország házában, a Parlamentben az egészségügyi törvény megalkotásának vitájában mondta el úgynevezett szűzbeszédét a kis kórházak — országos gondot jelentő — fejlesztési problémáiról, s mellette arról is, hogy kevés a középfokú oktatási intézményekben a heti két testnevelési óra ahhoz, hogy ifjúságunk testkultúráin megközelítse a kívánt szmtet. — Könnyű mental-'’ni a tanár urat — mondta a gimnázium takarítónője, mikor rábukkantam a festés nyomait magukon viselő folyosó labirintjában. —- Tetszik tudni, a régi vásártéren, ahol a Gárdonyi utcát nyitották, oda költözött egy hete. Ott áll a sarkon egy bepucolatlan ikerház. Abban lakik, __ 7?? — Menjenek az ABC-ig, ott bárki megmondja, hogyan találnak oda. így történt. S ennek nem kis mértékben örültünk, mert egyrészt azt árulták el a kér- dezősködéseinkre válaszolók, hogy jól ismerik a körzet országgyűlési képviselőjét, másrészt pedig azt, hogy jó lokál- patriótákhoz illető tájékozottsággal rendelkeznek, ami nem kis dolog. Az egyébként is nagy kiterjedésű Tamási nagyközség vásártéri részén alig valamivel több, mint két éve kezdtek épülni az állami bérházak, szövetkezeti társasházak és nőttek ki a földből a magánerős építésű családi házak. Ma úi lakótelep áll itt, aminek ABC-áruházát éppen olyan vonatkozási pontként emlegetik, mint a budapestiek emlegették a régi Nemzeti Színház villanyóráiét. Aki idáig eltalál — s miért is ne találna a megszabott úton — az rábukkan az összes új nevű utcára, újdonatúj házra, s azok lakóira is. A rádió reggeli műsorában a meteorológusok mára az idei nvár legmelegebb napiát ígérték. Igazuk lett ugyanis. A hőség pokolinál is pokolibb, forró a levegő amit belélegzünk. S itt a bevakolatlan ikerház, mely ablakaival a lakótelepre néz. A ház mögött férfiak, a derékmagasságig kiásott gödör négyszögében. — Egy melléképületet alapoznak éppen — mondja a kalauzom és a mélyülő gödörből máris két ismerős arc nevet rám. Egyikük Szabó József a gimnázium igazgatója, megyei tanácstag, vb-tag, és Szászi Gábor. ell itt jó munkát kíván- ni ! A munka látnivalóan jó és kiadós, patakokban ömlik a félmeztelen férfitestekről a veríték, a munka mindenkori adója. Igazgató és helyettese, képviselő és megyei tanácstag lakják az ikerházat alig egy hete. Akkor költöztek be a pedagóguskölcsönhel épített házba, és jó ideig lesz még különprogramjuk, mire sb aktív pihenésre szánható órák gyümölcseként elkészül minden. Itt például, az a garázsnak és mindenes helyiségnek szánt épület, aminek alagsorában akarják majd elhelyezni az olajkazánt. Míg házigazdám lerakva a szerszámot eltűnik néhány percre, hogy átöltözzék, azon tűnődöm, hogy hajdanvolt képviselőket ha talált, hol talált a választó nehéz testi munka végzésére alkalmas szerszámoknak akárcsak társaságában is? Képtelenség! Ami számunkra természetes, az az időben visszavetítve nevetségesen abszurd. A hűvösnek csupán pillanatokra tűnő szobában nem sokkal később már szemben ül velem az „önkéntes földmunkás”. — így pihen, Szászi elvtárs? — Akár az egyszeri tamási csizmadia. — Miért, az hogyan pihent? — A szólás szerint úgy, hogy egy reggel rámordult az inasára, Jancsi, ma nem dolgozunk, elmegyünk kapálni! Mi is ilyesformán döntöttünk a tanév végén. Két év óta épült a ház, amibe most költöztünk be egy hete. Lassan, mert nem szégyen a szegénység, legföljebb kellemetlen, de ez volt ami arra kényszerített bennünket, hogy minden olyan munkát, ami nem igényel nagyobb szakértelmet, mi végezzük el. pzen a ponton fölösleges- sé vált az előre kigondolt riporteri kérdés föltevése, annyira nyilvánvaló, hogy a képviselő se él másként, mint azok, akiket képvisel. Megtudom, hogy kevés a nao 24 órája, hogy Szászi Gábor képviselőt megválasztásának első hónapjában rengeteg személyes üggyel-bajjal keresték föl kerületének lakói, de már a közérdekű megkeresés a listavezető. — Nehéz feladatokra vállalkozott? — Igen. De nem ért váratlanul, mert figyelmeztettek a régebbi képviselőtársak, akik készségesen mesélték el pályafutásuk kezdeteinek tapasztalatait. — Félt? » — Nem titkolom, igen. És bár nem ért váratlanul a rám szakadó munka, sokkal nehezebbnek, sokkal bonyolultabbnak látom most, mint akkor, amikor még nem Voltak saiát tapasztalataim. Egyébként, ha a megbízás nem jelentene munkában gondokban többet, nem tudnám megmondani, hogy miért vagyok képviselő. — Hogyan győzi energiával és idővel Szászi elvtárs? Az ön helyzete meglehetősen speciális, kicsi a tantestület, mint tudom, s ellátia az igazgatóhelyettesi teendőket is a képviselői feladatok végzése mellett. Nevet. — Energiával még csak győzöm, az időhiány a cudarabb ellenfél, örök versenyben vagyok az idővel, sokan jönnek hozzám, vagy az iskolában vagy otthon keresnek föl, rengeteg meghívást kapok és gyakran nagyon nehéz szívvel kell döntenem, hogy három azonos időpontra szóló invitáció közül melyiknek tegyek eleget. Az én körzetemben a közlekedés zömmel közúton történik. Autóbusszal még csak eljutok az esti órákban bárhová, de a hazautazás már problémát jelent. Ezért legtöbbször eljönnek értem, haza is szállítanak, de a tanács járási hivatala, a járási pártbizottság is sokszor segít kijutnom a körzetbe. — Mit tart munkájában a legnehezebbnek ? — A pénzszerzést. Ne nevessenek, komolyan mondom. A körzetem vezető emberei gyakran keresnek föl olyan kéréssel, hogy ennek, vagy annak a fejlesztési elképzelésüknek a megvalósításához szerezzek nekik soron kívüli pénz- támogatást, pedig ők tudják legjobban, hogy lehetetlenre ösztönöznek. A megyei gazdálkodás egyensúlyának fel- bili enéséhez vezetne, ha bárhol is csökkentenénk a pénzeszközöket valmelyik település javába. Czászi elvtárs kapott-e válaszokat az egészségügyi törvény vitáia során elhangzott interpellációjára? — Egy, másfél hónapon belül érkeztek meg a válaszok és elsőként a KPM válaszolt a kis kórházakat a vezető területi kórházzal összekötő URH-lánc kiépítésének lehetőségeiről. De válaszolt az Egészségügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium is. Mint kiderült, ez utóbbi azért, mert Szászi Gábor szóvá tette az országgyűlésen azt is, hogy kevés a heti két test- nevelési óra az egészséges tesLi neveléshez. A minisztérium már a tanév végén úgy foglalt állást, hogy a tárgyi, személyi feltételek megteremtésével mielőbb emelni kell a testnevelési órák szánját és mi sem természetesebb, mint az. hogy ennek egyaránt örül Szászi Gábor a tanár és Szászi Gábor a képviselő, aki még ma is boldog szorongással foglalja el helyét a parlamentben, valahányszor csak összeül az országgyűlés. — Nem tudom én ezt szavakba önteni. Amikor a megyei képviselőcsoport megalakulása után az országgyűlés alakuló ülésére megérkeztünk, egyik idősebb képviselőtársam azt tanácsolta, hogy ne lifttel menjünk föl parlamenti helyünket elfoglalni, hanem gyalog. Belülről akkor láttam először az Országházat, ami amellett, hogy lenyű«ö-’".m szén építészeti remekm", legrégibb és legújabb történelmünket őrzi. Bevallom, szorongtam és valahányszor ugyanezt érzem, amikor belépek a Parlamentbe, ahol egy év alatt megtanultam országban, népben gondolkodni. — Azelőtt nem így gondolkodott? — Azt nem mondanám. De sok mindent másként látok most, miután tiszták előttem az ország életének alakulását vezérlő összefüggések. Évekkel ezelőtt még én is mérgelődtem például, amikor kara■ csony táján nem volt narancs az üzletekben. Most nem mérgelődöm, mert belülről ismerem az ország pénzügyi helyzetét, egyebek között a külkereskedelem nagy erőfeszítéseket igénylő munkáját. Szóval tudom, ha nincs éo- pen narancs, az nem azért van, mert elaludt a külkereskedelem és nincs résen a belkereskedelem. Elhallgat, rágyújt. — És? s azt tartom, ahhoz, hogy az egyén boldogulni tudjon, arra van szükség, hogy az' ország gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális közérzete jó legyen. Egyébként másfél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogv ilven fárasztó az országgyűlés egy-egy ülése. Erről csak ritkán k’"- deznek, oedig szívesen bés^él- nák arról is. hogy milyen kemény és óramű pontosságú munka folyik e^y-egy ülésszakon. Nem tudom elképzelni, hogy a mikszáthi T. Ház életében is így volt ez. Mi sem tudjuk elképzelni, mert hogyan is mondta Szászi Gábor? Megtanult országban, népben gondolkodni, és aki így él, így gondolkodik, tudja, mit jelent a népképviselet felső fokon . ,. László Ibolya Országos népművészeti alkotótábor Domhorihan A cél eszközzé lett Népművelőket és népművészeket tüntettek ki, olvashattuk az országos lapok szombati számaiban és hallhattuk a rádió és a televízió híradásaiban. Pénteken, a Fészek klubban megrendezett ünnepség során a közművelődés terén kifejtett eredményes munkájukért kiváló népművelőket tüntettek ki. Borbély Gábor, a KISZ KB titkára pedig ez alkalommal nyújtotta át A népművészet ifjú mestere kitüntetéseket azoknak a fiataloknak, akik a KISZ KB és a Népi Iparművészeti Tanács 1972. évi pályázatának a legjobbjai lettek. A tizenkét kitüntetett fiatal népművész között ketten — Borda Erzsébet szövő és Sipos Tamás faragó — Tolna megyeiek, bár A népművészet ifjú mestere cím idei birtokosai közül számosán régi ismerőseink már, mivel negyedik alkalommal voltak lakói a ma, augusztus 20-án záruló országos népművészeti alkotótábornak Domboriban. Egy nappal az 1972. évi pályázat díjkiosztását követően, a táborzúró kiállítás rendezésének izgalomtól vibráló óráiban jártunk az ifjú népművészek alkotótáborában és nem kis örömmel hallhattuk, hogy a KISZ KB és a NIT elvben állást foglalt a fiatal népművészek országos stúdiójának létrehozása tárgyában. Örömünk nem kis mértékben annak szól, hogy az elmúlt évben az alkotótábor résztvevői itt fogalmazták meg a fiatal népművészek stúdiójának szükségességét. Mintegy ennek létrehozásában jelölve meg az előrelépés perspektíváit. Amikor a KISZ Tolna megyei bizottságának javaslatára négy évvel ezelőtt a KISZ KB a NIT-tel közösen döntve megbízta megyénket az országos népművész alkotótábor megszervezésével és meghirdette A népművészet ifjú mestere cím elnyerésére lehetőséget biztosító pályázatot, még cél volt a hagyományok művészi feltárására és megőrzésére alkalmas, tehetséges fiatal népművé* — Előre léphetünk szék felkutatása és ösztönzése. A pályázat és a pályázaton részt vevők, vagy majdani pályázók alkotótáboroztatása azóta a jó kezekben lévő mozgalom eszköze lett. Megtörtént a tehetségek felderítése, jó lehetőséget nyújt a pályázat az újbóli és újbóli bizonyításra. Ennél azonban már több kell az elkövetkező években. Az kell, amit folyamatos támogatás- oan, ösztönzésben érdekvédelemben, elméleti szakmai képzésben a laza szervezeti formáján működő népművész-stúdió majd nyújtani tud, számontartva a fiatal népművészeket és munkájukhoz megfelelő tárgyi technikai fel- cételeket teremtve. A stúdió létrehozásának gondolata tehát hosszas latolgatás után messzemenően tenni- kész egyetértéssel találkozott. Mind a KISZ KB, mind pedig a Népi Iparművészeti Tanács úgy foglaltak állást az idei pályázat záróeseményén, hogy indokolt a stúdió életre hívása. Elkezdődhet tehát a konkrét szervezés, aminek ez évben még költségvetési akadályai vannak, de 1973-ban a NIT kész a szakmai továbbképzést biztosítani, hasonlóképpen kész arra is, hogy az arra érdemesek számára ösztöndíjjal tegye lehetővé a zavartalan alkotómunkát lekóhelyén, akár tagja már valamelyik szövetkezetnek, akár nem. Érthető tehát, hogy a fiatal népművészek idei, országos alkotótáborának lakói ma este kétszeresen is a jól végzett munka tudatában vesznek búcsút egymástól és Domboritól. Az itt töltött tíz nap alatt munkáikból olvan kiállítás jött össze, aminek láttán joggal töltheti el megnyugvással teljes büszkeség a népművészet utánpótlás-gondjaival foglalkozókat. S ezenkívül; a megvalósulás küszöbére lépett a fiatal népművészek stúdiójának létrehozása is. — óa. —
