Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
f I ♦ í a tizenegyből I Napok alatt egymillió új könyv Egy Az újságírás sokféle műfajt ismer. Riportot, tudósítást, interjút, glosszát, kis hírt és cimes hírt is. Az, ami lapunk hasábjain másfél évtizeddel ezelőtt — 1957. augusztus 20* án, az új kenyér, az alkotmány, vagy István király ünnepén megjelent, az utóbbi kategóriába tartozott. Alig húsz gépelt sorban informálta az olvasókat arról, hogy „Tizenegy gépállomási ltomba jnost tüntettek ki a megyében”. A kitüntetés öröm. Elismerése egy teljesítménynek, lett légyen az a frontról, vagy a munka frontjáról származó. Pancza Ferenc teveli, Török Sándor nagydorogi, Hegedűs György és Balázs Károly tamási, Fritz Ferenc bölcskei, Böröczi János várdombi, Mérei János iregszemcsei és Virág Ferenc szedresi kombájnosok természetesen az utóbbin álltak helyt és kapták meg a „Kiváló kombájnos” jelvényt, az oklevelet és a fejenkénti nyolcszáz-nyolcszáz forintos pénzjutalmat. Idézzünk : „ ... valamennyi túlteljesítette a 180 holdas és a 2200 métermázsás átlagot’’. Nem túlságosan régen egyetlen termelőszövetkezetben, a bátaszékiben, annyi kombájnt fényképeztünk egymás mellett, amennyi Valamikor egy kisebb gépállomást boldoggá tett volna. Jobbakat, különbeket, modernebbeket, mint amelyekkel a címben említett tizenegyek a maguk idején kitűnő teljesítményüket produkálták. A teljesítmény mögött azonban természetesen emberek rejtőztek akkor is, ahogyan ma nem kevésbé. Falvaink megváltozott határában aratáskor már régóta nem peng a kasza (ki tud kaszálni?) de akik a kombájnok vezető hídjain állnak, változatlanul nehéz, csak máshogyan nehéz munkát végeznek. Nem tudtuk újra felkeresni a tizenöt évvel ezelőtti tizenegyet, sőt — legyünk pontosak — közülük egyet sem. A véletlen Böröczi János várdombi kombájnosnak hozta elénk: — a hírét. A várdombi ÁMG (Állami Mezőgazdasági Gépállomás) már nincs. Ma a szekszárdi MEZŐGÉP üzemegysége. Ahol az igazgató így emlékezik „Jani bácsira”: — Kétszer meggondolt valamit, mielőtt a géphez nyúlt. — Ez idegesítő lehetett! — De még mennyire! A vezetőket ilyenkor általában a guta kerülgette. Más, ha zűr volt a kombájnnal, futkáro- zott, csavarkulccsal handaban- dázott és azonnal megpróbált tenni valamit, Jani bácsi? Az nem! — Mit csinált? — Előbb megevett egy kis kolbászt, szelt hozzá kenyeret, aztán nekilátott. — És utána? — Első lett. Böröczi János az ÁMG-ék versenyében, de a megyei „ösz- szesítőben” is egész 1964-ig a megyei első négy-hat legjobb között szerepelt. És most hol van? — Itt, a szomszédban, a termelőszövetkezetben. Még a nagy esők előtt is itt aratott átellenben. Nem aratott ott. Csak any- nyira megszokták a jelenlétét, hogy elképzelni is bajos volt á* Uj szovjet Türkméniában megalakult a Szovjetunió első olyan tudományos kutatóintézete, amelynek munkatársai a finom rostú gyapot nemesítésével és vetőmagjának termesztésével foglalkoznak. Már a huszas években Tíirk- méniába hoztak és itt próbáltak ki több egyiptomi gyapotfajtát. Ám ezek még e délen fekvő szovjet köztársaságban sem tudtak beérni, s nagyon alacsony volt a terméshozamuk. 1938-ban nemesítették ki az első szovjet finom rostú gyapotfajtát, azután újabb fajtákat nemesítettek ki, meghonosították a legkorszerűbb agrotechnikai módszereket. A finom rostú gyapot már átlépte Türkménia határait — Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban is termesztik. A tudósok kutatási területe egyre bővül. Az új intézet tonnást egy szépen dolgozó kombájn vezetőjeként, mint őt. Topor István, az Uj Tavasz Termelőszövetkezet elnöke: — A Janit akkor vettük át, amikor a gépállomástól megvásároltuk a kombájnokat. Jól dolgozott, nagyon jól. A kerekes traktor nem az ő „műfaja”, de lánctalpassal, kombájnnal ritka módon bír. — Múlt időben? — Igen. Elment tőlünk. Faddra ment férjhez a lánya, eladta a házát, odatelepült. — Sajnálják? — Igen. Máig nagy a becsülete itt. Most a Gerjeni Állami Gazdaságban dolgozik. Biztos, hogy jól. Nem kerestük tovább a személyes találkozást, hanem megelégedtünk ennyivel. Egész pontosan azzal, hogy az évek hosszú során át becsülettel végzett munkának nemcsak anyagi, hanem erkölcsi haszna is van. Az emléke megmarad annak, aki jól dolgozott és aki bárhol légyen is, biztos, hogy jól dolgozik. kutatóintézet vább folytatja a világhírű szovjet növénynemesítők hagyományait. Az intézet kollektívájának bonyolult problémát kell megoldania: olyan magas terméshozamú finom rostú gya- potfajtákat és hibrideket kell nemesítenie, amelyek ellenállónk minden betegséggel szemben, ezenkívül új agrotechnikát kell kidolgozniuk, tanulmányozniuk kell a szovjet gyapotfajták fiziológiai és biokémiai tulajdonságait. Ülnek és várnak. Alinak és várnak. Parton, csónakban egy dolguk: ülni, várni, figyelni. A vízben zajlik az élet. Apró bugyborékok. A horgász tudja: túr a ponty. Aprókat rándul a dugó: dévér csipkedi a csalit. — A ponty hirtelen kap, vagy felfekteti az úszót. A ponty nem kap, a törpeharcsa se. Halott a víz. *— Mutassak egy élő halat? — Mutass! Végre megjön. Aprócska az istenadta. De élő. — Itt az élő hal! — Akkor hiszem, ha úszni látom ... Sütni jó lesz. Szákba kerül. — A múltkor sikerült egy nagyot megakasztanom. Lehetett v_gy öt kiló — kezdődik a mese. A horgász olyan, mint az öregember. Ha nincs kapás, akkor az emlékeiből él. Történetek elvenednek meg a parton, a csónakokban. — A múltkor otthon voltam, a szülőfalumban — meséli a cipész. — Átszakította a gátat egy kis folyó. Na, mondom, itt az alkalom. Gyerekkoromban is ilyenkor szoktunk halászni. Ki is mentem. Meggereblyéztem a vizet. Sikerült is látni egy nagy harcsát. Volt vagy húsz kilós. Ha akkor nem gereblye van nálam, hanem vasvilla ... — Akkor mi lett volna? — Leszúrtam volna a harcsát. És, ha leszúrtam volna, akkor most lefözve itt állna a csontváza a nyaralóm előtt, hadd egye a sárga irigység a horgásztársakat. — Mese az egész! — jegyzi meg a mellette ülő. — Nem mese az! — fortyan fel a cipész. — Majd megmutatom a levelet. Megbíztam ott egy embert, értesítsen, mi lett a harcsa sorsa, kifogta-e valaki? — Én egyszer láttam egy ilyen nagy harcsát. Sőt, még nagyobb volt. Negyvenöt kilós. Egy horgász fogta a dombori kompátkelőnél. Ki leste, hogy ott járkál egy hagy harcsa. Hozzákészült a kifogásához. A ésónakot nem rögzítette: úgy A kalinyini gyermekirodalmi nyomdakombinát egyike a legtöbb ifjúsági könyvet kibocsátó szovjet vállalatoknak. A múlt évben például összesen 128 millió példányban nyomtattak ki különféle műveket. 1972-ben már eddig 150 millió gazdagon illusztrált és színes gyermekkönyv jelent meg a szovjet könyvüzletek és pavilonok polcain. Az ötéves tervidőszak végére a kombinát komplex gépesítéHorgászok horgászott. És megfogta. Három órán keresztül fárasztotta a dögöt. A harcsa cibálta, húz- ta-vonta a csónakot, de végül is partra került. Hát, olyan nagy halat én még nem láttam. A tengerben lehetnek csak nagyobb halak annál. — Ott bizony vannak. De ott nagy csalit is kell ám használni. Egy magyar turista, egyszer kétkilós csalival fogott egy nagy cápát Angliában. — Ahhoz kellett ám erős zsinór. Apró hullámokba gyúródik a víz. A dugók imbolyognak. — Nem nekem való ez ! —- állapítja meg egy barna férfi. — Én ezt már nem bírom idegekkel. Már megeszi az összes csalimat, és mégsem tudom megfogni. Ha megfogom, elevenen megeszem. Egy óra elteltével végre megfogja. Ott ugrál a törpeharcsa a horgán. Elbizonytalanodik az ember. Most be kellene váltania az ígéretét. Rá is néz a többiekre. Tőlük kérdi: — Most mit csináljak vele? Nem eszi meg. Nylonzacskóba teszi, mondván: „Megmutatom a főnökömnek, hogy azért én is tudok fogni”. És ott ül a parton késő estig. Szúnyogok marják, de lesi a dugót. Elkapta a horgászszenvedély. Másnap, harmadnap, egész héten a parton tölti a szabad idejét. Szidja a halakat, mert nem jönnek. És megfogadja mindennap, hogy többet nem jön, nem neki való sport ez, nem is tudja mi az ördög hozza ide a partra. Ül a többiekkel. Lesi a dugót. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor a mellette ülő ráripakodik egy gyerekre. — Bal kézzel nem fogjuk a nyelet. Bal kézzel csak a fenekét törli az ember. Ha még egyszer a bal kezedbe fogod a horognyelet «— elzavarlak innen. A horgászok nevetnék. se befejeződik és naponta egymillió könyvet fognak, kiszállítani. Jelenleg egy nyolcszínnyomású ofszetgépet szerelnek, amely évente 7 millió könyvet nyomtat ki. A kalinyini nyomdászok művei rendszeresen részt vesznek az össz-szövetségi könyvművészeti és nyomdaipari versenyeken. Könyveik számtalanszor részesültek különböző díjakban, oklevelet és kitüntetéseket nyertek. — Ügy, úgy, csak oktassa a gyereket! — jegyzik meg. A parton, a csónakokban oktatás is folyik. — Gyári csali? — morzsolják fitymálva a könyvesboltvezető csaliját. — Igen. Különleges, illatosított keverék. — Nem szeretik ezek a halak az illatosított dolgot. A tolnai kenyérhez vannak szokva. Olyan jó az a kenyér, mintha csak a halaknak sütötték volna. Könnyű tésztává gyúrni. És jól ragad. Próbálja csak meg! Megpróbálja. Két retúrpon- tyot fog. Kicsi, vissza kell dobni. Sajnos. Ülnek, állnak. Ülünk, állunk. Fújhat a szél, eshet az eső, égethet a nap, mi csak ülünk, állunk, nézzük a vizet, a dugót, várjuk, hogy megforduljon a szél, hátha akkor jobb lesz a kapás, várjuk, hogy elálljon az eső, akkor aztán lesz kapás, várjuk, hogy lemenjen a nap, mert ha soha máskor, de akkor aztán megéheznek a halak és rájönnek a horogra... És, ha elállt a szél, ha elállt az eső, ha elbújt a nap és mégsem jött el a megálmodott nagy hal, sőt még a kicsi se, akkor álmunkban, mint a mesebeli királyfi, eljön a tiszta kék vízben a nagy hal, látni lehet, amint lehúzza a dugót, már csak meg kell rántani... Akkor pedig eljön az ébredés. Hajnali három óra van. A horgászokat ismét hívja a víz. És minden kezdődik elölről. Ülünk, állunk és várjuk a kapást. Az emberek pedig újjal mutogatnak ránk: „Egész nap csak a vizet nézik. Mintha megbolondultak volna.” Nem értik, nem érthetik, hogy a zavaros vízben senki más, csak a horgász láthatja azt a nagy halat, aminek egyszer el keíl jönnie. Ezt ők nem érthetik. Én sem értettem két héttel ezelőtt, amíg meg nem fogtam a horognyelet. SZALA1JÁNOS Nézzük mit főztek A dombóvári vasútállomás restijében. Foto: Gottvald O. I. t A kombinát ofszetüzeme.
