Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
I t 4 i i \ Êk Magyar lUëpkâiztârseBSêig @s gaz ©aerögsssi teiztonsëg írta : Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese A béke és a biztonság megszilárdításáért küzdő erők Európában megelégedéssel fogadták a hírt: az észak-atlanti szövetség miniszteri tanácsának május végén, Bonnban tartott ülése hozzájárult az európai biztonsági értekezlet előkészítését szolgáló sokoldalú tanácskozás ez év őszén, Helsinkiben történő megkezdéséhez. Ezzel a biztonsági értekezlet előkészítése konkrét szakaszába lép. Minden remény megvan arra, hogy e tanácskozás után, a jövő év első felében, magára a biztonsági értekezlet összehívására is sor kerül, feltéve, hogy a nyugati hatalmak — mindenekelőtt az Egyesült Államok — nem gördít újabb akadályokat ennek útjába. Az első biztonsági értekezletre olyan körülmények között készülünk, amikor nagy lépést tett előre az európai enyhülés folyamata; ratifikálták a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződést és életbe lépett a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás. Ezekkel a szerződésekkel a Német Szövetségi Köztársaság kormánya — s más nyugati országok kormánya is — első ízben ismerte el a második világháború után Európában kialakult helyzetet, az európai status- quót. Olyan körülmények között közeledünk az európai biztonsági értkezelet felé, amikor az Egyesült Államok kormánya a moszkvai tárgyalásokkal összefüggésben — itt nem tárgyalható kényszerítő körülmények hatása alatt — végre hozzájárulását adta néhány, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó lépés megtételéhez. Az európai biztonsági értekezlet minden jel szerint újabb európai problémák megoldását eredményezi majd; az értekezlet sikere esetén megállapodás születik a részt vevő országok között az erőszak alkalmazásáról való lemondásban, a szocialista és a kapitalista rendszerű országok sokoldalú együttműködése elveinek kidolgozásában, az emberi környezet megjavítását szolgáló intézkedésekben és — az értekezlettel párhuzamosan folyó tárgyalásokon — a csapatok és a fegyverzet kölcsönös csökkentésében. Az eredményes biztonsági értekezlet tehát jelentősen előmozdítja majd az európai béke és bizördi Judit rajza. tonság ügyét, közelebb visz bennünket az európai biztonsági rendszer létrehozásához. Mi az értelme az európai béke és biztonság megszilárdításának és — egy későbbi időpontban — az európai biztonsági rendszer létrehozásának? Ezzel a szocialista országok azt a — külpolitikájuk középpontjában álló — célt akarják elérni, hogy megfelelő nemzetközi körülményeket hozzanak létre a szocializmus, a kommunizmus építéséhez. A Magyar Szocialista Munkásáért X. kongresszusa pártunk és népünk elé azt a feladatot állította, hogy folytassuk a szocializmus építését az adott körülmények között, magasabb szinten. A történelem tanulságai, pártunk és népünk tapasztalatai is azt mutatják, hogy e nagy nemzeti és egyben internacionalista feladat valóra váltása csak békés nemzetközi körülmények között lehetséges. Nem építhető fel a szocializmus háborús körülmények között; megnehezül a szocializmus építése feszült nemzetközi helyzetben is, amikor dolgozó népünknek — képletesen szólva — egyik kezében a kardot kell szorongatnia, s nem szentelheti az alkotó munkának teljes erejét és energiáját. Ez a magyarázata annak, hogy pártunk és kormányunk — és a többi szocialista ország — legfontosabb külpolitikai célja a tartós béke, a szilárd biztonság megteremtése. A szocialista országok e nagy célja csak közös erőfeszítésekkel érhető el. Mindig is hangsúlyoztuk, hogy az európai béke és biztonság problémáinak a megoldásában a szocialista országok egyeztetett eljárása alapvető fontosságú. A szocialista országok koordinált politikája nélkül nem érhettük volna el az utóbbi évek nagy történelmi sikereit; az euróoai béke és biztonság megszilárdításában nem jutottunk volna el oda, ahol ma állunk; eredményeink nem lennének olyan nagyok, ha nem vállalták volna magukra úgyszólván a motor szerepét a Varsói Szerződés tagállamai. Szinte kézzelfoghatóan nyomon követhető, mint adtak újabb és újabb lökést az európai béke és biztonság ügyének a Varsói Szerződés tagállamainak egy-egy közös tanácskozásán elhatározott lépések. A szocialista országok ösz- szehangolt álláspontja az egyes szocialista országok nemzetközi tevékenységében realizálódik, abban a tevékenységben, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai, saját lehetőségeiket kihasználva, a béke és a biztonság megszilárdítása, a biztonsági értekezlet összehívása érdekében kifejtenek. Ilyen szempontból különösen nagy jelentőségű az a szerep, amelyet a nemzetközi életben rendkívül nagy súllyal és befolyással rendelkező Szovjetunió betölt. Az említett nagy fontosságú szerződések tető alá kerülése főképp a Szovjetunió erőfeszítéseinek köszönhető; azoknak a tanácskozásoknak az eredményei, amelyeket a szovjet vezetők Nixon elnökkel folytattak, kihatnak az egész világpolitikára, ezen belül az európai helyzetre is. A Varsói Szerződés többi tagállamainak a tevékenysége is eredményesen hozzájárul ahhoz, hogy sikerre vigyük közös elképzeléseinket és javaslatainkat. A többi szocialista államhoz hasonlóan a M-gyar Népkö=- társaság párt- és állami vezetése is aktívan részt vett — és ma is részt vesz — az európai béke és biztonság megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Kormányunk és diplomáciánk igyekszik maximálisan kihasználni azokat a jó nemzetközi lehetőségeket, amelyeknek a létrehozásához a Magyar Szocialista Munkáspárt eredményes belpolitikája is hozzájárul és amelyek országunk megnövekedett nemzetközi tekintélyéből és jó híréből adódnak. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy ez a munka nem eredménytelen. Az elmúlt években pártunk és kormányunk vezetőinek más országok képviselőivel folytatott tanácskozásain köz-, ponti helyet foglalt el azoknak a lépéseknek a megvitatása, amelyek az európai béke és biztonság problémáinak a megoldása érdekében szükségessé váltak. Az európai béke és biztonság ügye állt a középpontjában .külügyminiszterünk és a Külügyminisztérium más képviselőinek nyugati országok képviselőivel folytatott nagy számú tanácskozásain isi Ezeken az eszmecseréken országunk képviselőinek konstruktív álláspontja hozzájárult ahhoz, hogy az európai biztonsági értekezlet néhány kérdése már a kétoldalú konzultációkon tisztázódott. Munkánk nem lehetett volna ilyen eredményes, ha nem biztosított volna ehhez kitűnő hátteret népünk sikerekben gazdag munkája és áldozatos helytállása. Emellett nagy jelentősége van annak is, hogy dolgozó népünk — jó politikai érzékkel rendelkezvén — erőteljesen hallatta hangját mindannyiszor, ahányszor az imperialisták agresszív tevékenysége miatt veszély fenyegette az európai enyhülést Dolgozó népünk részt vesz az európai népek azon mozgalmában is, amelynek a célja a biztonsági értekezlet összehívásának elősegítése. Képviselői ott voltak Brüsszelben, az eu- róoai közvélemény képviselőinek értekezletén, s határozott állásfoglalással adtak hangot néoünk békeakaratának. Nagyok az eredmények az európai béke és biztonság megszilárdításában, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy csak az út elején állunk. Számolni kell megtorpanással, visszaesésekkel is, hiszen a szilárd béke és a nemzetközi enyhülés ellenségei nem tették le a fegyvert. Ahhoz, hogy az imperializmus és a nemzetközi reakció erői ne fordíthassák vissza az európai enyhülés folyamatát, a szocialista országok, a kapitalista országok népeinek újabb és fokozódó erőfeszítéseire van szükség. Pártunk és kormányunk, dolgozó népünk a jövőben is ott áll majd azoknak a soraiban, akiknek szívügyük a tartós európai béke és biztonság. Ezt kívánja hazánk és népünk, a szocializmus és a haladás érdeke. I 'AKiAT'A4t7ó/l Az amerikás magyart, aki csendre inti hallgatóságát, soha nem láttam, de annyiszor hallottam róla, hogy minden megerőltetés nélkül magam elé tudom őt képzelni. Szikár termetű ijas arcú ember, aki otthont találni, s megélhetést keresni ment a Föld túlsó oldalára, az új világba, s hazatérve osztályostársai lélegzetvisszafojtva hallgatják hihetetlennek tűnő történéteit, a százemeletes felhőkarcolókról, de legkiváltképpen a csoda- géoről, amely arat, meg csépel egyszerre. A harmincas években elsősorban a tiszántúli megyékben, de még a zsíros Bácskában is tél vécén, kora tavasz- szal megkezdődött a kíméletlen tülekedés: részhez jutni, beiutni valamelyik aratóbandába. Veres Péter így ír erről : ..A tehetősebbek és a kezdő legények már hetekkel ezelőtt féldeci pálinkákkal. kis és nagii frnncsökkel biztosították a helyüket, a ne.nyon szegények pedio szavakkal hízelegtek. Akik tanéit/ vissza feleseltek, vagy akiknek nem tetszett a munkabeosztás, a vizet ' pnshadtnak. a szalonnát büdösnek, a rozst dohosnak, a mnstrebjrka. húsát soványnak találták, a paszviyra ráfogták hogsI tapasztól őszig sem főne meg. s n, kása en-~- hvangs, azonkívül az araT*- aazda vem dolgozik, a tonnában csavaron vagy a dülővti ták alatt jiüsől — azok most. nem kellettek. Jött helyettük más.. Most hogv óiból olvasom Veres Péter megrázó gvensori tudósításait, két dologra gondolok: Ma olvasna a cveosori krónikát oiv valós^ínűtte*1 az oaász. mint ogv fóio-er éT7r*s, hátborzongató köz-bokori történet. A más'k .. dolog amire gondolok: ha mondtuk a harmincas években a hárommillió koldus szálából móc a komba look is kiveszik a falatot. elkerülhetetlenül bekövetkezett volna a Dózsa-dühu felkelés, a kaszás háború. De hát ilyen veszély nem fenyegette az agrárproletárt, hiszen ő volt a legolcsóbb munkagép, kevés üzemanyaggal, jól, pontosan és sokat dolgozott. A hamis parasztromantika a magyar részes aratót úgy ábrázolja, hogy az templomi áhítattal húzza és kalapálja a kaszát. Hazugság. Álmosan, kedvetlenül kezdtük hajnali háromkor, vagy még korábban a napot, s este bizony káromkodva hagytuk abba. Más tarlóján, tizedik részért dolgozni minden, csak nem boldogság. A részes arató a búzát soha nem hívta életnek, gaznak mondta, nem életnek. Véres drámák, sírig tartó gyűlölködések kísérő jelensége volt a felszabadulás előtt az aratás. A harmincas években. J. Márton agyonszúrta a bandagazdát, mert a bandagazda kihagyta őt az aratócsapatból. A Friss Újság ezt írta: „A bandagazda bosszú áldozata”. Az ötvenes években a gabonabetakarítás kamnány- munka, harci feladat. Ellenőrök, főellenőrök vesznek leltárba minden kilogramm búzát, és augusztus húszadika az új kenyér ünnene. A falvakban aratási felelőspk szorgalmazzák a munkát. A tanácselnökök naponta jelent'k a legfrissebb eredményt. Nehéz, ám jó ízű aratások ezek. mert a juttatott föld saját tarló. Lelkendezés, lelkesedés, dicsőségtábla, szégyentábla. ' Akik az ötvenes évek első felében katonáskodtak, nyáron kaszát fogtak, és hetekig arattak, hol egy állami gazdaságban, hol egy termelőszövetkezetben. A nagyon kezdő szocialista nagyüzemek önerőből még nem tudtak megbirkózni a gabonabetakarítással, önerőből még nem ment. A hiányzó anvagi. technikai bázist csak részben pótolhatta az akarás és a szorgalom. Kezdtek a kombájnok beszivárogni az országba, s érdekes, hogy helyenként a tsz-tagok kenyérféltő haraggal szidták, s munkába állítását ellenezték. Tizenöt éve, húsz éve, s ez is már oly távolinak tűnik. \ Tavaly Dimény Imre miniszter levélben köszönte meg a gabonabetakarítók szorgalmát, s az újságok megírták; rekordtermés. Nézzük csak. Mintegy 14 ezer kombájn, 2300 rendrearató, 3600 kévekötő-arató, valamint hatezer egyéb gép lényegében 2—3 hét alatt végzett 2,2 millió hold búzaterméssel. Ezenkívül mintegy 250 ezer hold rozsot, több mint félmillió hold őszi és tavaszi árpát, 80 ezer hold zabot arattak le a gépek. Harmincas évek, ötvenes évek. Úristen, hol van az már. A hatvanéves parasztember a kaszától eljutott^ a kombájnig, a bánkúti búzától a A gondok, a nehézségek közepette váratlanul egy eddig teljesen ismeretlen, új arcát mutatta meg a magyar mezőgazdaság. 1972. július 27- én a Népszabadság első oldalán tudósítás adja hírül: Dunántúlra megérkeztek az első átcsoportosított kombájnok. „Különösen Vas és Zala megyék vannak nagyon nehéz helyzetben, ahol szerdán újabb csapadék hullt a különben is nagyon felázott gabonatáblákra. Ezekre a vidékekre már megérkeztek az Alföldről az első kombájnszállítmányok. Mindenesetre ezek a kombájnok nagy segítséget jelentenek majd Vas, Zala, Somogy, Veszprém mezőgazdasági üzemeinek. Hiszen a Dunántúl valamennyi megyéjében nagy a lemaradás, a gabonának eddig csak a 30—50 százalékát sikerült betakarítani. Szerdán már Győr megye közös gazdaságai nagy termést adó Bezosztá- jáig s megérte, hogy a falvakban alig esemény, néhány ember ügye-baja csupán az aratás, holott őt gyerekkorában még arra tanították: a kenyérmorzsát szedje össze, a kenyér ha leesik az asztalról, fel kell venni, meg kell csókolni, mert minden falatért kár. A hetvenkettes esztendő bizony rosszul, téli szárazsággal kezdődött, s hogy semmi ne sikerüljön a terveknek megfelelően, a nyáron ránk jött a vízözön. Épp az aratás kellős közepén. A szövetkezeti gazdák gondterhelten kerülgetik a gabonatáblát. Esik, esik, nem akar az istennek sem elállni. Lábon rohad el a termés, arat a jég, az eső, a vihar. Ezekben a hetekben újból országos ügy lett az aratás, és sokan mondták, nincs más hátra, ki kell vezényelni a búzaföldekre a katonaságot, menteni, ami menthető. is segítséget kértek Szolnok megyft termelőszövetkezeteitől". Nem kellett a katonaság. A mezőgazdasúg a MÁV közreműködésével önerőből, házon belüli mozgósítással végezte el az idei aratást. Irányvonalok indultak a Tiszántúlról a Dunántúlra kombájnokkal, s irányvonalok szállították a nedves gabonát a Dunántúlról a Tiszántúlra a szárítókba. Lesz kenyér. Ma tehát ott tartunk, hogy országrészek képesek kisegíteni egymást, s teljes bizonyossággal mondhatjuk: az ereje teljében lévő magyar mező- gazdaság az évszázad aratásával magasabb osztályba lépett, s elképzelhető, hogy a gépek jobb kihasználása érdekében az országos méretű átcsoportosítást a jövőben rendszeresen „lebonyolítják”. SZEKULITY PÉTER
