Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

T \ » t Változatlan érdeklődés a kiállítás negyedik napján (Folytatás az 1. oldalról.) lási ár. A gépesítés és a ma­gasabb jövedelmezőség viszont együtt követel új növényfajtá­kat, amelyek a korábbiaknál bővebben teremnek, és alkal­masak a gépi betakarításra is. Ez a feladat a kutatókra, a nemesítőkre hárul. Uj zöldbab-, paradicsom-, uborka-, és más zöldségfajtákat várnak, kérnek a mezőgazdasági üzemek, le­hetőleg rövid időn belül. De mit ígérnek a nemesítők? A választ részben megadja az élelmiszergazdasági kiállí­tás, az ott bemutatott számos új zöldségfajta. De nyilatkoztak a kutatók is, a kedden délelőtt megtartott kertészeti tanácskozáson, ame­lyet a Kecskeméti Zöldség­termesztési Kutató Intézet szervezett. Tolna, Baranya me­gyei termelőszövetkezetek ker­tészeti szakemberei előtt szá­moltak be az intézet vezető munkatársai legújabb ered­ményeikről, de az érdeklődés­re jellemző, hogy még kiskun- félegvházai részvevő is volt. Báldy Béla tudományos fő­osztályvezető a paradicsom­nemesítés eredményeit ismer­tette — diavetítéssel illusztrál­va — az utóbbi időben elismert fajtákat és az ígéretes fajta­jelölteket, valamint kereszte­zésekhez alkalmazott amerikai fajták jellemző tulajdonságait. A Kecskeméti export igen tetszetős fajta, nagyon jól szál­lítható. Ebből a fajtából küld­tek termesztésre és kísérleti célokra egy München melletti kutatóintézetbe. Ami kereske­delmi forgalomba kerül, min­den más fajta előtt kapnak rajta a kereskedők. Előnye még, hogy fólia alatt is ter­meszthető. Nagy termőképességű a Kecskeméti 928-as, 12Q—,139 grammos bogyókat nevel, két- szerre-háromszorra be lehet takarítani a termését. A 815-ös fajtajelölt korai, gépi betakarí­tásra is alkalmas, akárcsak a Kecskeméti export és a 600-as keresztezése. Az amerikai fajták nagy termőkéoességűek, viszont a nemesítők nem törekedtek olvan egyöntetűségre, mint ami nálunk a paradicsommal szem­ben igény — viszont figyelem­be kell venni azt is, hogy Ka­lifornia éghajlata (az ameri­kai paradicsom hazája) a mi­énktől teljesen eltérő. Minden­esetre jó alapanyagot adnak a Méhészet további nemesítéshez, a gépi szedésre alkalmas, további faj­ták kialakításához. Megemlí­tette az előadó, hogy ugyan Amerikában mér tizenöt év óta alkalmazzák a gépi betaka­rítást, de ott is hosszabb idő kellett, hogy teljesen kielégít­sék a gépesítés igényejt. A növényfajtákon kívül is­mertette még a hazai és a külföldi betakarító gépeket, azok jellemzőit. Dr. Hodosy Sándor tudo­mányos főosztályvezető a pa­radicsom növényvédelmének témájával foglalkozott, ismer­tette a leghatásosabban alkal­mazható növényvédő Szereket. Külön felhívta a figyelmet az augusztus—szeptemberben je­lentkező fitoftorafertőzés ve­szélyeire. Elmondotta; a vegy­szeres gyomirtást bátran lehet alkalmazni. Körös Lajosné tudományos főmunkatárs az uborkanemesí­tés eredményeiről számolt be, néhány fajta jellemzőinek is­mertetésével. A fő cél a ter­mőképesség fokozása, a minő­ség javítása és a gépi betaka­rításra való alkalmasság. Az 1970-ben elismert K—113-as hibridből néhány számadatot is felsorolt. A június 5-én el­vetett uborkáról július 28-án és augusztus 4-én kézzel leszedtek 46,4 mázsa méretes és 43,6 mázsa salátának való uborkát hektáronként. Augusztus 11-én géppel szedték meg- Hektáron­ként kézzel és géppel — fel­szedték a gép után elhullott termést is — egy-egy hektár­ról 109 mázsa méretes és 125 mázsa salátauborkát takarítot­tak be. Sokszor bosszankodnak a háziasszonyok, hogy keserű az uborka. Mint Körös Lajosné elmondotta, Kecskeméten ar­ja is .irányulnak a. oemçsjtési kísérletek, hogy a keserűséget örökletesen megszüntessék. El­mondotta azt is, hogy egy új, bőtermő, üvegházi hajtatéira is alkalmas salátauborka- fajtát jövőre mutatnak be a termelőknek. Végül dr. Daniel Lajos tu­dományos főmunkatárs a cse­megekukorica-nemesítésről számolt be. Egy jó tanácsát közreadjuk. Ha a kukoricát hideg vízben teszik fel a házi­asszonyok főzni, akkor cukor- tartalma legnagyobb részét el­veszti. Ezért keil forró vízbe rakni, majd újra forrásig főz­ni, így sokkal Izletesebb ma­rad. segítve ezzel az élemiszergaz- dálkodást és növelve a me­gyeközpont jóhírét is. Á Fejér megyeiek kulturális programja Kedves színfoltja volt Fejér megye napjának és a kiállítás­nak, délelőtt fél tíz órai kez­dettel a gárdonyi úttörő-fúvós­zenekar térzenéje a vásár te­rületén a Babits Mihály me­gyei művelődési központ előtt. Délután a kiállítás szabadté­ri színpadán a megye négy reprezentáns együttese lépett fel, százhúsz szereplővel. Az igen szép számú nézőközönség a széksorok és a padok nagy részét a pavilonok árnyékába vitte, innen nézték a műsort. Csupán a nap ellen papírcsá­kóval védekező gyerekek bír­ták a kijelölt nézőtéren. A mű­sor sajnos ismét majd egy órá­val később kezdődött a prog­ramban jelzett háromnál. El­sőnek a Fejér megyei népi együttes zenekara lépett szín­padra. Dombi István szólóéne­kes marosszéki népdalokból adott elő egy csokorra valót. Az együttes tánckara először lippentős és ugrós párostáncot adott elő, hatalmas energiával győzve le időnként, nemcsak 3 föld vonzerejét, de a hősé­get is. Majd ismét népdal- çsokor következett Oláh Mária előadásában. A sárréti és az ásóugrós táncokat ismét az együttes adta elő. Az együttest követően a Sárrétvidéki ÁFÉSZ húszfős énekegyüttese és citerazeneka- ra népdalfeldolgozásokat adott elő, nagy közönségsikerrel. Az együttes 1961-ben alakult, az idén már Röpülj páva-körként működik. A Dunai Vasmű együttesét és műsorát már nem kell kü­lön bemutatni a szekszárdi kö­zönségnek, hiszen ők nyerték a néptáncfesztivál nagydíját. Érdekes színfoltja volt a mű­sornak a beloianniszi görög együttes fellépése. A Fejér me­gyei Beloiannisz községben la­kó görög emigránsok is folk­lórműsort mutattak be. Az együttes sokfelé járt már az országban, de bemutatkoztak több szocialista országban, így Csehszlovákiában, Romániá­ban és Bulgáriában is. Á szakbizottság ülés* A MÉSZÖV tanácstermében négy megye méhészei tartot­tak tanácskozással egybekötött tapasztalatcserét tegnap. Le­hel Ferenc, az Országos Mé­hészeti Szakbizottság elnöke be­szélt a méhészet jelenéről, jö­vőjéről, a termelők előtt álló feladatokról. Ismertette azo­kat az eszközöket, lehetősége­ket, melyekkel részint növel­hető a termelékenység, részint a szükséges munkamennyiség töredékére csökkenthető. Az előadást vita követte. Sok olvasóinknak talán idegen, mi­Előzetes felmérések szerint a vásár első négy napján annyi látogatója volt a szekszárdi élelmiszergazdálkodási kiállí­tásnak, mint amennyi a me­gyeszékhely lakossága össze­sen. A látogatás sikerét jelzi a szám, s egyúttal bizonyíték arra, hogy a jelenlegi kiállítá­si terület, kitűnően váltja be az előzetes reményeket. Hisszük, hogy a városrész kultúrparkká, vagy vásári, ki­állítási területté nyilvánítása csak növelhetné Szekszárd hír­nevét. Mint ahogy az is bízó­ért fontos az országban a mé­hészet fejlesztése, a termelők közötti tapasztalatcsere. Ma­gyarországon \ mintegy 40 ezer méhész működik. A méhcsalá­dok körülbelül 10 ezer tonna mézet adnak a népgazdaság­nak, illetőleg az élelmiszer­gazdálkodásnak. Rendkívül fontos, hogy az említett meny- nyiségből körülbelül 60 száza­léknyit exportra szállít az or­szág. Még Ázsiába, sőt a Kö­zel-Keleten lévő Libanonba is jut a jó minőségű magyar méz­ből. nvos. hogy a szekszárdi domb­vidéktől övezett kiállítóterü­letnek ideális beépítetlen terü­let a jövőben hasonló rendez­vényeknek ugyanúgy kitűnő lehetőséget adna, mint idén. A vásár harmincezer láto­gatója tanú rá: a vásár szer­vezettsége, a pavilonok sok ötlete nem volt hiábavaló. Szekszárd helyzete, mezőgaz­dasági központ jellege szinte parancsolja, hogy a jövőben hasonló kiállításokat tartsanak. Á kiállítás mai programja Délelőtt a művelődési köz­pont színháztermében tartják az országos szarvasmarha­tenyésztési tanácskozást, ame­lyet délután bemutató követ a faddi Lenin Tsz-ben. Ugyan­csak délelőtt tartják az Agro- tröszt, a kiállító megyék AG- ROKER vállalatai, a Bajai Ál­lami Gazdaság és a MAE Tol­na megyei Szervezete gépesí­tési szakosztályának közös ta­nácskozását a Panoráma Filmszínházban. A megyeháza nagytermé­ben kerül sor a méhész-, va­dász- és növényvédelmi szak­emberek közös tanácskozásá­ra, a megyei tanács klubjá­ban a vörös bort adó szőlő­fajták termesztéséről hangzik el előadás. üzemi, szakmai bemutatók lesznek az alsótengelici kí­sérleti gazdaságban, a Paksi Konzervgyárban, a mözsi, a tolnai, a bogyiszlói termelő- szövetkezetekben. [Már eddig is sok érdekeset láttunk... A Szekszárdi Állami Gazdaság sertéstelepén. (Folytatás az 1. oldalról.) kosok száma 350 ezerre nő. Jelenleg, ebben az évben 80 000 négyzetméter alapterü­letű lakást építenek. De el­készült az új házgyáruk. Ez egymagában 70 C00 négyzet- méternyi lakást állít elő. A ko­rábbinak az évi termelése 30 ezer négyzetméter volt. Éven­te százezer négyzetméter alapterületet építenek be ház­gyári elemekkel. Mint mond­ják ez sem elég, hisz az elkö­vetkezendő időszakban évente 250 000 négyzetméter alapte­rületű lakást kívánnak építe­ni. Óriásit fejlődik városunk. És ez gondot is jelent. Utakat kell építeni: idén még csak negyven kilométer betonutat. de jövőre már nyolcvanat. A városnak roppant nagy lesz az elektromos energia igénye. Nyolc évig dolgoztak csak a tervén annak a nagy elektro­mos központnak, amelv ebben az ötéves tervben készül el. Méreteire jellemző, hogy 1800 mérnök dolgozik majd ezen a.z építkezésen. Innen megy majd az Üzbegisztánból jövő áram a Szovjetunió nagy ipari köz­pontjaiba. De jut ebből az áramból bőven Tambovnak is. Örömeink, gondjaink közö­sek. Mindenütt ez derül ki. A művelődési ház nagyon tetszik nekik. Figyelmesen hallgatják Szabadi Mihály is­mertetőjét és bólogatnak, ami­kor arról esik szó: korábban csak 5—10 színházi előadás volt Szekszárdon, most 50—55. És mindig telt ház van, Sta­tisztikai átlagban minden ti­zedik szekszárdi lakos szín­házlátogató. Megnézik a színpadot, vé­gignézik a tambovi kiállítást. — Ebben az üzemben dolgo­zom — mutat egy fényképre Jefremova Klavgyija Ivanov­na. — Ez itt a 24-es iskola, jé, ez meg a mi házunk! Mindenről van véleményük, minden érdekli őket. Az élel­miszeripari kiállítás, az adat- feldolgozó gépek, az egyetemi oktatást bemutató kiállítás ... Megtörlík gyöngyöző hom­lokukat, mosolyogva megjegy­zik, hogy most már kezdenek aklimatizálódnl. A program csúszik, de lehetetlen is betar­tani. A mezőgazdasági kiállí­tás területén egyszercsak szól nekik valaki, menjenek a mé- zeskalácsoshoz : szeretnének átadni nekik valami ajándé­kot. Ha behívják őket az AGROKER-pavilonba, máris ott terem az erdészeti kiállítás­ról valaki és kéri: jöjjenek, nézzék meg az ő kiállításukat is. A MEZŐGÉP Tröszt kiállí­tási területén Zsigovits Ferenc, a mezőgazdasági gépjavító vál­lalat igazgatója üdvözli őket. Előkerülnek a jegyzetfüzetek. Egyik kérdés a másikat éri az öntözőgépnél. Még tapasztalat- cserére is sor kerül. Csornij Vaszilij Iljícs, a küldöttség ve­zetője jegyzetfüzetébe rajzol és úgy mutatja be: náluk mi­iven öntözőrendszerek vannak. Egyszeresek felcsillan a sze­me. Meglátja a műszáltömlős öntözőberendezést. — OÚicsno. Ocseny intye- reszno! Kitűnő. Nagyon érde­kes — jegyzi meg. És már ontja is a kérdéseket. Zsigo­vits Ferenc alig győz válaszol­ni. — Mi is gyártunk hasonló csövet. Tőlünk is vásárolhat­nának — Sajnos, mi nem tudtuk, hogy Önök is gyártanak ilyent. Mi ezt Nyugatról hoztuk be. De ígérjük, hogy megkeressük Önöket. — Mi pedig azt kérjük; küldjön nekünk prospektust erről az öntözőberendezésről. Tetszik nekik a kultiflex kultivátor, a Bajai Állami Gazdaság száraztermény-táro- lója. Prospektust kérnek. A meleg kánikulai. A Szek­szárdi Állami Gazdaság ser­téstelepén, ahol Tatár Lajos, a szekszárdi járási pártbizottság első titkára és Mohácsi Ká­roly, a gazdaság igazgatója fo­gadta a küldöttséget, elmond­ják: a napon 46 Celsius fokot mértek. A meleg meggyötör mindenkit, de a mindent lát­ni, tapasztalni akarás legyőzi a fáradtságot. Végighallgatják és -jegyzetelik Tatár Lajosnak a járásról tartott ismertetőjét és vita keletkezik, amikor Mo­hácsi Károly a gazdaság ered­ményeiről beszél. A gazdaság modern sertéstelepén huszon­négy malacot választanak le egy kocától. Huszonöt kilóig az elhullás! százalék 10—11 százalék között mozog. Ilyen eredmény nem ismert sehol a világon. Egy kiló sertéshúst — ebben benne van a kocák és kanok takarmánya is — 3.50 kiló takarmányból állítanak elő. — És mennyi élő munká­val? — teszik fel a kérdést. Ezt még nem nagyon szá­molták. De egy pillanat. Elő­veszik a számológépet és már hozzák is az adatot: 92 perc élő munka szükséges egy má­zsa sertéshús előállításához. A vendégek çsettintenek. Elismerően bólogatnak, ami­kor a kukorica-termésátlagról esik szó: az idén 80—85 má­zsa kukorica terem hektáron­ként, természetesen májusi morzsoltban számolva, de lesznek területek, ahol 100 mázsán felüli termés várható. Fehér köpenybe’ ' öltöznek ég járják a sertéstelepet. Mondják: náluk is vannak ha­sonló telepek, hasonló ered­mények is születnek. A program itt is csúsz’k. De senki sem sajnálja az időt, a fáradságot. Csornij Vaszilij Iljícs mielőtt elindulnak a ko­csik a terményszárítóhoz, a te­raszos szőlő megtekintésére, meg is Jegyzi: — Sok érdekeset láttunk ed­dig is. sok érdekeset látunk ezután is az Önök megyéjé­ben. De úgy gondolom, ez a sertéstelep, ez a gazdaság olyan érdekes, hogy megérné csak ide. egy hosszabb tanul­mányutat szervezni. Á kiállítás látogatói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents