Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
V * t I Vá rkenyí Nándor: A MANDALÀ-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek m* r « TOtTA XECTO «ílr-KWWKr«* Miről irt S'flgéfrifedé 15 évvel ezeidtt ? 3. Minden világkorszakban, kal- pában több kiküldöttjük jelenhetik meg a Földön, hogy tanítsa az üdvösséget, ezek a tökéletes, Szamjakszam-Budd- hák; legutolsó a nepáli fejedelemfiú, Sziddhárta Gautama Buddha volt. A tibeti—kínai mandala egy-egy Dhyán- Buddha, vagy Bódhiszattva ábrázolása, segítői és kísérői körében, s a világ általa alkotott részének jelei közepeit, azaz Kozmosz-szimbólum. így a Gáütamát kiküldő Dhyán- Buddha: Amitábha mindig Szukhavatiban, „Nyugat Paradicsomában” jelenik meg a képeken; Maitreja, a legközelebb eljövendő Buddha, a Tu- sitá Égben. Kínában a man- dala-gondolat életböleselet és öntökéletesítő tan magvává is lett, melyet az „Aranyvirág Titkának” (Tai I Gin Hua Dzung Dzsi) neveztek, s az aranyvirág (gin hua) képével A miniatűr kiadványok terén a japánok tartják a rekordot. 3x3 milliméter méretű mikrokönyvecske formájában adták ki például az olimpiai játékok eskütételét; 100 költeményt pedig 4x2,8 milliméter nagyságú kötetben nyomtak ki. Ezeknek a japán nyomdászok-■ nak most komoly versenytársuk akadt a lengyel Zygmunt Szkocny építészmérnök ' személyében. aki szabad idejének nagy részét miniatűr kiadványok megszerkesztésére áldozta. Az első ilyen könyvapróságot 35 évvel ezelőtt készítette. Ebben megjelentette a 111. sziléziai felkelés történetét, 112 oldalon, 15x20 milliméter formátumban. A könyvecskében 15 300 betűt és írásjelet helyezett el. Következő munkája három ima szövegének leírása volt — egy szárított borsószemre. Ez a szenvedélyes kedvtelés az idők folyamán tökéletességig fejlesztette a miniatűr könyvek megszerkesztésének művészetét; a lengyel mérnök most már híres emberek életrajzát köröm nagyságú, sőt még ennél is kisebb méretű könyvecskékbe zsugorította. Ilyen minikiadványban nyomtatta ki többek között Nobel Alfréd életrajzát 72 oldalon, 3x2,5 milliméter könyvecskében. Napóleon történetét 44 oldalas, 2.5x2,5 milliméteres, Kopernikusz életrajzát pedig 2,5x2 milliméteres nagyságú kötetben adta ki. A mikrokönyvecskék szövegét különlegesen csiszolt acél- tollal és saját készítésű tussal írja cigarettapapír vékonyságú megfelelően preparált selyempapírra. A könyvecskék aprólékos pontossággal, a könyv- kötészet művészi eljárásával készülnek; selyemszállal fűzőitek, és aranyozott sajtolású bőrkötést kapnak. A bonyolult és a közmondásos „angyali türelemmel” és hangyaszorgalommal végzett munka egy-egy könyvecske elkészítésénél négy hónapig tart. A szabad szemmel nem olvasható kész könyvecskéket Szkocny mérnök nagyítóüveg alá rakja; ezt a nagyítóüveget különleges, saját készítésű művésziesen díszített kő-, szén-, fém-, vagy fából faragott állványra helyezi. így például a Cutenbergről szóló minikönyv márványból faragott gótikus szimbolizáltak. De mitikus időkből kell származnia, mert világszerte ismeretes. Az egyiptomiaknál kétféle jelét találjuk. Az egyiknek középpontjában Hor, a Fényisten áll, körülötte a négy kardinális ponton négy „fia”, azaz a négy világtáj, melyre fényét árasztja. A másikat Euszebiosz (i. sz. III. sz.) írja le: a Kozmoszt nagy tüzes kör szimbolizálja, melynek átmérőjén sólyomfej ü kígyó fekszik. A brahmáinista Indiában a „mandala-tánc” (mandala nrit- ja) neve arra utal, hogy ott is megvolt a kozmikus körtánc rítusa. A pueblo indiánok kultikus szertartásaiban szintén szerepel, homokra írva. Középkori domborművek és kó- dexkéoek Jézus Krisztust ábrázolják a világkor közepén, s körülötte a négy evangélistát. Carl Gustav Jung, a kiváló mélylélektan-kutató, a német cipész-misztikus Jacob Boehme (1575—1624) egyik könyvében is rábukkant, szerinte kétségkívül pszicho- kozmikus jelentőségű, keresztény elemekkel bővítve; maga Boehme „filozófiai szemnek” vagy „a bölcsesség tükrének” nevezi, tehát nyilván valami titkos tudomány ábrájának, summájának. ' De avval a megállapítással kezdtem mondanivalómat, hogy minden Paradicsomképzet a Kozmosz mása, jelképei tehát a harmonikus világrend szimbólumai. Ennek értelmében a mandala-szim- bólumot a Paradicsom-jelképek közé kell sorolnunk. Sőt tovább megyek az általánosításban, és a mandala szót terminus technieusként alkalmazom minden olyan rítusra, jelképre, mítoszra, mondára, mesére, vallási, állami, társadalmi intézményre, monumentumra, cselekményre és történelmi jelenségre, amely a kozmikus és földi rendet, a ..felső”, vagy isteni és az ..alsó”, vagyis emberi világot valaminő formában összekapcsol ía. Nem keresek időrendi egymásutánt. azaz feilődést. mert eredendően ősi, időtlen szemléletről van szó, egv állandó heiső dinamikáról, amelynek kivetítésére a történelem csak alkalmat ad. A lényeg szememben ez: a mandala minden ábrázolása, vagv formába öntése mágikus jelkép, minden eni- kus előadása mítosz, monda Ví'^V rnoço rrp n ^ .-\n tyw*vs»1Äsítása kísérlet a földi élet berendezésére. (Folytatjuk.) Tizenöt évvel ezelőtt új pártoktatási forma indult a megyében. A lap első oldalán jelent meg a pályázati felhívás a Tolna megyei Pártbizottság Marxizmus—Leniniz- mus Esti egyetemére. ,,-4z egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkció- náriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. ..” — olvasható a felhívásban. Äz első oldalon a lap képes riportban számol be a pálfai dinnyetermelókről, egy négyhasábos tudósítás pedig ezt a címet viseli; „Dokumentumok a falu helytállásáról." A tudósítás arra a nagy kérdésre ad választ: vajon a parasztság eladja-e felesleges gabonáját az államnak, vajon rászolgált-e arra a bizalomra, amit a párt és a kormány előlegezett; lesz-e kenyere az országnak a begyűjtés eltörlése után. A tudósítás egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem csalódott az állam, amikor bizalmat adott a parasztságnak a begyűjtés eltörlésével, mert a bizalomra bizalom lett a felelet. „A Sárközben például alig van egyéni egy-két egyéni felvásárló, az sem ad érte többet, mint az állam, mert igen nagy a kínálat. A sárközi községekben vagonszámra adják el az árpát, a zabot is az államnak, s ugyanakkor természetesen számítanak a saját szükségletük bő fedezésére". — írja a tudósító. Uj építési eljárásról számol be a lap. Tolna megyében tizenöt évvel ezelőtt, ezekben a napokban kezdték el a ME- ZÓSZÖV gépraktárának az építését. Az új módszert itt alkalmazták. A hatszázezer forint költséggel épülő, nyolcszáz négyzetméter alapterületű raktár falait kohóhabsalak elemekből építették habarcskötőanyag nélkül. Az új építési módszer Katona Zoltán és Soéter Miksa mérnököknek, az AGROTERV mérnökeinek nevéhez fűződött. Az ő találmányuk volt. Ezzel a módszerrel nemcsak lényegesen gyorsabb, de olcsóbb is volt az építkezés. Hagyományos téglából akkor evv köbméter fal előállítása 550 forint volt. az új módszerrel viszont 280—300 forint. Mint a lap híradásaiból kitűnik: eevre-másra jelentek meg az úi és szokatlan dolgok. Ilyen új és szokatlan dolog volt a mesterséges megtermékenyítő állomás is. A népnyelv csak így hívta a megtermékenyítőket: „Nyakkendős bikák”. Mi tagadás idegenkedtek a parasztok a mesterséges megtermékenyítés Ee- vezetésétől. A szekszárdi állomáson — ekkor még csak itt Volt a mnevében — 10Sí5_ban egy félév- e’att 350. 10r'7 első félévében viszont már 764 tehenet termékenyítettek meg. Napóleon története millimétereken formájú csöppnyi állványra került. A szenvedélyes gyűjtök részéről érkező ajánlatok ellenére Szkocny mérnök nem adja el mikrokönyvecskéit. Eredeti gyűjteményét legutóbb a varsói nemzetközi könyvkiállításon állította ki, ahol a kollekció óriási feltűnést keltett. Fülöp János: FÜLEMÜLE 3. Fülemüle már nem él, nem tartom be az irodalom ősi játékszabályát, hogy majd a végén — sokaknak szokása az utolsó oldalra lapozni, én a kezdetén elárulom, mi lett a hősöm sorsa. Engem az érdekel, milyen ember volt ő valójában, s azt akarom, hogy olvasóimat is ez érdekelje. Nem akarok moralizálni, de az igazság, hogy kíváncsiságunkban („mi lesz?”) megfeledkezünk arról, hogy „mi van”. Ezernyi ezer emberrel vagyunk összekapcsolva, kivel kötelékek, kivel pókszálak fognak egybe, s mégsem ők, hanem a sorsuk érdekel, nem a jellemük, hanem a „sztori”- juk, hogy művész-zsargonban fejezzem ki magam; de ugyanez vonatkozik sajátmagunkra is, élmények záporában élünk, odatartjuk az arcunkat, vagy ernyő alá bújunk, s onnan nézzük, de mikor jut eszünkbe befelé fordulni, magunkról gondolkodni ? A menetrendbe be van írva, hogy Dunarévre 15 óra 17 perckor érkezik meg fölülről a személyvonat, s 4 percet áll, mivel be kell várnia az ellenvonatot; áll a pohos kis mozdony, szuszogva, nagy hassal, lámpáival maga elé meredve, mintha a gutaütést várná: a hó vastagon és érintetlenül borítja el a környéket, a falu felé eső oldalon, az állomás mentén, a zöldesfekete buk- szusokat, a folyam felé e«" oldalon pedig az elaggott fűzeket; Dunarév jelentéktelen ki* hely a szárnyvonal mentén, itt esemény, ha valaki le- vagy felszáll. Azon a bizonyos délutánon leszállt a vonatról egy alacsony, széles katona, szőke bajszú, s nem a falu felé fordult, hanem a Dunának, sehol egy lábnyom nem volt a hóban, sehol egy szántalp rovása, csak — úgy tűnt — egy madár füttyögött valahol ékesen. De nem madár volt, hanem egy másik katona, a révház tetején ült, a hóba süppedve, mint valami dunnába, harangozott a lábával és fújta, leste a barátját, ahogy gázol lefele a hóban, s ahogy észreveszi őt és kerekre nyílik a szája, s csak néz, néz, ahogy Fülemüle szokta volt mondani „probán és bután”, s akkor ez a katona — azaz Fülemüle — abbahagyta a fütyülést, lassan felemelkedett, karjait széttárta— elrepül? Dehogy, szamárfület mutat a lenti katonának, aztán hanyatt vágja magát a hóban és akkorát nevet, hogy a fákról hullani kezdenek a hóoelyhek. Ezt a históriát Fülemüle ís elregélte, természetesen egy szavát se hittem, s később szégyennel kellett megtudnom Parázs főhadnagytól, a kapuőrség parancsnokától. Bibok Miskától, hogy Fülemüle igazat mondott: — ...és én akkor pajtás,' ahogy az öreg kimondta, hogy elenged, nyomás, végig a folyosón; olvan szerencsém volt, sehol senki. így azt&s nekifutásból végigcsúsztam a sakktáblán, ami szigorúan tilos, s én pajtás, légpárnás bakancsban lehettem, mert csúsztam előre, föl a harmadikra, föl a karfán... — Föl a karfán! No, ne hülyíts, Fülemüle! — Föl, föl, ugató kutya legyen a nevem, ha nem igaz, s ahogy fölérek, látom, leeresztve a rács a szolgálatvezetői iroda ablakán, no, mondom, ilyen az én formám, elenged az öreg, és erre nem tudok papírt szerezni, de képzeld, nyitva volt az ablak, mert füstölt a kályha és huzatot kellett csinálni, s az asztalon ott voltak a lepecsételt szabadságos papírok, ahogy odaértem, épp akkor kaptak szárnyra, az egyik szépen kivitorlázott a rácson és rászállt a kezemre, mint a Felszabadulás téren a galambok! Az öreg nagyon frankó volt. aláírta a papírt, rohanok a körletbe, kapom a cuccom, persze nagyon dagadt a mellem a srácok előtt, hát erre leoattant egy gomb! Mit fogok én ezzel is időt veszíteni. hát fölszívtam egy jó adag (Végtelenül sajnálom, hogy ilyen csúnya szót kell használnom, mint ami következik, de Fülemülét idézem, akiről elmondtam. hogy nem volt külön gyerekszobáia) turhát, rá- köntem a gombra és fogott, paitás, pedig az őrparancsnok még meg is rángatta, mert gvanús volt neki. hogv én mehetek, és bele akart kötni 1 — Köszönöm, Fülemüle,' elég, melegítsd ezzel a szöveggel a keleti nagynéníkédet. azt a Sangháiba* szakadt hazánk- lányát. aki hastáncot jár a... — Ne köss bele mindenbe,' ha nem hiszed, kérdezd meg, Suhaida törzs volt nz őrnéká!... No, én mentem — mit mentem.' száguldottam a bekötő útig. onnan négv kilométer az állomás, erre naltás. mit látok. jönnek a táltosok, a téeszek: ök szánjával, persze fölvett, megismert még nyárról, málnát voltunk szedni nekik, tudod, milyen a málna, ha az érik, akkor szedni kell, különben ott rohad nekik az egész, no én fütyültem a srácok helyett is, ők meg zabáltak, tudod, hogy több szólamban is tudok fütyülni, s akkor az a téesz-elnök kiszúrta, de rendes volt, röhögött, azt mondta, hogy a nyomtató lónak se kötik be a száját, de én marha-jói nyomom a füttyöt, ilyet nem hallott, amióta lyuk van a... — Ne térj el a tárgytól! — Jó, jó, elég az hozzá, az öreg fölvett a szánra, berön- pentünk, erre ott az a rohadt sorompó, tudod, ahol ki van írva, hogy „10 percen túl is zárva tartható” és a sofőrök először eev nullát írtak a 10- hez, aztán már kettőt, mert ilyen is volt már, no, gondoltam, kész vagyok, nem érem utol Miskát, s erre megállt egy járgány a hátunk mögött. hát a vendéglátósok furgonja, mintha megrendeltem volna, üres helv a pilóta mellett, megy le halért Mohácsra, állati mázli mi? lev értem le Dunarévre, előbb, mint a barátom, pajtás, de azt re kérdd, hogy másztam föl a révház tetejére, mert ha azt elmondom, azt fogod hinni, hazudok.. i Hallgattam; hitetlenkedtem; héztem á fürge gombszemeit, a nagy füleit — forogni látszottak, mint a nagy hajókon a radarkészülékek —, nevettem a szövegen, legyintettem, s nem fogtam fel, hosv a boldogsága tette a csodát, akkora boldogsága, hosy az akár szárnyakat is növeszthetett volna a lapockáira, igazi szárnyakat, végigszállhatott volna velük mind a Dunáig s közben fütyült volna odafönn. (Folytatjuk.) ' V..W .
