Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
Yérkonyi Nándor : A MÁNDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek K M S 17 I r . Sűtlfc aeCtBí Miről irt o^és^í ..-I*»* r* #¥* 15 évvel ezelőtt? 2. Boldog és balsorsú korszakok pergése forgatja a világtörténés kerekét. E roppant körívek egy-egy fordulása azonban nem önmagába tér meg, — mert így lezárulna a teremtés műve, a történelem folytonossága — hanem spirálisan tovahalad, míg a korszak végére nem ér, hogy újra kezdje keringését. Eképpen a tér és az idő (a fenntartás) egysége megmarad, mert a körfutás a térben történik és idő kell, hogy megtegye útját. A tan egymáshoz hasonló vagy ugyanazon folyamatok megismétlődését hirdeti, ahogyan a napok, hónapok, évszakok, évek, vagyis a természet élete példázza kicsiben, közvetlenül szemeink előtt. Az ember élete pedig a természet életéhez kötött, a tél és nyár, a vetés és aratás, a Születés, érlelődés, halál parancsai szerint. A földi élet pergése azonban föjdfeletti okokból ered, a csillagok, az Ég, a Kozmosz mozgása szabályozza korszakok: terek és idők visz- sza-visszatérő revolución át. A Mindenség, a Föld és az ember élete a teremtés elvénél fogva és a teremtés kezdete óta azonos és egy. Az ember tehát magában hordozza az istenség képét, a teremtés elvét, a világ törvényrendszerét, azaz mikrokozmosz. Ez a szemlélet már az i. e. 4 évezredben a 6umérek tulajdona volt, — mióta, nem tudjuk; de az eszme a művelődés hihetetlen távolságait ugorja át. Mitikus, megszemélyesített, hordozója Kínában Pan-ku (a Vllágem- ber), Indiában Purusa, Mezopotámiában Adapa, Egyiptomban Ptah, a hébereknél (a Kabbalában) Adam Kadmon, Iránban Gayomorth, a gnosz- tikában Makroanthroposz, Űmexikóban Quetzalcoatl. Világos, hogy ez a szemlélet nem pusztán valamely intuitív megvilágosodás szülötte, hanem vizsgálódás Is kell hozzá a Kozmosz rendjének, a világ- történésnek megismerésére. A csillagvilág nem egyéb, mint „az Ég írása”, de csak a szellemi látás, „a belső szem” és „a nyitott fül” teszi képessé az embert, hogy „az Ég és a Föld titkaiba” hatoljon. A közvetlen megismerés és mitikus képlátás együttes munkájáról van szó. Mint Alfred Jeremias mondja, a sumérek számára az Égbolt nem számtankönyv volt, hanem képeskönyv. De ez természetesen egész Szemlélet- és megismerésmódjukra is áll, sőt nemcsak az övékre, hanem minden mítoszalkotó népére: így közelítették és fogták föl a természetet, az életet, A természeti valóságok erőteljes érzékelése éppúgy ott áll a gyökerénél, mint e valóságok nem érzékelhető, magasabb jelentésének fölfedése. A földi és a földfeletti világ, az érzékelhető és az érzékeken kívüleső Kozmosz egy. Nyilván így értelmezendő az ősbölcsességet rögzítő Smaragd Tábla szentenciája: „Ami lent van ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van ugyanaz, mint ami lent van. így hatolsz be az Egyetlen Dolog csodáiba". így tehát a kettős csigavonal ez az egyszerű rajz, mint jelkép nemcsak a Kozmosz életének, a világtörténész folyamatainak ismétlődését hirdeti, hanem a földi életnek és az ember történetének folytonos megújulását, újjászületéseit is. E gondolatban megragadó optimizmus rejlik; velejében több mint gondolat, több mint szemlélet, mint filozófia és más mint a vallás: élmény. A sumérek oly mélységesen átélték az élet elvét: a halál leküzdését és a folytonos megújulás által elért halhatatlanságot, mint egyetlen más nép, egyetlen azóta megszületet bölcselet sem. Optimista volt a nagy teStvérnép, az egyiptomiak hite is, icen- lették az életet, de tagadták a halált, egyszerűen kiküszöbölték a lét folyamatából, s a halhatatlanságot á testi lét megörökítése. a mumifikátás által akarták elérni. Szembefordultak a lét törvényeivel, míg a sumérek magukba fogadták: á halált megújulássá oldották, az Ú11ászületés ereiét merítették belőle. A hindu tan valóban pesszimista, a teljes , elszakadást követeli az érzéki valóságtól, s a. számtalan újratestesütés nem úíjá- születést,' nem periodikusságot jelent, hanem közeledést a végső cél felé; ez pedig a személyes megsemmisülés, beolvadás az egyetemes nirvánába. Az ókínai ember számára az élet és halál nem jelentett problémát; a földi élet folytonosságát az őstisztelet tartotta fenn: az ember utódai által üdvözül. A MANDALA A szanszkrit mandala szó kört jelent, azaz világkört és orbist, vagyis világgömböt. A manthámi szóból származik, ez pedig a tűzgerjesztés szertartásának neve: íjjforma Szerszámmal pörgették a keményfa botot a puha deszka mélyedésébe helyezett faporban, mígnem izzóvá lett. Ebből az eredetből kitetszik, hogy a forgó világkor jelképe, hasonlóan a sumér kettős- Csigához, s az ismétlődés, a periodikusság mozzanata sem hiányzik belőle (világkorok: Brahmá ki- és 'oelégzése, kal- pák, jugák). A mandalasZimbólum egész Keleten elterjedt, kivált a buddhista kultuszban, s eleven ma is, a kínai és tibeti mahájána-ikonográfiában középponti helyet foglal el. A rnahájána: a „nagy szekér” sz üdvözülés módjának kiterjesztése minden élőlényre. Ádl- Buddha, az Ös-Buddha, a Tiszta Fény, örök létezéséből kilépve, teremti az öt Dhyán- Buddhát, kik az ismeret és a szemlélődés ereje által nemzik az öt Bódhiszattvát, a Minden- séget alkotó öt kosmokratort. demiurgoszt. (Folytatjuk.) Tizenöt évvel ezelőtt kiállítás volt a megyében. Nem mezőgazdasági, hanem gép- kiállítás. A lap az előkészületekről képpel illusztrált tudósításban Számolt be. A gépkiállítás augusztus 18-án nyílt a Garay Gimnázium udvarán. A kiállításon sok új, érdekes gépet mutattak be. Az előzetes szerint: szőlőpréseket, 10 literestől 150—200 literesig, ekéket, kultivátorokat, hengereket, kerti tratort, amely tizenkét munkaművelet elvégzésére alkalmas (ma is hiánycikk az ilyen kerti traktor — A szerk. megjegyzése), traktorra szerelhető facsemete-ültető és lyukfúrógépet, burgonya- ültető és burgonyaszedő, szártépő és még sokféle gépet. Gépeket, amelyek egyaránt szolgálni voltak hivatottak a kis- és nagyüzemeket. „örülnék, ha máskor is módom lenne megnézni a nagyüzemet" — ez a címe annak a tudósításnak, amely a középhidvégi tapasztalatcseréről szól. A tapasztalatcserén, amely az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérleti Gazdaságában volt, részt vett a megyei pártbizottság akkori első titkára, Rapai Gyula is. Az egyénileg dolgozó parasztok, akik ellátogattak ide megismerkedhettek a nagyüzemi gazdaság előnyeivel. itt láthatták annak fölényét. Előkészítő volt ez a látogatás ahhoz a nagy fordulathoz, amelyről ma már így beszélünk: a mezőgazdáság szocialista átszervezésének időszaka. A parasztoknak nagyon tetszett mindaz, amit láttak és kérték a megye vezetőit: a jövőben is tegyék lehetővé számukra az ilyen látogatásokat. Palackozzák a simontornyai ásványvizet — olvasható a cím a kép fölött. A képen Gőgös Ignác, a simontornyai földművesszövetkezet szikvíz- üzemének vezetője látható a töltőgépnél. A képaláírásból az is kiderül, hogy a simontornyai artézi kút kiváló és kedvéit ásványvizet ad. Azelőtt a környéken is vásárolták. Aztán leálltak a töltésével. „Most azonban sikerült 900 üveget beszerezni a földművesszövetkezetnek, így most újra palackba töltik és forgalomba hozzák az ásványvizet”. Olvashatunk a lapban még arról, hogy 130 Tolna megyei pedagógus teszi le az esküt, KISZ-brigádok alakultak a Simontornyai Bőrgyárban és egy riportot a következő címmel: „Tillékre rámosolygott a szerencse”. A történet a következő. A mányoki Tillék Jóska nevű gyereke, amikor a postás kínálta a VIT-sors- jegyet, rábeszélte az anviát: vegyenek öt darabot. Kiválasztotta az ötöt és rámutatott az egyikre: „Ezzel fogjuk megnyerni a családi házat.” Hogy azzal nyerték-e meg, nem tudni. De egy biztos, az öt közül az egyikkel megnyerték. Szerencsés gyerek volt a Jóska. Korábban már â lottón is volt hármas találata. Nyolcszáz forintot kapott érte. Fülöp János : FÜLEMÜLE 2. Valaki egy cigit kínál, leintem, most az se esne jól. Nyelem a nyálam, s lehunyom a szemem. — Álmodik a nyomor — mondja valaki. Röhögnek, aztán abbahagyják. Végre, egy kis csönd... Támasztom a fejem. Nagyon rosszul esett, hogy megbeszéltük Miskával ezt a közös szabadságot s akkor engem nem engedtek el. Még jó, hogy eszembe jutott, csináltatok fényképet, legalább lesz a lánynak valami fogalma rólam. .. ... vajaki megráz. — Kopj le! — s félrerántom a vállam. Egy klbuffanó röhögés. A kéz nem enged. Oda kell néznem — — az öreg. Parázs főhadnagy, a százádpéká. — Az ágyon felöltözve! Füle! Ugrok vigyáz2ba: — Jelentem... — Nem kell — s elfordul, megy kifele. Marha rossz napom ez a mai, most hetekig keresztül fog nézni rajtam, jól betettem magamnak az ajtót. A srácok mind vigyázzban. ki az ágya előtt, ki az ablaknál, s én is megérzem a csöndet. az öreg meg lelassít. Meg is fordul. Megpróbálom kihúzni magam. Mindig azzal Szekál, hogy úgy lóg ' rajtám az egyenruha, mintha ázna lefe- d«. — Beteg, Füle? — Jelentem, nem vagyok beteg. Egy kicsit dacosra sikerült, rögtön kapcsol: — Aha. Nem engedtem el szabadságra. — Igenis nem, főhadnagy elvtárs. Néz. Teljesen visszajön. — Mivel indokolta szabadságkérelmét, Füle? — s mert én hallgatok, ő válaszol: —• Semmivel, mert nem volt semmi. A lövészet? Gyengus. Az akadálypályán a drót alatt még csak mozgott valahogy, utána — nulla. A politikai foglalkozáson hétszém nem hallani a hangját. Ha magát eleresztem, el kell eresztenem a fél századot... — Isten őrizz, úgyis mindig velem vannak — vetem oda dühösen, mit tanítóskodik ez itt most? Érdekes, felfigyel: — Ezt hogy érti? Ha már benne vagyok, elmondom: — Nekem mindig menni kell a többiekkel, főhadnagy elvtárs. Akárhová kérnek fiz önként jelentkezőt, vagy egy szakaszt, nekem mindig ott kell lennem, engem mindig követelnek a srá... az elvtársak, néha még össze is vesznek rajtam. Mert én vagyok a század bohóca. — Annak csak örülhet, Füle — mondja az öreg. — Abból az derül ki. hogy magát mindenki szereti. Eszembe jut a kockás füzetem. afnibe a jó mondásokat Viir-iAco vőfvcJtpix — Mindenki: az senki, főhadnagy elvtárs. Csönd van. Távoli harang- kongást hallani. — No jöjjön csak ki velem, Füle! Kimegyünk a folyosóra. — Hogy mondta? Hogy mindenki: az senki? Érdeklődve néz rám. Bólintok, S megakad a szemem a nyakán. Most is frissen borotvált, de látom a nyakán, hogy nem nagyon állja a bőre, csupa pirosság, ahol hozzáér a gallér. — Most azért kért szabadságot, mert lett volna... valaki? Van érzéke a belső dolgokhoz. Állati rendes ember. — Bibok Miska meghívott hozzájuk... A szigetre... Van egy húga. Csönd van. Megint hallani a távoli harangkongást. Az öreg szeme elé emeli a csuklóját. — Dél elmúlt, Füle... Elment a kocsi. Most ütni a vasat! míg meleg! — Nem kell nekem kocsi, főhadnagy elvtárs... Odarepülök én... Elmosolyodik. — Odarepül? Néz, én meg bólogatok. — Kíváncsi volnék, használna-e valamit magának, ha nem jutalmat kapna, hanem előleget ! Nagy lélegzetet veszek. Fölemelt kezével megállítja a szavamat : — No, repüljön, aztán hozzon a csőrében egy szabadsá- gos papírt! — ÊR-TET-TEM! • „Nem akartam megírni ezt a regényt... Miért írtam meg mégis? Mert az a meggyőződésem. hogy a holtaknak is van joguk hallatni szavukat”. Ehrenburg írta ezt annak idején, ő sincs már köztünk, pi- Dáia kihűlt, öreg arcából «lóvilágító ifjú szemeit lehunyta, de ezzel a mondattal rányitotta fülünket a halottak makacs, néma intelmére: tudjátok ki egyáltalán, kik voltunk? Amíg élt, Fülemüle mindig sokak közt volt, s mégse ismerték; ha felfedte volna igazi magamagát — ha egyáltalán képes lett volna erre — akkor se hitték volna egyetlen szavát. Állami gondozottként nevelkedett, mindig „otthonokban” (ne haragudjanak az illetékesek, én már csak így idézőjelben beszélek azokról az intézetekről, ahol Fülemüle nyomában járva megfordultam; talán csak Véneken éreztem másként, a 10—14 évesek közt, ahol könyvtár volt, játékszoba, s a kerítésnek volt egy darabja, amit mindennap lemeszeltek, s arra mindennap lehetett firkálni) s amikor a nyolcadikat elvégezte, ismét új helyre került, kétszázéves, öreg épületbe. valaha kolostor volt ez, a falai métervastasok, télen- nyáfon fagyos hideget árasztottak magukból, a gondnok pedig éjszakára az udvarba eresztette a kutyáit. Fülemüle két nap után megszökött onnét, s hónapokig vándorolt ide-oda, papírok nélkül, minden nélkül, valóságos csoda — akkor tanult meg nagyon hazudni, s legnagyobb hazugságának az látszott, ami igaz volt: hogy valahol egy kisvárosban elgázolta valami A- rendszámú gépkocsi, csontja is törött, s hogy ne legyen nagy ügy a dologból, az autó utasa eligazította a kisfiú sorsát, munkásszállásra került, szakmája lett, onnan vonult be katonának. (Folytatjuk.) HIRDESSEN A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁGBAN!
