Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
t ! 1 i 4 Tizenöt éve történt... Keressétek az öreg Székit ! JTppen ma tizenöt éve, hogy a nevezetes őesé- nyi Leipold-féle kocsmában — alig valamivel a nyitás után — szent fogadalmat tett idős Széki János brigadéros, bizonyos Szakái László mezőgazdasági felügyelő nyakának át- harapására, fölnégyelésére. de legalább is olyan mértékű el- tángálására, hogy azt még nagyapa korában is megemlegesse. — A megváltó mindenit, kikészítem én ezt úgy, hogy nem jut eszébe az újságnak irocs- kálni, kipellengérezni engem! Akik munkába indulók azon a tizenöt évvel ezelőtti reggelen az öreg körül álltak, torreádorokat megszégyenítő fürgeséggel és kecsességgel lobogtatták — vörös posztóval fölérő — újságaikat. Nem akartak kifogyni se a fergeteges hahotából, se pedig a vastagon adagolt ugratásokból és mind egyszerre beszélt. Ekkora zsivajt is régen hallották volt a Leipold-művek falai, s az is igaz, hogy ebből a hangzavarból ott és akkor több dolog kiderült. Először az, milyen könnyű alkalmasint végsőkig csigázni egy balul járt ember sértődöttségét, másodszor pediglen az, hogy komisz az emberi természet, mert korra, nemre való tekintet nélkül igen nagyot tud ám örülni a másik kárán. Sőt! Mindenki valóságos mestere a heccelődésnek, az áldozat végsőkig való dühösítésének, ha abban ő maga csak a pálya szélén álló drukker. A Széki-brigád tagjai már egy nappal korábban kiröhögték magukat, egészen a tarlón való hömbölgésig. Mert igaz, hogy volt a tucatnyi ember között olyan, aki csak a sapkáját verdeste a földhöz, de a röhögősebbje nem bírta állva, hanem végigdobta magát az édes anyaföldön és úgy nevette túl a szérűn dolgozó körmösök vad pufogását. — Hihihi, hühühü, hahaha! — Na, maga aztán János bátyám híres egy ember lett, elintézte magának ez a Szakái. Meg kell hagyni így utólag, hogy 1957. nyarának ez az epizódja — ami frisSen-gyor- san másnap már benne volt az újságban is — nem volt éppen mindennapos, mert úgy volt az, hogy az őcsényi szérűn dolgozó „Széki cséplőcsapat letelepedett reggelizni a frissen rakott asztag tövében Velük együtt leült a traktoros is, s magára hagyta a beindított gépet”, ami körbe-körbe járt, mígnem megunta a céltalan körbesétálást és világgá indult. Ez meg hogyan eshetett? Kormánykerekét kiszabadítva belevetette magát előbb egy napraforgótáblába, majd átballagott egy kukoricatáblán és még vagy két tarlón, neki egy nagyobb kukoricásnak. És ekkor járt pórul, mert gazdája észrevette a szökést, fülön, illetve kormánykeréken csípte és mint rakoncátlan > gyereket terelte vissza a munkahelyére. Úgy szól tovább a krónika, hogy a Kormos által nevetségessé tett brigadéros aznap büntetésből nem adott a szökött traktornak ebédre egy csöppenet olajat sem, ami viszont úgy „reagált” gazdájának regulázó bosszújára, hogy négy napra szólóan fölmondta a szolgálatot. Ez utóbbi dolgon bizony már nem nevetett senki emberfia, legföljebb az ellenlábas brigádok tagjai örültek, hogy kiállt a versenyből a legkeményebb ellenfél. A Széki-féle csapat emberei négy napig nem kerestek semmit. Ráadásul ketten is elkezdték ütni a vasat, hogy Széki János pedig fizesse meg a kárukat, mert az a rothadt „hazaáruló” — így nevezték pokoli zajosságuk miatt a G— 35-ösöket — kitaposta a kukoricájukat, megcsupálta a napraforgójukat, hogy a fenő rágja meg a körmeit! De nézzük csak tovább... (Azon a napon, amikor egymás kezéből kapkodták ki az emberek az újságot, hogy tüzetesebben értesüljenek a szérűn történtekről, a cikkíró Szakái Lászlót, Öcsény község fiatal mezőgazdasági felügyelőjét, az állomástól befelé ballagtában előbb a postás állította meg fülig érő szájjal, hogy jó lesz ám. ha vigyáz, mert az öreg Széki kéznél tartja a vasvillát, s azért tartja kéznél, mert éppen őt lesi. Később boldog-boldogtalan arra intette, hogy vigyázzon az irhájára, igen-igen haragszik az öreg Széki, aki úgy átadta magát a bánatnak-méregnek, mintha ki se igen akarna józanodni feneketlen sértettségéből. — Nem bántottam én ezt az embert, halljátok. Ö akkor miért tett énbelőlem csúfot?! — mondogatta hol lehorgadó, hol meg égig ágaskodó indulattal az öreg. Summa summárum, a póruljárt brigadéros, akinek a rovására — ahova tartozott — a várdombi gépállomáson is sokáig mulattak, meg a fiatal mezőgazdasági felügyelő elég sokáig kerülgették egymást úgy istenigazából nyársat nyelten, de részben az, hogy harag ide, sértődés oda, együtt kellett dolgozniok, meg az idő múlása megtette a magáét. A fura szenzáció viharzása elült hát és a falu más nevetnivaló után nézett. Az öreg Széki, közel három éve rokkant-nyugdíjban van már. Az egykori felügyelő pedig a meevei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa lett. Bárhol találkoznak, megkalapolják egymást. Ugyan, hol van már az, amin tizenöt évvel ezelőtt szórakozott öcsény apraja-nagy- ja! Ott van, ahol a tavalyi hó, s vele együtt az öreg Széki egykor olyan híres munkabírása. Meglátogattuk'. Babot csépelni kint az udvaron maradt öregasszony segítségével a ház asszonva, amikor délutáni álmából fölvertük az öreg Székit. Ja kérem, az éjjeliőröknek nappal van az éjszakájuk, a falusi háziasszonyok meg tennivalóik miatt nincsenek berendezkedve váratlan látogatók fogadására. — Maga az Lacikám? Ejnye de régen találkoztunk már! — így az öreg. Hangjában híre sincs a régi nyakki tekerést, megfasírozást jövendölő haragnak. ** — Emlékszik még arra az esetre. János bátyám? — Hogy a nyűbe ne emlékeznék, nagyon mérges voltam én akkor, mert nemcsak az én hibám volt, ami történt. Gondolkodjon csak.. ; mindig hadilábon álltunk akkor az üzemanyag- meg alkatrészutánpótlással, és ha leállítottuk a Kormosokét, köllött vagv jó háromnegyd óra, mire újból beindultak, és dolgozni lehetett velük. A reggelizésre meg negyedóránk, ha esett. Nemcsak én csináltam akkoriban, hogy körbe járattam a G—35- öst, majd minden traktorista ezt művelte, ha csak nem akart időveszteségesen dolgozni. Tudja azt maga. Nappal csépöltünk, éjjel szántottunk, menni kellett és mentünk is, mint a sistergés istennyila. Mi az, hogy! Alig kezdtünk beszélgetni, kisvártatva az asztalra került más oklevelek mellé a sztahanovista cím elnyeréséről szóló oklevél. Velünk meg fordult az időgép, vissza a szocialista mezőgazdaság hőskorként emlegetett időszakába. — Olyan hangosak voltak a Körmösök, hogy ha egy is járt a határban, messziről elárulta magát. Elképzelhető, akj Laktorista rajta ült, egész két • " ; jX- rt— »' - vés alvásra szánható idő mellett nagyon hamar úgy kezdett viselkedni otthon, mint a süket ember. Csuda, hogy az asszonyok világgá nem futottak hallják, mert a traktoristák csak kiabálva tudtak beszélni. — Hanem az Ódor Sándor, meg a Kökény Lovasné, azok nagy lármát csaptak a kitaposott kukorica miatt. — Á, nem volt az komoly — legyint János bácsi. — Csak fújták a tüzet, de nem fogadták el végül a pénzt, amit maga vetett ki. — Hát a brigád? Az akkori? Mind megvannak? — Meg azok, csak nem mind dolgozik itthon. Tudja, hogy van ez, mennek az emberek, keresik a jobbat. Én is mennék még rendesen dolgozni, de látja a 62 évemmel a gép tett nyomorékká. A sok fázás. Néha hívnak. Tán most is megyek majd, kendert aratni. Kétszáz holdon van, igen szép kenderünk, ami egyikmásik helyen két méter magas. Volt a beszélgetésnek jó néhány olyan negyedórája, amikor — szégyen ide, szégyen oda, — meg sem tudtam műk kanni. Csak hallgattam ámui- dozva, hogyan lehet olyan dajkáló szeretettel, majdnem embernek kijáró melegséggel beszélni a hőskort idéző Körmösökről, Hofferokról és végig mindazokról a gépekről, amelyek akkor szolgáltak, vagy most szolgálnak a mezőgazdaságban. De ez a csodálattal vegyes hallgatás segített kér- dezősködés nélkül fölismerni, hogy idős Széki János hozzáértő tekintélye rééén lett olyanfajta ember, akit a szokásosnál is korábban kezdtek tiszteletből bácsizni a környezetében élők és azok, akik vele dolgoztak. — Valami baj van géppel, emberrel? Hívjátok az öreg Székit ! És hívták. Hívják őt még most is, és jól teszik, ha számítanak rá. — Vigyázat, szeret ám tin- tázni az öreg — súgta volt valaki, mielőtt meglátogattuk volna. Na és aztán? Ki nem issza meg a magáét, aki ezen a vidéken él, szőlővel is bajlódik és még mindig a hagyományos fröccsök mellett él társadalmi életet, pohár mellett értesülve, mi történt az Égett utában, vagy teszem azt, mi van a termelőszövetkezet óriási határának másik felén?! Az öreg Széki alapító tagja volt annak a termelőszövetkezetnek, amelyiknek most a fia, a fiatal Széki az elnöke. Megtette és megtesz; a magáét még most is, pedig a gerincét, Ízületeit gyógyithataLlanUl megbetegítették a traktoron töltött évek. Ha valami bántja, hát ez aztán nagyon bántja, mert igaz, igaz, hegy öreg a legény, de amit szeret, amihez mesterfokon ért, ahhoz még most is fiatalos kedvvel közelít. Most este hattól, reggel hatig szolgál éjjeliőrként a tsz épülő társasházainál. Födél nélkül, egy őrködni tanuló kölyökkutyával, amiből „lesz valami, mert máris nagyon éber”. Meglehet ugyan, hogy most még félelmében ugat föl minden éjszakai neszre. De jó segítő. — Csak az éjszakák ne lennének olyan piszokul hosszúak! — fohászkodik János bácsi búra készülőén. Muszáj emlékeztetnem, hogy bezzeg amikor nappal csépelt, éjjel szántott, nem panaszkodott az éjjelekre. Rámnevet és azt mondja; az más! Én is tudom, hogy más. — Hát az a kicsinyke lánya Lacikám, akit néha kihozott magával? — Eladó lány lesz lassan János bátyám, hiszen akkor két éves volt, most meg 17! — Rettentően szalad az idő. Bizony, az idő, az illané- kony, a drága. Állandó ösztö- kélőnk és rabtartónk. Nagyon szaladós. Fél hatot mutat a harang- szavú konyhai falióra. Szede- lőzködni kell, mert munkába indul az öreg Széki is. De ma derűsebben, mint más napokon. LÁSZLÓ IBOLYA Egyenes ütőn Á vízitársulat javítóműhelyében — „Halló! Szivattyút kell kiemelni? Van ott valaki? Jó, jó, azonnal küldünk egy szakembert. Minél előbb, értem. Rendben van. Csak tisztítani kell a szivattyút, ugye? Azonnal intézkedünk...” Naponta sokszor elhangzik hasonló beszélgetés a Sárköz— Völgységi Vízitársulat Bogyiszlói úti javítótelepén. Szabó József mérnök, a telep vezetője, ha módja van rá, azonnal intézkedik. Ezt hozzá kell tenni, mert a telep sajnos régóta munkaerőgondokkal küszködik. A bajok gyökerei múlt év őszére nyúlnak vissza. Az olvasók többsége bizonyára emlékszik rá, hogy múlt és szeptemberében gyakori témája volt a vízitársulat a megyei és más lapoknak is. A vállalatnál súlyos visszaélések történtek. Leváltották az igazgatót, a főkönyvelőt és szinte az egész vezetőséget. Nem alaptalanul. Bár néhá- nyuk esetében jogerős ítélet még nem született, — így az elmarasztaló vélemény némileg korai — úgy látszik, hogy a történtek súlyosan ártottak a vízitársulatnak. Egyetlen jellemző példa: tavasszal 30 kubikos, testületileg kilépett a cégtől. ..Ennyi pénzért nem dolgozunk” — mondták. És valóban. Keresetük, a vezetőség eltávolítása után szakadékszerűen csökkent. Elveszítették azokat a jogtalan jövedelmeket, melyeket mint kedvenc brigádok — természetesen a többiek rovására — addig élveztek. Azóta többen mondták közülük, hogy bánják, ami történt. Másutt még a csökkentett összeg sem nagyon jön össze. Az élet azonban — mondja Szabó József telepvezető mérnök — minden gond ellenére megy tovább. Az itt dolgozókra nehéz feladatok hárulnak. Mintegy 50 gép üzemeltethetőségét, — kotróK észül az S—100-as. Holnapután munkába állhat. géptől a traktorig — kell biztosítaniuk. Pillanatnyilag mintegy negyvenen dolgoznak a telepen. Közülük 22 a szerelő. A telepen, mely az ideiglenesség benyomását kelti az idegenben, s amely valóban csak átmeneti. Két éve a javítóműhely még Bonyhádon működött. Akkor határozták el, hogy Szekszár- don új telepet létesítenek. A költségeket előzetesen 22 millió forintra becsülték. El is készült — részben — a javítóműhely. A környék maradt olyan, amilyen. Esős idő után a javított S—100-asok szinte mélyszántást végeznek az udvaron. A mélybe nyomott, magasra tolt kátyú csipkéi azután megkötnek a napsütéstől. Gépkocsivezető, í vágy ember legyen a talpán, aki közlekedik a nem kis optimizmussal útnak nevezett részen. — A telephez természetesen szilárd burkolatú út Is tartozik majd — mondja a telepvezető. — Tervezik, cslnál- gatják. A telepen lévő munkáról leginkább gyakori tó igével illik beszélni. Tehát; építgetik, csinálgatják, készülget. A műhely — úgy ahogy —« készen van. A téli nagyjavításokat már el lehet végezni csapadéktól mentes helyen. Készülnek is rá. Ez azonban nem elég. A műhely mindössze harminc-negyven százalékban kész. És hol vannak még a munkások szociális létesítményei: az ebédlő, fürdő, öltözők. Az utóbbiak a telep egy másik részében készülnek. Ottjártunkkor három, nzaz 3 munkás vakolta a külső falat. A gazdasági vezetők új emberek a cégnél. Kezükben van a lehetősége annak, hagy a vállalat, melynek neve oly sokszor szerepelt dísztelenül, visszanyerje rangját. A fontos, az egyetlen lényeges ehhez, a napi munka elvégzése. Hogy a társulat gépei soha ne álljanak a szerelők hibájából. — Állítsanak azon a csör- lőféken kérem! — mondja a mérnök. Ketten is ugranak. JK- P,
