Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
» 4 1 Ciliül Bess pincér kozmetikus és mezőgazdasági szakmunkás Egy fiatal,; csinos nő a Bala- ton-parton — mintegy tízévi vendéglátóipari tevékenység után — öt-hatezer forintos át- lagkeresetet vall be. Beosztása: drink-báros. Kollegája jóval távolabb, megyénk egyik szépen fejlődő nagyközségének ízléses vendéglőjében legyint: — Túl szerény volt. Nem igaz. Ott sokkal többet kell keresnie... — És maguknál mennyit lehet? — Megírja? — Meg. — Akkor négyezret. Az összeg nagyságrendjét nem kell kommentálni. A végzett munka megérdemli a jogos bért. A bér vendéglátóipari szakiskolát végzett felszolgálóknál (a régi, de élő szóhasználat .szerint: — pincéreknél) nevetségesen alacsony,. : eleve belekalkuláltatott a borravaló. — Ki ad borravalót?. — Gyakorlatilag ...mindenki, — És miért? Egy kis csend, aztán őszintének hangzó válasz: — Alighanem megszokásból. De persze az udvariasságért, egy „jó étvágyat kívánok-hogy ízlett a tisztelt vendégnek- kedves egészségére”-ért szintén. — Kiből lesz tehát pincér? A kérdés már egy idős, elismert vendéglátóipari szakemberhez szól, aki enyhén szólva is rezignált: — Ha ' valaki nem túlságosan buta és ügyetlen, akkor talán ma már mindenkiből, aki az iskolára jelentkezik. Emberhiánnyal küzd a szakma. Némi gondolkodás után: — És hivatásszeretet-hiánynyal is... à*-’ E sorok leírta után az újság-- író szinte látni véli a ' beérkező tiltakozások özönét szerkesztőségi asztalán. Az öreg szakember áradozni kezd a szakma szépségeiről. — Igaz,, hpgy ez nejh.. termelőmunka, de a jó felszolgálónak mégis • ismernie . kell az ételeket, ízeket, a kedves vendégek ízlését, azt hogy mit ajánljon a. cukorbajosnak; vagy annak, akinek rossz az epéje. Nyelveket kell. tudnia, „megtanulni az emberismeretet, nyitott füllel és szemmel járni, szüntelen gyarapítani ismereteit, hiszen el se lehet képzel-, ni,. hogy mi mindent nem hall az ember a szakmában néhány év, vagy éppen néhány évtized után. Szóval szeretnie, kell a szakmát, és há ez megvan, akkor az se baj, ha szereti a pénzt is... Akkor. Nagyon sokan, túl sokan, magukban hátulról kezdik a fenti felsorolást. * A járási székhelyről heteken át egy fiatal, csinos nő érkezett a kora délutáni busszal a nagyközségbe. Érettségizett, vizsgázott kozmetikus, arra tanított a faluban nagyon sok lányt és asszonyt, hogyan legyenek minél szebbek. — Bűn ez? — kérdi kissé ingerülten, amikor azt tudakoljuk, hogy miért van évek óta túljelentkezés a kozmetiku- si pályán. — Dehogy! Sőt, nagyon hasznos. Tehát ezért ment kozmetikusnak, mert szereti a szépet? — Azért is. Meg mert szívesebben dolgozom fehér köp- penyben, mint egy zöldségespult mögött kékben. Szívesebben nyúlok csipeszhez, keféhez, ollóhoz, púderhez, arckrémhez, mint kapához, krumplis zsákhoz, vagy indigóhoz. Ebben a szakmában állandóan érzi az ember a személyes kötődést a,, vendéghez, aki nagyon jól tudja, hogy' miért,:neiti Icához, Anikóhoz, vagy Csókához megy, haneminkább megvárja, amíg hoz- zán kerülhet. — Többet, jobbat ad nekik, mint más? — Remélem. Különben kérdezze meg őket... — Tehát azért ment kozmetikusnak, mert szereti a köny- nyű, tiszta munkát? — Könnyűnek azért nem nevezhetném. Sokszor a lábamat se érzem, amikor végzek. — Milyen volt az érettségi bizonyítványa? — Közepes. — Mit keresne most, mint adminisztrátor? — Tán ezerötszázat... — És mennyit keres most? — Többet. *■ A lengyeli Mezőgazdasági •. Szakmunkásképző Iskolába harminchét lányt vettek fel a kertészeti szakra, hetvenkilenc fiatalt a növénytermesztő gépészetire és harminchetet az, állattenyésztésije. . -, — À növénytermesztő gépészetire százhuázonhetéVi jelent-’1 keztek' — mondja az iskola . igazgatóhelyettese. — Ez a legnépszerűbb szakunk. — Miért? — Egy végzett ■ fiatal szakmunkás átlagosan megkeresi a havi háromezret, az állat- _ tenyésztő a kétezerötszáz- háromezret, a kertész a kétezret. Belőlük legnagyobb á hiány. . ' — Ha jól sejtjük, valameny- nyi kereset alatta marad az éttermi felszolgálókénak, vagy a kozmetikusokének._ — Jól sejtik. — Helytálló még az a régi tapasztalat, hogy mezőgazdájáéi .^kmunkásnak csak a legrosszabb általános iskolai végzettségűek jelentkeznek? — Amióta a termelőszövetkezetek többsége elkezdett jól gazdálkodni, egyáltalán nem. A tavalyi első évfolyamosok közt volt olyan osztály, amelynek a VIII. általános iskolai átlaga közel járt a 4-hez. — Kik jönnek? — A mezőgazdaságban, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban dolgozó családok lányai, fiai. — Megmaradnak a pályán? — Szerencsére egyre inkább. Most már mind kevesebb az olyan gazdasági vezető, aki a saját tekintélyét félti a végzett fiataloktól. Három éve még a növénytermelő gépészeink közül sokan mentek .Dunaújvá-. rosba, mert itt olyan gépészeti alapképzést kaptak, amit , ot^ jócskán kamatoztatni tudtak Az ilyesmi ma már ritka. Annál több a társadalmi ösztöndíj é£ ennek csak 'örülni lehet. Tavaly a gyerekeink negyvennyolc százalékai kapott ilyet. Jó lenne ha a .szülőkben ís oszlana az idegenkedés az állattenyésztési szakkal szemben. Hiszen ma már a szaporodó számú szakosított telepeken osztott munka van, könnyebb, úgy is mondhatnám, hogy iparszerűbb lett a munka. — Végzés után megszakad az iskola és szakképzett tanítványai közt minden kapcsolat? — Egyáltalán nem ! Mindén évben valamennyi végzett gyerekünknek néhány pontos kérdőívet küldünk, további sorsukat, fogadtatásukat, életviszonyaikat tudakolandó. —„Válaszolnak? — Kilencvenkilenc százalékuk. Úgy hiszem emberségből, szeretetből. Mert egyetlen szakma sem ér semmit emberség nélkül. ORDAS IVÁN Ezek a gyerekek a hőgyészi állami nevelőotthon lakói. . Éppen nevelő nénijükre, egyetlen igazi anyukájukra várnak az eszpresszó előtt. Fagyit remélnek. Közben egyikük egy mercé- deszt — nem Wartburgot, megkérdeztük'— próbál :ki. Az akció kiválóan sikerüt. Még szerencse, hogy a járdán rajtuk kívül nincs más. Ezek á gyerekek óvodás korú ■állgmi gondozottak. Lakhelyükét az általános iskolávaj egyidőben ezekben a hetekben újítják fel. A munkálatok előreláthatóan mintegy másfél millió forintba kerülnek. A kivitelező, a hőgyészi építőipari ktsz azonban minden valószínűség szerint képtelen betartani az eredetileg tervezett ha. táridőt. Pedig az iskolások és a hatvankét apróság miatt is fontos lenne, hogy megszűnjön a mostani kényszerállapot. A három- hatéves gyermekek ugyanis ezekben -a hetekben átmenetileg idősebbékkel kerültek egybe. Üzemorvosi ellátás Csak receptírás ? — Rossz létszámnormák — Mostoha mezőgazdasági üzemek — Van fejlesztési lehetőség Az üzemorvosi ". hálózat 'kiépítése megyénkben — .mint áz ország más, területein . —* közvetlenül a felszábadulást. Követő években kezdődött,, és ez a? folyamat tart ■ napjainkban ( is. C ; ' ; . ‘ Az elmúlt több" mint két évtized,, után joggal. tehető fel a kérdés: milyen most .megyénk Üzemorvosi ellátottsága?- - A kérdés teljes megválaszolása lehetetlen. Hogy legalább részfeleletet kapjunk, a hét folyamán ellátogattunk megyénk néhány, közismerten nagy munkáslétszámú gyárába, üzemébe, hogy munkásokkal beszélgessünk. Ennyi év után ők miként vélekednek az üzemorvosi ellátásról.? * ' Beszélgetésünket sommázva, azt állapíthatjuk meg, hogy a kérdezettek mindnyájan egyetértenek az üzemorvosi szolgálat hasznosságában, s a húsz-’ valahány éves üzemorvosi ellátást, annak fejlesztését jó- • nak tartják. Az elmondottakon túl, azonban nem szabad szó nélkül hagyni azt a téves félfógást, mely az üzemorvosok tevékenységével kapcsolatban a beszélgetésekből kitűnt. Mert mi a helyzet? A munkások hovatovább ai- üzemorvost csupán receptf.el- írónak tekintik, s tevékenységét elsősorban ezért - tartják hasznosnak, a kényelmi szempontok hangsúlyozása mellett.Ugyanakkor a ' megkérdezettek ' közül yó'ázerifff senki sem tudott válaszolni; -arra,' hogy. . tulajdonképpen mi az üzemorvos fő feladata? Hadd szögezzük le, nem a receptfelírás! Az üzemorvos elsődleges feladata1 az' üzemegészségügyi munkák elvégzése — lenne. El tudják látni ezt a feladatot? Nem! Jelenthetjük ki a tapasztalatok, után. És ennek nemcsak a receptet iratok az okozók Tudnunk kell, hogy a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és az Egészségügyi Minisztérium 1969-ben új irányelveket dolgozott ki, az üzemorvosi hálózat, fejlesztésére és tökéletesítésére. Sajnos, ezek az irányelvek szigorúságukkal túllőttek a célon, — miután a létszámnormákat az előzőekhez képest jóval megemelték, — a hálózat további bővítésének fékezői lettek. így aztán, sok esetben az üzem munkáslétszáma csak azt teszi lehetővé, hogy ott heti. meghatározott óraszámban, részállásban tevékenykedjék üzemorvos, akinek ennyi időben nincs lehetősége a tényleges feladatok ellátására. Marad tehát a nem kívánatos receptírás. Hogy az idézett irányelvekben meghatározott létszámnormák milyen magasak, nézzünk egy példát. A norma, a vasipari üzemekben legalább 1400, az építőiparban legalább 1800 ember.- foglalkoztatását írja elő egy telephelyen ahhoz, hogy ott főállású üzemorvost lehessen foglalkoztatni. Megyénkben ennek. „eredményeként” — sajnos — mindössze két főállású üzemorvos tevékenykedik, egyikük a Bonyhádi Cipőgyárban, másikuk — összevontan — Tolnán, a textil- és selyemgyárban. Alig vigasztalódhatunk azzal, hogy a mezőgazdaságban a helyzet sokkal rosszabb, mint az iparban. A létszámnormák itt is igen magasak, mert ahhoz például, hogy egy mezőgazdasági üzemben — csak részfoglalkozásban —< üzemorvost foglalkoztassanak, egy telephelyen — „egy kerítésen belül” — legalább hétszáz embernek kell dolgoznia. Ahhoz pedig, hogy ott főállású üzemorvos tevékenykedhessék, a tagok, alkalmazottak számának kétezernek kell lennie. Ismerve megyénk termelőszövetkezeteit, állami gazdaságait, ilyen szigorú feltété-' lek mellett nincs mód az üzemorvosi hálózat ilyen irányú terjesztésére. Van-e egyáltalán igény a mezőgazdásági üzemekben az üzemorvosi rendelésre? De még mennyire, hogy van! A két legfontosabb érv, mely ezt sürgeti, a mezőgazdaság egyre növekvő gépesítése, és a vegyszeres gyomirtás mind szélesebb körű eltérjedé'Se. Ez utóbbiak miatt á területileg illetékes körzeti orvok, még a KÖJAL-lal együtt sem tudja a munkaegészségügy!' feladató- ' kát elvégezni, A IV. ötéves, tervi időszakában megyénkben, komoly fejlesztési tervek valósulnak majd meg, ; s.ajnos, csak az ipar üzemorvosi ellátásának területén. Terv például, hogy 1975-ig a jelenlegi két főállású üzemorvos mellett még öt főállású üzemorvost állítanak munkába., Ennek eredményeként, üzemorvost kap a Paksi Konzervgyár és Dunaföldvár. Dombóváron összevontan a budapesti Láng-gépgyár helyi gyáregysége és a kesztyűgyár, a simontornyai bőrgyár, valamint Szekszárdon összevonva a műszergyár és a bőrdíszmű. A fejlesztési tervekben szerepelt az. is, hogy az üzemorvosok tevékenységét az igényeknek megfelelően már most, egy megyei üzemi főorvos. ^szervezze, irányítsa. Ez a terv megvalósult, a megyei üzemi főorvos már megkezdte irányító, szervező és ellenőr'; ző munkáját. Áz üzemorvosi ellátás fej-; lesztési tervei persze nemcsak szépek, fontosak is, és hadd jegyezzük itt meg, hogy megvalósulásuk nemcsak az egészségügyi hatóságokon múlik, hanem az üzemek, vállalatok vezetőin is, akik kellő megértéssel, az üzemorvosi munka fontosságának felismerésével, megfelelő körülményeket hivatottak biztosítani • e munka elvégzésére. — Vj —; j Otthontalanul
