Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

A közlekedéspolitika négy éve VillamosTonal Budapest—Pécs között — 1974-ben új KRESZ Az o-cszággyűlés 1968 őszén fogadta el az 1980-ig érvényes közlekedéspolitikai tervet. Ennek részleges megvalósításá­ról tájékoztatta dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter a parlament­ben a sajtó munkatársait. Dr. Csanádi György parla­menti sajtótájékoztatóját ér­dekes amerikai példával „fű­szerezte”. Legutóbbi amerikai hivatalos látogatása során tár­gyalásra vitték gépkocsival, s egy tizenkét nyomsávos úton közlekedési dugóba kerültek, ahol előttük is legalább négy­ezer és mögöttük is ugyan­ennyi kocsi állt. A nagy tömeg tudomásul vette a huszonöt­perces várakozást egyedül csak ő volt ideges.. — Mí szeretnénk másoktól tanulni, a közúti közlekedés csődjét akarjuk elkerülni — mondotta a miniszter. Ezután részletes tájékozta­tást adott az újságíróknak ar­ról, hogy a párt és a kor­mány közlekedéspolitikáját, annak első harmadát hogyan sikerült megvalósítani. A tapasztalatokról szólva el­mondotta, hogy a vasút kor­szerűsítése igen jó ütemben történik. ‘ S mind a vasútüze­mi, mind a kívülálló állampol­gárok megértették, hogy első­sorban a fővonalak korszerűsí­tése a fontos: nagy átbocsátó- képességgel, maximális biz­tonsággal kell a vasutakat üzemeltetni. Említést tett ar­ról is, hogy a nem is olyan tá­voli jövőben várható a Buda­pest—Dombóvár—Pécs, illetve a Dombóvár—Zágráb vonal vil­lamosítása Egyelőre azonban Dombóvárott a nagy teljesítő- képességű Diesel-bázis kiépí­tése, majd a felvételi épület '— rendezőpályaudvar komplexum építése lesz a feladat A vasút jelenleg is ráfize­téssel dolgozik, mind a fehér­áru, mind a személyszállítás deficites, egyedül a tranzit­forgalom hoz jövedelmet, de­vizát. .. Ezért is fordít az ál­lam nagy gondot arra, hogy a hazánkon átfutó vasútvona­lak korszerűsítése révén mi­nél inkább kielégítse az észa­ki szocialista és tőkés orszá­gok igényét, lehetővé váljék az ott termelt és ott szükséges áruk szállítása. A közúti közlekedés helyze­tét vizsgálva Csanádi elvtárs elégedett a tervek megvalósí­tásával, egyedül a fővárosi, illetve nagyvárosi közlekedés problémái okoznak sok gondot. A tömegközlekedés fővárosi lebonyolítója a BKV, de ez a vállalat egyedül nem tud meg­birkózni óriási feladataival. Például közlekedésszervezési ügyekben más vállalatok is közreműködhetnek — lépcső­zetes munkakezdés —, az au­tóbusz-közlekedésnek megkü­lönböztetés adása, a személy­gépkocsik parkolásának ren­dezése mind-mind nehéz fel­adat. A fővárosi közlekedés- fejlesztési feladatokat rangso­rolják: így elsősorban a tö­megközlekedést kívánják javí­tani. A motorizációról szólva a miniszter azt hangsúlyozta, hogy a kívánságokat és lehe­tőségeket kell összehangolni : olyan mértékben kell behozni személygépkocsit, ahogy a ha­zai szolgáltatás színvonalát növelni tudjuk, tehát a járulé­kos létesítmények megépítése igen fontos. Nemcsak utak. hanem javítóműhelyek, üzem. anyagtöltő-állomások, szakem­berképzés is szükséges ahhoz, hogy a motorizációban lépést tudjunk tartani a fejlett or­szágokkal. Érdekes esetekről is adott információt a miniszter. El­mondotta, hogy az országban több mint harmincezer olyan tehergépjármű közlekedik, amely már selejtezésre érett. Ezek karbantartásával mint­egy hatezer ember foglalkozik, és évente kétmilliárd forintot költenek alkatrészre, felújí­tásra. A minisztérium foglal­kozik olyan gondolattal, hogy javasolja a kormánynak : von­ják ki a selejtes járműveket a forgalomból és újakkal pótol­ják, sokkal jobban jár az or­szág ennek révén, mintha az öreg, kohóba való gépekkel dolgoznak,­Â közúti közlekedés nagy­mérvű fokozódása szükségessé teszi, hogy a közeljövőben el­készítsék a közlekedési tör­vényt is. Valószínű a jövő év végére készül el a tervezet és az év második felében az or­szággyűlés elé kerülhet. Ez után kell a KRESZ-t módosí­tani. Várhatóan 1974-ben lép érvénybe az új KRESZ. Több mint ötven kérdésre adott választ a miniszter. A vasúti személy- és áruszállítás növekedése várható a jövőben. — mondotta egy kérdésre vá­laszolva — még annak ellené­re is, hogy a kis állomásokat megszüntetik, hisz ezeket ép­pen azért zárják be, mert for­galmuk kicsi. A vasúti forga­lom növekedését a konténeres szállítás, illetve a hazánkon átmenő áruszállítás volume­nének emelkedése eredménye­zi. A légi közlekedés szervezé­sében ds változás áll be: a MALÉV például csak szállí­tással foglalkozik, és a repü­lőüzemeltetést külön szerve­zet végzi. A sorompós vasúti átjárók megszüntetése fokoza­tosan történik, s elsősorban ott építenek alul-, vagy felüljárót, ahol ez nagyon indokolt. Az ország területén egyelőre nem építenek több autóutat, mi­után a forgalom ezt ma még nem indokolja. A sajtótájékoztatón a köz­lekedés- és postaügyi miniszter annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a távlati terv to. vábbi részeit is a közlekedés dolgozóinak lelkes munkája révén sikerül megvalósítani.- PJ — Hol tart a „Tiszta, viragos Tolna megyéért" fejlesztési verseny szervezése? A „Tiszta, virágos Tolna me­gyéért" fejlesztési versenyt a kö­zelmúltban hirdette meg a me­gyei tanács, a Hazafias Nép­front és a Vöröskereszt megyei elnöksége, valamint az SZMT és a KISZ megyebizottsága. A ver­senykiírás egyéves időtartam­ra szól, 1973. július 31-ével zárul, eredményhirdetés augusztus 20- án lesz. A verseny elnevezése, címe tulajdonképpen megtévesz­tő. mert a települések parkosí­tása, utcák, terek, játszóterek tisztán tartása a versenynek csak egy, és nem is legjelentősebb része. Fontosabb ennél a fejlesz­tési alapok társadalmi erőből történő növelése. Ezalatt a fizi­kai, szellemi, társadalmi munka, közületi és egyéni pénzbeni hoz­zájárulás is értendő. Itt elsősor­ban az egy-egy településen mű­ködő üzemek, ktsz-ek, termelő- szövetkezetek segítségére lehet számítani, amiben — meg kell vallani — a két város kivételé­vel igencsak lemaradt a megye. A fejlesztési alap felhasználásá­ban az értékelő bizottság első­sorban a kommunális fejleszté­sek, valamint a gyermekintézmé­nyek bővítését, létrehozását, kar­bantartását értékeli. Az elmúlt, körülbelül egy hó­nap alatt a hirdető szervek és intézmények sokat tettek a moz­galom megindítása érdekében, mégis az a tapasztalat, hogy csak a járásokig jutott el a szer­vezés. Megyei szinten pedig még csak ott tartunk, hogy számba vették a már folyó akciókból melyek azok, amelyek maguktól beilleszkednek, vagy beilleszthe­tők a fejlesztési versenybe. Néhány példa: A KISZ megyei bizottságának több helyütt meg­Séta az autórendelet körül zó ¥7 i atal taxisofőr ismerősöm A kérdéssel felel tudako- érdeklődésamre. Népújság 3 1972. július 8. — Kinek lesz haszna a rendeletből? Elsősorban a ma­gángépkocsi-tulaj dánosoknak! — Miért gondolja? Vállat von: — Sok mindent beszélnek.» A szél és a haraszt zörgése közti összefüggésre hivatkozó mondás közismert, de termé­szetesen nem kell örök érvé­nyű igazságként elfogadni. Tény, hogy amióta a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 14/1972. (IV. 22.) számú rendelete hatályba lé­pett, vagyis július elseje óta, csakugyan beszélnek egy és mást. Például regél a fáma egy vállalati gépkocsivezető­ről, aki felvitte Budapestre a leadni szánt gépkocsit és ugyanazzal tért vissza, már mint tulajdonos. Ugyanis meg­vette volna és néhány nappal később húszezer forint nye­reséggel adta tovább. Ami persze éppúgy lehet igaz, mint ahogyan nem. Bízzunk az utóbbiban. A fiatal taxisofőrnek éttől függetlenül sem volt igaza. A közületi szervek gépjármű- parkjának csökkentésére ho­zott kormányrendelet, kétség­telenül mozgást eredményez majd a gépkocsivezetők „mun­kaerőpiacán”, de remélhető — hiszen ezért is hozatott a rendelet —, hogy új munkahe­lyükön a gépkocsivezetők az előbbinél társadalmilag hasz­nosabb munkát végezhetnek. A megyében máris megmu­tatkozó pozitívum, hogy a ll­es Volán munkaügyi osztályán naponta nyolc-tíz gépkocsive­zető jelentkezik a rendelet megjelenése óta, amit öröm­mel kell elkönyvelni. Magát a rendeletet is, mely . pontosan és félreérthetetlenül kategorizál. Külön csoportba sorolja azokat, akik az üzemi személygépkocsit a lakásuk és munkahelyük közti utazásra és évente négyezer kilométer ere­jéig magáncélokra igénybe ve­hetik. Senki sem kifogásolhat­ja, ha a Magyar Tudományos Akadémia alelnökei nem a 2- es villamossal közelítik meg munkahelyüket. Ismét külön csoportba azokat, akiknél a fenti kedvetemény már mérsé­keltebb, végül pedig mellék­letében sorra veszi a külön­böző beosztásokat, államigaz­gatási és vállalati kategóriá­kat, felsorolva, hogy melyik, hány személygépkocsira jogo­sult. Például egy B. kategóriá­jú vállalat kettő darabra, egy A kategóriájú állami gazdaság háromra. Ellátogattunk néhány szek­szárdi vállalathoz, hivatalba és üzembe, arra gondolva, hogy a rendelet félreérthetet­len, hiszen 2. §-ában kimond­ja: „A kizárólagosan személy- szállítási célokra szolgáló üze­mi személygépkocsik számát az 1972. július 1. napjától szeptember 30. napjáig terje­dő időszakban fokozatosan a mellékletben meghatározott mértékre kell csökkenteni.” Legjobb tapasztalatról a megyei tanács esetében adha­tunk számot, ahol már szinte a rendelet megjelenése napján senkinek nem jutott eszébe kiskapuk keresésére szentelni az időt, hanem megkezdték a szervezést, beleértve a teher­gépkocsi-vezetői jogosítvány­nyal nem rendelkezők átkép­zését is. Állami Biztosító, Lux Sán­dor igazgató: — A rendeletet ismerjük, de még semmit nem tudunk. Ve­zérigazgatóságunk központi rendelkezését várjuk. A vezérigazgatóság nem vá­dolható sietséggel, hiszen a rendelet április 22-én jelent meg. Telefonérdeklődésrö az OTP- től; — Központi várunk! intézkedésre Mezőgép Vállalat, Szekszárd, a gépkocsielőadó: — Központunkban és bony­hádi, bölcskei, gyönki, teveli, valamint várdombi üzemegy­ségeinkben összesen tizenhat személygépkocsi van. Marad­hat hét A többit leadjuk. — Milyen szempontok sze­rint? — Természetesen minden gépkocsi esetében gondosan megvizsgáljuk annak költség­adatait. — És az emberek esetében mit vizsgálnak? — Azt, hogy a vállalaton belül hogyan tudunk részükre megfelelő munkát biztosítani. Vállalatunk munkaerő-gon­dokkal küzd, így van mód ar­ra, hogy műszakilag képzett szakembereket más téren is foglalkoztassunk, ne csak a volán mögött. Ez teljesen elfogadható meg­oldás és valószínűleg nincs ellenére a munkahelyükhöz kötődő gépkocsivezetőknek sem. Ez a riport akkor lenne teljes, ha most az ő oldaluk­ról is érzékeltetni tudnánk a véleményeket, hiszen a rende­let meglehetősen széles kör­ben keltett visszhangot. Saj­nos ez az igyekezetünk csődöt mondott, a keresett gépkocsi- vezetők vagy valahol az or­szágutakon voltak a volán mögött, vagy — nem óhajtot­tak nyilatkozni. összbenyomásunk minden­eseire az, hogy egy héttel a rendelet hatályba lépése után még nem mutatkozott különö­sebb tolongás a negyedév alatt fokozatosan végre- haj tandó gépkocsicsökkentés területén. Ez lehet valamiféle bizakodás a csodákban (hátha miránk nem vonatkozik!), de természetesen lehet véletlen is. O. I. valósult akciója a parkok, tereké gyermekintézmények felett vállalt védnökség. Dombóvárott máf megszervezték ezt az akciót. Bá- taszéken ugyanez a helyzet, Szekszárdon is szervezik. A két városban védnökséget vállalt ex KISZ az épülő ifjúsági sporttele­pek felett is. A Vöröskereszt fej­leszteni kívánja a „Tiszta udvaf rendes ház” mozgalmat. A szak- szervezeti bizottságoknak eddig is szorgalmaznak kellett, hogy a gyárak, üzemek belső területe minél tisztább, esztétikusabb le­gyen, lehetőleg virágok, növé­nyek tegyék otthonosabbá a mű­helyeket. A sárközi községei® nemrég, a lakodalmast megelő-j zően bonyolítottak le szép siker­rel tisztasági, faluszépítési akciót. Sióagárdon hagyománya van a tavaszi nagytakarításnak, parko­sításnak, virágültetésnek. Termé­szetesen nem baj, hogy az intéz­mények és szervezetek igye­keznek ezt a mozgalmat beilleszteni az eddigi mun­kába, megtalálni a helyét a már folyó akciónak. A fejlesztési verseny sikerének egyik titka ép­pen az, hogy a részt vevő szervek profiljuknak megfelelő szerepet, illetve feladatot kaptak ebben a mozgalomban, aminek az lenne a célja, hogy ne maradjon meg akciónak, váljék, ha úgy tetszik, hagyománnyá. Hogy áll jelen pillanatban à szervezés? Az egyik ilyen — tegnap tartott — tanácskozáson hangzott el a következő elszólás} „Nekünk most mór az a felada­tunk, hogy közös koordinációs tanácskozásokat tartsunk, az ér­dekelt szervek, intézmények, váU lalatok küldötteivel." A sajnála­tos elszólás szomorú gyakorlatúi takar. Értekezletekben, koordinál ciós tanácskozásokban valóban nincs hiány. Szervenként leg-y alább két alkalommal megtárgyal­ták már a versenykiírást a nép» frontnál napirendre került elnök­ségi és megyebizottsági üléseni Néhány helyi tanács már tár- - gyalta vb-n és tanácsülésen, de beszéltek, vagy beszélnek róla a tanácselnökök járási elnökségi ülésein is. A KISZ-nek is van végrehajtó bizottsága, megyebi­zottsága, járási szinten vannak titkári értekezletek, remélhetőleg nem tárgyalják meg mindegyi­ken külön-külön. Mindezekhez jönnek a koordinációs ülések. Tegnap volt Szekszárdon a szék» szárdi járás tanácselnökei, KISZ- titkárai, a helyi népfronttitkárok,' a vöröskeresztes aktívák szá­mára egy közös tanácskozás. Ezután jönnek még a helyi ösz- szevont ülések. Elismerjük, hogy a megbeszélések egy részére fel­tétlen szükség van az együtt­működés zavartalansága érdeké­ben, de tessék elképzelni azt az embert, aki három-négy külön­böző tanácskozáson mindig ugyanazt hallja, ugyanazt kény­telen elmondani. (!) Reméljük, persze, hogy a meg­beszélések eredményeket, szép eredményeket hoznak, de ezek az eredmények nem a tanácskozá­son születnek. A verseny sikere,’ vagy sikertelensége a községek­ben dől el. A helyi tanácsnak, népfrontnak, Vöröskeresztnek, a vállalati szakszervezetnek, és a KISZ-szervezeteknek kell meg­szervezniük a társadalmi össze­fogást, a szövetkezetekkel való együttműködéstől egészen addig, hogy a legközelebbi vasárnap délelőtt hova vonuljanak az erre vállalkozók társadalmi munkára! Nem kis díjakért folyik a ver­seny, minden községnek, nagy­községnek „jól jönne” száz-két­százezer forint fejlesztési jutalom, arról nem is beszélve, hogy ami időközben társadalmi összefogás­ból megvalósult, az ott marad a községekben, városokban. A meg­nyert díjak erkölcsi elismerést is jelentenek a település lakóinak, vezetőinek, arról a „haszonról” nem is beszélve, hogy ha valaki egy létesítményért maga megdol­gozott, azt sokkal inkább magá­énak is érzi és eszerint becsüli meg. IHÁROSI IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents