Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-08 / 159. szám
A közlekedéspolitika négy éve VillamosTonal Budapest—Pécs között — 1974-ben új KRESZ Az o-cszággyűlés 1968 őszén fogadta el az 1980-ig érvényes közlekedéspolitikai tervet. Ennek részleges megvalósításáról tájékoztatta dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter a parlamentben a sajtó munkatársait. Dr. Csanádi György parlamenti sajtótájékoztatóját érdekes amerikai példával „fűszerezte”. Legutóbbi amerikai hivatalos látogatása során tárgyalásra vitték gépkocsival, s egy tizenkét nyomsávos úton közlekedési dugóba kerültek, ahol előttük is legalább négyezer és mögöttük is ugyanennyi kocsi állt. A nagy tömeg tudomásul vette a huszonötperces várakozást egyedül csak ő volt ideges.. — Mí szeretnénk másoktól tanulni, a közúti közlekedés csődjét akarjuk elkerülni — mondotta a miniszter. Ezután részletes tájékoztatást adott az újságíróknak arról, hogy a párt és a kormány közlekedéspolitikáját, annak első harmadát hogyan sikerült megvalósítani. A tapasztalatokról szólva elmondotta, hogy a vasút korszerűsítése igen jó ütemben történik. ‘ S mind a vasútüzemi, mind a kívülálló állampolgárok megértették, hogy elsősorban a fővonalak korszerűsítése a fontos: nagy átbocsátó- képességgel, maximális biztonsággal kell a vasutakat üzemeltetni. Említést tett arról is, hogy a nem is olyan távoli jövőben várható a Budapest—Dombóvár—Pécs, illetve a Dombóvár—Zágráb vonal villamosítása Egyelőre azonban Dombóvárott a nagy teljesítő- képességű Diesel-bázis kiépítése, majd a felvételi épület '— rendezőpályaudvar komplexum építése lesz a feladat A vasút jelenleg is ráfizetéssel dolgozik, mind a fehéráru, mind a személyszállítás deficites, egyedül a tranzitforgalom hoz jövedelmet, devizát. .. Ezért is fordít az állam nagy gondot arra, hogy a hazánkon átfutó vasútvonalak korszerűsítése révén minél inkább kielégítse az északi szocialista és tőkés országok igényét, lehetővé váljék az ott termelt és ott szükséges áruk szállítása. A közúti közlekedés helyzetét vizsgálva Csanádi elvtárs elégedett a tervek megvalósításával, egyedül a fővárosi, illetve nagyvárosi közlekedés problémái okoznak sok gondot. A tömegközlekedés fővárosi lebonyolítója a BKV, de ez a vállalat egyedül nem tud megbirkózni óriási feladataival. Például közlekedésszervezési ügyekben más vállalatok is közreműködhetnek — lépcsőzetes munkakezdés —, az autóbusz-közlekedésnek megkülönböztetés adása, a személygépkocsik parkolásának rendezése mind-mind nehéz feladat. A fővárosi közlekedés- fejlesztési feladatokat rangsorolják: így elsősorban a tömegközlekedést kívánják javítani. A motorizációról szólva a miniszter azt hangsúlyozta, hogy a kívánságokat és lehetőségeket kell összehangolni : olyan mértékben kell behozni személygépkocsit, ahogy a hazai szolgáltatás színvonalát növelni tudjuk, tehát a járulékos létesítmények megépítése igen fontos. Nemcsak utak. hanem javítóműhelyek, üzem. anyagtöltő-állomások, szakemberképzés is szükséges ahhoz, hogy a motorizációban lépést tudjunk tartani a fejlett országokkal. Érdekes esetekről is adott információt a miniszter. Elmondotta, hogy az országban több mint harmincezer olyan tehergépjármű közlekedik, amely már selejtezésre érett. Ezek karbantartásával mintegy hatezer ember foglalkozik, és évente kétmilliárd forintot költenek alkatrészre, felújításra. A minisztérium foglalkozik olyan gondolattal, hogy javasolja a kormánynak : vonják ki a selejtes járműveket a forgalomból és újakkal pótolják, sokkal jobban jár az ország ennek révén, mintha az öreg, kohóba való gépekkel dolgoznak, közúti közlekedés nagymérvű fokozódása szükségessé teszi, hogy a közeljövőben elkészítsék a közlekedési törvényt is. Valószínű a jövő év végére készül el a tervezet és az év második felében az országgyűlés elé kerülhet. Ez után kell a KRESZ-t módosítani. Várhatóan 1974-ben lép érvénybe az új KRESZ. Több mint ötven kérdésre adott választ a miniszter. A vasúti személy- és áruszállítás növekedése várható a jövőben. — mondotta egy kérdésre válaszolva — még annak ellenére is, hogy a kis állomásokat megszüntetik, hisz ezeket éppen azért zárják be, mert forgalmuk kicsi. A vasúti forgalom növekedését a konténeres szállítás, illetve a hazánkon átmenő áruszállítás volumenének emelkedése eredményezi. A légi közlekedés szervezésében ds változás áll be: a MALÉV például csak szállítással foglalkozik, és a repülőüzemeltetést külön szervezet végzi. A sorompós vasúti átjárók megszüntetése fokozatosan történik, s elsősorban ott építenek alul-, vagy felüljárót, ahol ez nagyon indokolt. Az ország területén egyelőre nem építenek több autóutat, miután a forgalom ezt ma még nem indokolja. A sajtótájékoztatón a közlekedés- és postaügyi miniszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a távlati terv to. vábbi részeit is a közlekedés dolgozóinak lelkes munkája révén sikerül megvalósítani.- PJ — Hol tart a „Tiszta, viragos Tolna megyéért" fejlesztési verseny szervezése? A „Tiszta, virágos Tolna megyéért" fejlesztési versenyt a közelmúltban hirdette meg a megyei tanács, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt megyei elnöksége, valamint az SZMT és a KISZ megyebizottsága. A versenykiírás egyéves időtartamra szól, 1973. július 31-ével zárul, eredményhirdetés augusztus 20- án lesz. A verseny elnevezése, címe tulajdonképpen megtévesztő. mert a települések parkosítása, utcák, terek, játszóterek tisztán tartása a versenynek csak egy, és nem is legjelentősebb része. Fontosabb ennél a fejlesztési alapok társadalmi erőből történő növelése. Ezalatt a fizikai, szellemi, társadalmi munka, közületi és egyéni pénzbeni hozzájárulás is értendő. Itt elsősorban az egy-egy településen működő üzemek, ktsz-ek, termelő- szövetkezetek segítségére lehet számítani, amiben — meg kell vallani — a két város kivételével igencsak lemaradt a megye. A fejlesztési alap felhasználásában az értékelő bizottság elsősorban a kommunális fejlesztések, valamint a gyermekintézmények bővítését, létrehozását, karbantartását értékeli. Az elmúlt, körülbelül egy hónap alatt a hirdető szervek és intézmények sokat tettek a mozgalom megindítása érdekében, mégis az a tapasztalat, hogy csak a járásokig jutott el a szervezés. Megyei szinten pedig még csak ott tartunk, hogy számba vették a már folyó akciókból melyek azok, amelyek maguktól beilleszkednek, vagy beilleszthetők a fejlesztési versenybe. Néhány példa: A KISZ megyei bizottságának több helyütt megSéta az autórendelet körül zó ¥7 i atal taxisofőr ismerősöm A kérdéssel felel tudako- érdeklődésamre. Népújság 3 1972. július 8. — Kinek lesz haszna a rendeletből? Elsősorban a magángépkocsi-tulaj dánosoknak! — Miért gondolja? Vállat von: — Sok mindent beszélnek.» A szél és a haraszt zörgése közti összefüggésre hivatkozó mondás közismert, de természetesen nem kell örök érvényű igazságként elfogadni. Tény, hogy amióta a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 14/1972. (IV. 22.) számú rendelete hatályba lépett, vagyis július elseje óta, csakugyan beszélnek egy és mást. Például regél a fáma egy vállalati gépkocsivezetőről, aki felvitte Budapestre a leadni szánt gépkocsit és ugyanazzal tért vissza, már mint tulajdonos. Ugyanis megvette volna és néhány nappal később húszezer forint nyereséggel adta tovább. Ami persze éppúgy lehet igaz, mint ahogyan nem. Bízzunk az utóbbiban. A fiatal taxisofőrnek éttől függetlenül sem volt igaza. A közületi szervek gépjármű- parkjának csökkentésére hozott kormányrendelet, kétségtelenül mozgást eredményez majd a gépkocsivezetők „munkaerőpiacán”, de remélhető — hiszen ezért is hozatott a rendelet —, hogy új munkahelyükön a gépkocsivezetők az előbbinél társadalmilag hasznosabb munkát végezhetnek. A megyében máris megmutatkozó pozitívum, hogy a lles Volán munkaügyi osztályán naponta nyolc-tíz gépkocsivezető jelentkezik a rendelet megjelenése óta, amit örömmel kell elkönyvelni. Magát a rendeletet is, mely . pontosan és félreérthetetlenül kategorizál. Külön csoportba sorolja azokat, akik az üzemi személygépkocsit a lakásuk és munkahelyük közti utazásra és évente négyezer kilométer erejéig magáncélokra igénybe vehetik. Senki sem kifogásolhatja, ha a Magyar Tudományos Akadémia alelnökei nem a 2- es villamossal közelítik meg munkahelyüket. Ismét külön csoportba azokat, akiknél a fenti kedvetemény már mérsékeltebb, végül pedig mellékletében sorra veszi a különböző beosztásokat, államigazgatási és vállalati kategóriákat, felsorolva, hogy melyik, hány személygépkocsira jogosult. Például egy B. kategóriájú vállalat kettő darabra, egy A kategóriájú állami gazdaság háromra. Ellátogattunk néhány szekszárdi vállalathoz, hivatalba és üzembe, arra gondolva, hogy a rendelet félreérthetetlen, hiszen 2. §-ában kimondja: „A kizárólagosan személy- szállítási célokra szolgáló üzemi személygépkocsik számát az 1972. július 1. napjától szeptember 30. napjáig terjedő időszakban fokozatosan a mellékletben meghatározott mértékre kell csökkenteni.” Legjobb tapasztalatról a megyei tanács esetében adhatunk számot, ahol már szinte a rendelet megjelenése napján senkinek nem jutott eszébe kiskapuk keresésére szentelni az időt, hanem megkezdték a szervezést, beleértve a tehergépkocsi-vezetői jogosítványnyal nem rendelkezők átképzését is. Állami Biztosító, Lux Sándor igazgató: — A rendeletet ismerjük, de még semmit nem tudunk. Vezérigazgatóságunk központi rendelkezését várjuk. A vezérigazgatóság nem vádolható sietséggel, hiszen a rendelet április 22-én jelent meg. Telefonérdeklődésrö az OTP- től; — Központi várunk! intézkedésre Mezőgép Vállalat, Szekszárd, a gépkocsielőadó: — Központunkban és bonyhádi, bölcskei, gyönki, teveli, valamint várdombi üzemegységeinkben összesen tizenhat személygépkocsi van. Maradhat hét A többit leadjuk. — Milyen szempontok szerint? — Természetesen minden gépkocsi esetében gondosan megvizsgáljuk annak költségadatait. — És az emberek esetében mit vizsgálnak? — Azt, hogy a vállalaton belül hogyan tudunk részükre megfelelő munkát biztosítani. Vállalatunk munkaerő-gondokkal küzd, így van mód arra, hogy műszakilag képzett szakembereket más téren is foglalkoztassunk, ne csak a volán mögött. Ez teljesen elfogadható megoldás és valószínűleg nincs ellenére a munkahelyükhöz kötődő gépkocsivezetőknek sem. Ez a riport akkor lenne teljes, ha most az ő oldalukról is érzékeltetni tudnánk a véleményeket, hiszen a rendelet meglehetősen széles körben keltett visszhangot. Sajnos ez az igyekezetünk csődöt mondott, a keresett gépkocsi- vezetők vagy valahol az országutakon voltak a volán mögött, vagy — nem óhajtottak nyilatkozni. összbenyomásunk mindeneseire az, hogy egy héttel a rendelet hatályba lépése után még nem mutatkozott különösebb tolongás a negyedév alatt fokozatosan végre- haj tandó gépkocsicsökkentés területén. Ez lehet valamiféle bizakodás a csodákban (hátha miránk nem vonatkozik!), de természetesen lehet véletlen is. O. I. valósult akciója a parkok, tereké gyermekintézmények felett vállalt védnökség. Dombóvárott máf megszervezték ezt az akciót. Bá- taszéken ugyanez a helyzet, Szekszárdon is szervezik. A két városban védnökséget vállalt ex KISZ az épülő ifjúsági sporttelepek felett is. A Vöröskereszt fejleszteni kívánja a „Tiszta udvaf rendes ház” mozgalmat. A szak- szervezeti bizottságoknak eddig is szorgalmaznak kellett, hogy a gyárak, üzemek belső területe minél tisztább, esztétikusabb legyen, lehetőleg virágok, növények tegyék otthonosabbá a műhelyeket. A sárközi községei® nemrég, a lakodalmast megelő-j zően bonyolítottak le szép sikerrel tisztasági, faluszépítési akciót. Sióagárdon hagyománya van a tavaszi nagytakarításnak, parkosításnak, virágültetésnek. Természetesen nem baj, hogy az intézmények és szervezetek igyekeznek ezt a mozgalmat beilleszteni az eddigi munkába, megtalálni a helyét a már folyó akciónak. A fejlesztési verseny sikerének egyik titka éppen az, hogy a részt vevő szervek profiljuknak megfelelő szerepet, illetve feladatot kaptak ebben a mozgalomban, aminek az lenne a célja, hogy ne maradjon meg akciónak, váljék, ha úgy tetszik, hagyománnyá. Hogy áll jelen pillanatban à szervezés? Az egyik ilyen — tegnap tartott — tanácskozáson hangzott el a következő elszólás} „Nekünk most mór az a feladatunk, hogy közös koordinációs tanácskozásokat tartsunk, az érdekelt szervek, intézmények, váU lalatok küldötteivel." A sajnálatos elszólás szomorú gyakorlatúi takar. Értekezletekben, koordinál ciós tanácskozásokban valóban nincs hiány. Szervenként leg-y alább két alkalommal megtárgyalták már a versenykiírást a nép» frontnál napirendre került elnökségi és megyebizottsági üléseni Néhány helyi tanács már tár- - gyalta vb-n és tanácsülésen, de beszéltek, vagy beszélnek róla a tanácselnökök járási elnökségi ülésein is. A KISZ-nek is van végrehajtó bizottsága, megyebizottsága, járási szinten vannak titkári értekezletek, remélhetőleg nem tárgyalják meg mindegyiken külön-külön. Mindezekhez jönnek a koordinációs ülések. Tegnap volt Szekszárdon a szék» szárdi járás tanácselnökei, KISZ- titkárai, a helyi népfronttitkárok,' a vöröskeresztes aktívák számára egy közös tanácskozás. Ezután jönnek még a helyi ösz- szevont ülések. Elismerjük, hogy a megbeszélések egy részére feltétlen szükség van az együttműködés zavartalansága érdekében, de tessék elképzelni azt az embert, aki három-négy különböző tanácskozáson mindig ugyanazt hallja, ugyanazt kénytelen elmondani. (!) Reméljük, persze, hogy a megbeszélések eredményeket, szép eredményeket hoznak, de ezek az eredmények nem a tanácskozáson születnek. A verseny sikere,’ vagy sikertelensége a községekben dől el. A helyi tanácsnak, népfrontnak, Vöröskeresztnek, a vállalati szakszervezetnek, és a KISZ-szervezeteknek kell megszervezniük a társadalmi összefogást, a szövetkezetekkel való együttműködéstől egészen addig, hogy a legközelebbi vasárnap délelőtt hova vonuljanak az erre vállalkozók társadalmi munkára! Nem kis díjakért folyik a verseny, minden községnek, nagyközségnek „jól jönne” száz-kétszázezer forint fejlesztési jutalom, arról nem is beszélve, hogy ami időközben társadalmi összefogásból megvalósult, az ott marad a községekben, városokban. A megnyert díjak erkölcsi elismerést is jelentenek a település lakóinak, vezetőinek, arról a „haszonról” nem is beszélve, hogy ha valaki egy létesítményért maga megdolgozott, azt sokkal inkább magáénak is érzi és eszerint becsüli meg. IHÁROSI IBOLYA