Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

A tudomány a szocializmusban Uszodaterrek, emelhető fenékpadozattal i. DERÜLÁTÓ ÉS PESSZIMISTA TUDÓSOK Néhány héttel ezelőtt a Ma­gyar Tudományos Akadémia nagy jelentőségű közgyűlésén tárták fel először az ország távlati tudományos kutatási tervét. Ez a tudományos terv — magában véve is tudomá­nyos alkotás — a nyolcvanas évek közepéig kijelöli a ma­gyar tudományok útját, kap­csolatban a népgazdaság ha­sonló időtartamú távlati tervé­vel és a nemzetközi tudomá­nyos fejlődéssel. Fontos kérdés azonban, hogy milyen jellegze­tességeket mutat a tudomány a szocializmusban, s helyzete, eredményeinek megítélése tár­sadalmunkban miben különbö­zik a tudományok helyzetétől, hasznosításáról a tőkésorszá­gokban? Egy neves szovjet filozófus, F. L. Iljicsov akadémikus fog­lalkozik ezzel a problémával tudományos dolgozatában (tár­sadalmi haladás és filozófia), s idézi egy svájci tudós megálla­pításait a tudományos és tech­nikai forradalom társadalmi hatásairól. „Az emberiség ko­ra — írja G. Eichelberg, sváj­ci mérnök és filozopter — a feltevések szerint körülbelül 600 ezer esztendő. Képzeljük el most az emberiség történe­tét, mint valami 60 kilométe­res marathoni futást, amely valahol a távolban kezdődik és egyik városunk központja felé halad, azt tekintve vég­céljának. A hatvan kilométer távolság nagyobbik része igen görön­gyös úton, ligeteken és őserdő­kön át halad. Mi erről mit sem tudunk, mert csak a leg­végén, körülbelül az 58—59. kilométernél találunk a kul­túra első megnyilvánulásaként kezdetleges szerszámokon kí­vül barlangrajzokat, s csak a legutolsó útszakaszon, a 60. ki­lométer kezdeténél észleljük a földművelés egyre több jelét. Kétszáz méterrel a cél előtt a kőlapokkal borított úton ró­mai erődítmények mellett ha­ladunk eL Száz méterrel tá­volabb középkori városok há­zai és palotái veszik körül fu­tóinkat. Még ötven méter van hátra a célig. Egy ember áll ott, aki okos és megértő szem­mel nézi a futókat: Leonardo da Vinci. Már csak tíz méter van hát­ra. Kezdeténél fáklyafény és olajlámpák gyér világa. Ám az utolsó ötméteres hajrában meghökkentő csoda történik: káprázatos fény árasztja el az éjszakai utat, ko­csik száguldanak tova, amelyek elé nem fogtak be állatokat, gépek zúgnak a levegőben, és a döbbent futót szinte elvakít­ja a foto- és televíziós ripor­terek lámpáinak fényözöne...” Tizenöt éve írták le ezeket a sorokat — alig több, mint egyetlen „méter” az emberiség hatalmas útján. S mekkorát ugrott azóta is a tudomány és a technika! De, a svájci szerzőt már ak­kor, amikor érdekes könyvét „Az ember és a technika” címmel megírta, rémképek gyö­törték. Ugyanazt a kérdést tette fel könyvének végére ér­ve, ami sok, egyébként jeles polgári tudóst, politikust és ideológust máig is foglalkoz­tat. Nevezetesen azt, hogy a jelenkori tudomány és techni­ka fejlődése nem veszélyezte­ti-e az emberiséget, s véle­ménye szerint ez a fejlődés fe­lelős a válságokért korunkban, s sok esetben az emberi kul­túra hanyatlásának jeleit is mutatja. Népújság 4 1972. július 7. A kérdés lényege perszenem a tudomány és a technika fel­lendülésében és szédületes eredményeiben rejlik, amelyek éppen az emberi kultúra nagy lehetőségeit, újabb perspektí­váit tárják fel. A válságos je­lek sem magában a tudomány­ban és a technikai fejlődésben mutatkoznak, hanem azokban a társadalmakban, amelyek a tudományt és a technikát első­sorban a fegyverkezés eszközé­nek tekintik — mint ahogy mindig is annak tekintették, már akkor, amikor az egysze­rű, dolgos szekerek kerekeire éles kaszákat szereltettek fel, a gőzgépekből mielőbb hadigépe. két kívántak gyártani, s akik az atomenergia felfedezése után az első atombombák ki­oldására parancsot adtak. Az élet azt mutatja, hogy az im­perializmus korában a tudo­mány és a technika vívmá­nyai egyre inkább a nyugta­lanság és a félelem forrásaivá válnak. Az emberiség és a tudo­mány viszonyában a reális kérdés úgy hangzik, hogy le­het-e korunkban, a társadal­mi élet minden területén vég­bemenő gyors átalakulások, a tudomány és a technika viha­ros fejlődésének korában tudo­mányos választ adni az embe­riség eljövendő sorsáról? Előre látható-e az út, amelyen az emberi társadalom tovább ha­lad? A szocializmus szemszögéből azt válaszoljuk, hogy az út előre látható, hiszen távlati terveink konkréten ki is jelö­lik „kilométerköveit”. De a XXII. — Te nem akartál volna disszidálni az én helyemben? — Talán. De egyébként a hajszála sem görbült meg. Ki lenne kíváncsi egy idős asz- szony politikai meggyőződésé, re és arra, alkalmazkodik-e a megváltozott helyzethez vagy sem — mondta Szász, és köz. ban arra gondolt, a hibás cse­lekvés néha megbocsáthatóbb. mint a hibás gondolkodás, de ennek ehhez a szituációhoz most semmi köze. — Kedves Dédi! Árulja már el, kik voltak ott azon az esté­lyen. — Egyszerű társasági össze­jövetel volt! — sóhajtott meg- adóan a bárónő, s Szász bó­lintott — Persze. : 1 de mégis, kik vettek részt azon a házszen- telőn? Talán jobban visszaem­lékezik, ha én sorolom a ne­veket s szóljon, ha tévedek. Jó? — S ment választ nem ka­pott, folytatta. — Imrédy Bé­la, Jaross Andor, Rátz Kál­mán, azaz nem Kálmán, ha­nem József, Nagy László, ezek politikusok voltak, ugye... Most jönnek a gyárosok, bank- igazgatók s egyebek... Dará­nyi Béla, a Futura vezére, Hu- nyady Ferenc gróf, ő igazgató- tanácsi tag volt a Bauxitnál, Hardi-Dreher a sörgyáros, Andrássy Mihály, herceg Montenuovo Nándor. Azonkí­vül természetesen Mayer Ödön dr., a vezérigazgató, dr. Cho- rin Ferenc, Vida Jenő. Fritz Opel német gyáros.., Hans Georg Schröder bankár, a Bauxit Tröszt elnöke.., — Hát még?.. : — Weiss Manfréd báró . Vida Jenő, Willy Blancart. Re­né Berger és Monod. Alfred Poralada Rappoport, dr. Emst Reimenn, Gerhart Rüter... — Kik voltak ezek? — A Bauxit Tröszt svájci tartalmas válaszhoz nem elég a politikai nyilatkozatok opti­mizmusa, ezeket meg kell ala­pozni a tudományos munká­nak és kutatásoknak is. A Szovjetunió viszont, mint ve­zető tudományos nagyhata­lom, példázza, hogy a jelenkor tudománya a szocialista társa­dalmakban válságmentegen és a társadalom szolgálatába ál­lítva, a termelőerők alapja­ként fejlődhet. Az amerikai ideológusok azonban gyakran felteszik a kérdést, hogy ml a távolabbi tudományos cél? Azt hangsú­lyozzák, hogy az Egyesült Ál­lamokban, de például Svájc­ban, Svédországban, Dániában, a lakosság magas életszínvona­lon él, de egyáltalán nem bol­dogabban, mint nagyapáik él­tek. S ha a kommunizmus cél­jai valósággá lesznek, nem következik-e be a szellemi vál­ság kora éppen akkor, amikor minden anyagi létfeltétel ren­delkezésünkre áll majd, s nem lesz semmi gondunk, sőt, jólét­ben élünk... A burzsoá társadalmak hi­vatalos ideológiája minden ér­telmet, gondolatot és törekvést egyetlen szenvedélynek — a pénzszerzésnek — rendel alá, és minden bűnt vállal a meg­gazdagodás érdekében. Most pedig tükörbe néz és megriad, mert saját tapasztalatai alap­ján hajlamos megtagadni az értelmes emberi életlehetősé­gek jogos ígéreteit is... SZLUKA EMIL Következik: A tudomány és a társadalmi fejlődés kérdései. igazgatótanácsa végrehajtó bL eottsságának tagjai. — Ki maradt ki? — Szász tudta, ez a kérdés már túlsá­gosan nagy kockázat, legalább olyan, mintha rossz lapra ban­kot ütne. — Páratlan számú tagság kellett a döntésekhez, és az eddig ismert nevek pá­ros számot adnak ki. — Ludger Westrick — nyög. te ki az asszony, és lehuny­ta szemét. — KI volt ő? — kérdezte Szász gyorsan, hogy a vallo­más sodra el ne akadjon. — 1930 és 1933 között a Ve­reinigte Stahlwerke délkelet­európai osztályvezetője, majd Hitlerék alatt a repülőgyártás kulcsembere lett. Szász úgy érezte, elkezd fo­rogni vele a szoba. Ez több volt, mint amit álmában is re­mélhetett. Csak óvatosan — intette magát — óvatosan. Újabb cigarettát vett elő, ke­ze remegett, amikor a lángot odatartotta. — Dédi, azt hiszem, ez ér­dektelen, inkább arról beszél­jen, mikor kooptálták a vezér­karba Ludger Westricket? ö nem volt azelőtt a a Buxlt Tröszt igazgatótanácsi tagja. — Akkor este, Rajnisséknál «— mondta a bárónő, és mesél­ni kezdett. Hagyni kell most beszélni. Elmeséli a részleteket is, de nem baj. Beszéljen a pezsgő­ről, Schröder kedvességéről, Andrássy kalapjáról... arról, mint udvarolták őt körül... — A német nagykövetségről Is voltak ott, ugye? — Igen, a kereskedelmi at­tasé és... — A Gestanótól is? — Szász nem nézett fel, a szőnyeg bos- nyák díszítő mintáit nézte mereven, mozdulatlanul. — Nem — rivö^ötf a báró­nő. Nem! Ér*ed! Nem! — fel­ugrott és in ás színű arca rán­gatózni kezdett. Elrontottam, tudtam, hogy Az ország 15 éves fürdőfej­lesztési terve 170 strand és uszoda építését irányozza elő. E program gazdaságos megva­lósítását segíti a Mélyépítési Tervező Vállalatnál Péchy Im­re építész és Pálhidy Attila gépészmérnök közös tanulmá­nya, amelyben a több célra hasznosítható medencék építé­sének külföldi tapasztalatait foglalták össze. Abból indul­tak ki, hogy elterjedtebbé vá­lik az iskolai úszás-oktatás, bővül az úszósport, s egyúttal állandóan növekszik a strando- lók száma is. Ezért gazdaságos olyan medencék építése, ame­lyeknek fenékpadozata emel­hető, s így mind a három fel­adatnak — az úszás oktatásá­nak, a versenyzésnek és a fürdőzésnek — egyaránt meg­felel. Hidraulikus emelőszerkezet mozgatja függőleges irányban el fogom rontani — Szász ma­gába roskadt, — de azért még kimondta a nevet; — Talán Artur Frisch?.,. — Frisch? Nem! Senki! Menjem kérem, menjen, nem érzem jól magam. Engem ne faggasson, soha többet, soha — a telefonhoz ment. Éva szo­bájának számát tárcsázta. —• Halló, drágám. Igen én beszé­lek. Dániel itt van nálam, kérlek, gyere át hozzám. Azonnal. — Köszönöm, de magam is hazatalálok — Szász megha­jolt — Elnézését kérem, nem akartam felidegesíteni. Kezeit csókolom — s lassan, hátrálva ment ki a szobából. a Dániel minden erőfeszítésé­vel visszaakart hullani abba az alkotó révületbe, kon­centrációba, ami munkájához szükséges volt Egyelőre azon­ban feleségével párbajozott. — Semmi lényeges változta­tást nem tudok kitalálni — válaszolta Évának arra a kö­vetelésére, hogy vigye el az­nap este egy szerb kisvendég­lőbe, mulassanak, szórakozza­nak, amíg erre idejük van. — Semmi lényegeset. És te már annyit mentél, naponta együtt vagy a társasággal, Flessburgerrel, csónakáztál, fürödtél, táncoltál, kocsikáz- tál.. i Évában lassan, de biztosan nőtt fel a düh. — Rendben van, megértem, dolgozni jöttél, de ezt a meg­szállottságot én nem bírom el­viselni. Nem is őszintén te­szed ezt, mert otthon hetekig csak a szerkesztőségi ügyek­ben futkosol. Otthon nem írsz, dolgozol, csak olvasol és bá­mulod az ablakot. Meg tudsz őrjíteni, amikor csak ülsz és bámulsz kifelé... — Azt hittem, neked Is ér­deked, hogy apádtól mindent a valóságnak megfelelően megtudjunk — mondta Szász. — Neked Is Írom ezt a köny­vet, teérted is. — Nagyon is szeretnék meg­tudni aljámról mindent, de úgy érzem, ami lényeges, tu­dom róla. Éva rágyújtott, aztán felkelt és a polchoz ment. Poharak és a medence fenékpadozatát, 9 így a versenyzésnél előírt 1,8 méteres vízmennyiség az álta­lános iskolai tanulóknak al­kalmas 0,8 méteresre ' vagy akár ennél kisebbre is csök­kenthető, anélkül, hogy a víz­tükör, tehát a vízszint magas­ságát megváltoztatnák. A moz­gatható padozatú medencék építése különösen gazdaságos a városközpontokban, tehát már beépített területeken, ahol ke­vés a hely arra, hogy sok me-; dencét létesítsenek. Emelt padozatú, univerzális úszómedence még nem épült Magyarországon, de a tanul­mány alapján a Magyar Test- nevelési és Sportszövetség már érdeklődött a tervezőknél, s megfontolás tárgyává teszik, hogy megrendelést adjanak az első hazai többcélú úszóme­dence megtervezésére. (MTI) két üveg brandy állt ott. Töl­tött magának és ivott. Mira Visszaült, őzász már mosoly­gósán, a megnyert időcsata miatt hálásán pislogott feléje. — Majdnem mindent tudsz, most elégedj meg ennyivel. Ha elmégy vacsorázni, kérlek, mentsél ki. Nem vagyok éhes. Mire visszajössz, főzök neked egy jó hazai kávét. — Mondhatom, isteni figu-' ra vagy — és Éva idegesen verte le cigarettájának hamu­ját a szőnyegre. — Azt kívá­nom, bár inkább ne lennél itt. — Felugrott, s bement a für­dőszobába, fésűt rántott rövid kis hajába, cseppnyi púdert szórt arcára, és az ajtóból még visszaszólt: — Ne csodál­kozz, ha későn jövök meg. — Szervusz! — Dániel üd-; vözlésre emelte karját. Bó­lintott, mosolygott is ehhez a mozdulathoz. — Szia... Vi­gyázz magadra ! — kimondta, és abban a pillanatban na­gyon megsajnálta az asszonyt. Tényleg undok hozzá és elha­nyagolja. Felugrott és utánad rohant A folyosó közepén ér­te utol. Maga felé fordította és megcsókolta az arcát, aztán a kezét is. (Folytatjuk.) A Tolna megye! Víz- és Csa­tornamű Vállalat VIZVEZETÉKSZERELÖ ÉS LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT KERES. Érdeklődni a vállalat mun­kaügyi osztályán, Szek- szárd, Toldi u. 5. (127) Pénzbeszedot keresünk felvételre, szek­szárdi területre. DÉDÁSZ, Szekszárd, Bezerédj u. 7—9. (130) I a Kaszitó utcában • Hetenként két hajó Első útján Egyiptomba in­dult az a nagykereskedelmi óceánjáró, amely nemrég ké­szült el az ukrajnai Nyikola- jevben. Ipari berendezéseket, építőipari gépeket és anyago­kat szállít, a szovjet közremű­ködéssel épülő üzemek szá­mára, Egyiptomba. Herszonban, egy másik uk­rán városban vízre bocsátották a „Valentyin Hutorszkoj” ne­vű Diesel-motoroshajót, ame­lyet a VDK-beli Haiphong ki­kötőjében tűzoltás közben éle­tét vesztett hajómesterről ne­veztek eL A Szovjetunióban hetenként átlagosan két nagy hajót bo­csátanak vízre; — ugyanak­kor jelentős megrendeléseket adnak Bulgária, az NDK, Olaszország, Lengyelország, Finnország, Jugoszlávia és más országok hajóépítő iparának is.

Next

/
Thumbnails
Contents