Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-07 / 158. szám
i ( 1 Sajtótájékoztató Munkatársunk négy kérdése a TOT elnökhelyetteséhez Mint arról lapunkban hírt adtunk, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa keddi ülésén megtárgyalta, hogyan érvényesítették a termelőszövetkezetek a II. kongresszus óta eltelt időszakban a kongresszus irányelveit. Az ülést követően Budapesten a MUOSZ székházában Moharos József és dr. Simka István, a TOT elnökhelyettesei tájékoztatták a sajtó képviselőit. Munkatársunk kérdéseire dr. Simka István adott választ. Munkatársunk: A TOT-nak mi az elképzelése arról, hogy mi lesz a különböző okok miatt néptelenedő termelőszövetkezetekkel, illetve ezekkel a földterületekkel. Dr. Simka István: Mindenekelőtt világosan kell látni, hogy a paraszti foglalkozású falusi lakosság folyamatos csökkenése világjelenség. Európa számos országában hasonló a helyzet, mint nálunk. Ez a folyamat azonban némileg irányítható, terelhető. Hazánk agrárpolitikája módot ad arra, hogy ez a jelenség lehetőleg ne gyorsuljon túlzottan. Azzal, hogy a falusi lakosság város felé áramlása még ma is tart, számolnunk kell: következményei egyelőre még beláthatatlanok. A mezőgazdaságban egyre kevesebb fiatal vesz részt az aktív termelő munkában, az idős dolgozók száma pedig ugrásszerűen megnőtt. Ennek egyik ellenszere a műszaki fejlesztés fokozása. Népgazdasági, s egyben helyi érdek is, hogy a falusi lakosság a lakóhelyén vagy ahhoz közel találjon munkaalkalmat. A mezőgazdaságnak nem érdeke> hogy a dolgozók munka nélkül maradjanak. Ellenkezőleg. A műszaki fejlesztés következtében a munkaerő felszabadult, de továbbra is falun marad. A szövetkezetek egy része — nagyon előrelátóan — ipari tevékenységet is folytat. Ez nép- gazdasági érdek és a termelő- szövetkezetek sem járnak rosz- szul. Mindenesetre azzal számolunk, hogy helyenként az elnéptelenedést lassítani lehet, de végérvényesen megállítani nem. Munkatársunk: A KGST-n belül a szocialista országok mezőgazdasági üzemei hogyan hangolják össze munkájukat? Dr. Simka István: A szocialista országok mezőgazdasága összhangban van, hisz öt, tíz, tizenöt éves terveink, elképzeléseink vannak. Mind ez ideig ezeket a terveket az egyes üzemekre vonatkoztatva nem dolgoztuk ki. A KGST országaiban viszonylagos élelmiszerkereslet van, így a piac lehetőségei korlátlanok. Azt már előre tudjuk, hogy az üzemek tevékenységét nem szűkíthetjük korlátlanul, nem fordulhat elő például, hogy egy-egy üzem vagy éppen a magyar mezőgazdaság néhány termék előállítására specializálódjon. A szocalista országok mezőgazdasági termelésének összehangolásánál mindenekelőtt a mezőgazdaság ipari hátterének szakosítása a járható út. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az alkatrészgyártás és -ellátás évek óta vajúdó problémáit minél előbb meg kell oldanunk. A mezőgazdasági munka összehangolásának politikai feltételei adottak, a gazdasági feltételek óvatosságra intenek. A magyar mező- gazdaság elsőrendű feladata a magas színvonalú belföldi ellátás biztosítása. Munkatársunk: Elfogadható-e az a sokat hangoztatott álláspont, hogy a közgazdasági szabályzók hatására a szegény termelőszövetkezetek szegényebbek, az erős szövetkezetek pedig gazdagabbak lettek? Dr. Simka István: Ezt azzal a kikötéssel fogadom el, hogy a gyengébb termelőszövetkezetek az eredeti színvonalukhoz képest nem lettek túlzottan szegényebbek. Ennek a folyamatnak elejét lehet venni a pótlólagos befektetésekkel. Igaz viszont az is, hogy a gazdagabb szövetkezetek kisebb jövedelmezőségi rátával dolgoznak, azaz száz forint befektetés kevesebb hasznot hoz, mint egy a műszaki fejlettség alacsonyabb fokán álló szövetkezetben. Ez az összeg az állami gazdaságok esetében még alacsonyabb. A szövetkezetek ha ebbe a plafonba ütköznek, többet ugyan, de drágábban termelnek. Az ország termelőszövetkezeteinek egy- harmadát az úgynevezett „elmaradt körzetek” közé soroljuk. Eîek a szövetkezetek lassabban haladnak előre, de legfőbb törekvésük, hogy az a bizonyos száz forint adott körülmények között minél többet hozzon. A dolog egyik legfontosabb oldala, hogy — ha két különböző adottságú termelőszövetkezet dolgozóinak az életszínvonalát összehasonlítjuk — az életszínvonal-különbségek nagyon szembetűnő- ek. A lehetőségekhez mérten igyekszünk előbbre lépni és ezt a differenciát csökkenteni. Munkatársunk: Olykor úgy tűnik, hogy a területi tsz-szö- vetségek nem a tagság egészének érdekeit képviselik, esetenként mintha vezetőcentrikus lenne az érdekképviselet. Dr. Simka István: A tszszövetségek egyik legfontosabb feladata, hogy a tagság érdekében elhatárolják magukat a felelőtlen, tisztességtelen tsz- vezetőktől. Sajnos, néhány helyen erről nem úgy vélekednek, ahogy kellene. Pedig ahhoz, hogy a valóban tisztességes tsz-vezetők mellett őszintén kiállhassanak, nyíltan, név szerint foglalkozniuk kell azokkal a tsz-vezetőkkel, akik túlfeszítették a húrt. A szövetségeken belül szükségszerű lenne etikai bizottságokat létrehozni, amelyeknek az lenne a dolga, hogy idejében feltárja a hibákat és a valósághoz hűen ezekben az ügyekben eljárjon. V. M. Második lett Pécsett a Kapos táncegyüttes Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a zalaegerszegi fesztiválon, ahol országos minősítés is volt, a Kapos táncegyüttes arany fokozatot ért el. Az ipari szövetkezetek 10. országos néptáncversenyén és fesztiválján Pécsett, amely vasárnap ért véget, második helyezést ért el a csoport. A második díj hatezer forintot jelent az együttesnek, az elismerő plaketten kívül. Félórás műsort mutattak be, s az együttes éppúgy, mint a vezetője nincs megelégedve a teljesítménnyel. Legalább első helyet szerettek volna elérni, s erre is voltak várományosok. Sajnos az ismert nehézségek miatt — a zenekar pécsi — nem tudnak együtt próbálni, s ez bizony meglátszott az összmunkán, 17 csoport közül megszerezni a második helyet, ennek ellenére szép teljesítmény volt. A műsorban három szám szerepelt, egy Somogy—tolnai pásztortánc. egy székely leánytánc és egy baranyai lakodalmas feldolgozás. Az együttes legközelebbi, az ősz folyamán megvalósítandó feladata az utánpótlás biztosítása és nevelése. Sokan katonának mentek, a lányok egy része pedig leérettségizett és elmegy a városból, vagy családi okokból nem tud régi aktivitással dolgozni az együttesben. YAGONRAKOK Igazság szerint çdamehetnék hozzájuk beszélgetni, de előbb azért, ahogy az illendőség diktálja, szólunk a kirendeltségvezetőnek. — Jó kérem — mondja — hívom a főnökömet, hiába, a szolgálati út... A következő főnök a következő főnököt tárcsáztatja az itteni főnökkel, akitől végre jön az engedély — mehetünk, a kirendeltségvezető kíséretében. Tévedés lenne valami titokzatos munkahelyre gondolryi az előzmények után. Vagonrakók- kal szeretnénk beszélni. Száll, kavarog a szemcsés por. A környező házak ablakait csak késő este nyitják ki, amikor már elül a zaj, befejeződik a munka. Volán 11. számú vállalata, Szállítmányozási Kirendeltség, Vasútállomás. Akik itt dolgoznak, az a munkájuk, hogy a Szekszárdra érkező vagonküldeményeket kirakják. Jön ide sóder, perlit, mégz, nád, bútor, mozaiklap, cement... Az alacsony oldalú vagonból kifeketéllik az iszapszén. Az öreg Gyantár Elek meg a brigádja dolgozik rajta, olyan szívlapátokkal, amikből egy- egy üresen három kiló, iszapszénből rámegy egy lapátra tizennégy kiló. A vagon mellett Napirenden ax ifjúságvédelem 99 i _ Ü lést tartott a Hazafias Népfront megyei nőbizottsága Az ifjúság nevelésével, oktatásával, valamint a fiatalok munkába állításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak a Hazafias Népfront kibővített, megyei nőbizottsági ülésén csütörtökön délelőtt. Az ülést, amelyen részt vett és felszólalt Nagy Józsefné, az Országos Nőbizottság elnöke, Szek- szárdon tartották, a megyei népfront székházában. A vitaindítót dr. Szabó Erzsébet, a nőbizottság alelnö- ke tartotta, aki többek között a következőket mondta: — A népfront megyei nőbizottságának is el kell jutnia mindenkihez, aki az ifjúságvédelmi problémák megoldásában segíteni tud. A nőbizottság ifjúr ság- és családvédelmi albizottságának elsődleges feladata, elősegíteni a városokban és a községekben jelentkező problémák feltárását, hogy azok megoldásához segítséget tudjon nyújtani. A témát sokoldalúan érintő bevezetőt élénk vita követte. A megjelentek közül tizenheten kértek szót és mondták el helyi ismeretekre épülő tapasztalataikat. Foglalkoztak az országosan is jelentkező problémával, miszerint megyénkben is szaporodik a fiatalok között a nyolc általánost el nem végzettek száma. Ezzel kapcsolatban több javaslat is elhangzott. — Ahhoz, hogy valaki szakmunkás-vizsgát tehessen, kötelező a nyolc általános elvégzése. Ez helyes is, de minden területre érvényesíteni kellene. A gépkocsivezetőtől — amennyiben szakmunkásvizsgát akar tenni — megkövetelik a nyolc általános elvégzését, ugyanakkor az úgynevezett „úrvezetőkkel” szemben nem állítanak fel ilyen követelményeket, pedig célszerű lenne, — mondotta az egyik felszólaló. Többen beszéltek arról is,’ hogy a fiatalok sok esetben nem a képességüknek, rátermettségüknek megfelelő szakmát választanak. Ezt egyrészt a pályaválasztási tanácsadás hibájának, másrészt a szülői ház nem megfelelő befolyásának rótták fel. Előfordul, hogy a szülői rábeszélés nem egészen helyes irányban hat a fiatalra. Az elfogult szülő gyermekénél nem a rátermettséget nézi, hanem elsősorban azt, hogy a szakma, amelyet választ, jól fizetett, „borravalós” szakma legyen. Szóba hozták az elkallódott fiatalok problémáját is, amikor a fiatal szakmunkás egyik munkahelyről a másikra vándorol, mivel az üzemben nem tud gyökeret ereszteni, mert olyan munkát kap, ahol szakmai továbbképzését nem látja biztosítottnak. A vitában részt vett Nagy Józsefné is, aki örömét fejezte ki, hogy a Hazafias Népfront Tolna megyei nőbizottsága ilyen nagy horderejű téma megtárgyalását tűzte napirendre. Jónak találta azt is, hogy a felszólalók őszinte vélemény- nyilvánításukkal adtak segítsége^ a megyei nőbizottságnak.' Felszólalt a KISZ megyebizottság és az SZMT megyebizottságának képviselője is.' Mindketten egyetértettek az anyaggal és a tennivalók terén az együttműködést ajánlották fel. A Hazafias Népfront kibővített megyei nőbizottsági ülésén ezúttal is az élet által diktált problémák kerültek megtárgyalásra. Erről beszélt zárszavában az elnöklő dr. Szabó Piroska is, aki bejelentette a legközelebbi nőbizottsági ülés témáját, amely a háziasszonyok helyzetével foglalkozik.- ié öttonnás Csepel, arra' dobják a poros iszapszenet. Mikor megtelt a kocsi, a brigád tagjai leülnek a vagon szélére, rágyújtanak, pöfékelnek. — Meleg van — jegyzi meg Balogh Márton, s kezeszárával törli a homlokát. — Víz van a közelben? — Van — mondja Gyantár Elek — itt van az irodában. Szóda. Ilyenkor megjár. — Télen nem? — Nem. Akkor teát kapunk. — Mennyi van még a vagonban? — Egy kocsira való. Lassan kimegy... — A téglagyárba hordjuk — Szól közbe Nagy Jeromos — a brigád két tagja ott Van. Ők dobják le a terhet. Távol állok a vagontól. — Fél? — kérdik, és nevetnek egyet. — Nehogy rátolassanak .., — Szólnak olyankor — mondja Balogh Márton. — Na, na — szól közbe Nagy Jeromos — emlékszel a sörösüvegekre? — kérdezi Balogh Mártontól, aki bólint rá. — Hogy volt? — A Füszért üres sörösüvegeket adott fel. Félig Volt a vagon, aztán egyszerre csak rátolattak négy vagon sódert arra a kocsira, amelyikben dolgoztunk. Az öreg Elek úgy Munkában a vagonrakók. mászott ki az üvegek alól, én meg pár napig táppénzes lettem, úgy összevágta a kezemet az üveg. — Az ilyen ritka. Szólnak. Akkor egyszer nem szóltak. — Summázza a dolgot Elek bácsi. Nézem a kezüket, s arra gondolok, milyen erő van ezekben a markokban, hogy csak úgy dobják, röppentik a szívlapátok a kiraknivalót. — Egész nap ezt csináljuk. Ez a kenyerünk — mondja Balogh Márton, kitalálva gondolataimat. — A pénz? — Teljesítményben vagyunk. Hol jobb, hol rosszabb. Most éppen jobb — magyarázza Gyantár Elek. Három és fél, négyezer között keresnek. Ojra idekanyarodik a Csepel, az emberek a lapátért nyúlnak. Távolabb hatalmas buszroncsokat emel le a daru a vagonról. Olyanok, mint valami vasszörnyetegek. Szöveg: Varga József Foto: Gottvald Károly