Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

i_ — Azt mondják; a fürdőheîyek a világ legunalmasabb pontjai — kezdte elbeszélését Miss Marple. — Nekem azonban más a véleményem. Amikor például Keston Spa-ba érkeztem, első pillanatban feltámadt bennem a gyanú, hogy a termetes, joviális modorú Mr. Sanders el akarja tenni láb alól a feleségét. Ez a gyanúm csak megerősödött egyik délután, amikor együtt utaztam velük az emeletes trolibuszon. Tömött volt a kocsi,’ mindhárman kénytelenek voltunk a felső emeleten elhe- j lyezkedni. Azután leszálláshoz készülődve Mr. Sanders egyr szer csak megtántorodott, vál- lával nekidőlt a feleségének; aki fejjel lefelé zuhant le a lépcsőkön. Még' szerencse, hogy a kalauz elég erős ember volt, és elkapta. Az egész dolog balesetnek tűnt, de én tudom, hogy Mr. Sanders a kereskedelmi flottánál dolgozott,’ és ha valaki nem veszíti el az egyensúlyát egy hánykolódó hajón, az a trolibuszon sem tántorodik meg olyan köny- nyen.. : ** 1

Holtbiztos voltam a dolgomban, mégsem tehettem semmit. Mrs. Sanders, egyébként Gladys volt a keresztneve, szívesen mesélt magukról. Elmondta, hogy nemrég kötöttek házasságot és pillanatnyilag az ő kis életjáradékából élnek; A tőkéhez nem nyúlhatnak hozzá, ezt valamely bölcs örökhagyó így rendelte; de ő végrendelkezhet róla. Ezzel a jogával élt is, és házasságkötésükkor férjével kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek. Szegény kis hiszékeny asszony, úgy szerettem volna figyelmeztetni, hogy mi készül ellene, de célozgatásokkal kellett beérnem. Megígértettem vele, hogy nem megy ki a szobájuk erkélyére. Hogy miért ne menjen? Azt mondtam, baljós álmot láttam róla. Ez használt. A babona néha minden egyébnél nagyobb hatást tesz. ■yfef I

Azt hiszem; ä férfi sejtette; hogy én belelátok a gondolataiba. Ezért nem is húzta so? káig az időt, cselekedett;

Aznap délután valami furcsa, nyomasztó hangulat teleJ pedett mindnyájunkra. Először is ott volt George, a portás) Már évek óta dolgozott a fürdő-szállóban, mindenki jól ismerte. Hörghurutot és tüdőgyulladást kapott, s a negyedik napon meghalt. Szomorú dolog, csapás volt ez mindnyájunk számára. S méghozzá épp karácsony előtt négy nappal! Azután az egyik szobalány, egy aranyos kis teremtés megfertőzte valamivel az ujját, és huszonnégy óra leforgása alatt ő is elhunyt..:

A szalonban üldögéltem Miss Trollope-pal meg az öreg Mrs. Carpenter-rel, s az utóbbi épp ezekről a dolgokról beszélt, amúgy csámcsogva, is? merik az effélét.

— Jegyezzék meg ä szavad

mat; ez még nem az utolsói Ahol kettő van, ott jön a harmadik is! , „

Amint ezt kiejtette a száján, s közben csattogott a kötőtűivel, Mr. Sanders tűnt fel az ajtónyílásban. Nem vette észre, hogy figyelem, s az arca mindent elárult. Bizonyos vagyok benne, hogy Mrs. Carpenter szavai ültették el az agyában az ötletet. Odajött hozzánk és a maga szokott jo? viális módján megkérdezte.

— Bemegyek Keston-ba, elintézhetek valami kisebb-na- gyobb bevásárlást a kedves hölgyeknek? —Mivel egyikünknek sem volt számára megbízatása, még ott maradt egykét percig, tréfásan elcsevegett velünk, majd kiment a szálloda ajtaján. Én pedig — mint már említettem — eléggé nyugtalan voltam, s meg is kérdeztem:

■— Hol van Mrs.' Sanders? Nem tudják véletlenül?

Mrs. Trollope azt felelte, hogy az assony elment Mortime- rékhez, a barátaikhoz brid- zsezni. Ettől kissé megkgnyAgatha Christie %

A

nyebbültem: Félórával később felmentem a szobámba, s a lépcsőn találkoztam dr. Coles- szal. Miután amúgyis tanácsot akartam kérni tőle a reumám ügyében, beinvitáltam a szobámba, s ő sok más egyéb között megemlítette, hogy Mr. Sanders épp most kérte meg, vizsgálja meg a feleségét, akinek súlyos emésztési zavarai vannak. Ha csak a legkisebb kétségem lett volna saját gyanúm jogossága felől, most az is eloszlik, mert Gladys Sanders épp aznap mondta nekem, hogy hál’ istennek pompas az emésztése, a fürdőkúra nagyon jót tett neki.

Fél hat volt a szálloda halijának öreg falióráján, amikor Sanders elbúcsúzott tőlünk, öregasszonyoktól azzal, hogy bemegy a városba, és mi háromnegyed hétkor még mindig ott ücsörögtünk, amikor ő visszajött. Két férfi volt vele, s mindhármukon látszott, hogy ihattak egy-két pohárral. Mr. Sanders magára hagyta két barátját, s egyenesen odajött hozzám azzal, hogy kikérje tanácsunkat a feleségének vásárolt karácsonyi ajándék felől. Szép kis estélyi táskákat vett, illetve a kereskedő elküldött neki hármat, hogy abból válasszon. Dehát ő csak eg y egyszerű matróz, nem ért az ilyesmihez. Feljönnénk-e vele a szobába; hogy még gyorsan, a felesége hazaérkezése előtt kiválasszuk a legmegfelelőbbet?

Sosem fogom elfelejteni; ami azután történt Felmentünk Mr' Sanders-szel, ő felgyújtotta a villanyt, s padlón ott feküdt Mrs. Sanders, arccal a föld felé, holtan. Elsőnek én léptem oda hozzá. Letérdeltem, megfogtam a kezét, a pulzusát kerestem, de hasztalanul, már az egész karja hideg volt. Mellette egy homokkal telítődött harisnya — a fegyver, amellyel leütötfilckalap

ték. Sanders sikoltva rohant oda, de én nem engedtem, hogy megérintse. Biztos voltam abban, hogy ő a tettes, s könnyen lehet, hogy épp akkor akart valamit magáfiöz venni, vagy elrejteni.

— Semmihez sem szabad nyúlni — szóltam —; szedje össze magát Mr. Sanders. Miss Trollope ön pedig legyen szíves menjen le az igazgatóért.

Az igazgató pillanatok alatt ott termett, ' és telefonálni akart a rendőrségnek. Csak akart, mert hamarosan kiderült, hogy a vonalat elvágták. Ezért küldöncöt kellett meneszteni az őrszobára, s így beletelt kis időbe, míg a rendőrök megérkeztek. Ezt az időt persze mi a szoba előtt a folyosón töltöttük, mert az igazgató bezárta az ajtót.

A rendőrfelügyelő hamar rájött, hogy Mrs. Carpenter és Miss. Trollope beszámolójától nem lesz okosabb, ezért azután hozzám fordult. Elsősorban azt kérdezte, hogy a holttest most, amikor vele együtt másodszor léptem be a szobába, pontosan olyan helyzetben feküdt-e a földön, mint amikor rátaláltunk.

— Pontosan úgy — feleltem; — kivéve a kalapot. Első alkalommal a kalap rajta volt szegény Gladys fején, most pedig ott hevert mellette. Azt hittem, önök vették le róla.

A rendőrfelügyelő határozottan cáfolta ezt, majd azt kérdezte, hogy az áldozat általában viselt-e fülbevalót? Azzal válaszoltam, hogy igen,' emlékszem, hogy egy gyöngy, még a tragikus pillanatban is megvillant a kalapja karimája alatt.

— Akkor ez magyarázza a dolgot — közölte a rendőrfel- ügyelő. — A hölgy ékszeres dobozát feltörték, s az eltelt

időközben a tolvaj űgylátszik visszajött az egyetlen ittfelejtett ékszerért, a fülbevalóért. Ez már a gyilkosság felfedezése után történt. Hidegvérű pasas! Az is lehet, hogy végig itt rejtőzködött valamelyik faliszekrényben.

Megmondtam a .felügyelőnek, hogy ez képtelenség, mert én az igazgatóval együtt megnéztem a faliszekrényeket, benyílókat, bepillantottunk az ágy alá is, és ott sem rejtőzködött senki. A felügyelő szerint akkor csak az a feltevés maradt hátra, hogy a gyilkos ' a tűzlépcsőn osont vissza. Ezek a tények pedig teljesen ellent- mondtak az én fixa ideámnak, Bármennyire tudtam is, hogy Sanders a szíve mélyén gyilkos, az nem volt valószínű, hogy a tűzlépcsőn beosonva lopja el a felesége ékszereit. Különben is: Sanders-t magunk láttuk bemenni a városba, ahonnan barátokkal együtt tért haza, így hát fél hattól hétig, a legkritikusabb időszakra, támadhatatlan alibije volt.

Sanders talán végleg meg? úszta volna, ha nekem hosz- szas töprengés után nem támad újabb gondolatom. Megkértem a rendőrfelügyelőt, hogy próbálja fel a szegény asszony fejére a kalapját. De nem ment rá. Ugyanis nem az, ő kalapja volt.

— De hiszen első alkalommal rajta volt a fején? — vágott közbe valaki, aki hallgatta Miss Marple-nek a Sanders-házaspárról szóló elbeszélését.

— De nem az ő fején.:: Mi biztosra vettük, hogy a szegény Gladys holtteste hever ott, nem is néztük meg az arcát. Említettem, hogy arccal a földnek feküdt ott, s a kalap elrejtett mindent.

— És Gladys nem Is halt meg? — kérdezte ismét valaki a hallgatóságból.

„Hárman valának együtt"

Már megszoktuk, hogy Eőrí Szabó Dezső kurdi fafaragó népművész időről időre valami alkotói meglepetéssel áll elő. Kezdte a szovjet űrhajósok emlékét megelevenítő sakk-készlettel, és a sok népi tárgyú művön keresztül tavaly eljutott a vadászati témájú sakkkészletig. E fafaragásait rangos helyen állították ki a vadászati világkiállításon. A minap fejezte be egy újabb művét, ami eddigi alkotói munkásságának vitathatatlan csúcsa. Nemcsak azért, mert ez a fafaragás körében monumentális méretűnek számít, hanem mert a téma megkomponálása, kidolgozása további művészi fejlődést mutat.

Elkészült a Háry-kompozíció.

— Négyéves érlelődés; előkészület, sok fáradságos munka után jutottam el ide — mondja Eőri Szabó Dezső. —- Mindig arra törekedtem, hogy a mi vidékünk népéletét, népi hagyományait megörökítsem. Ezúttal is ezt tettem, hiszen a Háry-téma Tolna megyei, közelebbről szekszárdi eredetű. E tájon nőtt a fa is, amelynek hasábjaira ráfaragtara Háry kalandjait.

A nagy munkáról tudtak Szekszárd város tanácsának vezetői, nagy érdeklődéssel várták annak befejezését, és az elkészült műről, mintegy kapcsolódva a művész iménti szavaihoz, így vélekedtek:

— Reméljük, hogy ez majd « „mi vidékünkön” is marad..

Hadd tegyem hozzá: ennek érdekében máris tárgyalások kezdődtek. Ugyanis a mű másnak is tetszik: a Népi Iparművészeti Tanács például már akkor bejelentette rá az élővé, teli iogot, amikor még készii.

lőfélben volt. A mű végleges elhelyezését illetően Szekszárd mellett szól, hogy a Háry-le- genda szekszárdi eredetű, és mint állandó kiállítási anyag, tiszteletteljes emlék lenne a költő Garaynak, illetve hősének, a kedvesen hazudozó Há- rynak.

Miből áll a kompozíció?

Egy szekrényből — ehhez hasonlók a Sárközben voltak használatosak, innen való a szekrénynek mint használati tárgynak az alakja és több motívuma — és egy hintaszékből. Mindkettő eredeti nagyságban, A hintaszék karfái lóalakzatban domborodnak. A kompozíció e darabja átvitt értelemben is a mese jellegre utal: kényelmes hintaszékben szoktak mesélni a világot járt emberek, s a Háry-legenda is ilyen mesén alapszik. A szék támláján lévő faragás meserészletet ábrázol. A szekrény pereme sárközi motívumok szerint kiképzett, és végtelen szőlővesszőre utalóan kifaragott. A szőlővessző-keret Szekszárd jellegzetességét, a szőlőt, bort illusztrálja, amiből sarjadt ez

a csodálatosan szép mese. Az ajtók szabályos keretekre tagolva, s mindegyikben megfaragva egy-egy Háry-jelenet. A szekrény legfelső részén az indító, melynek cime „Hárman valának együtt”, majd 12 képbe sürítve „lepereg” az egész Háry-kaland: „Kétszázezer vitézzel jött ránk Napóleon”, de gyáván megfutnak Háryék elől az előbb még rátartian masírozó franciák. Mi sem „természetesebb”, mint hogy Háry foglyul ejti a nagyhírű vezért: „Az angyalát! kiálték. S megcsípem őt nyakon”. Majd pedig láncra verve kíséri Napóleont... A furfangos diák persze minderre nagyot tüsszent, Háry pedig tovább mesél, míg végül a királyfiak „Cifra tarsolyomért összeverekedtek”.

Áttört faragásos megoldással vitte fára Eőri Szabó Dezső az eseménysort. Ez sok tekintetben nehezebb megoldás, de e műnek mindenképpen előnyére vált, márcsak azért is, mert a szövevényes eseménysort ezzel sikerült áttekinthetőbbé tennie. BODA FERENC

r Be Igen; később; Abbad. 6 pillanatban, amikor mi értesítettük a rendőrséget, _ Gladys Sanders még ép és egészséges volt.

— Valaki hullának tetette

magát? De hiszen ön megérintette, s hideg volt.:: —

faggatták ismét Miss Marple-ti

— Holttest volt az valóban^ semmi kétség.

— Dehát az ördög vigye; holttesteket nem lehet csak úgy leakasztani a szögről! És aztán, a második gyilkosság után mit csináltak az első hullával?

— Sanders visszavitté oda; ahonnan hozta. Tudja, a szegény Mary volt az, a szobalány. Sandersék ugyanis a legfelső emeleten laktak, a cselédszállás mellett. A férfi tudta, hogy a temetkezési vállalkozó úgysem jön sötétedés előtt Ezért öt óra felé átcipelte az erkélyen a szobalány hulláját az ő szobájukba, és ráadta a felesége egyik ruháját, meg a kabátját. Aztán amikor a kalaposrekeszt zárva találta, (szegény asszonyka karácsonyra meglepetésképpen papucsot hímzett a férjének, s azt ott, a kalaposszekrényben rejtegette) kénytelenségből húzott egyet a szobalány kalapjai közül. A homokzsákot még elhelyezte a test mellett, aztán kiment, hogy megszervez? ze az alibijét.

Telefonált Mórit m erekhez

ä feleségének; természetesen más nevén. Azok később tanúsították is, hogy bridzspar- ti közben egy bizonyos Mtí Littleworth kereste Mrs. Sanders-t, s az beszéd közben elpirult és nagyon izgatott lett; Pontosan nem tudhatjuk, hogy Sanders, az ál-Littleworth mit mondhatott neki, de bizonyára valami kellemes meglepetést ígért, s rávette, hogy hét órakor találkozzon vele a szálloda hátsó bejáratánál.

Háromnegyed hétkor Sanders a barátaival együtt érkezik a hallba, s úgy rendezi, hogy Miss Trollope, Mrs. Carpenter meg én jelen legyünk; mikor ő felfedezi a holttestet. Még oda is rohan, hogy hányát fordítsa, s ebben éppen én akadályozom meg. Azután rázárják a szobát, a telefon elvágva, elküldenek a rendőrökért, s ő kitámolyog a szálloda kertjébe.

A bűntény után már senki sem követel tőle alibit. Látszólag véletlenül összeakad a hátsó bejáratnál a feleségével, aki az ál Littleworthra várakozik. A tűzlépcsőn felviszi az asszonyt a szobájukba, talán még el is mondja neki, hogy ott egy hullát találtak. Az asszony fölé hajol, ő pedig felkapja a homokzsákot, és lesújt. Aztán gyorsan levetkőzteti a feleségét, és azt a ruhát adja rá, amelyet a hulla viselt a felfedezés pillanatában. ^

Ám a kalap nem megy fel; Marynak. a szobalánynak kicsiny koponyája volt, s fiús frizurát viselt, Gladys Sanders pedig hatalmas lazán fésült kontyot. Sanders kénytelen otthagyni a kalapot a hulla mellett, s abban reménykedni, hogy senki sem veszi észre. A telefonvonalak elvágásával biztosított magának egy kis időt, még gyorsan visszacipeli a szerencsétlen Mary testét a cselédszállásra, s a tűzlépcsőn lemegy a szállodakertbe.

Fantasztikus terv volt és fantasztikus kockázatokat vállalt közben. Ha a rendőrség valamivel előbb érkezik..., vagy ha valaki az első alkalommal észreveszi, hogy az a hulla nem öt-tíz perce, hanem több órája halott, hiszen jéghideg. .. Ezeket a buktatókat mind kikerülte, s aztán végül egy olcsó filckalapon múlt, hogy felakasztották. Néha azért jól jön, hogy mi, öregasszonyok sem veszítjük el érdeklődésünket a kalapok és más efféle bohóságok iránt.

Fordította:

ZILAHI JUDIT