Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
r \ * I ■ t-üÉséí Merre mentek a traktoroslányok ! — Nem volt könnyű velük dolgozni. Az ügyesebbekben túltengett az öntudat, menték a maguk feje után. Voltak aztán köztük nagyon tudatlanok is, annyit sem értettek a mezőgazdasághoz, a gépekhez, mint tyúk. az. ábécéhez. Néha még én is kifogytam a béketűrésből, mert ha a férfiakra rákiabáltam, ment a munka, mint a karikacsapás. A lányók meg sírva fakadtak, én meg azt sem tudtam, hova nézzek. Nem értek én a vigasztaláshoz — emlékezik egy volt gépállomás-igazgató. S valaki más: — Hallani sem akarok róluk, nem emlékszem semmire! Miért érdekli ez magát húsz év után? Szerintem semmi értelme kiteregetni a régi szeny- nyest. Mi szükség van erre? Nyugtatom : — Szó sincs szennyesterege- tésről, azt szeretném kideríteni, mi lett egykori traktoros- lányokból. l?N2-ben működött Fácánkerten egy női traktoros- iskola. Változatlanul dühös: — Tudom. Olyan idők voltak azok, hogy kétszáz forintot kapott az, aki egy nőt beszervezett az iskolára. — Beszervezett? •1 +-■ Most befagy egészen. — Nézze, hagyja ezt az egészet, én nem nyilatkozom. Kérdezzen meg másokat. Sok piszkos dolog kerülne felszínre, mert képzelje el a lányokat, kint a határban idegen férfiak között. Minden gazda' Ságban volt egy-egy gyerek- tartási per. Valóban ilyen lett volna a traktorosiskola ? Lezüllesztette a falusi lányokat? Nehéz elképzelni, hiszen a háromhónapos tanfolyam a volt Kunfi- ‘ kastélyban zajlott, csak lányok laktak ott, persze kijártak gyakorlatra a gazdaságokba, meg műhelyekbe. Ha nem mentek volna erre az iskolára, nem ülnek ugyan traktorra, de otthon sem maradtak volna. Vidéki ipar még nem volt, nyilván ugyanott dolgoztak volna, ahol így, a mezőgazdaságban. Mint évszázadok óta a nők. Talán még fontosabb volt a női munkaerő a mezőgazdaságban, mint a férfi. Bár az utóbbiak szántottak, vetettek és kaszáltak, arattak, de a nők kapáltak, nyomláltak, és segítettek mindkét másik munkánál, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Akkor is voltak széna- és szalmakazlak a mezőn, nagyanyáink, anyáink csodálatosképpen mégsem züllöttek el, éppúgy, mint ahogy az ötvenes évek traktoroslányai sem. Tagadhatatlan, hogy a nők alkalmatlanok nehéz fizikai munkára. A régi mezőgazdasági munkagépek ráztak. Ez pedig kifejezetten ártalmára van a női szervezetnek. Egy-két évnél tovább nem is maradt meg senki a traktoron. Ugyanígy más munkaterületre kerültek az ácsok, kőművesek, női mozdonyvezetők, kéményseprők és bányászok is. Az ma már világos, hogy rossz megoldás volt a női traktorosképzés és mellette nagyon drága is, hiszen az ingyenes ellátás mellett ’ havi háromszázötven forint. ösztöndíjat, kaptak az ' iskola hallgatói. Az viszont ma is elgondolkodtató, hogy miért vette körül annyi előítélet a traktoroslányokat. Mi az, ami alapot adott a szóbeszédre. Hogyan élték és hogyan élnek ma ' azok a nők, asszonyok? Szíjártó Erzsébet, a tan- - folyam végén készült csoportképén még csak tizenhat esztendős. A harmadik sorban, balról a nyolcadik. Nem volt könnyű megtalálni, sem őt, sem a többieket. A Tolnai Napló, 1952. július 8-i számában egy riportban többük neve szerepelt. Azóta a lányok természetesen férjhez mentek, más nevük van, alig valaki lakik abban a községben, ahol született, és ahol a lánykori nevükön ismerik őket. Dunaszentgyörgy, 1972. július fi Húsz év után először zörög be a házba újságíró. Fiatalos, mosolygós asszony. Szívesen beszél az elmúlt húsz évről. Nézi a képeket, szinte mindenkire emlékszik. Legalábbis a keresztnevekre. — Mikor ült- utoljára traktoron? — Nem tudom. Régen. Néhány hónapig voltam csak traktoros a biritói gazdaságban. Szerettem. Ha akkor ilyen korszerű gépek lettek volna, talán ma is azt csinálnám. Már nem ráznak annyira. Még mindig el tudnék vezetni egy traktort. A sógorom később, ha leállította a Zetort a vásártér- oldalba, könnyebb volt a lelkemnek, ha fordulhattam vele egyet. Korán mentem férjhez, jöttek a gyerekek. Kettő egymás után, otthon maradtam velük, igaz, nem sokáig bírtam, csak amíg muszáj volt. Szeretem a társaságot. Kellett a pénz is nagyon. Úgy kerültünk össze a férjemmel, hogy semmink sem volt. Mikor különmentünk az anyósoméktól, még egy söprű sem akadt. •Nem is lehet elmesélni ezt a húsz évet. Voltunk tsz-tagok, maszekok, dolgozott a férjem az erdőgazdaságban is. ^ Volt idő, amikor itthon szőttem- fontam. Bedolgozó voltam. Tavaly adtam el a szövőgépet, a rokka még biztos megvan a padláson. Az eke és a többi szerszám, amit maszek gazdálkodóként vettünk, ott hever az udvar végiben, nem kell az már senkinek. Húsz hold feles földünk is volt. ötvenhat után nem nagyon kapaszkodtak utánunk a termelőszövetkezetiek, mert nem volt földünk, amit bevihettünk volna. Dolgoztunk, nagyon sokat dolgoztunk, de mondhatom, hogy érdemes volt. Megvan mindenünk, ami egy háztartásban kell, beleértve a gépeket is. A csupaüveg, hallszerű helyiségből, ahol beszélgetünk, átlátni a másik szobába. Modern bútor, televízió, hűtő- szekrény. f Megint kezébe veszi a képeket. — Ez megvan nekem is. Sajnálom, hogy nem írtam föl a neveket. Van akivel néha találkozom Szekszárdon. Jó volna tudni, hová, merre men-i ; — Dohányzik? ' — Nem, leszokam róla. Vagy inkább rá se szoktam? Nem is tudom. Ott szívtuk. Én is. Mit is csinálhattam volna egyedül a tanteremben, ha a többiek kimentek cigizni? A szüleim, nem is tudom, mit szóltak volna, ha megtudják. Itt van az Ilonka elvtársnő a képen, ő is dohányzott. Nézze csak, ez a másik meg a Benedek Elekné, ő volt ott az anyukánk. Mindenkivel szépen beszélt, azzal is, aki talán meg sem érdemelte. nunk, nem tudom. Hat hónapig voltam Fácánkerten, ott laktam a kisfiámmal együtt. Alig néhányszor jöttem haza, hiszen szerettem volna minden lányhoz emberileg közelférkőzni. Ehhez meg kellett ismerni, mindenkit külön-külön. Jöttek Pestről olyanok is, akik eddig sehol sem állták meg a helyüket, meleg szóval náluk is sok mindent el lehetett érni. Ezek a sokat próbált lányok nagyon hálásak voltak az emberi szóért. Sokszor nehéz volt legyűrni a többség ellenállását, amikor egy ilyen lányt tettünk meg szobabizctlminak, csakhogy érezze a felelősséget. Ha sikerült bizonyítania, elmondhattuk, embert faragtunk belőle. A közösségnek is hálás volt az illető. A szülőknek meg azt kellett bizonyítanunk, hogy jó helyen van a lányuk. Sokszor a heti élelmiszeren spóroltuk meg azt az összeget, amin a. vasárnap odalátogató szülőket megkínálhattuk egy csésze teával, vajas kenyérrel. Tudom, tévedés volt nőket traktorra ültetni, nem is maradtak ott sokáig, de hiszek abban, hogy mégsem volt teljesen felesleges az a három hónap, amit ott töltöttek. Valami hasznosat mégiscsak tudtunk adni nekik. Például közösségi élményt, politikai aiap- ismereteket. Kijött közénk fejkendősen a megyei tanácselnök-asszony. A lányok mindjárt letegezték és megkérdezték : — Hát te meg, hogy vitted ilyen sokra?! Demokratikus volt az iskola légköre. — De nehéz is volt megszokni, hogy nyugdíjas vagyok. A betegség miatt már pártmunkát sem nagyon tudok végezni. De amiről beszélgetünk, az szép és küzdelmes időszak volt. Talán tudtunk valamit tenni a szocializmusért. Miközben Benedek Elekné az elmúlt húsz évről beszél, egyre világosabban kirajzolódik egy világos fejű, melegszívű, tisztakezű ember. Ellentétként kívánkozik ide egy volt traktorosiskolás portréjának néhány vonása, nem azért mintha cáfolni akarnánk, amit Benedek Elekné mond, hanem hogy teljesebb legyen a kép. Szalmatetős ház a falu szélén... A ház, asszonya semmi egyebet nem tud mondani az elmúlt húsz évről, csak annyit: „élünk, megvagyunk”.. A traktorosiskolán kívül négy osztályt járt, s nem érti, miért kellett volna még többet tanulnia, hiszen írni, olvasni egész jól tud. Azt mondja, nem dolgozhat a gyerekektől, pedig a három közül már a legkisebb is tizenhárom éves.  lakás és a gyerekek elhanyagoltak. Másik példa. Szabadi Gyu- iáné, Gyócsi Mária Szigetszent- miklósra ment férjhez. Nővére meséli, hogy az újságban húsz évvel ezelőtt megjelent fényképen tetszett meg leendő férjének. Az írt neki, Gyócsi Mária válaszolt a levélre. Ma két gyerekük van. Boldogan élnek. Ki erre ment, ki arra. Ha másra nem is, arra jó volt a három hónap, hogy rájöjjenek az akkori faluból kiszabadult lányok: egyenjogúak, önálló, szabad emberek. A szertelenségek, túlzások persze azt is mutatják, hogy az első időben nem nagyon tudtak mit kezdeni ezzel az egyszeriben rájuk szakadt szabadsággal, egyenjogúsággal. Cigarettáztak, mert „az Ilonka elvtársnő is szívta”, és mert lehetett. Letegezték a megyei tanács elnökét, mert úgy érezték ők is vihetik valamire, belőlük is lehet akár tanácselnök is. Hogy nem lett? Nem, de azért csekély kivétellel helyükre találtak és nem pironkodnak, nern kell szégyenkezniök, rövid lélegzetű traktorosmúltjuk miatt. ÎHÂROSI IBOLYA Falusi gyerekek O A kérdés utáni hirtelen csendből lassúdan kelnek a szavak: — Szépek voltak a nyarak. Gyerek voltam . .. — Mégis, mi jut eszébe « forró nyárról? Vincze József tsz-elnök gondolkodik. — Az aratás jut eszembe, a kasza, a kévekötés, a kepézés, a cséplés. — És a pelyvalyuk? Az elnök tenyerével a térdére csap. — Hát igen, az is eszembe jut, de mennyire . . . Ha kint járok a határban, és nézem a kombájnosokat, egyszerre csak mosolyogni kezdek. Pelyvalyuk? De régen volt, gondolom olyankor, és ha tehetem, odaülök a kombájnos mellé egy kicsit. Az elnök negyvenkét éves. Hol vannak a kis libapásztorok, a disznólegéltetők, a tehenet hosszú láncon vezető mezítlábas gyerekek? Nincsenek? De vannak. Csak mások. Falusi gyerekek, de tulajdonképpen ma már alig különböznek a városiaktól. Amikor beköszönt a nyár, úttörőtáborba mennek ők is, valahova a Balaton partjára. Ha lejárt a két hét, elmennek egy kis pénzt keresni, a téesz- be. Babot szednek, őszi barackot, kukoricát címereznek. Tekintetük nyílt, válaszuk határozott. Beszéd közben nem rajzolnak lábukkal ákombáko- mokat a földre, s nem járnak lesütött szemmel. Ma negyvennégy gyerek szedi a bátaszéki Búzakalász Tsz- ben a babot, kilónként egyöt- venet kapnak. — Megéri — mondják. Nézem őket, ahogy a hatalmas babtengerben hajladoznak. Istenes Károly, a másodikos vízügyi szakközépiskolás, édesanyjával együtt dolgozik. — Tegnap délig százötvenet kerestünk — mondja az édesanyja — Karcsi részét félretesszük. Legyen egy kis spórolt pénze. — Ügy küldték a Karcsit? — Nem. Pihenhetett volna, azért a vakáció. De jött. Jött ő magától. A többi gyerek általános iskolás, ötödikes, hatodikos. Hogy a pénz mire kell? A válaszok különbözőek. Biciklire, ruhára, sátorra, és sorolhatnám még nagyon sokáig. — Haza nem kell adnotok? — Nem — felelik kórusban. i A tsz gyönyörű barackosában nagy kárt tett az eső. A fák alatt őszi barackok, félig besüppedve a sárba. Dél van. Fent a dombtetőn, az öreg ház előtt ebédidőt tartanak a barackszedők. Itt már kevesebb a gyerek, mint a babszedésnél. '"J Herbszt Kati meg Ziech Kati külön ült a többiektől, házi szalámit esznek puha kenyérrel, hozzá paprikát. ■ — Mit dolgoztok? w* — Amit a felnőttek megszednek, mi azt kosarakkal elhordjuk a válogatókhoz. • — Mióta dolgoztok? ,,1 f L *— Már két hete, — A kereset? — Négy forintos órabér. Naponta hat órát dolgozunk.- — Mire kell a* pénz? — Tanszerekre — mondja Herbszt Kati. „.... j Oÿj&r ■ — Nyaralni mentek? —— Tavaly voltunk. Az idén nem megyünk. Tudunk pihenni otthon is. Az úton lánctalpas traktorok kapaszkodnak felfelé. A barackkal megrakott pótkocsikat viszik el a jobb útig, ahonnan aztán gumikerekű gépek szállítják tovább. __ Az pss?onyok — szülők — mosolyognak, míg a lányokkal, beszélgetünk. Fazekas Arturné nem állja meg, odaszól hozzánk. — Nekem két gyerekem van. Egy tízéves lányom, meg egy nyolcéves fiam. Azt mondtam nekik, maradjatok ti csak ott-: hon, pihenjetek. — Mit csinált mikor annyi idős volt, mint most a fia? — Hát én nem pihenhettem. Kalászt szedtem, libát őriztem. Dolgoztam^ ______ n yárom •* A tsz. melléküzemága a konzervüzem. Üzem? Már-már gyár, futószalagokkal, a csarnokok gépekkel. Három kislány áll a futószalagnál, s a sorba haladó ötliteres üvegekbe gyalult tököt raknak. — Főztök majd ti is belőle? — Lehet — mondja Simon Kati. — Tudtok főzni? ■— Hát persze. Ez a tök konyhakész. Ehhez már csak ■rántást kell csinálni, beletenni a tököt és főzni. A lányok összenevetnek. — Nem néznek ki benneteket a munkából? — Kezdetben igen. De most már nem. Két hete vagyunk itt. Mindhárman most végezték az általános iskolát. Ahogy letelik az egy hónap a konzervüzemben, Harkányba mennek, pihenni, mielőtt a tanulás elkezdődne. Bráj Ági édesapja Zsigulival viszi őket Harkányba. ■ , © A Búzakalász Tsz irodájában egy megállapodás került nemrég az irattárba, mely szerint a termelőszövetkezet vállalja, hogy a nyári szünetre munkát biztosít az iskolásoknak. A megállapodás mindkét fél számára hasznos. Jól jön a munkaerő a tsz-nek, s a pénz a gyerekeknek. Estefelé táskarádióval 'i,felfegyverezve" gyerekek lepik eV a bátaszéki utcákat. A táncdalfesztiválról, az űrhajókról, a nyaralásról, meg az iskoláról beszélgetnek. Az iskoláról nyáron csak kellemes disputa folyik. Az öregember, aki mellett elmennek, az eső miatt kesereg. — Mi lesz a gabonával? Még majd a fele lábon áll. ■ Az öreg áll a tsz-iroda udvarán, s gondolataiba merülve nem veszi észre a két süvöl- vény legénykét, akik a pénztárhoz mennek, hogy felvegyék a munkájukért járó pénzt. Az öreg hallgatásba merül, a gyerekek nevetgélnek, pedig a pillanatok ünnepiek. Saját keresetük az a pénz, amit eléjük számol a pénztáros. »->il*** - VARGA JÓZSEF A nyugdíjas igazgató Benedek Elekné Mözsön lakik. Nyugdíjas. — Az első csoportban negyven lány volt. Sokan bizonyára azért jöttek, mert vonzotta őket az ösztöndíj. A gazdaságok is rábeszélték a lányokat a tanulásra. Én politikai előadásokat tartottam és az igazgatói teendőket láttam el. Szerettük volna elindítani ezeket a gyerekeket a szocialista emberré válás útján. Hogy ebből megnyit sikerült megvalósíta
