Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
A tom erőm il Pakson Juhász Károly tanácselnököt a közelmúltban felhívták a fővárosba. Paks község tanácsának elnökét egy mérnökcsoport hívta, hogy tájékoztatót adjon, meg véleményt halljon .eddigi munkájáról. A mérnökök egy lakótelep térképét és makettjét mutatták a tanácselnöknek: Ilyen lesz Paks húsz év múlva .., Még jó, hogy a Dunát a la- kótélepülés mellé rajzolták, mert így következtetni tudott az elnök arra, hogy Paks lesz az a rajzon, maketten látható település... Ritkán találkozik hálásabb hallgatóság és előadói kollektíva, mint akkor: a mérnökök nagy-nagy lelkesedéssel magyarázták, mi hol lesz, hogyan s miért így, meg amúgy tervezik; a járási vezetők nagy figyelemmel hallgatták: ritkán kapnak ugyanis a községi és járási vezetők tájékoztatót a Paksi Atomerőmű építéséről. Néhány éve hallgatás vette körül a Paksi Atomerőművet. Rövid hírek jelentek meg a lapokban: korszerűbb, gazdaságosabb erőművet vásárolunk a Szovjetuniótok Ném érdemes az erőműszisztéma fejtegetésébe bocsátkozni, a műszaki leírás közlése a mindennapok újságolvasója számára csak újabb fejtörést okozna: miért nyomottvizes, miért ilyen teljesítményű az áramfejlesztő aggregátor, miért kell olyan sok hűtővíz, stb. stb. Elég annyit tudni: Paks térségében folytatják az atomerőmű építését. Néhány újságban cikkek jelentek meg a közelmúltban: Épül a paksi atomerőmű! Épül? Hol van az még! Először fel kell vonulni. Az imsósi révnél még áll a kereszt. Száz évvel ezelőtti katasztrófa emlékét őrzi. Egy búcsúra igyekvő zarándokcso- port veszett a vízbe. Csak a pap, meg a révhúzó ló menekült meg. A kereszt szomszédságában már áll néhány barakk. Két-három éve kezdték ezeket is építeni. Akkor jelentek meg a mátravidéki bányamélyítők. Földgépesek jöttek, a vizesek is tábort vertek, aztán jöttek hydrológusok, meteorológusok; tudósok, mérnökök, technikusok, gépkezelők, segédmunkások, vízhordók, szakácsok ... És egyszercsak elakadt az építőfolyamat. A kormány úgy döntött... Megírták a lapok, hogyan. A hét elején a tereprendezés, barakképítés, csőfektetés ismét elkezdődött. Még mindig nem az atomerőművet építik. Az előkészület az erőműépítéshez nem rövid idő. Ha valaki csak egy családi házat épít, hetek-hónapok előzik meg a munkakezdést. Tervezgetés, a legjobbnak vélt típus kiválasztása, ennek módosítása, aztán az anyagbeszerzés. így van ez ilyen országosan is, sőt KGST-viszonylatban is kimagasló beruházásnál, csak más méretekben, a forintot például nem ezrekben, hanem százmilliókban számolják. Egy ilyen erőműválasztás nem is egy hétig tart. Nem a bizalmatlanság jele, ha a mi Népújság 3 1972. július 30. mérnökeink minden résztervre kíváncsiak, ha alaposan meg akarják ismerni: hogyan alkalmas az egyes berendezés, miben kell módosítani. Köztudott például, hogy a szabvány is sok tekintetben eltérő, a magyar biztonsági követelmények szigorúbbak, mint a Szovjetunióban, stb. Mennyi az olyan ismeretlen, amelyet még meg kell fejteni. Például a biztonsági zónát, mint új fogalmat kell megismerni, és mint új feladatot adja a magyar mérnököknek . . . És nemcsak a Nehézipari Minisztérium, az egészségügyiek éppúgy érdekeltek benne, mint más tárca ... Persze az atomerőmű gazdája a Nehézipari Minisztérium... Az év második felében ismét elkezdi tevékenységét az Atom- erőművi Beruházási Titkárság. És ezzel egyidőben megkezdődik a munka a minisztériumok különböző osztályain is. Az átdolgozott beruházási javaslatról történő döntés egyértelmű: az erőmű első blokkjának üzembe helyezése 1980- ban várható, a második blokké egy évvel később, és 1'985-re a. Paksi. Atomerőmű képes lesz körülbelül kétezer megáVatt villamos energia termelésére... Addig azonban még sok a tennivaló. Először a községnek, a járásnak kell erre felkészülni. Nem kell nagy dolgokra gondolni: az építők mindennapi munkájához szükséges feltételeket kell megteremteni. Ennek is van kezdete, s van vége. A kezdet: a községi tanács tájékozódásra felmérést végzett, hogy a magánosoknál hány építőmunkást tudnak elhelyezni, mindaddig, amíg a felvonulási épületek elkészülnek. Ezerötszáz személynek tudnak lakást adni. A paksi közönség vállalkozik rá, mert üzlet kiadni a lakást, ugyanakkor a lakó, mint fogyasztó is jelentkezik a községben, tehát áttételesen előmozditja a község fejlődését. Amennyiben' az ezerötszáz személy, mint az építők első csoportja megérkezik, még mindig nem az atomerőművet építi, hanem csak felkészül arra. Például fel kell építeni ötszáz lakást — ezekben helyezik el az építés irányítóit, az állandó munkásokat, az igazgatási személyzetet stb. Irodákat kell építeni. Legalább három tucat vállalat fog itt tevékenykedni. Valamennyi irodát kér. Kell iroda! Kell a munkásoknak étkezde. Mosdó is kell, meg öltöző, klub is, mozi is. Még italboltokat is építenek. Aztán fodrászműhelyt, sportpályát és még felsorolni is sok, mennyi minden szükséges, hogy el lehessen mondani: no most már igazán kezdődhet az atomerőmű építése. Aztán különleges feladat: a község tudja-e úgy szervezői az ellátást, hogy az kielégítse az építőket. Hogy differenciáltan elégítse ki. Van akinek csak sör kell, másnak vurlit- zer, harmadiknak könyvtár, presszó, negyediknek rendőr. Paks ném hires arról, hogy a lakosság ellátása kielégítő. Most is örök probléma, hogy az ÁFÉSZ nem győzi iparcikkel — kellő választékban — élelmiszerrel, kellő minőségben, s mennyiségben a mostani lakosságot ellátni. Pedig, ha az építők megjelennek — először csak ezren, a negyedik évben már négy és fél, ötezren lesznek — a község lélekszáma egyharmaddal nagyobb lesz, mint most. Lesz-e zöldség? Az üzemi konyhákat ellátják-e nyersanyaggal, hogyan kapcsolódnak be a tsz-ek az építők ellátásába? Hol tartanak színielőadást, filmvetítést; a magasabb . képzettségű vezetők kulturális igényét hogyan tudják az építés alatt kielégíteni? Mind, mind nyitott kérdés. És ezekre a kérdésekre még nem, vagy -csak kevés választ kapunk. Oka, hogy az egész beruházás még a tervezés szakaszában van. (A községben a szennyvíz csatornarendszerét most készítik. A csatorna méretét a jelenleg ismert fejlesztési tervek szerint állapították meg, az erőműépítés mérnökcsoportja már kétszer módosította a csatorna méretét. Ez is arra utal, hogy még ott is, ahol az építés irányítása folyik, sok részkérdésben nem történt döntés.) A közlekedési gondok már most jelentkeznek. Egyrészt a vasúttal kapcsolatban, másrészt pedig, a közúton. A vasúton az a nehézség, hogy végállomás, tehát csak az ideérkező személyvonatot lehét igénybe venni; az állomás a megnövekvő teherszállítás miatt nehezen tudja majd a személyszállítást lebonyolítani. A közúton történő szállítás — személy- és teheráru — megköveteli majd a hatos út szélesítését, burkolatának felújítását stb. És akkor még hátra van a víziút kérdése! Nagy teljesítményű kompokat kell munkába állítani, amelyekhez jó fel- és lejáró utak vezetnek, hogy a Duna—Tisza közéről jövő munkások minél kevesebb időt vesztegessenek el. * A Paksi Atomerőmű most kezd forrásba jönni. Pezsdül az élet a terepen- — több száz milliót már eddig ráköltöttek a tereprendezésre, a felvonulási épületekre, meg a csatornarendszer ■ építésére — a minisztériumokban, tervezőirodákban is élénkül a munka. Egy év múlva még nagyobb lesz az élénkség, a nyüzsgés a Paks melletti imsósi -rév környékén. * A hónap elején a tervező- mérnökök egy csoportja tájékoztatta a Tolna megyei tanács- és pártvezetőket. Az atomerőművel kapcsolatos kérdésekről a jövőben egyre többet esik majd szó a megyei vezetés körében és az országban. Itt Tolna megyében főleg arról, hogyan segítsük az építőket, tervezőket — miniszteri, kormányszinten pedig arról, hogyan, milyen tempóban építsék, s milyen vállalatokat vonjanak be a munkába. PALKOVÁCSJÉNŰ A szegedi kirakat Díjazták a bonyhádi edényeket — Nagy üzlet előtt a Szekszárdi Bútoripari Vállalat Szeged és Dél-Magyarország kirakatának szánták a rendezők a 27. szegedi ipari vásárt. A kirakat a Marx téren van, ízlésesen, és szakszerűen rendezett pavilonokban és a szabadtéren. Itt is, mint általában a vidéki ipari vásárokon, az árufelhozatal mérsékeltebb, mint a BNV-gi, s amint a pécsin, itt sem tudják azt adni, ami a tájegységnek jellemzője. Ez az első pummázása az ipari vásárnak, s későbbi tapasztalataink csak ezt támasztják alá. A szegedi ipari vásáron nemcsak bemutatják a termékek többségét, hanem árusítják is, főleg azokat, melyek ajándékként vihetők haza. !j3zámos cikk például csak a vásár idején és csak a vásárban kapható, és ezért vetődik fel a gondolat: érdemes-e az ilyen árut bemutatni. (A hazai gyártmányú jersey női ruhaanyagra gondolunk, amely ugyan a világszínvonalat eléri, a legjobbnak vélt angol gyártmányokkal egyenrangú, — de a dunántúli vásárló ehhez az anyaghoz nem juthat hozzá.) E borongós megállapítás után azt is tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a Tolna megyéből felvonultatott áruk feltűnést keltettek. Garabás József, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat vásári megbízottja örömmel számolhatott be arról, hogy a szakmai napon — pénteken volt — hat kiskereskedelmi vállalat képviselői látogatták meg őket, és remény van rá, hogy nagyobb üzletet tudnak kötni. Arról vart szó, hogy az Első Magyar Bútoripari Egyesülésbe tömörült három gyár — a székesfehérvári, az egri, és a szekszárdi —, kooperációban gyártana bizonyos bútorcsaládokat. Szekszárdon a kárpitozott részek készülnének, Fehérvárott pedig a szekrények stb. Egyébként ez a szó- banforgó „S” bútorcsalád („Skála”) azért is tetszik a kereskedőknek, mert árfekvése igen kedvező. A. ' szegedi ipari vásáron egyébként a Bartina garnitúra két változatával szerepel a szekszárdi vállalat, érdekessége ennek a kiváló minőségű kidolgozáson kívül, hogy rugózását gumihevederrel oldották meg. Az előzetes információk szerint körülbelül több ezer garnitúra bútor eladásáról volna szó, amennyiben a megegyezés létrejön. Bányai Gyula, a székes- fehérvári gyár megbízottja már arról is tudott bennünket tájékoztatni, hogy a szekrénysort, az „S”-családot, még több variációban lehet felállítani, mint eddig gyártott elődeit. A Lampart Zománcipari Művek két sorozat edénye — mindkettő a bonyhádi gyár terméke — vásárdíjat kapott. A gázedény különösen nagy elismerést váltott ki a vásárrendezőktől — lévén Dél-Magyarország főleg gázzal tüzelő vidék. A Borsodi Vegyikombinát itt is kiállította műanyag redőnyeit, és műanyagból készített ajtóit. Modok Magda, a pavilon vezetője szakszerű magyarázata tetszett a vásárlátogatóknak, csupán a termék árának hallatán siettek tovább. Egyébként a műanyag ajtók itt mérsékelt sikert arattak. A csongrádi TÜZÉP-pel volt egy kisebb üzletkötés, alig félszáz ajtóra. Egy kecskeméti cég képviselője is itt járt, de csak tájékozódott. Szegeden épül a közeljövőben egy tizenké* emeletes irodaház — szeretné a BVK ajtóival itt áttörni a délmagyarországi piacot, ismertté és kedveltté tenni. A vásárt járva találkoztunk Kálmán Gyulával a MÉSZÖV Tolna megyei elnökével. Kérdésünkre elmondta, hogy tapasztalatcserén jártak, hisz Szekszárdon is néhány kiállítást rendeznek majd. A látogatás másik oka, amiről a MESZÖV-elnök még nem tudott részletes információt adni, hogy kiépítse a kapcsolatot egy szabadkai élelmiszeripari kiskereskedelmi vállalattal — abban a reményben, hogy jugoszláv árucikkeket hoznának a megyei ÁFÉSZ-boltokba is. Itt találkoztunk Sáth Sándorral a Szekszárdi Szabó Szövetkezet áruforgalmi osztályvezető-helyettesével is, éppen egy tehergépkocsi ruhaneműt — anorákot, lemberdzseket, stb. — hozott a vásárra, nem bemutatni, hanem már eladni a Konkordia szövetkezet pavilonjában. Szokás, hogy a kiállítás idején a különféle vállalatok a sajtót is tájékoztatják. Ezúttal, .egy Igen hosszú nevű szövetkezeti .. vállalat — Börzsönyvidéki Tsz-ek Gyümölcsfeldolgozó és Tartósító önálló Közös Vállalkozása — szakigazgatója dr. Berzsenyi László adott tájékoztatót. Ez a szövetkezeti vállalkozás évente több mint ötszáz vagon különféle gyümölcslevet hoz forgalomba, főleg a területén — Szob és környékén — az erdőkben szedett gyümölcsökből. Jankó Imre, a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiárü Nagykereskedelmi Vállalat igazgató- helyettese munkatársunk kérdésére válaszolva elmondotta, van lehetőség arra, hogy az ízletes és olcsó szörpökből Tolna megyét is ellássák. A szekszárdi vásár idején szándékoznak majd ebben az ügyben a Tolna megyei kereskedőkkel tárgyaink A 27. szegedi ipari vásár, lényegében a Tolna megyei áruk sikerét hozta. Más kérdés, hogy miért nem érdemesítették díjra a Szekszárdi Vasipari Vállalat Gemenc olajkályháját, holott ez a termék már mindenütt egyértelmű sikert aratott. Egyébként, mint Palotás Alajos elmondotta, egy temesvári céggel folytatnak tárgyalást és valószínű, hogy nemcsak alkatrészt, hanem összeszerelt kályhát is tudnak eladni a romániai vállalatnak. Egyébként a szegedi vásáron szerepelt cégek legtöbbjével szívesen találkozunk majd a szekszárdi vásáron is. Abban I bízunk, hogy az ottani húsipari vállalat Szekszárdra is hoz annyi és olyan választékban szalámit, egyéb húsipari terméket, mint ahogy Szegeden tette és bízunk benne, hogy az Uni verzál Szövetkezet itt is megismerteti kiváló vegyipari termékeivel a vásárlátogató közönséget...
