Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Gyorsmérleg az eredményekről Könyvkiadás Kubában Országszerte befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák valamennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton. összesen 60 658-an írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bizottságok előtt, hatezerrel többen, mint az elmúlt esztendőben. Az első összegezések szerint mindössze 150— 200-an nem jelentek meg a jelentkezők közül az írásbeli felvételi vizsgákon. Legtöbben — szám szerint 39 251-en — a nappali tagozaton felvételiztek. (Az 1972—73. tanév nappali tagozataira ugyanakkor mintegy 14 500 első évest vehetnek fel a felsőoktatási intézmények.) A túljelentkezés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen pályázati megoszlás. Most is előfordult például, hogy azokon *a karokon és Szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kellett utasítani jelentkezőket, míg más karokon és szakokon kisebb pontszám is elegendő volt a felvételhez. Az elmúlt napokban 11 520, nappali tagozatra pályázó hallgató kapta meg postán a felvételéről szóló kedvező értesítést; még nem döntöttek ugyanis annak a 2280 műszaki főiskolás „gólyának” a sorsáról, akik szeptemberben ugyancsak megkezdhetik tanulmányaikat a nappali tagozatok első évfolyamain. A késedelem oka az úgynevezett átirányítás. A műszaki egyetemekre jelentkezett és megfen lelt hallgatók egy részét ugyanis a hasonló képzést nyújtó, üzemmérnöki diplomát adó műszaki főiskolákra irányítják át. Azok a jelöltek, akik a felvételi vizsgákon elérték a felvételhez szükséges pontszámot, de felvételt nem nyertek, értesítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő évben ugyanazon a szakon — újabb felvételi vizsga nélkül — pályázhatnak. Közölték velük pontszámaikat részletezve, valamint az elutasítás indokolását is. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töltötték be. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság határozata ellen i- a kézbesítéstől számított nyolc napon belül — az illetékes miniszterhez fellebbezhetnek. A kérelmeket a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez kell benyújtani. A fellebbezéseket előreláthatólag augusztus második felében bírálja el a minisztérium és az illetékes felsőoktatási intézmény vezetőiből alakult bizottság, s betölti a fennmaradt 6 százaléknyi helyet. A bizottság határozata ellen fellebbezés nincs. Az egyes karok felvételi bizottságai döntötték arról, hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a következő tanév elején, illetőleg kik nyernek előfelvételi az 1973—74. tanévre. A műszaki egyetemek nappali tagozataira például 4907-en adták be pályázatukat; összesen 2085 diákot vehetnek majd fel, eddig 1853 hely sorsáról döntöttek. Az orvostudományi egyetemekre együttvéve 3710-en felvételiztek, 1240 lesz az első évfolyam végleges létszáma, jelenleg 1166 pályázó kapta meg felvételéről a végleges, kedvező döntést. Többszörös volt a túljelentkezés a tudomány- egyetemek különböző fakultásaira; a nappali tagozatokon együttvéve 7408-an adtak számot tudásukról a felvételi bizottságok előtt, közülük 2165- en lehetnek majd első évesek. Sgkan — nem ismerve ax érvényben lévő rendelkezéseket — beadványokkal, kérelmekkel, panaszokkal fordulnak az illetékesekhez, nem egyszer alaptalanul. A panaszok többsége az úgynevezett „relatív küszöb” téves értelmezéséből ered. A „relatív küszöb” azt az alsó pontértéket jelenti, amellyel — legalábbis elvileg — még a pályázók felvehetők voltak. A „relatív küszöb” elérése önmagában nem jelent felvételt. A nappali tagozaton például az is szükséges, hogy a felvételi vizsgán legalább öt pontot elérjen a pályázó, ehhez számítják a középiskolából hozott pontszámot. így tehát az is előfordulhat, hogy a 11,5 pontszám jobb, mint a 14,5. Ha valaki a középiskolai eredménye alapján 10 ponttal indult, a felvételinél pedig 4,5 pontot ért el összesen, mégsem felelt meg, mert nem érte el a szükséges 5 pontot, annak ellenére, hogy az adott esetben talán 11,5 pontban állapították meg a relatív küszöb értékét. IX Flessburgert a jól sikerült este felvidította. A háború első évében a Sicherheitsdienst átkérte a megszállt Párizsba, mert egy Richard Heiss nevű nyomorult árulót ott kaptak el, aki korábban Budapesten a VDA részére kiutalt pénzeket sikkasztotta el, és megszökött. Flessburgernek pár napos, kirándulás volt az egész, de kitűnően érezte magát. Heiss már a Gestapo pincéjében ült. Addigra megdolgozták, csupán arra vártak, hogy Flessburger megjelenjék az anyaggal és bizonyítsa, azonos azzal a férfival, aki a magyar szekcióban volt beosztva. Gruber Sturmbahnführer nagyon szolgálat- kész volt, szivarral, konyakkal kínálta, és ő csak egy futó pillantást vetett a széken ösz- szekötözve ülő Heissre: — Ez az! — mondta. — Azt hiszem, Herr Frisch — mondta Gruber, — a jó munka után megérdemlőnk egy kis párizsi kikapcsolódást. Flessburger az emlék feltűnésekor nagyot sóhajtott. — Hej, azok,, az esztendők! Az épületből kilépve ragyogó napsütés fogadta. A kövek, az aszfalt csak úgy ontották a hőséget. A város tele volt német csapatokkal. Flessburger elnézte a katonákat; mind jókedvű volt, büszke és öntudatos. Gruberrel kocsiba ültek. A Place de l’Operán keresztül a Porte-Saint-Denis felé indultak. Egy szűk, nagy kockakövekkel kirakott utcába kanyarodtak be, s hatalmas, megfeketedett bádoglemezzel burkolt kapu előtt álltak meg. Gruber jókora vasgombot húzott meg, bent, valahol a ház mélyén csengő kolompolt. Nemsokára sietős léptek hallatszottak, s egy kövér, undorítóan olajos képű, koszosán összeragadt hajú asszony nyitott ajtót. — Áh, Sturmbahnführer úr! Éppen a legjobbkor. Uj kis bogárkák érkeztek ... Pszt... és egy fiú is... Nagyon helyes, mint egy nyulacska. Gruber félretolta a madame- ot és elindult a világoskék tapétával borított folyosóra. Egy hallszerű helyiségbe értek. Az asszony 1935-ös évjáratú Vouv- rey-t bontott neki. Gruber állandóan lovaglópálcát hordott magánál, azzal ütügette a csíz-; Ha viszont négy pontot hozott, és a vizsgán hét és fél pontot ért el, akkor reménye lehet arra, hogy bekerül az első évfolyamra, természetesen, ha az adott intézményben — a példánál maradva — 11,5 pontban állapították meg a relatív küszöb értékét. Az eltérő relatív küszöbök értékére jellemző, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományegyetem állam- és jogtudományi karán 16,5 pontban, a Szegedi József Attila Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem jogi fakultásain 17 pontban, a budapesti bölcsészkar egyes fakultásain 19,5 pontban állapították meg. A Művelődésügyi Minisztériumban hangsúlyozzák, hogy fellebbezési kérelmeket csak abban az esetben tudnak érdemben elbírálni, ha az érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően a pályázó fellebbezési jogot kapott, vagyis a felvételi vizsgán a fentiek szerint megfelelt. (MTI) máját, s közben a francia kuplerájok otthonosságát ecsetelte. — Végigjártam már Brüsszel, Amszterdam, Hága és Varsó hasonló intézményeit, de ekkora választékot sehol sem találtam !... A német nők túlságosan nehezek ezekhez képest. Gruber előadást tartott a mór stílusról, az arab lánykákról, akik nemsokára meg is jelentek. ... Flessburger töltött magának. — Az a Gruber jól kifogta magának Párizst, bezzeg őneki csak Pest jutott. Ott sem volt azért éppen rossz, de Párizs mégiscsak más. El kellene mennie most Párizsba. Vajon áll-e még az a ház, és mi van benne?... Mindegy, előbb ezt az ügyet kell rendbe raknia. Ez az asszony remek nő, kitűnő szerető lenne belőle. De az árukapcsolást nem szereti. Szászné azzal állt elő, hogy vigyék magukkal a bárónőt és talán a férjét is... — Hohó! — Flessburger elnevette magát. — Még mit nem?... Franciásan szólva: egy petite liaison. Egy kis friss ’ keleti fűszer, az még megjárja, ha már ilyen peches volt, de nem keveredhet egy olyan ügybe, aminek nem lehet látni a végét. Bármennyire is kellemes dolog lenne viszonyt kezdeni ezzel az asszonnyal, sajnos nem teheti. Olaszország?! Még mit nem! Éppen az hiányozna neki, hogy esetleg egy rendőrségi hajó feltartóztassa. Alfred Flessburger kölni gyógyszerész, amint embereket csempész pont Jugoszláviából... Teljesen elment a nő esze?... Ha már a bárónő felismerte és itt kellett maradnia, eljátszogatott az unokájával... Flessburger csettintett a nyelvével. Az öregasszony követelését dehogy teljesíti, ha most ad neki pénzt, holnap azzal jön, adjon még. Ez képes a bulldogfejű újságíró révén megkerestetni Kölnben is. Ludger Westricket a háború után nem vonták felelősségre, bár a neve szerepelt a háborús bűnösök listáján. A bonni kormány- koalícióban a gazdasági állam- titkárságig vitte, később a kancellári hivatal államtitkára lett. Jó kis hecc lenne, ha Ludger megtudná, Ehrenburgi Bayer Olga él még és piszkául kubai könyvkiadás egyike a világon a legfiatalabbaknak. A könyvkiadói mozgalom csak az utóbbi időben indult fejlődésnek. Tíz évvel ezelőtt az volt az általános vélemény, hogy a kubaiak „nem olvasnak”. A szórakoztató irodalom iránti igényt — bűnügyi és szenzációs regények, szerelmi történetek — a sajtó elégítette ki. A sajtótermékek is mindössze 10 000 példányban jelentek meg. (Ma csupán a Gramma 500 000 példányban jelenik meg spanyol nyelven, ezenkívül kiadják angol és francia nyelvű változatban is.) Korábban a napilapok és folyóiratok harsogó címekkel és „lenyűgöző" illusztrációkkal próbálták megnyerni az olvasókat. A napilapok hasábjait hirdetések és lottótáblázatok töltötték meg. De ezek a fogások sem jártak túlságosan nagy eredménnyel. Az írástudatlanság, az alacsony kulturális színvonal, a nyomor és lódik. Mit tenne Westrick? Nem fizetne, hanem megkísérelné a felelősséget a Gestapo- ra kenni. Flessburger arca egyre zordabbá vált a lehetőségek latolgatása során. A szerelmi kaland édes sóvárgása lassan megszűnt és helyébe a józan ész követelése lépett. Ludger, Gerhardt Ruter és a társai mindent Clodiusék és dr. Werner Daitz, valamint Hugenberg nyakába varrtak. Maga Vee- senmayer is utálkozva jelentette ki: — Semmi közöm a Gestapohoz. Bezzeg a pénz meg a hatalom, az kellett. A gestapósok közül pedig, aki nem tudott idejében eltűnni, azt kiadták, hogy saját bőrüket mentsék. Jól nézne ki ő is, ha ebben az ostoba helyzetben Ludgerre lenne utalva. — Nocsak Frisch, kit szedett maga össze külföldön? Egyáltalán mi a fenének jár Jugoszláviába? Megőrült maga?... Ahelyett, hogy örülne annak, hogy Alfred Flessburgerként, egy réges-régen halott ember nevével, igazolványaival új életet kezdhetett, összevissza mászkál Európában, és bajt kever. Ludger egyből azt mondaná, semmi közöm Frischhez, Alias Flessburgerhez. Elhatárolná magát tőle, ő pedig bevonulhatna egy cellába, ha nem tudna időben kereket oldani. Flessburger ijedten csapott a homlokára. Hát ő itt csak szórakozik, szerelmeskedik, játszik, mintha újra övé lenne a világ. A hosszú évek alatt kifinomult ösztönei eltompultak volna? Képtelen lenne időben megsejteni a veszélyt, ami fenyegeti? Hát ez a karvaly arcú, de még mindig kemény akaratú bárónő kitörheti a nyakát? Elég lenne egy bejelentés, egy telefon, aztán ezek a szerbek, akik amúgyis alig várják, hogy egy német tiszt a kezükbe kerüljön, még akkor is lefognák, ha semmi sem lenne a füle mögött — és ez eddig eszébe se jutott?! Clodius, Daitz meghaltak. Keserű sors jutott Hugenberg- nek is. Berlin ostrománál a bunkerjukat telibe találta egy szovjet bomba. Bár ez nem is rossz, él viszont Brumer, Nürn- bergben tölti napjait a 427-es cellában. Mi sem egyszerűbb, mint szembesíteni vele, aztán ha Brumer köpni fog? ... Flessburger homlokát lassan kiverte a verejték. Ludger Westrick mit mondott 1938. március elsején Berlinben, amikor dr. Werner Daitz-cál és Hugenberggel tanácskoztak? — Uraim, úgy érzem, még a könyvek magas ára akadd* lyozta az olvasómozgalom terjedését. Csak az 1959-es forradalom után indulhatott fejlődésnek a kubai könyvkiadás. Az államosított nemzeti nyomdában, ahol korábban a különböző bulvárlapokat nyomták, már 1960-ban hozzáfogtak a világ- irodalom remekműveinek népszerű olcsó kiadásba történő sorozatos kinyomtatáshoz. E sorozat első könyve Cervantes Don Quijotéja volt. Három év alatt — 1967 és 1970 között — összesen 53,8 ezer példányban hagyta el könyv a kubai sajtót. Figyelemre méltó a könyvkiadás fejlődési üteme. 1967-ben 8,5 ezer példányban jelentek meg könyvek, 1970-ben 16,3 ezerben, azaz a könyvtermés csaknem kétszeresére emelkedett. A kubaiak rájöttek az olvasás ízére! mindig túlértékeljük az emberi élet fontosságát. Csupán hiúságból. Az egyén pedig semmi. Clodius röhögött. De hol van Clodius és Werner? Ki emlékszik majd erre? Ludger nem ismer el semmit, mert az élet mindaddig semmit sem ér, amíg a mások életéről van szó. De ő megmentette a sajátját ... Ludger azt is letagadta, hogy bármikor köze is volt Balátai ügyéhez. Azt állította, hogy az egész bauxit- kérdés egy Frisch nevű ges- tapósra volt bízva. — De ez a Frisch már nem él. Mi hát a megoldás? Mit lehet tenni, hogy az utolsó szemtanú, Ehrenburgi payer Olga — aki jól ismerte Frischt — hallgasson? Pénzzel csak elodázhatja a dolgot. És ha ***- nek a vénasszonynak — mert nem ad neki pénzt — eszébe jut, hogy Szásznak elmondja, ki ő és főleg ki volt ő Magyarországon? ... Flessburger agyában egymást követték a gondolatok. Még semmi sincs veszve, de gyorsan cselekednie kell. Mit tud tenni, hogy a gyanú ne terelődjön rá? Meg nem szökhet. Ezt azonnal felfedezi a két nő, s még a határ előtt elkapják. Az exbárónő a maga 76 évével egészséges, mint a makk ... Azaz dehogy egészséges! A gyomra. Tegnap is panaszkodott, elrontotta a gyomrát a zsíros, emészthetetlen húsokkal. Szívroham érhetné ebben a nagy hőségben ... Képzeletben <nár rohant is a motorcsónakhoz... — Csak feltűnés nélkül — mormógta. „Segít” a kellemetlen öregasszony kellemetlen gyomorbántalmain. Flessburger megnyugodott. Van egy speciális, saját készítésű szere... Ebből ad a bárónőnek. Ha meghal, nem rendelnek el boncolást. A hőség kiváltotta szívroham mindennapos halál. Milyen szerencse, hogy a bárónő tegnapelőtt kért tőle orvosságot. Azokat nyugodtan megvizsgálhatják. Ártalmatlan, közismert szerek. De amit ő személyesen fog beadni neki, azt nem ereszti ki a kezéből. * Szász elgondolkozva haladt el a porta mellett. Töprengve keresett egy olyan helyet, ahol egyedül lehet (Folytatjuk) • • a *»-p :3 3 a Kaszinó utcában v o
