Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

i f v Alkotó munkaközösségek A szocialista demokratizmus a szekszárdi járásban Az egyik népfronttanácsko­záson így fogalmazott az is­mert nevű professzor: „Az el­múlt években tartalmilag na­gyot változott a népfront­munka, mondhatnánk, a bi­zottságok a háztáji politizálás­ból országos politizálásba kezdtek”. Melyik időponttól le­het számítani ezt a változást? Milyen tényezők magyarázzák, hogy az utóbbi években már nemcsak képviselő- és tanács- fagválasztások időszakában élnek, tevékenykednek, nem­csak társadalmi munkák szer­vezőiként, nemzeti' ünnepek megrendezőiként ismerik a népfrontbizottságokat? A megújulást elsősorban a kü­lönböző munka- és akcióbizott- tógok létrejötte magyarázza. A bizottságok tevékenységé­nek további lendületet adott a népfront V. kongresszusa. Bár azóta nem nagy idő telt el, .de máris megfigyelhetők azok a törekvések, amelyek az új irányokat, célkitűzéseket jel­zik. A bizottságokat legtöbb helyen már nem munkabizott­ságoknak nevezik, hanem munkaközösségeknek. Ez az új elnevezés utal arra, hogy nem csupán javaslatokat dolgoznak ki, hanem tevékenyen közre is működnek a feladatok megol­dásában. Sokfelé — a kong­resszus javaslatára —a koráb­bi bizottságok mellé újabba­kat hoznak létre, s így külön bizottság foglalkozik majd például a közművelődéssel, a közoktatással, a környezetvé­delemmel. Különösen sok és újszerű feladat vár a gazdaságpoliti­kai és elméleti munkaközös­ségre, mivel a falvakban és városokban egyaránt igény van arra, hogy a népfront a maga eszközeivel segítse a vál­lalatokat, üzemeket, azok dol­gozóit olyan témákban, mint a munka- és üzemszervezés, a közgazdasági szemlélet térhó­dításának támogatása, a szakmai továbbképzés és önképzés elősegítése, felté­teleinek biztosítása. Mi­vel napjainkban az árkérdés, a tömegek érdeklődésének kö­zéppontjába került, egyes nép- fromtbizattságok tájékoztató előadásokat, vitákat rendeznek az ármechanizmus működésé­ről, a háromféle ár — a maxi­mált, a mozgó- és a szabadár — alkalmazásának népgazdasági jelentőségéről. Vázolják azokat a területeket és körülménye­ket, ahol a népfront is ered­ményes fogyasztói, érdekvé. delmi politikát folytathat. Lesz tennivalója bőven az oktatási bizottságoknak is. Er­re elegendő csak egyetlen tényt felhozni: számos megyében az általános iskolába beiratkozott fiatalok 40—50 százaléka nem fejezi be a nyolcadik általá­nost. A művelődési munkakö­zösségek azon fáradoznak, hogy a községekben, városok­ban, a vállalatoknál termelő- szövetkezeteknél, ktsz-eknél, a művelődésre fordítható ösz- szegek ne aprózódjanak el, ha­nem azokat céltudatosan hasz­nálják fel. Azon buzgólkod­nak, hogy a művelődési házak a lehető legjobban betölthes­sék hivatásukat. Az alföldi me­gyékben a népfront —; közö­sen az SZMT-kel és a KISZ- szei — a hátrányos helyzetben lévő tanyai ifjúság társadalmi támogatására indított akció­kat, s némelyik megyében az elmúlt hónapokban már több­millió forint gyűlt össze a kol­légiumi alapra. A népfront-bizottságok tevé­kenységét általánosan jellem­zi ma az a törekvés, hogy „arccal az üzemek felé” fordulnak. Ma már nemcsak a tehetséges parasztfiatalok el- kallódását igyekeznek meggá­tolni, de munkatervek készül­tek és az első lépéseket már meg is tették a bizottságok a munkásgyerekek továbbtanu­lásának elősegítésére. Támo­gatják. szervezik a felvételi vizsgákra előkészítő tanfolya­mokat, pályaválasztási tanács­adásokat tartanak - szülőknek, patronálásokat vállalnak a szülői munkaközösségek feletti A nyári hónapokban a nép­frontbizottságok jelentős ré­szét az erőgyűjtés jellemzi. Azon fáradoznak, hogy meg­keressék azokat az embereket, idősebbeket és fiatalabbakat, akik a közélettől ma még tá­vol élnek, de akikben megvan a készség, hogy a közösségért, szűkebb pátriájukért dolgozza­nak. Mind több helyen össze­hívják az értelmiségieket, a községben, városban élő művé­szeket, írókat, tájékoztatják őket a fejlesztési tervekről, ki­kérik véleményüket. Ezeken a találkozókon hasznos javasla­tokat gyűjtenek össze a nép­frontbizottságok, a város- szépítéssel, a különböző év­fordulók méltó megünneplésé­vel kapcsolatban. Ezek a ré­tegek különösen sokat tehet­nek azért, hogy a honismereti munka tartalmasabbá, elmé­lyültebbé váljon. A nőbizott­ságok felméréseket végeznek — vagy terveznek — ilyen té­mákban: a kereskedelem ho­gyan segíti az asszonyok „má­sodik műszakját”, a vállalatok, termelőszövetkezetek milyen mértélíben járulnak hozzá a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok létesítéséhez, bővíté­séhez. Nagyok még a tartalé­kok a kisiparosok, a kiskeres­kedők közéletbe, társadalmi munkába való bevonásánál is. Az elmúlt hónapokban nagy előrelépés történt a népfront- bizottságok és a tanácsok együttműködésében a városok­ban és a falvakban egyaránt. Ez elsősorban három tényező­re vezethető vissza. Az egyik: felgyorsult az urbanizálódás és a lakosság növekvő igényét a kulturáltabb lakókörnyezet iránt csak úgy lehet minél előbb kielégíteni, ha feltárják a helyi tartalékokat, mozgó­sítják a helyi erőforrásokat, amit viszont a népfront köz­reműködése nélkül sehol nem tudnak megvalósítani. Másik tényező: a közigazgatás átszer­vezésével — a közös tanácsú községek alakításával, a járási tanácsok megszüntetésével — nagyobb feladatok hárultak a népfrontbizottságokra. Az együttműködést elősegítő har­madik momentum: az új ta­nácstörvény kötelezően írja elő, hogy a népfrontbizottsá­gok közérdekű javaslatait a tanácsülésen meg kell tárgyal­ni. A város- és a faluszépítő mozgalmak új reneszánszát éljük, egyre szélesedik a kert­barát mozgalom, amely a dol­gozó ember növekvő szabad idejének kulturált, hasznos el­töltését hivatott elősegíteni. Tovább tart a klubok divat­ja: a népfront égisze alatt sor­ra alakulnak az agrárszakem­berek. a műszakiak, a nyugdí­jasok és más rétegek klubjai. Az új módszerek, az új munkastílus nágyrészt már azt jelzi, hogy a népfrontbi­zottságok eredményesen láttak a kongresszusi határozatok valóra váltásához. Sokirányú, serény munkájuk nélkülözhe­tetlen mind a közéletben, mind a gazdasági életben. Szekszárdi bútorok vándorkiállítása A Székesfehérvári Bútor­ipari Vállalat új, műanyag be­vonatú szekrénysorához két bútoripari vállalat is készített új technológiájú ülőgarnitú­rákat. Egyet az egri, kettőt a szekszárdi. Utóbbi termékei közül a „Bartina” elnevezésű­ből jövőre 1200 garnitúrát gyártanak, és a „Gemenc” ne­vű módosított változatából ugyanennyit. Uj termékeit a Szekszárdi Bútoripari Vállalat két vándorkiállítás-sorozaton mutatja be. Az egyik most kez­dődött a szegedi ipari vásáron, majd Pécsre, Kaposvárra és Veszprémbe jut el. A másik kiállítás előbb Szombathelyre, majd Székesfehérvárra, végül Miskolcra mvándorol”. Az MSZMP szekszárdi járá­si bizottsága pénteken ülést tartott Ihász Józsefnek, a já­rási vb tagjának elnökletéveL Hanoi József, a járási párt- bizottság titkára tartott vita­indító előadást a szocialista demokratizmus érvényesülésé­nek szekszárdi tapasztalatai­ról. Elemezte a pártdemokrá­cia egyes kérdéseit, az állami élet, főként a községi tanácsok tevékenységével összefüggő jelenségeket, a munkahelyi, valamint a közéleti demokra­tizmust. A tapasztalatokét ösz- szegezve a többi közt megálla­pította: A járás területén érvénye­sül a szocialista demokrácia, s a párton belüli demokrácia is helyes irányban fejlődik. Szé­lesedik az állami szervek, a tanácsok demokratizmusa. Előrelépés mutatkozik az üze­mi és szövetkezeti demokrácia megvalósulásában is. Fejlődik a közéleti demokrácia, növek­szik a közéleti aktivitás. A lakosság közgondolkodását adapvetően a megye, a járás, a közvetlen lakóhelyük és munkaterületük fejlődésének kérdései, problémái foglalkoz­tatják, hatják át. De a tudo­mány, a technika fejlődése, a kommunikációs eszközök szér les körű elterjedése, az embe­rek műveltségének, szakmai felkészültségének és politikai tudatosságának a növekedése, s a gazdasági élet terén vég­bement változások új helyzetet teremtettek, és mindezek sür­getik a szocialista demokrácia még magasabb szinten való gyakorlását, további fejleszté­sét. A szocialista demokrácia fejlesztése a mindennapi élet kérdésévé, feladatává vált. A pártbizottsági ülésen Ta­tár Lajos első titkár jelentést terjesztett elő az időszerű nemzetközi kérdésekről. A Dunántúl paplangyára Hogyészen 1971. novemberében tágas, új épületbe költözött a Hő- gyészi Textilfeldolgozó Vállalat paplankészítő Szeme. A vállalat látja el paplánnal az egész Dunántúl lakosságát. A korszerű, új helyiségekben nyolcvan-száz ezer selyem-, iiletve brokát- és kartonpaplant készítenek szintetikus vattatömés­sel, s pehelypaplanokat is varrnak. Ebben az üzemrészben mintegy negyvenen, főleg asszonyok dolgoznak.- e . . Foto; Gottvald Károly. Sallai és Fürst 1931. szeptember 12-én felrobbantották a biatorbágyi vasúti hidat Ezt felhasználva hét nappal később gróf Károlyi Gyula kor­mánya kihirdeti a statáriumot az illegális Kommunista Párt tevé­kenységének megbénítására. A kormány, a vasútrobbantó fasiszta, Matuska Szilveszter beismerő vallomása után sem szünteti meg a statáriumot A belügyminiszter nyíltan elismeri, nem annyira a biatorbágyi eset mint inkább a kommunisták mozgolódása miatt. 1932. július 15-én letartóztatják Sallai Imrét és Fürst Sándort és a Kommunista Párt 32 más tagját Sallait és Fürstöt rögtön­ítélő bíróság elé állítják és két hétig szüntelenül kínozzák. Az ellenforradalmi kormány a magyar kommunista mozgalom likvidá­lását tűzte célként maga elé. Ezt azonban nem érik el, mivel Budapesten, Európa és Amerika haladó köreiben tiltakozó kam­pány indul meg. , A Károlyi-kormány tisztában van azzal, hogy a jobboldalt szociáldemokrata vezetők megakadályozzák a dolgozó tömegek egységes fellépését és a készülő kettős gyilkosság elleni tömeg- sztrájkot. Éppen ennek tudatában a munkásosztály megfélemlí­tésére elhatározzák a magyar munkásosztály két kimagasló sze­mélyiségének meggyilkolását. , Ma negyven esztendeje, 1932. július 29-én, reggel kilenc óra-í kor kezdték meg a bírósági tárgyalást és az ítéletet fél ötkor végre is hajtják. A magyar uralkodó osztály még ekkor is az első proletár- diktatúrátólvaló félelemtől remeg. Károlyi Gyula miniszterelnök a statáriális eljárást éppen azzal próbálja igazolni, hogy „nem akarja a proletárdiktatúra megismétlődését”. A proletárdiktatúra 133 napja óta az eddig eltelt 12—13 év nem teremtett olyan kö­rülményeket, amelyek elfeledtették volna a földbirtokosokkal és az iparbárókkal 1919 dicső napjait. Ez volt az oka annak, hogy Ma­gyarországon még a szó korlátozott, burzsoá értelemben sem volt igazi jogrend, bár a kormánypárttól a szociáldemokrata jobbol­dalig mindenki erről papolt. A Kommunista Párt 1919 után 25 éven keresztül törvényen kívül állt. Az illegalitás súlyos feltételei között volt kénytelen harcolni, s a párt harcosai vállalták ezeket a feltételeket, mert a munkásosztályért és a dolgozó népért vál­lalt felelősség ezt megkövetelte tőlük. Magyarországon 1919-et kö­vetően a jogrendet illetően a helyzet csők annyiban változott, hogy Prónay és Ostenburg különítményeseit felváltották Sombor- Schwenitzer rendőrkopói és a Töreky féle vészbírák. Sallai Imre a knagyar kommunista mozgalom egyik nagy egyénisége volt. Első ízben a Galilei körben találkozott a szocia­listákkal. Sokat tanult tőlük, mindenekelőtt Szabó Ervintől. A for­radalmi szocialisták csoportjának vezető tagja. Lelkes híve a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. 1918 tavaszán letartóz­tatják és az őszirózsás forradalom szabadítja ki börtönéből. A Kommunista Párt alapító tagja. A proletárdiktatúra idején Korvin Ottó közvetlen munkatársa. Mint ilyen nem véletlen, hogy kiérde­melte a burzsoázia és a nagybirtokos osztály mérhetetlen gyűlö­letét. A proletárdiktatúra bukása után részt vesz a párt újjáépíté­sében, ahol nagy szükség volt nagyszerű képességeire. Fürst elvtárs fiatalabb volt Sallainál és csak a proletárdikta­túra bukása után kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Hamar felismerte a jobboldali vezérek árulását, iiletve azt, hogy hol a helye az osztályellenség elleni harcban. Részt vett a szociálde­mokrata párton belüli ellenzék szervezésében, majd 1925-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (Vági-párt) harcaiban. 1928-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik vezetője. 1929-tól 31-ig börtönben van, s azután már csak illegálisan dolgozhat. Fürst Sándornak kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeti ellenzék meg­szervezésében. A kommunisták és a baloldali szocialisták ezrei kerültek ki a szakszervezeti ellenzék soraiból, amely évtizedekre kihatott a kádermunkára. 1932. július 29-én délután fél ötkor a bitófa vetett véget a két kiváló kommunista harcos ragyogó életútjának. A magyar nép a felszabadulásért vívott áldozatainak emlékoszlopára örökre bevés­te a két nagyszerű ember, Sallai Imre és Fürst Sándor nevét. A közönséges gyilkosok gaztettét és hős fiaink emlékét a magyar nép nem felejti eL __ _ ..

Next

/
Thumbnails
Contents