Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

t i. Ebédidő a rendőrkapitányságon Khiesz karrierjéből krimi Papzsák-tempó negyedmillió erejéig Tamásiban osztatlan öröm fogadta a múlt év áprilisában a Dám Étterem megnyitását. Helybeliek és turisták egy­aránt tapasztalhatták, hogy jól választott az ÁFÉSZ, amikor . Khiesz Ernő személyében gya­korlott szakembert állított élé- . re. A főnök udvariasságát ked­ves mosollyal nyugtázták azok a francia és kanadai vendégek, akiket még attól a csekély fáradságtól is megkímélt, hogy frankjukkal, dollárjukkal fo­rintra váltás végett a bankba fáradjanak. A valuták nem 6okkal később Khiesz zsebé­ben röppentek ki a határon, s vissza sem tértek Jugoszláviá­ból... Másokon kívül a Tamási Járási Rendőrkapitányság dol­gozói közül is sokan jártak a Dámba ebédelni, délidőben jócskán elnéptelenedett az - épület. Ám ahogy teltek a hó­napok, a rendőrségiek közül újra mind többen ebédeltek — aktatáskából — az íróasztalon. A törzstisztek egyikének ér­deklődésére tömören válaszol­ták, hogy azért kosztolnak így, mivel a Dámban pocsék lett a koszt. A beosztottai éle­te iránt mindig érdeklődő őr­nagy ezt követein néhányszor a Dámban ebédelt. Bár nem nagyétkű ember, ritkán kelt fel j óllá kottán az asztaltól. : BELSŐ ELLENŐRZÉS — í AHOGYAN NEM SZABAD A szabadkasszás (gebines) Dám vezetője — szabálytalan módon — gyakori önleltárral bizonyosodott meg arról, há­nyadán áll a szénája. Ebben nem jelentett számára leküzd­hetetlen akadályt, hogy a Dám adminisztratív teendőit a fele­sége látta el. A Khiesz be­vezette „belső ellenőrzés” csi­nos többletekről tanúskodott. f A Tolna megyei Főügyészség vádiratának megállapítása sze­rint Khiesz nagymértékben megkárosította a vendégeket azzal, hogy az ételeket nem a kalkulációnak megfelelően ké­szíttette, adagoltatta. A buzgó főnök gondosan ügyelt, nehogy a kedves vendég a zsíros da­gadótói elrontsa a gyomrát. Olykor — ha éppen villa nem akadt a keze ügyébe — ujjú­val túrkált bele a tányérba, és a soknak talált húst nem en­gedte felszolgálni. Ugylehet, higiénikusabb lett volna abból a hat villából, amelyet több mint ötezer forint értékű egyéb cikk — abroszgarnitúra, biz­tonsági zár, demizsonok, mosó­por, stb. — között hazavitt, egyetlen egyet ilyen célra a szivarzsebében tartania... SIKKASZTOTT MOSLÉKON HÍZOTT A DISZNÓ Khiesz Ernő havi átlagos keresete 4257 forint volt. A VOLÁN 11. sz. Vállalat azonnali hatállyal alkalmaz: gyakorlattal rendelkező tehergépkocsi­vezetőket Jelentkezési hely: VOLÁN 11. sz. Vállalat. Szekszárd, Tartsay V. u. 21. (424) HARKÁNYBAN ÉPÜLŐ TÁRSASÜDÜLŐBEN lakrészek előjegyezhetők a pécsi 2 sz. ügyvédi Munkaközösségnél. Pécs, Kossuth u. 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót! <l20> múlt idő használata az idén április harmadikától érvényes, akkor került a 49 éves étterem- vezető őrizetbe, másnap pedig előzetes letartóztatásba. Ekko­ra jövedelemből, — úgy lát­szik —, arra sem futotta, hogy a hazavödrözött moslékért li­terenként tíz fillért fizessen a szövetkezetnek. A megyei rendőr-főkapitány­ság kiváló számviteli szak­emberek bevonásával készítet­te el Khiesz Ernő dicstelen működésének szaldóját. Szak- véleményük szerint Khiesz 226 668 forint 84 fillér — csak­nem negyedmillió forint — kárt okozott, majdnem teljes egészében a vásárlók meg­károsításával, a társadalmi tulajdonban. Eddig — a bűn­jelek lefoglalása révén — csu­pán ötezer-valahányszáz forint térült meg ebből. A már említett március harmadikán Khiesz még egy bűncselekménnyel tetézte az előbbieket. Azon a napon a rendőrség és a megyei keres­kedelmi felügyelőség közös el­lenőrzést tartott a Dámban, s ez alkalommal megtalálta azt a húsz liter bort, amely a ta­mási Széchenyi Tsz zárszám­adási vacsorájáról maradt. A megszeppent főnök ekkor — közvetett úton — arra igyeke­zett rábírni a szövetkezet el­nökét, hogy ha kérdik, ám vallja azt, hogy tudott a bor­ról. A főügyészség nézete sze­rint Khiesz ezt a bort a Dám­ban szerette volna eladni. MENNYI AZ ELÉG? Khiesz keresetéről már szól­tunk, azt is tudjuk, hogy fele­sége hozzájárult a háztartás kiadásaihoz. Teljesebb az anya­gi helyzetéről festhető kép az­zal, hogy 280 000 forint értékű vagyona van. Százezrével él­nek ennél kevésbé módos, en­nél sokkal szerényebb jövedel­mű emberek országszerte. Be­osztással, tisztességes munká­ból élnek; annyi az elég a szá­mukra, amennyinek tetézéséért nem kell becsületüket a vásár­ra vinniök. (Tán nem túlzás megkockáztatni annyit, hogy a pénzért vásárra vitt becsület — a legjobb esetben is — csak az ócskapiacra való...) A büntetőeljárás során csak­nem százezer forint erejéig bűnügyi zárlatot rendeltek el Khiesz Ernő vagyonára. A fő­ügyészség — természetesen — a teljes kár megtérítését in­dítványozta. A további indít­ványok között szigorított bör­tönben végrehajtandó szabad­ságvesztés-büntetés kiszabása is szerepel. A főügyészségi indítványok és persze Khiesz Ernő további sorsáról a Szekszárdi Megyei Bíróság határoz majd ítéleté­ben. — borváró — Visszhang A KPM menetrendi osztályának válasza 1972. év június hó 28-i lap­számukban megjelent „Hej menetrend, menetrend ... !” cí­mű írásra a következőkről tá­jékoztatjuk: A MÁV Hivatalos Menet­rendkönyv 5. oldalán lévő „Menetrendi tájékoztató” út­mutatást ad a menetrendkönyv használatára. Ennek értelmében a Bajáról induló vonat menetrend me­zője felett lévő vonalátnézeten folyamatosan követhető a vo­nat közlekedési iránya az el­ágazási állomásoknál szereplő vonalszám és vonalmegnevezés szerint. Ha a Bajáról Budapestre utazó utast csak a bajai indulási és budapesti érkezési időadat érdekli, rendelkezésé­re áll az a menetrendkönyv 123. oldalán, avagy a Pécsről Szegedre utazó utas részére a 126. oldalon lévő indulási és érkezési időadat. Az utastájékoztató menet­rend ára 1968 óta nem válto­Nőtt a gumiabroncs iránti kereslet Az utóbbi napokban, hetek­ben erősen megnőtt az autós idegenforgalom, s ezzel együtt megnőtt a kereslet a gumiab­roncsok iránt is. A fővárosban naponta 500-at adnak el, hol­ott átlagban 300-at szoktak. Hasonló mértékben megnőtt a forgalom az abroncsot árusító 45 vidéki üzletben is. Az Országos Gumiipari Vál­lalat kielégíti a megnövekedett szükségletet, ugyanakkor azon­ban felhívja az autósok fi­gyelmét arra, hogy óvják ab­roncsaikat az idő előtti elöre­gedéstől. A kánikula, az erős ibolyántúli sugárzás gyorsan rongálja a gumit és még fo­kozza ezt a folyamatot, ha a gépkocsivezetők maximális se­bességgel hajtják autóikat. A nagyobb sebesség hatására ugyanis a gumi tovább meleg­szik, a levegőmozgás hőmér­séklete pedig megakadályozza lehűlését. (MTI) zott. A nyomdai SBokszorosításí árak, valamint a technikai el­járások megváltoztatásának hatására az előállítási költsé­gek folyamatosan emelkedtek. A korábban 20 forintos áron árusított Hivatalos Menetrend 1971/72. évi kiadásának elő­állítása 28 forint 03 fillérbe került. Az önköltség és az el­adási ár különbözete a MÁV- ot terhelte. Az Országos Anyag- és Ár­hivatal 3/1971./AT. 16. ÁG. sz. rendelete értelmében a menet­rendanyag — mint tájékoztató nyomtatvány — fogyasztói ára a szabad árfolyamba tartozik. A rendelet értelmében f. év­ben újból ármegállapításra ke­rül sor. Ezen új ár hosszabb időre stabilizáltnak tekinthető. A hivatalos menetrend új for­májával és belső tartalmával kapcsolatban hozzánk érkezett bel- és külföldi elismerő sorok tanúsága szerint utastájékoz­tatásunk jó úton halad. A jövőben is arra törek­szünk, hogy a Menetrendkönyv kezelésében kevésbé járatos utasunk is könnyen eligazod­jon és félreérthetetlen tájékoz­tatást kapjon a vonatok in­dulási és érkezési idejéről. KPM 8. C. menetrendi osztály BÁCS ISTVÁN főfelügyelő, osztályvezető ' (Idézett cikkünkben a me­netrend nehezen kezelheti voltát kifogásoltuk, ponto­san azt, hogy csak a „me­netrend mezője felett lévő vonalátnézeten követhető fo­lyamatosan a vonat közleke­dési iránya”. Ez pedig —• sajnos — megnehezíti az el­igazodást.) • • ut caban Éva imbolygóit, kezével té­tova mozdulatokat tett. Irány- érzékét is elvesztette már, mert a cigarettájára sem tu­dott rágyújtani és öngyújtójá­nak lángját kétszer is elfújta, de az agya kifogástalanul mű­ködött. Tudta, mit beszél, csak legfeljebb tömörebben, éleseb­ben fogalmazott, mint máskor. — Dániel — szólt újra a férjére. — Főzz nekem egy kávét, mert sokat ittam. — Látom! — Szász jelen­tőségteljesen nézett rá, és te­kintetéből, ha az asszony ol­vasni tudott volna, megláthat­ja saját mély, karikákkal ár­nyékolt szemét, puffadtan lán­goló arcát, vastag ajkát, ame­lyen elmaszatolódott a festék. Ha most úgy tesz, mintha sem­mi sem történt volna, akkor Éva iránti szerelmét hazug­sággá változtatja. De vajon mit tett Éva és meddig ment el? Ahogyan kinéz, abból egy cseppnyi jóra sem lehet kö­vetkeztetni. De nála éppen az ellenkezőjét is fel lehet mindennek tételezni. Szász haragja nem párol­góit el, amikor Éva megkísé­relte az esetet magyarázni, hogy milyen jó, hangulatos társaság verődött össze, motor­csónakáztak, s kirándulásukat az egyik spliti bárban fejezték be ... egyszóval isteni volt, csak kicsivel több konyakot ivott a kelleténél. Szász hall­gatott. Az asszony hangja, testtartása arra várt, hogy Dá­niel kiabálni, dühöngeni kezd, talán még meg is pofozza, de mert ez elmaradt, s helyette csak férje szikár, csontos ar­cát, fürkésző hideg szemét lát­ta, benne a megvetés apró fin­torával, ő kezdett méregbe jönni. A baljós hallgatás ide­geire ment. Nincs szemrehá­nyás, nincs szenvedélyes jele­net, csak lehangoló csend. Er­re kitört belőle a düh. — Nos, ha igazán tudni aka­rod, jóképű, stramm férfiak­kal voltam. Nem két lábon já­ró tranzisztorokkal. Nem az életnek csak kibicelőivel... Flessburger pedig úgy vezeti a motorcsónakját, mint egy őrült, de nekem tetszett, elra­gadott, repültem... Az asszony felkelt és az er­kélyajtóhoz ment. Sokáig for­gatta a kilincset, mire az ajtó zárját ki tudta nyitni. A sza­badból éles levegő hatolt be, meglibbentve a függöny alsó szárnyait. — Tudd meg! Amíg te a pa­pírjaidat bújod, addig én ... A kávéfőző csövén sistereg­ve folyni kezdett a kávé, de Szász nem vett róla tudomást. Éva utóbbi megjegyzésére foj­tott hangon reagált: — Nos, addig te? Mit tettél addig te? — Mit csinálnál, ha meg­mondanám? Szász közelebb lépett, fele­sége karját szorítva, maga fe­lé fordította az asszonyt. — Éva! Ez már igazán nem tréfa. Mi történt veled? Be­szélj! — Szász előtt felvillant a kölni gyógyszerész ferde mo- solyú képe, táskás, szemöldök nélküli szürke szeme, béka- arca, de ezzel együtt mindaz, ami ezt a férfit körülveszi. A kocsi, a pénz, a jacht, a fény­űzés, és az előzőleg teljesen képtelennek tartott gondolat lassan vészterhessé vált: Éva és Flessburger... mint aő és férfi? Nem, ez abszurdum! "fj Szász arca komorrá vált és sóikkal jobban tükrözte a belső feszültséget, semhogy Éva ne vette volna észre. Ezt akarta, tessék, Dániel jó úton járt ahhoz, hogy olyan képet vágjon, mint egy torreá­dor a mérkőzés alatt, amikor a bika már egyszer felöklelte. De a torreádorokkal nem sze­rencsés dolog tréfálkozni, és amit akart, végeredményben már elérte. Szemével engedé­kenyen, békülékenyen kacsin­tott, és Dániel fejét esetlenül keblére vonta. — Dániel, ne légy... — ed­dig jutott el, aztán a már a padlóra folydogáló kávéra pil­lantott, s ez az aprócska sza­bálytalanság megszakította gondolatainak fonalát : — Jaj, a kávé — sikoltotta. Szász felugrott, kihúzta a főző zsinórját, kiöntötte a ká­vét és amikor Évának átadta a csészét, csendesen hangsú­lyozott minden szót: — Éva! Megbocsáthatatlan hanyagság lenne a részemről, ha az időmet szórakozásaid el­lenőrzésére kellene fordítanom, különösen most, már az üdü­lésünk végén. Ne rontsd el a.» Az asszony félbeszakította: — Ugyan Dániel, csak egy kicsit szórakoztam és ittam. Az az olasz srác olyan dagadt, mint egy diple... diple... diplodocus. Szász felkelt, kiment az er­kélyre, ahonnan egyfelől a tengerre, a keskenyebb szögből pedig a távoli, még a lámpák gyenge fényében is fehéren vi­lágító sziklára, házakra, tera­szokra lehetett látni. Várakozó némaságba burkolódzott. Évát feldühítette férje hall­gatása. Szeretett volna most már jól odamondogatni Dá­nielnek, de ereje csapongó gondolatai között szóródott szét. Viaskodott az alkohollal. Igyekezett embernek maradni, és egyben leplezni a valóság­ban ríxegtöz-tént dolgokat. De miért magyarázkodjon ? Nem csalta meg a férjét, csak flör-' tölt. Ha megkérdezné Dániel­től, kimenne-e vele Nyugatraj kint maradna-e, vajon mit vá­laszolna? Flessburgert rá tud­ná venni, vigye ki mindhár­mójukat. Miért ne?... Áh, Dániel nem jönne. De nem is a férje érdekes, hanem ő, a sa­ját akarata. Érdemes lenne egy ilyen férfival élni? Mit tud már beváltani az ígéretei­ből? Dániel képtelen lenne bármilyen munkát másra át­hárítani. Ez egy komplett őrült. Mos, főz, varr. Megleckézte­ti, meg bizony. Kihozza még majd egyszer abból az átkozott nyugalmából. Öh, Dániel, íté­letei a világról... plakátso­rok ... Éva feltápászkodott és a für­dőszoba felé tartott. Kihúzta magát. Kereste azt a szót, mon­datot, amivel férjét lesújthat­ja, megalázza, ami felforralja a vérét, de mert túlságosan fáradt volt, kezével legyintett: — Ne add a nagyot, Dániel! Rám gondolsz... A régi ma­gamra... A tengerre gondolj, Dániel... jobban teszed ... A tengerre! Szász hallotta, amint a für­dőszobában megereszti a zu­hany csapját. Aztán a zaj meg­szűnt, nagy csend lett. Szász hirtelen elhatározással a szek­rényhez ment, másik inget hú­zott, nyakkendőt kötött és za­kót vett. Az ajtót halkan tette be maga után. Azzal a gondo­lattal távozott, semmit sem rendezett el, semmire sem jött rá, semmit sem tisztázott. * Alfred Flessburger egy még kibontatlan palackkal foglala­toskodva, orrhangján egy régi kupié szövegét dúdolta szobá­jában: „Wenn die Elisabeth, nicht so schöne Beine hat...” A sláger gyakran eszébe ju­tott. Bizony, ha nem lenné­nek Elisabethnek olyan szép combjai... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents