Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
f w Miért nem fizet a vállalat? A fizetési fegyelem lazaságai, a késedelmes fizetések nagy száma arra utal. hogy a vállalati gazdálkodásban az önállóság már adva van s ez azt jelenti, hogy a vállalatok döntenek saját pénzük fel- használásáról. Ezzel összhang, ban a vállalatok az egymásnak történő fizetés módját is önállóan választhatják meg, azzal a korlátozással, hogy 30 napnál hosszabb fizetési határ, időben nem állapodhatnak meg. A pénzügyi önállóságnak az is. lényeges kritériuma, hogy a bank általában csak a vállalat hozzájárulása alapján fizeti ki az eladó követelését. A bankszámla feletti rendelkezési jog deklarálásának az volt a nem is titkolt célja. hogy erősítsük a vevővállalatok pozícióit az eladókkal szemben. A gazdasági döntő- bizottságok elé került jogvitás ügyek azt bizonyítják, hogy a szerződéses kapcsolatok alakú- lásában még mindig többnyire a szállító az erősebbik fél, ugyanakkor a vevővállalatok igen gvakran visszaélnek a bankszámla feletti rendelkezési jogukkal s pénzügyi kötelezettségeiket késedelmesen teljesítik. — KÉSEDELMES FIZETÉS SZÁZEZER ESETBEN — A fizetési fegyelem az utóbbi években szembetűnő módon romlott. Az esedékesség időpontjában ki nem egyenlített követelések behajtását célzó perenkívüli eüárást 1969-ben vezették be. 1970-ben a vállalatok mintegy 70 000 esetben s összesen mintegy 9 milliárd forint értékben kérték a gazdasági döntőbizottságoktól fizetési meghagyás kibocsátását, mért adósaik nem fizettek. Az elmúlt évben a fizetési meghagyásügyek száma már jóval meghaladta a 100 000-et s az esedékes időpontban nem teljesített kötelezettségek összege pedig a 20 milliárd forintot. A tisztánlátás érdekében néhány kiegészítő adatra is hivatkoznunk kell. A vállalatok közötti áruforgalom, a termelési kapcsolatok mennyisége többszáz milliárd forint értékű, csupán pz ipari termékek vállalati kapcsolatokban megtestesülő forgalma 400 milliárd forintra becsülhető. Ezekhez az adatokhoz kell viszonyítanunk a fizetési fegyelem 20 milliárd forintos nagyságrendű lazaságát. — A GAZDÁLKODÁSI NEHÉZSÉGEKÉRT FIZESSENEK A PARTNEREK? — A fizetési fegyelem megbomlásának, majd romlásának alapvető okai egyértelműen a vállalati gazdálkodás területén találhatók meg. A vállalatok saját pénzeszközei és az igénybe vehető hitelek általában elegendőek a zökkenő- mentes gazdálkodás finanszírozásához. Ha azonban annak bármelyik fázisában — készletezés, termelés, értékesítés, beruházás — zavarok támadnak, felborul a vállalat pénz- gazdálkodásának egyensúlya, a bevételek és a kiadások összhangja. Ez természetesen csak átmeneti állapot, hisz a vállalatok túlnyomó többségének éves szinten nyeresége is van. A pénzgazdálkodás átmeneti nehézségeit azonban úgy hidalják át, hogy az előírt fizetési határidőket nem tartják be, s tartozásaikat csak a fizetési meghagyás kibocsátása után — ez kb. 3—4 héttel toldja meg az eredeti határidőt — egyenlítik ki. Ez. zel tulajdonképpen nehézségeik következményét a partnervállalatokra hárítják át. — TOVÁBB GYŰRŰZŐ FIZETÉSKÉPTELENSÉG — Az átmeneti fizetésképtelenség jelensége 1968-ban viszonylag szerény méretekben mutatkozott; elindult néhány felelőtlenül gazdálkodó vállalattól s minden intézkedés ellenére vállalatról-vállalatra, sőt évről évre tovább gyűrűzött. A fizetési fegyelem megszilárdítása érdekében került sor a már említett peren kívüli eljárás bevezetésére, a késedelmi kamat 10 százalékról 15 százalékra való felemelésére, a határidőre történő fizetés különböző biztosítékainak — fedezetigazolás, bankgarancia, kezességvállalás — meghonosítására. A késedelmes fizetések számának és értékének növekedése azt bizonyítja, hogy ezek a rendszabályok eddig nem voltak hatásosak. Ebben minden bizonnyal annak is szerepe van. hogy a vállalati gazdálkodás pénzügyi problémái is kiéleződtek. 1968 —1969-ben a késedelmes fizetések lényegében a folyó gaz* dálkod ás — beszerzés, termelés. értékesítés — pillanatnyi zavarait tükrözték, azóta azon. ban a vállalati fejlesztési alapokat terhelő adósság is megnőtt, sok vállalatnál a fejlesztéssel kapcsolatosan vállalt kötelezettségek meghaladják a felhasználható alapokat» Hiba lenne azt állítani, hogy a fizetési fegyelem a vállalatok magánügye. Éspedig azért nem, mert a késedelmes fizetés önkényes áruhitel igény- bevételét jelenti, ami nemcsak elvben sérti a bank hitelmono- poliumát, hanem a gyakorlatban is, mert a fizetés elmulasztásával kikényszerített hí. tel népagzdasági szinten terven felüli vásárlóerőként jelentkezik. Más kérdés, hogy a fizetések késleltetése és az átmeneti fizetésképtelenség az egyébként gondosan gazdálkodó vállalatok gazdálkodását is veszélyezteti. Több esztendő negativ tapasztalatai alapján a kérdés oly módon is felvethető: lehetséges-e egyáltalán a fizetési fegyelmet, a fizetési morált helyreállítani, megszilárdítani? Úgy véljük van rá mód. Végső soron viszonylag kevés, úgynevezett túlköltekező vállalatot kell a józan gazdálkodás útjára terelni. Elképzelhetőnek tartjuk például az ilyen vállalatok vezetőinek felelősségre vonását a szerződéses kö. telezettségek nem teljesítéséért. Legeredményesebbnek látszik a gazdasági-pénzügyi eszközök alkalmazása. Ha például a vevővállalat az esedékes időpontig nem rendelkezik a fizetésről, a bank a tartozást az adós vállalat terhére meghitelezi. Ebben az esetben a fizetésképtelenség továbbgyűrűző hatása mérséklődik, sőt bizonyos idő múltán teljesen megszűnik és teljes bizonyossággal kimutathatók a „fertőzés” gócai. A pontos diagnózis birtokában részben a felügyeleti szerv, részben a bank feladata lenne, hogy megfontolt, a gazdasági döntések pénzügyi felelősségét, konzekvenciáit is vállaló gazdálkodásra szorítsa a túlköltekezésre hajlamos vállalatokat. Egyébként az a megoldási lehetőség sem hagyható figyelmen kívül, amelyet a fizetési forgalom és a fizetési módok korszerűsítése jelenthet. Érdemes ezt is mérlegelni, annál is inkább, mert a vállalatok többsége igényli és sürgeti ennek a problémának biztonságos megoldását. GARAMVÖLGYI ISTVÁN A szocialista integráció első lépése Megtalált testvérek özvegy Galambos Istvánná Iregszemcsén lakik. Több mint negyed századdal ezelőtt, a háború viharaiban családja szétszóródott és elszakadt testvéreitől. Galambos néni tagja az ireg- szemcsei öregek klubjának, ahol felmerült a gondolat, hogy a testvérek megkeresésére a Vöröskeresztet kérik fel. A kutatás eredménnyel járt, az idős asz- szony már levelezik egyik testvérével és rövidesen sor kerül a személyes találkozásra is, mert ennek révén információt kapott a többiről is. A gazdasági tervezésben, a gazdaságpolitika egyeztetésében kifejtett együttműködés a nemzetközi szocialista munka- megosztás fejlesztésének, a nemzeti gazdaságok Szocialista integrálódásának alapvető módszere. A szocializmus ellenfelei ugyan megkísérlik diszkredi- tálni a tervek koordinálását, bizonygatván, hogy a tervezésben kifejtett együttműködés a központosított tervezés elveinek és módszereinek államközi síkra való kiterjesztését jelenti. A valóságban a szocialista gazdasági integráció — és ezt a komplex program is kimondja — a teljes önkéntesség elvén alapszik és nem jár semmiféle nemzetek fölötti szerv vagy szervek létrehozásával. Nem sérti az országok szuverenitását, végrehajtásához nincs szükség semmiféle nemzetek fölötti tervre. A tervezésben kifejtett együttműködés minden időben a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai, valamint kormányai figyelmének központjában állt. A KGST 25. ülésszaka, amely elfogadta a szocialista gazdasági Integráció komplex programját, úgy döntött, hogy külön KGST-bizott- ságot hív életre a tervezésben kifejtett együttműködés érdekében. Minden egyes ország a központi tervhivatal vezetőjével van képviselve ebben a bizottságban. Az új bizottságnak az a fő feladata, hogy tisztázza az együttműködés fontosabb problémáit a népgazdaság alapvető ágazataiban, amelyek több oldalú komplex vizsgálatok, hatékony módszerek és döntések kidolgozását igénylik. A bizottság tagjai a tervezés alapvető — a központi tervezési szervek hatáskörébe tartozó — kérdéseiben rendszeres konzultációkat tartanak. Ezeken a konzultációkon megvitatják a KGST-országok távlati gazdasági együttműködésének és fejlődésének alapvető irányzatait, továbbá a nemzeti gazdaságok szintjének egymáshoz való közelítése és kiegyenlítése problémáit, a tüzelő és energetikai ágazatok fejlesztésének kilátásait, beleértve az atomenergetika fejlesztését és a megfelelő berendezések létrehozását, a fontosabb beruházási irányzatokat — Az én történetem egyszerű, semmi különleges nincs benne. Akár el is teheti a tollat meg a papírt. Tizenhárom éves koromban lettem pékinas, tizenhat voltam, amikor úrnak kezdtek szólítani. Mivelhogy segéd lettem. Ur lett Wolf Adóm, hajnal háromkor kelt, és vasárnap is dolgozott. Megsültem én is minden éjjel, a kenyérrel együtt. Később megszoktam. Kinyitja a kemence vasajtaját, megvizsgálja a sülő kenyereket Rólam patakzik az izzadtság, az ő homlokán egy csepp sem gördül le. — Szóltak, hogy ide Felsőnónára pék kellene. Magándlapon. A megyei tanácstól is megkeresett egy elvtárs. Nagyon komolyan figyelmeztetett, hogy 1300 ember mindennapi kenyeréért leszek felelős. Egy hétig erről beszélgettünk ,a feleséÁ pék felelőssége gemmel. Elvállaltuk. Nehogy rosszul írja! A feleségem segítsége nélkül tudniillik ekkora gondot nem tudtam volna vállalni. Most meglepődött? Gondot mondtam. Kinyitja az ajtót, vörös fény lángol az arcára. A péklapát eltűnik a kemencében: egyszerre két kenyérrel csússzon vissza. — Szépen keresek, azt nem is tagadom. De vajon mindenki tud- ja-e, hogy hárman dolgozunk? A fiam most érettségizett, minden pénteken és szombaton már hajnaltól ő is ott dolgozik a dagasz- tóteknő mellett. A lisztet és a vizet is ő hordja be, segít a tésztát a kemence elé rakni. Van olyan hétvége, hogy naponta négyszer kell sütni. De mit is beszélek itt számokról? Annyiszor sütök, ahányszor kell. Aláírtam a szerződést. Minden támogatást megkaptam. Felsönána lakosainak mindennap elegendő és kitűnő kenyeret kell sütnöm. Tehát, azt hiszem, hogy az előbb jogosan mondtam: ez gond. Nem is kicsi. Már öt asszony várja a kenyeret a nyitott verandán. A feleség fehér köpenybe öltözik, kezet mos, és kedves mosollyal helyezi a fehér szatyrokba a forró kenyereket. Aki nem hozott szatyrot, papírt kap. — Az a szerződés olyan világos, hogy félre egyetlen szavát sem lehetne érteni. A legkisebb hanyagság is súlyos büntetést vonna maga után. Egy község kenyérellátásáról ven szó. Nem dicsekvésképpen, de eddig a hivatalos szervektől is. és a vásárlóktól is csak dicséretet koptam. Mindenki büszke arra, ha megdicsérik, én is lehetek az. Hogy ebből nekem is hasznom van? Igyekszem becsülettel megdolgozni érte. Nem vagyok feledékeny. Még a dagasztógépet is a szövetkezet adta. Persze, nem ingyen, de mégis nagyot könnyített rajtunk ez a kis masina. — Mi lenne, ha egyszer beteg lennék? Akkor is lenne kenyér. A bátaszéki szövetkezet gépkocsival szállítana az első vészjelre. Erre még az eltelt öt esztendő alatt nem került sor. Remélem, nem is fog. Nagyon szeretem a szakmámat. Mindennap sütni akarok, még nagyon sokáig. Ezért küldtpk ide. A felsőnánaiak közül senki sem panaszkodott Wolf Adómra, a pékre. Jó kenyeret süt, és vigyáz arra is, hogy mindenkinek jusson. T. E. és a fogyasztási cikkek összetételének lehetséges változását, végezetül a vaskohászat éa a vegyipar nyersanyag-ellátásával összefüggő kérdéseket, valamint a petrolkémia fejlesztésének problémáit. A komplex program első évében — a KGST 25. és 26. ülésszaka között — a szocialista országok tervhivatalainak vezető munkatársai nagy munkát végeztek, s e munka célja az volt, hogy tovább tökéletesítsék a részt vevő országok tervegyeztetésének elveit, módszereit. Eddig ugyanis a koordináció többnyire kétoldalú volt. Most eljött az ideje, hogy a kétoldalú tervösszehangolást többoldalúvá fejlesszék, mert csakis ezen az alapon oldhatók meg az egyes országok, és az egész közösség gazdaság- fejlesztésének sarkalatos problémái. A KGST komplex programja előirányozza, hogy közös erővel számos olyan vállalatot kell létrehozni, amelyek az egész szocialista tábor szempontjából döntőek. Ilyen például az a cellulózgyár, amely az Angar-folyón létesített Uszty-Ilim-i ipari komplexumhoz tartozik. A tervezők "elkészítették a leendő ipari létesítmény perspektíváinak gondos gazdasági elemzését. Megállapították, hogy az egész létesítmény 700—800 millió rubel beruházását igényli. A vidék fatartaléka több mint 50 évre biztosítja a gyár nyersanyag-ellátását. Az üzem az elektromos energiát a már épülő Uszty-Ilim-i vízierőműtől kapja. Az évi 500 ezer tonna cellulózt előállító létesítmény építésében — mint ezt a KGST 26. ülésszakáról kiadott közlemény is tudatja — érdekelt Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Ezek az országok tehát közös erővel hozzák létre az említett létesítményt, és annak termékéből hozzájárulásuk arányában részesednek majd. Napirenden van több más üzem közös tervezése és létesítése is. így például egy azbesztkombináté az orenbürgi területen, ahol az azbeszttartalék 40 esztendőre elegendő. Egy foszforgyáré a kara- taui lelőhelyek térségében, amely alapvető terméke mellett építőanyagokat is gyártana. A KGST-országok tervezői a komplex program megvalósításánál nagy figyelmet szentelnek a prognózisoknak is. így például előrejelzéseket dolgoznak ki a tüzelő- és energia- fogyasztásra 2000-ig, s ennek figyelembevételével dolgozzák ki az együttműködési terveket. A KGST-országok tervezési szerveinek munkájában újdonság az egyes fontosabb termékfajták gyártásának közös tervezése. 1972-ben az érdekelt országok megállapodást írtak alá arról, hogy közösen terveznek egyes fémforgácsoló szerszámgépeket, s megállapodtak abban is, hogy együtt tervezik a konténeres szállítási rendszerek anyagi és technikai bázisait. A. Drabkin Népújság 5 1972. július ZIk
