Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
r 1 c Emberek a megyehatáron 9 millió a takarékban — Hogyan mérhető a jómód ? Nak egyike a megyeszékhelytől legtávolabb lévő falvaknak. Nakra vezet Szekszárdról a leghosszabb megyebeli autóbuszvonal. Ha nincs is a szólás szerinti világ végén, de Nak a megyehatáron van, ahonnan már csak egy ugrás Somogy. Persze merőben elméleti ugrás, mert a köves utak nincsenek kiépítve és ha nagyobb eső szakad le, akkor a közeli Igalba csak hatalmas kerülővel juthat el az, aki fájós tagjait kívánja a gyógyvízben áztatni. Dombóvár is csak elvben van közel, légvonalban tizenhárom kilométernyire, de a ritkán járó mezőgazdasági kisvasúttal megközelíteni már cseppet sem vonzó. Ugyanilyen kevéssé az a hosszú, egyáltalán nem túl jó úton kacskaringózó autóbuszokkal, melyek szellőztetéséről ismeretes módon megfeledkeztek a tervezők. Készben ennek is köszönhető az, hogy az 1970-es népszámlálás adatai szerint a megye valamennyi települése közül Nak az, ahol messze a legmagasabb a mezőgazdaságból élők száma. „Tiszta paraszt- falvak” már országszerte alig- alig akadnak, Nak legközelebb van ahhoz, hogy megközelítse ezt a fogalmat. Míg a megyében az aktív keresők 42,4 százaléka, a megye községeiben 47,4 százaléka, a dombóvári járásbeliekben 65,0 százaléka élt a mezőgazdaságból, Nakon ez a százalékos mutatószám 88,9 volt. Miért? Az okok száma tulajdon- képen légió, csak a fontosabbakat érdemes sorolói. A1'határ jó, a földek termőerején alapszanak a mezőgazdálkodás régi és nagy hagyományai. (Leszámítva a rabvallatóan rossz borokat termő szőlők müveléséét. Itt sem annyira a talaj hibás, mint a régen kivágásra érett direkt termő fajták.) Hagyományőrzőnek általában és mindenhol a meglettebbek. vagy éppen idősek minősülnek. Nak „öreg” falu. Nemcsak azért, mert neve már a középkori oklevelekben is szerepelt, hanem mert lakosainak „korfája” szinte természetellenesen keskeny alul és terebélyes felül. Aki egy életen át élt a mezőgazdaságból, az nem szívesen hagyja oda, még akkor sem, ha a szaporodó számú évek egyre nehezebbé teszik a munkát, és azt, amiben ana- kiak olyan nagy művészek, az állattenyésztést. Életkorok 1969. december 31-én éjfélkor — ez a népszámlálás elvi időpontja — az ezerharmincegy lelkes faluban egy évesnél fiatalabb gyerek nem akadt több, mint: — egy. (!) 1—4 éves kilenc, 5—9 esztendős huszonegy és 10—14 évű har_ mine. A statisztika általában külön csoportosítja a 40—59 éveseket és a hatvanon felülieket. Nakon azonban a hatvan felettiek is, amíg csak bírják, szó szerint inuk szakadtáig dolgoznak, így az arányokat okosabbnak tűnt együtt feltüntetni. Negyven évesnél idősebb volt a község lakosainak 54.1 százaléka. A járás községeiben ugyanez a mutatószám 45,4 százalékos, a megye községeiben 41,2, az egész megyére vonatkoztatva pedig 42 8. Az öregséget az évek számával is joggal mérő hatvan felettiek korcsoportjába Nakon az összlakosság majdnem neevede tartozott, a járásban * Ötödé, a megye községeiben 16,5 százaléka, a megyében pedig 18,2 százalék. Még néhány adat, aztán az olvasót egy darabig nem untatjuk számokkal. Zárójelben az előbbiek szerinti összehasonlítás. Nakon a tizenöt éven felüli férfiak 5,5 százaléka volt özvegy (3,8; 3,7; 3,6), a nőknek pedig majdnem negyedrésze, 24,2 Valamennyi előnytelen adat, amit a gyakorlatban jói érez a Dózsa Termelőszövetkezet is. ötszázhatvanegy tagjának alig a fele (56,5 százalék), pontosan 318 személy, aki ténylegesen részt tud venni a közös munkában. Á jómód Ennek ellenére a termelő- szövetkezet főkönyvelőjétől kezdve minden megkérdezett egyértelműen megegyezett abban, hogy Nak jómódú, sőt nagyon jómódú. Amiben bőséges része van a termelőszövetkezetnek is, annak ellenére, hogy ezt a nákiak nem mindig hajlandók egyértelműen tudomásul venni. A végtermékre alapozott készpénzfizetéses rendszerben dolgozó termelőszövetkezet tavaly egy tízórás munkanapra 98 forintot fizetett, ennek nyolcvan százalékát havi előlegként. A takarékszövetkezeti betétkönyvekben szunnyadó, hozzávetőlegesen kilencmillió forint (továbbá az otthon és máshol őrzött ismeretlen ösz- szegű) aligha csak ennek a jövedelemforrásnak tulajdonít, ható. Hatalmas része van ebben a háztáji állattenyésztésnek is, ami a legilletékesebb állategészségügyi szakember közlése szerint legkevesebb 1600 sertést és feltűnően nagy számú libát jelent Nakon, a gyérülő számú szarvasmarhák mellett. A libák ötlenek az ide látogatónak legelőbb szembe, fehérük tőlük az utca. Az állatorvos különleges hangú kürtöt szereltetett aprócska Zasztaváiára, hogv a végtelennek tűnő Fő utcát sűrűn járva, akaratlan hóhérjuk ne legyen. A nagy állatlészám ellenére se lenne helyes azt mondani, hogy az anyagi, pénzbeli jómód az állattenyésztésből származik. Elsősorban a szorgalomból, ami olyan erény, hogy csak az elismerés zászlaját lehet meghajtani előtte. A nakiak vitathatatlanul szór. galmasak. A továbbiakban fel- vázolandókig mégis elvezette az újságírót az óhatatlan kér- dezősködési kedv: — voltaképpen miért azok? Külső jelek Senki nem álh'tia, hogv Ma- gvarországon teües mértékben eltűntek volna az öncélú nénzszerzők, az olyasfaita Hamagonok, akik pusztán csak a p°nz birtoklása kedvéért evűitik halomra szal- mazsákiukban a bankókat: — ahol azokat esetleg nyomban be is falatozza egv egércsalád. A jövedelemszerzésnek értelme, emberi tartalma mégis esek akkor van. amikor ennek révén jobb körül- ménveket. tartalmasabb életet lehet biztosítani. A jobb körülményekhez természetesen hozzá tartozik a megfelelő lakóház is, a célnak megfelelő udvarral, alkalmas, lakhatásra alkalmas berendezéssel, felszereléssel. Ugyanígy a kul- túrigények kielégítése, melyek ha nincsenek, előbb-utóbb megteremtődnek. Induljunk el tehát Nakra, kívülről — vagyis Lápafő felől — befelé, nemcsak a faluba, hanem a házakba is. Még akkor is, ha ez a megállapítás sértő a helybeliek számára, az összkép cseppet sem vonzó. Az Eszterházyak egykori kegyuraságát hirdető templom monstruózus tömege ormótlanul üli meg az út mentét, melynek két oldalát százaléka (18,9; 17,2; 16,9). A bátaszéki cserépgyárban Dolgoznak az SZ—1-es szárítókemence falazásán. I , - Foto; G. K, gazdálkodásra kétségtelenül célszerű, de csak feléből-har- madából jól karbantartott házak szegélyezik. A házak nem kicsinyek. Ahol a „fejelés” — vagyis a réginek az utcasorra szolgáló újjal való pótlása — már megtörtént, ott a szobák száma szemlátomást nem csekélv. A régi házakat, melléképületeket azonban szinte mindenhol megtartották, ami a háztáii gazdálkodás szempontjából csak helyeselhető, hiszen a falvainkban gombamód szaporodó és hovatovább egyre jellegtelenebbé váló kocka-villák ehhez nem biztosítanak lehetőséget. (Hová lettek az elmúlt mezőgazdasági kiállításon olyan büszkén bemutatott falusi mintaházak tervei a gyakorlatban?) A megyebeli lakóépületek 27.6 százaléka alapozás nélkül készült vályog, vagy vert falú. Tolna megve falvaiban 30,3, a dombóvári járásbeliekben 29.Q százalék. Nakon száz közül majdnem negyvenegy. A faluban hetvennyolc lakás 1899 előtt épült. ezek közül nvolc már a szabadságharcot is látta, 1849-nél korábbi. A na- ki építési kedv 1900 és 1944 között messze megelőzte a megvebeü átlagosat. Ekkor énült a lakások 56,2 százaléka.' 1900-ban azonban Nak még 1652 lelket számlált, tehát a falu maldnem akkora volt, mint 1970-ben Gyulaj és nagyobb, mint Kurd. Az építési kedv a felszabadulástól 1959- ig lohadt ugyan, de még mindig több, mint kétszeres arányt mutatott a megyebelivel, más, vagy járásbeli falvakkal szemben. (32,4 százalék.) Aztán megállt, sejthetjük az okot abban is, hogy a falu elkezdett öregedni. Az 1960—1969 közti tíz évben épült minden naki lakás közül 5,7, míg a járásban 12,2, a megye községeiben 13,3, a megyében 16,3. A távolról jöttben nem túl sok vidámságot ébresztő összképet itt-ott meglepő ellentétként nagyobb, szebb, modernebb házak is megtörik, van közöttük valóságos rózsadombi villa is. Odabenn kellemes félhomály uralkodhat, mert az ablekszemek hunyt szemoil- lák módjára leeresztett redőnyök mögül néznek a világba. Szőnyeges szobák A száz lakásra jutó szobaszám Nakon magasabb, mint a megye városaiban. Azokban 184, itt 185. Érthető módon előnyös a szobákra jutó lakók aránya is. Pontosabban: — előnyös lenne. Ha a szobákat laknák. Számlálhatatlan sertés sonkáia-szalonnája változott már Nakon rekamiévá, karosszékké, teljes és nagyon szép szobaberendezéssé. Ami az élet természetes és csak helyeselhető rendje. Ugyanígy, hogy háztartási gépekben, hűtőszekrényekben a lakások többségében nincs hiány. De míg azok csak a napról napra való életet könnyítik meg, a lakott lakások az élet egészével tehetnék ugyanezt. Ma népes családok szoronganak egyetlen szobában, vagy éppen laknak konyhában, de a „szőnyeges”- nek is mondott tiszta szobát (sok helyen szobákat) még akkor se nyitják meg, ha törté)K_; __j. . x « ( , * I ! I l ' ■ _*•n etesen beteg van a háznál, akit jó lenne alkalmasabb körülmények közt elhelyezni^ vagy éppen ideig-óráig elszigetelni. Tudunk olyan idős parasztemberről, aki joggal számot tarthatna az ideig-óráig való pihenésre, de a szőnyeges szobába még lépni se mer, nem hogy ott letelepedjen. Ugyanígy teljesen felszerelt és saját kútról v.aló működtetésre is alkalmas fürdőszobákból, ahol a szépen csempézett falak közt, a kádban sertéstápot tárolnak. A higiéné egyébként a na- kiaknak nem erős oldala, ez a tisztálkodási berendezésekre épp úgy vonatkozik, mint a siralmas állapotban lévő illemhelyekre. A köz.ségi orvos — aki igaz ugyan, hogy mindössze csak egy éve van itt —■ őszintén csodálja, hogy még nem fordult elő súlyosabb bél- fertőzéses megbetegedés a fa-» luban. Kinek hát a szép bútor, ai kamrák és a betétkönyvek gyarapodó' kincse? A fiataloknak. Gyerekkultusz Végeredményben az, hogy Nakon a ház.táji gazdaságok gépesítése már igen magas fokon van (két portán háztáji fejőgépet is vettek már!), a szőnyeges szobákban válogatott bútorok sorakoznak, azért van, hogy a gyerekeknek több legyen. Mi sem emberibb, mint az, hogy lehetőségeinkhez mérten gondoskodni igyekezzünk utódainkról. Mi sem embertelenebb, mint amikor ez a szülők (esetleg a nagyszülőket is hozzá számítva) energiájának mértéken felüli kiuzsorá- zása árán történik. Még akkor is, ha rosszul értelmezett szülői szeretetből származik ez önkéntes áldozat. Az önuzsorázásra az egészségügy illetékesei tudiák felhozni a legtöbb példát. A valóban jogos táppénzbe véte- tést, csak azért, hogy a ház- táj iból még többet lehessen kihozni, hiszen az otthon végzett munkát az egyetlen SZTK- ellenőr még legjobb akarata esetén se tudja ellenőrizni. Ugyanők azonban — a falu Lápafő felé eső részén — azt is dokumentálhatják, hogy a. fiatalabb, eltávozott, iskoláztatott nemzedék nem minden esetben igyekszik visszaadni megfelelő arányban azt, amit kapott. ,, Minden megállapításban le-. hét túlzás, a jelenlegi helyzetből mégsem tudtunk mást leszűrni, mint hogy a Nakon végzett embertelenül sok munka gyümölcseit élvezni a nakiak maguk még nem tanulták meg. Ez egy elkövetkező generáció feladata lesz, amelyről remélnünk kell, hogy elődei szorgalmát örökli, de életvitelét viszont emberibbre változtatja majd. ; ORDAS IVAN mafeaayKd» iæ*B&vv#nsdUr»uui Népújság 1872. július 2%
