Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

i T t 1 ▼ Bárífafőrdő újjászületése Bártfa városa és fürdője az idén ünnepli alapításának 725. évfordulóját. A város à Keleti- Kárpátok szűk völgyében fek­szik; fenyvesek és lomblevelű erdők övezik. Az illatos par­kok kanyargós ösvényei között sütkéreznek a fényözönben a helyreállított fürdőépületek, s a 80 méter hosszú gyönyörű sé­tány márványburkolata alatt sárgán és fehéren ragyog a 8 féle gyógyvizet tartalmazó források fából és üvegből készült tetőzete. A források körül egész évben tolongnak a vendégek; a legnépszerűbb a Herkules-forrás, amely a leg­több gyógyerejű ásványi anya­got és szénsavat tartalmazza. Bártfáról a régi krónikákban is olvashatunk; létezéséről már egy 1274-ből származó okirat­ban is találunk feljegyzést. Már abban az időben is is­merték a várostól 5 kilomé­terre lévő ásványvízforráso­kat, de csak 1787-ben épült fel az első „gyógyház” 12 be­tegszobával. Ezt már gyorsan követte a többi épület. A fürdő csakhamar ismertté vált vízé­nek különlegesen jó gyógyha- tása miátt. Csakhamar a tár­sadalmi élet központja lett; a XVIII. és a XIX. században a főnemesek, az előkelő világ magas rangú tagjai jártak ide gyógykezelésre; köztük Sándor orosz cár, II. József osztrák— magyar császár, s itt gyógyít- tatta magát Napoleon császár felesége, Mária Lujza császár­nő is. Színházában Bécs, Bu­dapest, Prága, Varsó és Ber­lin leghíresebb művészei lép­tek fel. Bártfa-fürdőn a virágzás te­tőfokán, 1910-ben, 1785 szoba állt a gyógyulni vágyók ren­delkezésére. A Keleti-Kárpátok vidéké^ két világháború pusztította. Az első világháborúban súlyosan megrongálódott a fürdő, a források nagyrészt eltömődtek. A második világháború csak­nem teljesen elpusztította a fürdőt: 1945-ben „mindent élőiről kellett kezdeni”. Hely­reállították az épületeket, eltá­volították a törmeléket és meg­tisztították a forrásokat. Vé­gül 1954-ben Bártfa-fürdőt Csehszlovákia tíz legjelentő­sebb fürdővárosa közé sorol­ták. (Ma 450 ágy áll a betegek rendelkezésére.) Az építészek megőrizték a fürdőházak ere­deti formáját, megóvták a ré­gi építőművészet emlékeit. 1966. óta Bártfán igen sokat építenek; szeretnék visszasze­rezni a vastartalmú, szénsavas, kloridokat és nátriumot tar­talmazó, jódos, kénhidrogén- és szénsavtartalmú források régi világhírét. A szakemberek véleménye szerint naponta 1200 beteget kezelhetnek a bártfai gyógy­víz-kúrával. (Belgyógyászat, gyomor, epe és légzőszervi betegségek gyógyítása.) El­készült a fürdő fejlesztésének és kiépítésének 1980-ig terjedő távlati terve is. DOMBÓVÁRI UNIVERSAL SZÖVETKEZET Dombóvár, Hunyadi tér 20. betonkerítések, betonoszlopok, beton sertésvályúk, kéménytisztitó-ajtók gyártását vállalja. Telefon: 13—73. ügyintéző: ♦ Manarik Jónosné. (342) A tervben és a már meg­indult építkezésben kirajzoló­dik a 725 éves fürdőváros új arculata. A jelenlegi fürdő­otthon mögött épül a Balneo- therápia, amelyben a jövő év­ben naponta 1350 beteget gyógykezelnek. A négyemele­tes épületet fedett folyosó köti majd össze az Erzsébet és az Astoria fürdőházakkal, s ké­sőbb az I. számú új fürdőház­zal. Ebben az új fürdőépület­ben két éven belül 250 be­tegágy lesz, s egy újabb gyógy­intézetben ugyanannyi ágy áll majd rendelkezésre. A csalá­dok gyógykezelését villákban és panziókban végzik. Bártfa-fürdőt nemcsak gyógyvize teszi vonzóvá, ha­nem szép környéke is. A für­dőváros közelében van egy érdekes keletszlovákiai skan­zen az elmúlt századok faépü­leteivel, amelyek a népi épí­tőművészet megragadó emlé­kei. Maga a város, Bártfa, is ritka műemlékváros, máig megőrizte régi, középkori stí­lusát. Figyelemre méltó a ha­talmas főtér körül épült több mint negyven nemesi ház, a volt városfal maradványa a bástyákkal, a 14. századból származó gótikus plébánia- templom, tizenegy szárnyas gó­tikus oltárával, Közép-Európa egyik legnagyobb, eredeti gó­tikus emlékével. A reneszánsz stílusban épült városháza is tanúsítja Bártfa egykori gaz­dagságát és hírnevét. 1952. óta a várost emlékmű-rezervátum­ként kezelik. Az idei nyári szezonban Bártfa-fürdőn eddig több mint tízezer csehszlovák és külföl­di vendég foglalt szobát: igen nagy érdeklődést keltett az itt alkalmazott gyógykezelés. Már az idény kezdete előtt foglalt volt az Erzsébet, az Astoria, a Helois, a Valentina, a Klára, a Dukla és a többi fürdőinté­zet. Még az idén átadják a fürdő 132 ágyas új szállodáját, amelyhez étterem, kávéház és több más berendezés tartozik. Varsóban állandó jellegű Lenin-kiállítás nyílt 19Í2. június 22-én Párizsból Krakkóba érkezett Vlagyimir Iljics Lenin. Az esemény hat­vanadik évfordulója alkalmá­ból a varsói Lenin-múzeumban állandó jellegű kiállítás nyílt, „Lenin lengyel földön, 1912— 1914.” címmel. A kiállítást ünnepélyes keretek között nyi­totta meg Jan Szydlak, a LËMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a Lengyel —Szovjet Baráti Társaság el­nöke. Folytatják a fenékpusztai ásatásokat Fenékpusztán dr. Sági Ká- rolynak, a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatójának vezeté­sével folytatják a római biro­dalom egyik katonai centru­mának feltárását. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy Attila halála, a hun bi­rodalom bukása után az ötödik században újra a római csá­szársághoz csatolták e terüle­tet, s a fenékpusztai erődön be­lül katonai utánpótlási bázist alakítottak ki. A feltárt nagy élelmiszer- raktárak azt bizonyítják, hogy a hadsereg élelmezéséhez szük­séges készleteket itt tárolták. A szakemberek véleménye sze­rint valószínű, hogy e keleti haderőt hirtelen nagy vereség érte, egyik napról a másikra megsemmisült, s a katonai bá­zist hatalmas tűz pusztította el. A tábor területén beteme­tett széles kútból — amelyet nemrég tártak fel — a tűz martalékává égett magvak és egyéb maradványok kerültek elő. Búza, rozs, árpa, zab, len­cse, és egyéb magvak melleit a mediterrán népesség által fogyasztott olajbogyókat is ta­láltak. Előkerült dió, mogyoró, továbbá számos kerti virág magja is. Ezekből az adatok­ból meghatározhatják, hogy e korban milyen növényeket is­mertek és mivel táplálkoztak a környék lakói. (MTI) A kiállítás bemutat számos anyagot és dokumentumot, fényképet, fotókópiát, részle­teket Lenin cikkeiből, kortár­sainak visszaemlékezéseiből, különféle audiovizuális megol­dásokat alkalmaz, kezdve a fény- és hanghatásokon a fil­mig és a diapozitívokig. A kiállítás időbeli tartalmát két dátum jelöli: 1912. június 22., majd 1914. szeptember 5., amikor Lenin családjával együtt elhagyta Krakkót és a Tátraalját és a semleges Svájcba költözött. A kiállítás bemutatja az orosz proletariátus vezérének több mint 2 éves lengyelorszá­gi tartózkodását, amelyet ki­töltött az alkotó, intenzív és sokirányú forradalmi tevé­kenység. ftenin e két esztendő alatt egész sor tanácskozást tartott az OSZDMP Központi Bizott­ságának tagjaival és más párt­aktivistákkal. Közel 400 cikket írt ugyanebben az Időszakban, nem számítva a jegyzeteket, glosszákat és recenziókat. Több brosúrát dolgozott ki, megírta egyik nagy jelentőségű munká­ját „A nemzetek önrendelkezé­si jogáról”, utasításokat fo­galmazott, röplapokat, beszé­deket irt, felolvasásokat tar­tott, széles körű levelezést folytatott. A kiállítás bőséges anyaggal illusztrálja Lenin ál­láspontját a lengyel függet­lenség kérdésében. i : Kiüi né ut caban XL. De egyúttal anyja bárónői mi­voltát le kellett tagadnia, mert minden személyzeti főnök sok­kot kapott Volna tőle, s ta­lán még dolgozni sem enge­dik. Az élet ilyen bonyolult ellentmondásos termékét miért is értették volna meg? Éva apja miatt szerethette, anyja miatt gyűlölhette volna a szo­cialista rendszert, de ő egyi­ket sem tette, semleges ma­radt. Dániel éppen a legjobb idő­ben érkezett. Évából a szere­lem Dániellel és az általa kép­viselt eszményekkel való azo­nosulást hozta ki. Dánielből pedig az afölötti őrömet, ked­vet az íráshoz, kettőjük közös életének rendbe hozásáért való fáradozást, otthonalapítást és minden egyebet, amit a fé­szekrakás jelent. Dédi maguk­hoz vétele is a nyugalom meg­teremtését szolgálta. A társa­dalmi konszolidáció Éva meg­nyugvását is magával hozta, de igényeiben messze túlha­ladta a rendelkezésre álló le­hetőségeket. Éva szorgalmasan dolgozott, ment előre a beosz­tási és kereseti ranglétrán. Szép új lakásba költöztek. Be­rendezték, de sajnos csak a könyveik szaporodtak, az egyéb szükséges dolgok Dédi szerint viszont szánalmasan lassú ütemben. Éva megfigyel­te, hogy férje kollégái, akik kevesebb gonddal, kevésbé őszinte és izgató problémákat tárgyaltak írásaikban, Dániel­nél gyorsabban és jobban ér­vényesülnek. Következett életük második felvonása, amikor Éva már meg is tudta fogalmazni állás­pontját: Dániel ússzon az ár­ral, mondjon le az örökös na­iv igazságkeresésről. Egy különös gravitáció Évát még előre vitte. Társadalmi sze­repet kapott, szerették nyílt, bátor szókimondását. Aztán megérkezett az ajánlat, men­jen a nőtanácshoz dolgozni. Dániel boldogan beleegyezett volna, büszke volt rá, Éva meg kinevette. Helyette a sok­kal jövedelemezőbb tervezői állást fogadta el, s amikor az első nagyobb összegű prémiu­mot eléje dobta az asztalra, ő nem tudott mit felelni. De nemcsak a kereseti viszonya­ik és ezzel a magatartásuk változott meg, hanem megvál­toztak az első időben tett fo­gadalmaik is. Ahhoz aztán Éva apjának az ügye kellett, hogy mindkettő­jük számára a teljes megisme­rés elérkezzen, vagy legalábbis a sok évi házasságban még meg nem mutatott oldalukra is fény vetődjön. Ráébredt, hogy Évának ő sohasem fog­ja az igazi, az egyetlen, az elragadó férfit jelenteni, mert neki olyan kell, mint önmaga: aki kielégíti nagyratörő vá­gyait, elképzeléseit. Amikor Szász erre rájött, elhatározta, hogy még egy utolsó nagy kí­sérletet tesz az asszony teljes meghódítására: megírja Éva apjának élettörténetét. Szerette az asszonyt. Balá- tai Jenő életének felkutatása azonban egyre mélyebb örvé­nyekbe taszította, s egyre in­kább beláthatatlan következ­ményeket sejtetett. Szász mi­nél többet tudott meg Balá- tairól, annál többet akart meg­tudni a lányáról, a saját fele­ségéről és annak nagyanyjá­ról. Szász úgy érezte, hogy Ba- látai sorsáról, életéről teljesen tiszta képet kap, akkor vilá­gos képet kap a saját életéről is, sőt, ha Balátai házasságá­nak részleteit felkutatja, a magáét is tisztázza. Amikor hozzákezdett, utolérhetetlen és dicsőségesen okos akart lenni felesége szemében. Olyan férfi pózában akart Éva elé állni, aki rájön a rejtélyre és nem­csak kinyomozza felesége ap­jának gyilkosait, de erkölcsi­leg ki is végzi őket azzal, hogy a világ elé tárja tetteiket. Ám az ügy bogozása közben rájött, hogy saját házasságát is el kell majd ítélnie. Évá­nak apja tetteivel szemben érzett gondolatai egész lényé­re rávilágítanak. Szász feleségének első, ki­törő reagálására emlékezett, amikor a Tervhivatal elnök- helyettese mindkettőjüket meghívta. Az elnökhelyettes kifejezte reményét, hogy sze­mélyesen is megismerkedhet Balátai Jenő lányával és ve­iével. Szász már korábban si­keres sajtókampányt folytatott Balátai Jenő ügyében. A ba- uxit feldolgozásáról, a ma­gyar—szovjet kooperációról film is készült. Szászt szak­értőnek hívták meg. Szó volt arról, hogy a legnagyobb alu­míniumipari technikumot Ba- látairól nevezik el. Szász nem elégedett meg a felszínes ku­tatásokkal, hanem kezdte ösz- szegyűjteni anyagát Balátai életéről, munkásságáról, sze­rencsétlen sorsáról. A meghí­vó ezt a nagy munkát szakí­totta meg, és Szász örömmel tette félre az iratokat. Dédi, amikor meglátta a levelet, első kérdése az volt: — Adnak talán pétizt? Éva is a fellegekben járt. — Valamit ki kell szorítani be­lőlük — hajtogatta. A Tervhivatal elnökhelyet­tese nagy tisztelettel és szere­tettel fogadta Balátai Jenő lá­nyát, és a kölcsönös udvarias­ságok után azt mondta, hogy az a grandiózus terv, amiről édesapja álmodott, a meg­valósítás útjára került. Egyez­ményt kötöttek a Szovjetunió­val, és nincs már akadálya a magyar alumíniumipar gyors fejlesztésének. — Nemrég kö­töttük meg és írtuk alá az egyezményt — magyarázta az elnökhelyettes, és barátságo­san hunyorgott Évára. A bauxitból itthon timföldet csi­nálunk. Ezt kiszállítjuk a Szovjetunióba; ahol olcsó vízi- energiával a timföldből tömb­alumínium készül, s ezt a tömbalumíniumot vízi úton visszahozzuk Magyarországra. Mi ebben az üzlet? A Szovjet­unió nekünk az áramot világ­piaci áron számítja fel. Ugyan­akkor hatalmas vízierőművei­ben a világpiaci ár alatt tud elektromos áramot előállítani. Ök tehát ebben megtalálták számításukat. Mi pedig szin­tén jól járunk, mert elektro­mos áramot veszünk az alu­míniumgyártásunkhoz, s bauxittal fizetünk, tehát azt csináljuk, amit a kedves édes­apja akart! Évente mintegy 80—100 ezer tonna tömbalumíniumot ka­punk vissza, s ebből fedezzük az 'autóbuszgyártási programot, az építkezések alumínium^ szükségletét, műszer-, híradás- és elektrotechnikai iparunk óriási alumíniumigényét. Ezért építettük fel Székesfehérvárott és másutt a további feldolgo­zó egységeket. Hazánk így Eu­rópa egyik legnagyobb alumí­nium-feldolgozó államává vá­lik... Az elnökhelyettes végül megkérdezte, miben lehetne Évának segítségére? Éva sze­me felcsillant, és már majd­nem kimondta, amire gondolt, amikor az elnökhelyettes köz­bevágott: Balátai Jenő lánya, ha geológus, akkor biztosan kutatni akar, s ő bármelyik intézetbe szívesen felvéteti Évát, ha ilyen kérése lenne. Éva megjegyezte, a kutatás helyett a bányászati tervező­nél osztályvezető, és többet keres, mint két kutató együtt­véve. Ezen jót nevettek, és a fogadásnak vége lett. Szász a szállodai szobában könnyű mozdulattal fellibben­tette Éva ágyán a takarót, mintha valaminek a helyét keresné. Szíve hevesebben vert. Éva parfümje úgy ölelte körül, mintha egy test mele­gét az érzékiség más hullám­hosszára hangolták volna át. Éva illata tikkasztó édesség­gel töltötte meg torkát és tü­dejét, néma átkokat szórt a szeretett nőre, hogy nincs itt és nem csókolhatja puha aj­kát, nem ölelheti át kissé női- etlenül erős, de mégis kívána­tos testét. A zajra később figyelt fel, s talán ha felkészül rá, akkor nem éri ilyen váratlanul, összerezzent. Az ajtón nem kopogtak, hanem valaki bele­rúgott, nekiesett. A zaj az elő­szobán át tompa puffanások­kal ért el hozzá. Kirohant. Ki­nyitotta az ajtót. Éva majdnem a karjaiba zuhant. — Drágám, mi történt ve­led? — kérdezte, mert az hit­te, felesége rosszul van, be­teg, baleset érte. — Ne vágj Dániel ilyen bamba képet. — Az asszony megfordult sarkain, kilódult Dániel kezéből és az egyik he- verőre zuhant. Szász felesége fölé hajolt Arcába konyak­felhő csapott. — Úgy, szóval ivott — állapította meg kese­rűen. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents