Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám
1 1 I jBonyfaâdvarasd 1972 Miklós A mai menyecskék ennyit Item érnek, mint a körmöm feketéje. Azt se tudják, mit csináljanak, pedig azon a pár rohadt szőnyegen kívül nem kell kirázni semmit. Itt fáj, ott, fáj és kész. Kapálom a múltkor a krumplit. Majd felbuktam a fejfájástól, a fél képem fel volt dagadva, mint a hordó, álig álltam a lábamom. Gennyes volt a fogam, hiába ittam a pálinkát, csak ette az ínyemet, de nem használt semmit. Meg tudnám számolni, hányszor voltam orvosnál. Legutóbb az autós szűrővizsgálaton, ott is megszégyenítettek. Kérdezi az orvos, hány gyerekem van. Mondom neki, ötször szültem. Hárman voltunk benn egyszerre és nagy röhögve azt mondja, hogy akkor maguknak összesen huszonhat gyerekük van. Hát így szüljön az ember. Igazából nekem nem is öt, hanem tíz gyerekem van. Jó hosszú sora van ennek is. Mindjárt kezdem az elején. Mikor én férjhez mentem, még majdhogynem gyerek voltam, de nálunk Hadikfalván ez nem volt ritkaság. Aki húszévesen kelt el. az már vén- lányszámba. ment. Én meg tizenkilenc éves koromban eltemettem az első uramat. Elvitte a tífusz. Másodjára egy özvegyember vett el. öt gyerekhez mentem mostohának. Ami a mostoha Sá got illeti, azzal meg az a helvzet, hogy a' gyerekek nem is nagyon ismerték az anyjukat. Hathónapos volt a legkisebb. Az öt gyerek mellé én is szültem ötöt. Annyian voltunk, hogy alig fértünk egymástól. Manapság akkora feneket kerítenek egy gyereknek, hogy ezzel az erővel akár tizet is fel lehetne nevelni. A nagyobbak nevelték a kisebbeket, csak a nagyja munka maradt rám. Igaz, volt egy ing és kész. Ott végezte a gyerek a dolgát, ahol rájött. Az én tíz gyerekemből egy se lett miniszter. Jobbára bányászok. Gáspár, meg Fábián kubikos, Julis tsz. tag, Piusz Svédországban gyári munkás, Brigitta Argentínában él, Regina a kenyérgyárban dolgozik. Antal, Lázár és Vilmos meg bányász. Bányász volt Piusz is, mielőtt disszidált. Megszokták kérdezni, honnan szedtük össze ezt a sok furcsa nevet. Mindig azt adtuk, ami a születésnaphoz' legközelebb esett a naptárban. Ilyesmivel nem szoktunk sokat teketóriázni. Családi képünk nincs. Ha jól számolom, harminckilencen lennénk rajta egyszerre. A második férjem rákban halt meg. Ez ötvenhatban történt, addigra már csak négy gyerek maradt itthon. Jó nyolc év után harmadszor is férihez mentem. Ez persze olyan férjhezmenés, hogy én az urammal nem álltam anya- könywezető elé. Attól még olyan, mintha lenne róla ok- mánv. Nálunk soha sincs veszekedés. Én lassan már teljesen megőszülök, de nem emlékszem, hogy veszekedtünk volna valaha. Néha az uram beidegese. dik, és morogni kezd. Én meg fogom magam és fütyülök, meg énekelek. Akkor abbahagyja. Erre bíztatom a menyecskéket is, mikor porolnék az urukkal. ha felhajt egy pár pohár bort. Töltök nekik, hogy igyanak inkább ők is. Most már csak négyen vagyunk itthon. Az uram a tsz- ben éjjeliőr a teheneknél. Lázi meg Vilmos Zohákra jár a bányába. Én bedolgozó vagyok a termelőszövetkezetnél. Az a helyzet, hogy én is dolgoztam rendszeresen a tsz-ben, de fiatalokkal voltam együtt, és nem bírta» az iramot. Most ma"iiiíiwiiiiiirtiniinyr-r Lázárné elbeszélése gam osztom be. hogy mikor mit csinálok. Bedolgozónak lenni még több bajt jelent, mint tagnak. A tagnak kiadják a munkát, aztán vagy megcsinálja, vagy sem. Azzal a kutya sem törődik, hogy a bedolgozó mikor csinálja meg, az a fő, hogy rendesen kész legyen minden. Itt a termelőszövetkezetben kevés a tag, így aztán minden, évben. egyre nagyobb területet kénytelen vállalni az ember. Ezen a nyáron három hold kukoricát, öt hold napraforgót, ezerkétszáz öl takarmányrépát, meg a konyhakertet kell rendbe tartanom. Azért a nyár, hogy dolgozzon az ember. Én úgy vagyok vele, hogy amíg van munka, nem tudok nyugodtan aludni. A szívem elszakadna. ha mások mehetnének dolgozni, nekem meg itthon kellene ülni. A tavaszon úgy volt, hogy eladjuk a házat, és elköltözünk Érdre. Nem vitt rá a szívünk. Annyit gürcöltem itt, hogy talán sose tudok elszakadni innét. Ilyenkor nyáron két műszakban szoktam kapálni. Hajnali háromtól hatig, meg délután, úgy estefelé, mikor nem tűz annyira a nap. Más megy, én meg már jövök. Lesülne a képemről a bőr, ha gazos lenne a mi földünk. Hatkor fejek, délelőtt főzök, közben meg elvégzek mindent. Nincs lány a háznál, aki segítsen. A fiúkra nem lehet számítani, azt mondják, éppen elég nekik a műszak. Nem is csodálom, folyton idegesek. Isten tudja, mi lesz velük, ha lemennek a bányába. Szeretnek odajárni. azt mondják, ott nem piszkálja őket senki. A Juiison kívül egy se lett paraszt. Lázi csordás volt három évig, de kevesellte a pénzt és beállt a bányába, a vájárok mellé. Pedig annak idején, mikor alapítottuk a tsz-t, úgy adtunk össze földet, disznót, tyúkot, meg mindent tizenhármán, hogy szépen tudjunk indulni. Mostanára meg már lassan elfogy innen mindenki. A mezei munkát lassan én se bírom. Fogtam magam két éve, hogy itthagyom a fenébe az egészet. Felvettek takarítani a bonyhádi kórházba, de az uram nem hagyta. így aztán nem mentem sehova. Pedig nem bírom soká, az biztos. A ház, amiben lakunk németeké volt. öt család is lakott itt egyszerre. Aztán szépen elfogytak, építettek maguknak másikat. Jól megvagyunk egymással most is. Szép nagy ház, meg porta, magam meszelem, festem mind az öt szobát, apródonként. Nyáron nem nagyon van rá időm, mert ha egész nap pókhálózok. akkor mit eszünk télen. Ennivalónk, pénzünk van, amennyi kell. A lányokat ki- stafíroztam, a fiúknak meg pénzt adtunk az induláshoz. A két kisebbnek is van külön takarékbetétje. Legyen, ha kell. Tettem magunknak is öregségünkre, hogy ne kelljen semerre futni. Néha fogom magam és elmegyek, hogy kiverjem a gondot a fejemből. Van barátnőm, és rendesek a szomszédok. Jó szomszédban élők vagyunk. Gondolom, szeretnek engem, mert hivatalos vagyok a lakodalmakba. Meg is halnék bánatomban, ha nem mehetnék. Én annyira szeretek táncolni, meg énekelni, hogy nem is igaz. Van szép székely ruhám, azt veszem fel, úgy megyek. Nemrég csináltattam. Énrajtam ez biztos nem látszik meg, de én nagyon szeretem a fiatalokat. Becsülni kell őket, ha azt akarom, hogy ők is rendesek legyenek velem szemben. Nem baj az, ha nem szeretik a paraszti munkát, aki dolgozik, az úgyis megél. Nincs este, hogy ne nézném a tévét. A Ki mit tudót is végignéztem, pedig éjfél után egykor ért véget. Reggel meg mentem kapálni. Töri a nyavalya, kerül, amibe kerül a villany, hát kerül. Az Isten megverne, ha egy szó panasz elhagyná a számat. Tehenünk, disznónk, barom- fink van, van mit enni, van munkám, csalódom és rendes uram. Nekem így jó. ahogy van és nem cserélnék senkivel. D. VARGA MARTA •\Ó í>.;' ly Kombájn Még negyedszázada sincs, hogy a magyar mezőgazdaság megismerkedett az arató-cséplő géppel, a kombájnnal. Éveken keresztül volt is ellensége elég... Számtalan ország mező- gazdaságában akkor már évtizedek óta ismerték alkalmazták az arató-cséplőt. Annak, hogy a felszabadulás előtt, a magyarországi nagybirtokokon nem használták, egyszerű oka volt — lényegesen olcsóbb volt a kézierő... A nincstelen aratómunkások meg ellenségnek tekintették még az aratógépet is, mert elvette előlük a munkát, a kenyeret. így még az idősebbek sem ismerik a mai kombájnok elődeit, amelyek mai szemmel nézve megmosolyognivalóan kezdetlegesek voltak, viszont akkor modern gépek. íme egy kép, egy kombájn-ősről. (A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja folyóirata, a Mezőgazda- sági Világirodalom közölte.) Az első, ami szembetűnik, hogy egy kisebb ménesre való ló húzza. A másik, a majd féltucatnyi kezelő. A hajtó bakja akár egy régi postakocsié, nem lehetett valami kényelmes egész napon keresztül rajta imbolyogni. Szembetűnő még az is, hogy — akárcsak a mostani, modern utódok — a kicsépelt szemet szállítókocsiba üríti, láthatóan erre a célra készített kocsiba. Mai szemmel nézve, munkája nem lehetett kifogástalan, amelyre utal a magas tarló, tehát aligha lehetett dőlt gabonába ereszteni. Mégis, gép volt, modern gép, amely akkor is sok embert kímélt meg az aratás fárasztó, izzadságos munkájától. és kombájn És a mai utódok, amelyekre az aratás — ritka kivételtől eltekintve —, kizárólagosan hárul, amelyekkel egy ember arat le naponta 15—20—25 holdat. A legújabb típusokon már zárt, hűthető — illetve az őszi munkák során fűthető — fülke gondoskodik a kombáj- nos kényelméről, külön automatikák segítik a vezetést, a gép működésének ellenőrzését. Hazánkban az elmúlt két évtized alatt az aratásban egyeduralkodóvá vált a kombájn, olyannyira, hogy az elenyésző számú, még magángozdálkodást folytató paraszt egy-két holdnyi gabonáját is a szövetkezetek gépei takarítják be. w**.*. B L Foto: G. K. Ifjúsági üdülőcentrum Velencén Július 8-a emlékezetes dátuma az ifjúsági turizmus történetének. Ezen a napon kezdődött a Velencei-tó ifjúsági üdülő- és kirándulóközpontjának építése. E nagy jelentőségű akcióról beszélgettünk Nádor György- gyel, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkárával. — Az ünnepélyes első kapavágáskor az egybegyűltek korrózióálló edényben az alapkőbe betonoztak két fontos okmányt: az üdülőtelep terveit, valamint a 2025jl971. korm. számú határozatot, amely az ifjúsági turizmus fejlesztésére adott utasítást. A párt ifjúságról szóló határozatát tavaly a kormány is napirendjére tűzte. Ezt követően olyan intézkedéseket hozott, amelyek külön gondoskodnak az ifjúsági turizmus fejlesztéséről. A kormányhatározat leszögezte, keresni kell a lehetőséget a meglévő adottságok jobb kihasználására, ugyanakkor új bázisokat is építeni kell. Az ifjúsági turizmus intézményhálózata fejlesztésének első állomásaként a kormány úgy döntött, hogy már a negyedik ötéves terv idején létre kell hozni egy ifjúsági és üdülőközpontot. Az illetékes szervek választása a velencei-tavi térségre esett. A VIB (Velencei-tavi Intéző Bizottság) térítésmentesen felajánlott egy huszonkét hektáros ősparkot, amely ideális táborhelyül kínálkozik. Amikor a hely kiválasztása megtörtént, az OIOT felkérésére a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet KISZ- es fiataljai, zömében társadalmi munkában vállalták a tervek elkészítését. ,g(W, — Kik építik a tábort? — Az ősparkban építőtábort rendeztünk be, maguk a fiatalok látnak saját üdülőtelepük kialakításához. Már e nyár folyamán négyszer kéthetes turnusban folyik a munka. Az idén ötszáz fiatal dolgozik itt, előkészítik a leendő épületek helyét és szabályozzák az itt folyó Bágyon-patakot. A tervek szerint 1976-ban készül el teljesen az üdülőközpont, de a munkálatokat úgy ütemeztük, hogy szakaszosan adhassuk át a nyaralóknak és víkendezők- nek a létesítményeket, — Milyen lesz ez az üdülő, és kik vehetik majd igénybe? — Legnagyobb létesítmény a négyezer fős ifjúsági strand lesz trambulinokkal, csúzdák- kai, kosárlabda-, röplabda- és teniszpályákkal, csónakkikötőkkel. Ezer fiatalnak biztosítunk szállást faházakban, sátrakban, és helyet biztosítunk a parkban a magukkal hozott sátrak felállítására is. így egyszerre ötezer személyt láthat vendégül a tábor. Épül a kulturális centrum és szórakoztató kombinát is. . — Vállalatok, intézmények, iskolák saját erejükből is építhetnek fiataljaiknak megfelelő típustervek szerint faházakat, bungalókat. A telket nem kell megvásárolniok, sőt ételt és szolgáltatásokat is biztosítunk. t A velencei nagy építkezésen kívül a Nógrád megyei Salgóbányán, a Baranya megyei Orfűn kezdtek ifjúsági üdülőbázis építéséhez. Ezekhez az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács anyagiakkal is hozzájárul. S várják, hogy az ifjúsági törvény szellemében más megyékben is követőkre találnak az építők. ESZTERGOMI LÁSZLÓ BSSBSBSai Népújság () 1972, július 2%
