Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

I * 1 A mi ügyünk is Beszélgetés Tóth Józseffel, a munkásőrség megyei parancsnokával Gyakran elhangzik manap­ság, hogy a honvédelmi neve­lés szerves része a hazafias nevelésnek és sokoldalú neve­lő munkát igényel. A honvédel­mi nevelés teendőiből nem kis részt vállal a munkásőrség. Milyen tapasztalatok vannak e téren Tolna megyében. Erről beszélgettünk Tóth Józseffel, a munkásőrség Tolna megyei pa­rancsnoké vak Talólkozunk olyan nézettel is, amely szerint az ifjúság hon­védelmi nevelésére nem szük­séges nagy gondot fordítaná Mi erről a véleménye? A felkészülést hazánk meg­védésére nem akkor kell eU kezdeni, amikor már dörögnek határainkon a fegyverek. Hi­szen az amerikaiak éppen nap­jainkban jelentették be, hogy az Európában állomásozó had­seregük létszámát a következő években növelik. Nos egy ilyen helyzetben, de ettől füg­getlenül is luxus lenne nem megérteni a hazafias nevelés és ezen belül a honvédelmi nevelés fontosságát. Meggyő­ződésem, hogy minden olyan erényt, amely ifjúságunkat a haza határainak, a szocialista tábornak megvédésére képessé teszi, jóval korábban, a kato­nai szolgálat előtt kell kifej­leszteni. Ezek közé tartozik a honvédelmi nevelés is, mint a béke éveinek egyik legsajá­tosabb feladata. L. Az ifjúság honvédelmi neve­lésének társadalmi fontosságát aligha kell hangsúlyozni. Mi­lyen módszerekkel tudja e fel­adatot segíteni itt a megyében a munkásőrség? Nem a fogalmak pontos meghatározásával foglalkoz­tunk elsősorban, hanem azt vizsgáltuk: melyek a megfele­lő módszerek és a már koráb­ban alkalmazott módszerekből melyeket lehetne szélesebb körben elterjeszteni? Gondos­ságot igényelt a végrehajtás is. Ezért, ha egy feladathoz meg­választottuk a módszert, nem volt közömbös, kire bíztuk an­nak végrehajtását. Nem min­denki alkalmas arra, hogy az ifjúság körében bármilyen munkát végezzen. Az sem mindegy, hogy megközelítően azonos képességűéit legyenek azok az elvtársak, akik közö­sen felelősek egy bizonyos fel­adat végrehajtásáért. Ügyelni kell arra is, hogy esetenként kit kérjünk fel általános isko­lai és kit középiskolai korosz­tályhoz. Elemeztük a tapasztalatokat, így alakult ki a megyében a hazafias, a honvédelmi neve­lést segítő „bázis”, egy mun­kásőrökből álló lelkes csoport, olyanok, akik bármikor szíve­sen mennek az ifjúság közé és alkalmasak is megbízatásuk végrehajtására. Hogy milyen fe^jidataik vannak? Néhány példát mondok. Faddon: Tóth György, pedagógus munkásőr rajparancsnok, Koszter Kata­lin és Lutcz Julianna, mun­kásőrök rendszeresen felkere­sik, segítik az úttörő munkásőr szakaszt. Várdombon: Nagy Sándor híradó rajparancsnok a „Veszprém” típusú rádió keze­lésére tanítja az úttörőket. Bonyhádon: Tiszai Béla, mun­kásőr rajparancsnok az Ifjú Gárda járási parancsnoka. Szekszárdon az elmúlt tanév­ben és a következő tanévben is több munkásőr segíti az út­törő múnkásőrszakaszok szer­vezését. Módszereink? Elsősorban azt hangoztatnám, hogy nem min­Népújság 5 den esetben sikerül a legjobb módszert kiválasztani. Inkább azt mondanám, hogy megújí­tásra szorulnak- Frissíteni kell a korábban bevált módszere­ket. Például; korábban csak a környékre szerveztünk harci túrákat, hadijátékokat. Ezek mellett — amelyek igen nép­szerűek —- távolabbi kirán­dulásokra is gondolunk, de meghatározott nevelési céllal. Ilyen lehet például a Budapes­ti Hadtörténeti Múzeum meg­látogatása célfeladattal a peda­gógusok, a mozgalmi vezetők segítségével. Ezen a „kirán­duláson” azok az úttörők, KISZ-es fiatalok, az Ifjú Gár­da tagjai vennének részt, akik nemcsak magatartásukkal ér­demelték ki a helyet, hanem érdeklődési körük Is egyezik a célfeladattal. Módszereink között fontos helyet foglal el a bizalom érez­tetése, az önállóságra nevelés. Ezt tapasztalták legutóbb má­jus 1-én az úttörők, akik a rá­dió-összeköttetésünk hírláncá­ban vettek részt. Alkalmazzuk a filmet, a fényképeket, kiállítás anya­gául. Tanítunk fegyverismere­tet. Meglátogatjuk az úttörő- csapatokat, az Ifjú Gárda bá­zisait- Meghívjuk a gyereke­ket egység- és alegységgyűlé­sekre. Készítettünk ' egy kiad­ványt a megye munkásőrei­nek életéről és ehhez kutatási feladatokra kértük fel őket. Ez a felsorolás nem teljes, de ezek a leginkább alkalmazott módszereink­Igénylik-e ai iskolák a mun­kásőrség segítségét a honvé­delmi neveléshez? Igénylik, de többet is tud­nánk segíteni. Lehetőségünk, felkészültségünk is mind na­gyobb lesz e nevelési feladat eredményes segítéséhez. Az utóbbi időben már néhányszor mi is kezdeményeztünk, amit a jövőben fokozni kívánunk. Miben látja a továbbiakban a munkásőrség hazafias neve­lést, a honvédelmi nevelést se­gítő feladatát a megyében? Ne azt tekintsük elsősorban hazafias nevelésnek, honvédel­mi nevelésnek, ahol gyerme­kek és munkásőrök találkoz­nak, tehát ami inkább a külső­ségekben mutatkozik. Munkás­őreink ne a „dekoráció” szere­pét töltsék be. Ne az marad­jon meg a gyerekekben, hogy hány kitüntetést láttak egy- egy munkásőr ruháján, hanem az, hogy miért kapta? Milyen hazafias, állampolgári felada­tot hajtott végre, aminek ered­ménye g ^kitüntetés ? Tudato­san segítenünk kell a pedagó­gusok, a mozgalmi vezetők munkáját. Következetesen ér­vényesítenünk kell a követel­ményt: a hazafias nevelés, a honvédelmi nevelés nem kép­zelhető el, kötelességtudásra nevelés nélkül. Ha a honvédelmi nevelésről szólunk, sokan csak az ifjúság között végzett nevelő munkára gondolnak. Helyes-e ezt igy ér­telmezni? Nem. A honvédelmi neve­lésnek ki kell terjedni az egész lakosságra, hiszen felöleli az élet valamennyi területét : az erkölcsöt, a technikát, a tudo­mányt, a kultúrát. A felsoro­lást még folytathatnám. A lé­nyeg az, hogy a honvédelmi nevelés szempontjából itt egy folyamatos feladatról van szó. Kétségtelen e téren az ifjúság­gal kötelességünk legtöbbet foglalkozni, mint ahogyan ez így is van, de nem kevésbé fontos törődni a felnőtt lakos­sággal is. BIRSZKY MÁRTON Több mint négyszáz gépkocsivezető, jegyvizsgáló, forgalmista dolgozott vasárnap A hét végét igen sokan sza­bad péntek délutánnal kezdik. A szombati víkendezők, meg a vasárnapiak határozott céllal indulnak útra, volt idő egész héten megbeszélni a munka­helyen és családi körben is, hogy hova érdemes menni, milyen elfoglaltságot kell biz­tosítani. A 11-es Volán Válla­lat több mint négyszáz em­berének nem kellett azon spe­kulálni, mivel töltsék a hét véget. Velük jó Időben közöl­ték: dolgozni ok kell. SZOMBATON MÉG TELJES LÉTSZÁMMAL dolgozott a vállalat minden főnöksége, kirendeltsége, de rlam teljes kapacitással. Ugyanis ezekben a papokban, hetekben igen kevés a fuvar. A jármű- és személyi állo­mány mintegy harminc száza­léka hői dolgozik, hol nem. Legtöbbet állnak. Ezért aztán minden lehetőséget megragad a vállalat, hogy a fuvareszkö­zöket foglalkoztatni tudja. A fuvareszközök szinte min­den héten felkeresik a nagy- vállalatokat, sok anyaggal dolgozó céget, hátha ahad valamilyen „zsírosabb” fuvar. A gabonaszállítás például. De idén a Szekszárdi Vaján gép­járművei nem fuvaroznak szemes terményt. A vállalatok, és termelőszövetkezetek jár­műparkjukat fejlesztették, s a billenőplatós, szóródó anyagra alkalmas pótkocsikból elegen­dő áll rendelkezésre, a válla­latok magúk végzik a szállí­tást. Még altkor is, ha többe kerül, mintha a Volán végez­né e feladatot. FURCSA sóderszálUtás Szombaton Gerjenból szállí­tottak a Volán kocsijai — számszerint tizenhét — sódert a Tojna megyei Állami Építő­ipari Vállalat központi, szek­szárdi telepére. A TÁÉV úgy 1972. július 25. Erre az évre is kötnek még szerződéseket az állatforgalminál Egyhetes csúszás az átvételeknél — Növendék marháknál 500 Ft felár A megye termelőszövetkezetei, egyéni állattartói az Állatforgal- mi Vállalattal való kapcsolatukat röviden így jellemzik: jó partneri viszony alakult ki közöttünk. A jó partneri viszony biztosítósa, meg­tartása érdeke mind a termelők­nek, mind pedig az Állatforgolmi Vállalatnak, A vállalat 8ó terme­lőszövetkezettel, s mintegy 30—32 ezer háztáji termelővel áll szer­ződéses kapcsolatban. A szövet­kezetek közül a bátaszéki, dom­bóvári, pálfai, pincehelyi, a szakcsi és a zombai termelőszö­vetkezet adja a legtöbb sertést. A háztáji sertéshizlalás a tamási járásban a legelterjedtebb. Idén csak a háztáji gazdasá­gokból százezer sertést vesznek át, s ennek közel 30 százaléka a tamási járásból származik. Ma már a ház körül hizlalt sertések­nek megközelítőleg 65 százalékát a termelőszövetkezeteken keresz­tül értékesítik a termelők. A töb­bi 30—35 százalékot az Allatfor- galfni Vállalattal — részben az előleg miatt — kötött szerződé­sekkel adják e|. Jelentősen nö­vekedett idén a háztáji sertésállomány. Az előző évben összesen 67 ezer, háztáji gazdaságból szár­mazó sertést értékesített a válla­lat az idén várható százezerrel szemben, A márciusban készített sta­tisztikai kimutatás még az előző évhez hasonló szintet jelzett. A termelők közül azonban egyre többen értékesítenek kész serté­seket, szemben gz előző évekkel, amikor is főleg süldőt és malacot kínáltak eladásra. Az elmúlt év­ben termelőszövetkezetektől, ház­táji gazdaságokból összesen 206 ezer sertést értékesítettek, idén 260 ezer várható. Mindez azt mutatja, hogy jelentősen megnö­vekedett a sertéshizlalási kedv. Ennek az a magyarázata, hogy javult a tápellátás, kedvezőek a felvásárlási árak — egy-egy ser­tésen 7—800 forint a tiszta ha­szon — sa jobb tápellátás kö­vetkeztében mintegy másfél hó­nappal rövidült a hizlalás ideje. A termelőszövetkezeteknél 1971- hez képest mintegy 20 százalékos emelkedés várható. Június végé­re az Állatforgalmi Vállalat tel­jesítette féléves felvásárlási ter­vét. Tizenhatezer élőállatot ex­portáltak, s hasonló volumenű sonkasertést szállítottak a pápai húsüzembe. A termelőszövetkeze­tek többsége a következő évek­ben a sonkasertés gyártására áll rá; ennek mennyisége már 1973- ban megduplázódik. Pillanatnyi­lag az Állatforgalmi Vállalatnál akadozik az átvétel A június végéig elkészült ser­téseket az előre meghatározott ütemterv alapján tudták átvenni és szállítani. Májusban, mikor g harmadik negyedévben értékesí­tésre kerülő állományt felmérték, 10 százalékkal kevesebb sertésre számítottak. A jobb tápellátás miatt, főleg g háztáji termelők közül sokan még júniusban is kötöttek szerződéseket, s ennek egy része idejében el is készült. Hatezer sertés elhelyezése egye­lőre megoldatlan, s emiatt körül­belül egy hetet csúszik az átvé­tel. Augusztusban, mivel g felvá­sárlási lehetőség mintegy 20 szá­zalékkal növekszik, ez o csúszás 3—4 napra csökken. Több helyütt elterjedt a hifi hogy a vállalat erre az évre már nem köt szerződést. A híresztelé­sek ellenére kötnek szerződést, de kizárólag olyan sertésekre, amelyek még ebben az évben elkészülnek. Mivel a vállalatot köti a 3 hónapos tartási idő, a termelők ne akkor jelentkezzenek szerződéskötésre, amikor az álla­tok már elérték a 80—10Q ki­lós súlyt, hanem korábban, Amennyiben a termelőknek az 1973. évi szerződési feltételek megfelelnek, úgy a következő év­re is bejelenthetik igényüket. Csökken a vágómarha­felvásárlás Az elmúlt évhez képest közel ezerrel kevesebb vágómarhát ér­tékesítenek idén a termelők. A vállalat a félév végéig 9300 vá­gómarhát vásárolt, más évekhez viszonyítva idén több hím ivarú szarvasmarhát vágnak ki. A vál­lalat éves szinten 10 ezer szarvas- marha élőexporttal számol. Augusztus, szeptember és októ­berben az élőexportra szállított növendék marhák után a jelenlegi felárakon felül a nagyüzemek részére darabonként 500 forint felárat fizetnek. Ezt azok a ter­melők is megkaphatják akik bár no­vember, decemberre szerződtek, de hamarabb szállítják a kész növendék marhákat. Erre az intéz­kedésre azért volt szükség, mert november és december hónap­ban csökken az exportlehetőség. A vállalat az intenzív hizlalás ér­dekében többirányú segítséget ad az üzemeknek. fogadta a gépkocsikat, hogy nyolc-tíz mindig sorba állt az egyetlen hídmérleg előtt. Ugyanis a vállalat elrendelte: üresen és rakottan, minden fordulónál mérjék a kocsikat. Mondani sem kell. hogy ez az intézkedés mekkora időveszte­ség a Volán számára. Azon sem csodálkoznánk, ha ezt fel­számítaná a fuvarozó a TÁÉV-nak. Bár az igazsághoz tartozik, hogy akkor meg az ÉPFU-hoz, vagy más céghez fordulna a TÁEV fuvarfeladat elvégeztetéséért. így aztán 1er nyelték a volánosok az állami építők „békáját”. Az embe­rek, akik a nagy teljesítményű járművekkel szinte csak ját­szottak, s nem dolgoztak, na­gyon dühösek voltak. KÉSZENLÉT A NAGYÁLLOMÁSOKON A tehéráru-szállításra egyéb­ként a Volán az összes nagy­állomáson felkészült. A MÁV pontos előrejelzése révén le­hetséges úgy szervezni a mun­kát, hogy tudják, hány sze­mélyt és milyen gépkocsikat kell munkára rendelni. Tamá­siban például tizenegy vagon zúzott kő érkezését jelezték. A közúti igazgatóság fogadta az anyagot, folyamatos volt a munka. (Mert előfordul, hogy némely fuvaroztató vasárnap még a telephelyére szállított anyagot sem akarja átvenni.) Dombóváron húsz személy és nyolc gépkocsi dolgozott vasárnap. Szenet, építőanyagot raktak ki. hordtak rendelteté­si helyére. Szekszárdon va­sárpap egész nap tizenkét gép­kocsi és három rakodóbrigád dolgozott. Az érkezés elég vál­tozatos volt: a PIÉRT-nekegy vagon iskolaszer, a kórháznak két vagon szén, a népboltnak liszt, a FÜSZÉRT-nek pétisó, a vízműnek eternit cső. A va­gonok kirakása folyamatos volt, az állomási forgalmi szol­gálattal ezúttal is jól együtt­működött a Volán szállítási főnöksége. KÜLÖNJÁRATOS „FÜRüÖBUSZOK” A személyszállítási szolgá­lat vasarnap mintegy 7u szá­zalékos kapacitással dolgozott. A munkásjáratok nem közle­kedtek, de helyettük különjá­ratokat tudtak indítani. így például 17 fürdóbuszt küldtetc, főleg Domboriba. Paksról, Né. metiíérről. Bonyhádról is. Ä Volán megerősítette a Dombo- ri és Szekszárd közötti járato­kat is, így nem volt ok pa­naszra. Persze most is néhá- nyan lemaradtak a buszról — nem a Volán hibájából. Nyolc­száztíz járatot közlekedtetett vasárnap a Szekszárdi Volán. Különösen a kórházi látoga­tásra érkező kocsik voltak na­gyon tele — Paks, Bonyhád, Dombóvár és Szekszárd térsé­gében. Kilenc autóbuszt kértek kü­lönféle vállalatok dolgozóik kirándulásának lebonyolításá­ra. Mind a kilenc kocsi pon­tosan elindult, és az ország legtávolabbi részeibe vitte uta­sait. Egy autóbusz bulgáriai különjáratra ment. a hét vé­gén érkezik vissza. Különjáratok mentek Bony­hádról is — hat kocsi —, Dombóvárról — négy kocsi —, és Paksról — három autóbusz. A Volán ezen a vasárnapon is minden igényt kielégített. A taxiállomásokon, a me­gyeszékhelyen és a járási székhelyeken éjszaka ügy ele­tet tartottak, napközben pe­dig a taxiállomány több mint fele munkában volt. • A hét végén több mint négyszáz Volán-dolgozó fára­dozott azon, hogy jól érezzük magunkat; hogy vasárnap se álljon meg az ország vérkerin­gése — a* áruszállítás. ■— pálkovács —

Next

/
Thumbnails
Contents