Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

» P f « ÊleîmisierÎpar : Prognózis a jövőre Hogyan fejlődik a KGST- tqgországok együttműködése az élelmiszeripar területén? Erre a kérdésre válaszol Teodor Kalinov, a KGST-titkárság élel­miszeripari osztályának veze­tője. Milyen ismérvek alapján kell megszervezni az ésszerű táp­lálkozást? A KGST szakértői csoportja arra a következte­tésre jutott, hogy a kiegyensú­lyozott táplálkozás koncepció­jából kell kiindulni. Az embernek nemcsak meg­határozott mennyiségű ener­giára, nemcsak fehérjék, zsírok és szénhidrátok bizonyos meny- nyiségérp van szüksége az élet- tevékenységhez, hanem a táp­lálkozás tényezőinek egész so- Tár'a. Ezen összetevők kőiül né­hányra minden országnak szüksége van. Ezért előállítá­Mi van a sukat előnyös koncentrálni. Máris előirányozták, hogy a füstöléshez szükséges készít­mények előállítását Lengyel- országban és a Szovjetunióban összpontosítják. Csehszlovákia annak a fehérjéből való hár­tyának az elkészítését vállalta, amelybe a kolbászárut töltik, az NDK pedig a zsírkatalizáto­rokat készíti majd, Lengyel- ország a kakaó-olaj pótlásához szükséges zsírok, a Szovjet­unió pedig a citromsav elő­állítására szakosodik. Egyide­jűleg megvitatják azt a szov­jet javaslatot, hogy a Szovjet­unió területén közös erőből építsenek citromsavgyártó üze­met. A vállalat teljesítőképes­sége — évi 10 ezer tonna — lehetővé tenné a KGST min­den tagországa szükségleteinek teljes kielégítését ebből g fon­tos termékből. A szocialista országok tudó­dobosban? sainak a KGST komplex prog­ramjában rögzített egyik fel­adata az élelmiszerek tápérté­kének növelése. A szófiai élel­miszeripari tudományos köz­pont bázisán létrehozták a KGST koordinációs központ­ját, amely összefogja a szak­értők erőfeszítéseit ezen a te­rületen. Hamarosan érdekes javaslat­ról döntenek: az „Interholod” ideiglenes elnevezésű nemzet­közi gazdasági egyesülés létre­hozásáról. Ez a sokoldalú együttműködés szervezőjének szerepét vállalná a hűtőberen­dezések és hűtő szállító eszkö­zök tervezésében és gyártásá­ban. A szocialista államok hatá­rait nap mint nap százszámra szelik keresztül vasúti vago­nok, teherautók és repülőgé­pek. Bolgár paradicsomot és magyar borokat, Romániában gyártott cukorkát, szovjet hal­féléket, cseh sört és lengyel csirkét szállítanak hosszú nem­zetközi útvonalakon. Az élénk élelmiszercsere jelentős felada­ta — a csomagolás. Az utóbbi időben például megnövekedett az olyan csomagolóanyagok szerepe, mint a fémhártya, a polietilén és a polisztirol. Fon­tos probléma a csomagolás szabványosítása és egységesí­tése is. A Szovjetunió például már alkalmazza a „idegen” pa­lackok egyes típusait, s ennek eredményeként annyi eszközt takarít meg, hogy abból nyolc palackgyárat lehetne építeni, évi 100 millió palackkapacitás­sal, számolva. A közeli jövőben egységes minta alapján gyárt­ják majd a fém konzervdo­bozokat és a palaokszállításhoz szükséges műanyag ládákat. Megkezdték az üvegek egysé­gesítését célzó tervezet kidol­gozását is. 3 millió méter archív film — fiatalítják a filmeket A televíziónak nemcsak egy- egy tv-játék, produkció elké­szítése okoz gondot, hanem a már felvett műsor megőrzése is. Ugyanis bármilyen jó mi­nőségű szalagra is veszik fel a programokat, a sajtó- és kont- rollvetítések gyengítik az adás­ba kerülő kópiák minőségét. A nézők elé kerülő film — szak­nyelven szólva — már csak amolyan 95 százalékos. Későb­biek folyamán a film aztán tovább romlik fokozatosan, még akkor is, ha dobozban marad. A levéltárak védelmé­ről szóló 1969. évi 27. sz. tör­vényerejű rendelet a filmek és. magnószalagok megóvásáról is rendelkezik. È rendelet szelle­mében dolgoznak a Magyar Televízió központi archívumá­ban is, s igyekeznek a rájuk bízott több mint 3 millió mé­ter filmet úgy védeni, hogy a telepízió műsormunkáját se­gítse, s a tartalékok rpinden- kor adásra kész állapotban le­gyenek met ultrahangos tisztításnak vetnek alá, az emulziót fel­lazítják, majd átvasaltatják a kópiát. Ekkor a durva karcok eltűnnek a filmről. A követke­ző szakaszban a filmek szili­kon bevonatot kapnak, ez vé­dettséget ad a karcolás ellen. Gábor Andor: Vacsora a Ho­tel Germániában című tv- játéka 1958 áprilisában került képernyőre. A kópiát a több­szöri ismétlés után most meg kellett fiatalítani. A portrék, interjúk közül elsősorban azok a becsesek, amelyek egy-egy kiváló művészünk produkcióit, gondolatait őrzik az utókor számára. • • , «9-P :3 a Kisüli sitiin V o Természetesen a hatalmas évi termésből nem minden kerül dobozokba. A műsort készítő osztályok javasolják, melyik filmet őrizzék meg, egy vagy több esztendőre, s melyiket selejtezzék ki. A döntésben közrejátszanak tech­nikai kérdések is. Minden fil­met gondosan megvizsgálnak, a perforációs hibákat kijavít­ják és csak ezután tárolják őket. A helyesen őrzött film 8—10 esztendeig „eláll", csak ezután kell nagyobb munkála­tokba kezdeni. A televízió Csokonai utcai raktárában 1?—■ 16 fokos hőmérsékleten, 50—60 százalékos relatív páratartalom mellett megfelelő körülmények adódtak a hosszú távú táro­láshoz. De a tévé „őskorában” készült alkotások mindem dé- delgetés ellenére elfáradnak. Éppen ezért mintegy négy éve hozzáfogtak a gyengülő fil­mek regener altatásához. Ez azt jelenti, hogy minden esz­tendőben 50 ezer méter fil­Közületek, vállalatok fi­gyelem! ELADÓ 1 DB ZIL 164/A 4 T. TEHERGÉPKOCSI, ÜZEMKÉPES Állapotban. Ár: megegyezés szerint. Megtekinthető: Vegyes Ktsz Simontornya, Mátyás u. 14. Ügyintéző: Nyúlás?. Telefon: 19. (384) XXXVJH. — Nem tudja, hova vitte a feleségét az anyósa? — Azt hiszem, külföldre. De hogy hová, a?t nem tudom. — A bárónő Magyarorszá­gon maradt, illetve visszauta­zott? — Nem tudom. Épről Balá- tai nem beszélt. Én csak any- nyit tudok, Balátai sok pénz­zel tartozott neki. Hogy az­tán ezt a pénzt követelte tőle az anyósa, vagy sem, ezt szin­tén homály fedi. Nem peresí­tette, az biztos, mert akkor kezembe került volna az akta. —! Feltehető, hogy lánya el­költözéséig Balátai zártkutat- mányi jogdíjait anyósa fizette be? — Igen, bár erről a mérnök nem nyilatkozott. Azért is ne­héz volt nekem ez a pert vin­nem, mert sok részletét ép sem ismertem. Valakinek az ügyét képviselni pedig csak úgy lehet, ha a tárgyi anyag­gal teljesen tisztában vagyunk. Én sejtettem azonban, hogy az elköltözés és a zártkutat- mányi részletekkel való el­maradás között szoros kapcso­lat, összefüggés van. — Miért hagyta el a báró­nő és a lánya a geológus­mérnököt? Mit gondol ön? összeveszhettek valamin? Tör­tént valami, ami ' miatt az asszony megharagudott? . .. vagy az anyósa akarta a kap­csolatuk felbontásét? — Elképzelhetőnek tartot­tam, hogy a bárónő és Balátai a házasságkötéskor megegyez­tek valamiben. Erre utal az is, hogy ez a házasság részben üzleti alapokon élit. A bárónő finanszírozta a felfedezőt, ö pedig valamit vállalt, amit aztán nem tartott meg. Fel­tehetően Balátait válaszút elé állították, vagy állította valaki. Ha megteszi, akkor marad, ha nem, akkor megy az asszony, s vele megy a pénz is. Úgy vélem, Balátainak ultimátu­mot adhattak át. Finomabb kifejezéssel, ajánlatot tettek neki, amit ő nem fogadott el. Könnyen elfelejtjük, hogy a kiválóság az élet egyik terü­letén nem föltétlenül jelent kiválóságot más területeken is. Newton fizikája nem bizo­nyíték teológiája mellett... A tisztán értelmi képességek túlzott kifejlődése nyilván más képességek sorvadásához ve­zet. Innen a professzorok hír­hedt gyermekessége, valamint nevetségesen naiv tanácsaik az élet kérdéseinek megoldá­sára. Balátainál, azt hiszem, szintén egyoldalú, szakosodott tudással állunk szemben. — Ügyvéd úr arra gondol, hogy Balátai jóllehet tájéko­zatlan volt a pénzügyekben, tudta, hogy nem mindegy, ki ajánl fel pénzt. A Német Bi­rodalomtól jövő összeget pél­dául biztosan v/sszautasította volna. Feltétlenül. Balátai egy íz­ben tárgyalásunkat félbesza­kítva elvett íróasztalomról egy újságot, amelynek címoldalán Hitler beszélt a horogkeresz­tes csődületnek: „A demagó­gia ördögi jelképe: szamárbő­gés” — ennyit jegyzett meg és ledobta a lapot. — Tételezzük fel, hogy Ba­látainak a zártkutatmányairól való lemondás fejében a né­metek pénzt kínáltak. Hatal­mas összeget... Pontosan 3 millió pengőt... Ezt az aján­latot nem tehette meg a kö­vet vagy a kereskedelmi atta­Gonciolalok szűkebb hazánkról Néhány nap Decsen Sok mindent megjegyeztem abból, amit Csoóri Sándor nemrég mondott el Decsen, a járási művelődési központban. Negyvenen-ötvenen hallgat­tuk, megyénk népművészeti szakköreinek vezetői és né­hány amatőrfilmes. Azt gondo­lom. ami valamennyiünknek a legemlékezetesebb marad a ma­gas- és mélykultúráról elmon­dottakból az az Európa alatti — a 'népi — kultúra elmélete és létének jelentősége, de én talán legjobban ezt a mondá­sát őrzöm Csoóri Sándornak: „Anyámék világában nem té­vedhetek el annnyira, hogy ekkora baleset érjen.” Ez çgy kis történet konklúziója volt, a költő azt beszélte el, amjkor egy verses nép} játékát fel­olvasta az előadásra kiválasz­tott falusi művelődési ház színjátszóinak, azok semmit sem értettek a népművészet nyelvét-vilápát feldolgozó-al­kalmazó műből. Csoóri Sándornak és felesé­gének, Marosi Júliának ör­vendetes és örvendeztető sike­re volt Decsen. Az idősebbek és a fiatalok körében egyaránt. Marosi Júlia éneke olyan va­rázslatot teremtett ezen a nyá­ri délelőttön, ami után mele­gebb tekintettel léptünk az utcára. Gazdagabbak lettünk. És akkor történt, hogy Decsről egyik nap beutaztam Szek­szárdra. Visszafelé egy volt katonatársammal úgy elbeszélr gettünk, hogy csak Várdom­bon szántana le a vonatról. Most jártam harmadszor erre, nem vettern észre a decsi állo­mást. Rekkenő meleg Volt, állt a levegő a vasúti síneken. El­indultam gyalog, vissza Decs- re. A 7—8 kilométeres úton volt időin töprengeni. Mit tudunk mi Tojna me­sé, sőt maga Ludger Westrick sem. Kin keresztül érkezhe­tett el hozzá? — Ha az ön gondolatme­netét követem, akkor nem mondhatok mást: az ajánla't az anyósa részéről érkezett. Szász gyorsan véget vetett a beszélgetésnek, hogy egy másik szalagról a bárónő hangját varázsolja a szobába. Szász Dániel bekapcsolta a magnót, a szalagról a saját hangját hallotta: — Dédi kérem? Tettek a németek ajánlatot Balátainak, hogyha átadja a területeit, akkor megfelelő összeget bo­csátanak a rendelkezésére? — Igen, tettek. — Milyen összegről volt s?ó és ki tette név szerint az ajánlatot? — Nem tudom. Én Éva édesapjától hallottam bizonyos összegről.,, — Mikor volt ez? — Nagyon nehezen jegyzem meg a dátumokat. Az utcane­veket, telefonszámokat is gyorsan elfelejtem. Ezért ké­szítek mindenről feljegyzést. Drága kis Évám, hogy neve­tett, amikor megtalálta a szek­rényben Pesten a hentesszám­lákat. — A Balátainak szánt ösz- szegről mégsem készített fel­jegyzést? Hogyan lehet ez? — Lehet, hogy készítettem, de tudnod kellene, az én há­zamat bombatalálat érte 1944- hen. Mindenünk ott veszett. Én a pincében voltam Évával. Képzelheted, mi mindenen mentünk keresztül- ügy ástak ki bennünket. Olyan nagy megrázkódtatás ért, néha el­felejtek dolgokat. Kihagy az emlékezetem. — Valószínű a lelőhelyek értékét figyelembe véve több millió pengőről lehetett szó. — Igen, de ez engem nem nagyon érdekeit — a bárónő nyugalma alól feltört az erő­szak. Hangja legalábbis ezt sejtette. — Az okkultizmus gyei fiatalok a Sárközről? Né­hány fiatalt megkérdeztem. Ez volt a válasz: valami néprajzi, folklór kuriózum, valami ha­gyományos népiség, Féja Gé­za írt egyszer róla, egyke, egy. sejtes lakóházak. Mit tudunk még? — Bogár István, a Sárköz szerelmese. Ismerjük Bogár Istvánt? — Én már láttam egyszer. Ismerik Ozorán, Iregsasm­csén, Nakon, Gyulajon, Zom- bán, Faddon? Este járkáltam a decsi ut­cákon, a bekerített udvarú há­zak, porták előtt. Egy pádon öreg nénik ültek, az egyiknek egy, a járdán ülő fiatalabb maszírozta a lábát, miközben az panaszkodott, egészen oda­van, mennyit dolgozott életé­ben, s lassan már járni is alig bír. Gál János a klubvezetőknek csodálatos decsi népdalokat ta­nított. A Rokka-presszóban egész héten nem lehetett gyu­fát kapni. A postán újságot akartam venni, délelőtt tíz óra után. A postás mosolyog­va mondta: — Itt, kérem, korán olvasó emberek laknak. Fél tíz felé már elfogyott az összes újság. Jobban körülnéztem az ut­cán. Majdnem mindenkinél volt egy napilap zsebben, ko­sárban. a bicikli csomagtartó­jához kötve. Ismerjük mi fiatalok szű­kebb hazánkat, s annak ezt a részét, a Sárközt? Én alig ismerem. Tegnap a tamási könyves­boltban megvettem a Magyar- ország felfedezése sorozatban megjelent Sárköz című mun­kát A nyírségi születésű Kun­szabó Ferenc írta... BALIPAP FERENC kérdéseit tanulmányoztam, Österreinchernél jártam is Bécsben. Helen Schmidt a leg­jobb médium... Szász félbeszakította fele­sége nagyanyját. — Elképzelhetetlen, hogy ön, akipek Balátai tetemes összeggel tartozott, ne érdek­lődjék veje anyagi viszonyai­ról. —— Ez az ő magánügye volt. Különben is, tudtam én már, hogy fütyültek a pénzemnek. — Szóval tartozott önnek Balátai. —- Igen. Adtam neki bizo­nyos összeget. — Mit kezdett ő ezzel? — Nem emlékszem. — Vásárolt ön bauxit- részvényeket a tőzsdén ? — Én nem. A titkárom. —- Hogyan hívták a titkárát, Dédi? — Werner, Otto Werner. — Német ember volt? — Hát nem egészen. Ide­valósi ember volt, de német származású. — Meddig volt a szolgála­tában ? f — Nem emlékszem pontosan. Azt hiszem 1944-ig. A vegyi­gyáramat is lebombázták és már nem volt miből tartanom, össze kellett húznunk ma­gunkat, szegények lettünk. — Értem. Szóval azt sem tudja, ki tette az ajánlatot és mennyiről szólt? — Nem. Én csak arról tu­dok, az amerikaiak ki akar­ták vinni az USA-ba. Leg­alább azt elfogadhatta volna. — ön ellenezte a német ajánlat elfogadását, vagy mel­lette volt? Szász emlékezett, ennél a kérdésnél a bárónő nagyon iz­gatott lett. Elpirult. — őrültség nem elfogadni. E?t mondtam Jenőnek. Alice is bizonygatta: egyetlen lehe­tőség. A németek tisztességes összeget kínáltak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents