Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
I ? » t T A békés egymás mellett élés ■ osztályharc Másutt is van élet a világmindenségben Oparin akadémikus nyilatkozata Néhány nap nemzetközi híreit kell csak végigpillantani, hogy lássuk: bár vannak korunkban, napjainkban fegyveres agressziók, szembenálló frontokon naponta szólalnak meg tűzfegyverek, vagy újra- fellángolással szinte naponta fenyegetnek konfliktusok, azaz van vietnami háború és van közel-keleti válság — a világhelyzet alapvető tendenciái a viták, ellentétek tárgyalásos megoldása felé mutatnak. A hírek más jellegű csoportosítása egy másik tendencia erőteljes jelentkezéséről ad képet: az országok közötti gazdasági, műszaki, kulturális kapcsolatok állandó bővüléséről. A nemzetközi élet jelenségeinek ez a kétféle szempontból történő vizsgálata ugyanazt az igazságot, történelmi felismerést segíti jobban megérteni; azt, hogy korunkban, a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korszakában a szocialista erők növekedése és megszilárdulása a múltbelinél jóval nehezebbé tette a nyílt imperialista fellépést, a múltbelinél bonyolultabbá a tőkés rendnek a szocializmus elleni tevékenységét és a szocializmus jelenlegi helyzete parancsolólag írja elő a tőkés világ számára a békés egymás mellett élés elvének elfogadását. Néhány nap nemzetközi jelentésére hivatkoztunk; ezek között éppúgy ott van szovjet és amerikai űrhajózási szakemberek részletekbe menő eszmecseréjének híre, mint az amerikai külügyminiszter budapesti látogatásáról szóló jelentés, a lengyel—francia kul- túrcseréről szóló beszámoló, a szovjet—nyugatnémet acélcsőüzlet, a magyar—osztrák árucsereforgalom, a mongol— svájci kereskedelmi megállapodás, vagy a csehszlovák— japán tudományos megbeszélés egy-egy híre. Ezek a béke hírei; az olyan békéé, amely, ugyanakkor, amikor pozitív, hasznot hajtó a szocialista fél számára, de a tőkés félnek is azt jelenti: nem kell számolni pusztulással, háborús tűzzel. A béke, ebben az értelemben a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, természetesen nem azt jelenti, hogy megszűnt, vagy „ideiglenesen szünetel” az osztályharc, hanem azt; a küzdelem (világméretű háború kivételével) tovább folyik számtalan fronton, mindenekelőtt az ideológiai, s a gazdasági fronton. Lenin tanította arra a kommunistákat, hogy a szocialista forradalom, a Nagy Október győzelme után egész történelmi időszak következik, „amikor szocialista és kapitalista államok fognak egymás mellett létezni”. — A lenini megállapítás a szovjet állam születése után hangzott el. Később alakult ki, a szovjet fegyveres erők világtörténelmi győzelme után, a szocialista világrend- szer, ezután alakult meg a Kínai Népköztársaság, lépett szocialista útra az első ország Amerikában, Kuba. Minden új győzelemmel újabb bizonyítékot adott a történelem a lenini megállapítás megerősítésére. Szocialista ország, tőkésország: úgy is kifejezhető ez, hogy hatalmon a munkásosztály és hatalmon a burzsoázia. S ha ebben a fogalmazásban vizsgáljuk a békés egymás mellett élés elvét, értelemszerűen kell kimondanunk: a békés egymás mellett élés az osztályharc nemzetközi formája. A békés egymás mellett élés lényege az a felismerés, hogy a két társadalmi rendszer országainak a mai erőviszonyok mellett a szükségesnél jóval több fegyver áll rendelkezésére ahhoz, hogy elpusztítsák egymást. A békés, tárgyalásos megoldások, a nyílt konfrontáció fegyveres formájától való elfordulás egyszerűen az élni akarás parancsa. S ha a fegyveres szembekerülés felmérhetetlen veszélyét felismerve, s a védelem szükségleteire nem sajnálva erőt, s anyagi eszközöket a szocialista világrendszer országai évtizedek óta konkrét javaslatokat tesznek a békés egymás riMúlett élésre — ez nem jelenti a forradalmi célokról való lemondást, az osztályharc „felfüggesztését”. Sem a munkásosztálynak a saját búrzsoáziája elleni, a kizsákmányolás elleni harca nem szűnik, sem az elnyomott népek függetlenségi küzdelmében nem hirdettek tűzszünetet. Nem szűnik meg a szocialista erők harca a burzsoá ideológia, s annak változó divatú megjelenési formái ellen; nem lanyhul a szocialista társadalmakban a küzdelem a fellazítással szemben; nem szűnhet meg az erőfeszítések sora az imperialista világgal szembeni — ideiglenesen néhol megbomlott — akcióegység helyre- állításáért. Ha a békés egymás mellett élést Pekingben vagy Tiranában mocskolják és rágalmazzák, a felelet erre éppen az akcióegység helyre- állításának sürgetése és annak hangsúlyozása, hogy súlyos hibát vét, aki nem emlékszik arra a lenini tanításra, amely figyelmeztet a különbségre az opportunizmus és a rugalmas taktika között, figyelmeztet arra, hogy a marxistáknak a harc bizonyos formáit és eszközeit a helyzet megváltozása esetén gyorsan más harci formákkal és eszközökkel kell felcserélniük. 1972 nyarán már odáig jutott céljai elérésében a szocialista világpolitika, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről aláírt nyilatkozat lényegében nemzetközi érvényű okmányba foglalta a békés egymás mellett élés elvét. Ez a közös nyilatkozat mindenekelőtt azt mondja ki, hogy az ideológiai és társadalmi rendszerbeli különbségek nem akadályozzák a normális kapcsolatok kialakítását és fejlesztését. Ehhez természetesen tiszteletben kell tartani a felek szuverenitását és egyenlőségét, egymás belügyeit é? azt, hogy a kapcsolatok mindkét fél számára kölcsönösen előnyt jelentenek. Ez a nemzetközi okmány a szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió kezdeményezésére született, szakaszaiban felfedezhetők azok a gondolatok és kifejezések, amelyek évtizedek óta ott szerepeltek a szocialista országok minden békefelhívásában, elvi nyilatkozatában. A nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott szocialista politika 1972-ben jó néhány területen ért el eredményeket, s más területeken az eredmények elérése felé tart; az aláírt SALT-megállapodás után, a nyugat-berlini helyzetet rendező négyhatalmi megállapodás után jóval közelebb vagyunk például az európai biztonsági értekezlethez, amely a maga nemében újabb meg- fogalmazási lehetőséget nyújt majd a békés egymás mellett élés szocialista gondolata számára. Az elmúlt esztendőkben a szocialista országok békés kezdeményezéseivel, a feszültség csökkentésére tett szocialista javaslatokkal egyidőben a szocialista világrendszer javára módosultak az erőviszonyok. Akár egy hét nemzetközi híranyaga is bizonyíték arra, hogy ez a tendencia folytatódik, igazolva a békés egymás mellett élés lenini koncepciójának eredményességét. G. M. „Ha arról a kérdésről vitatkoznak, hogy van-e máshol is élet a világegyetemben, előttem egy percig sem kétséges, hogy az élet keletkezése a Földön — csupán egyetlen példa egy olyan eseményre, amelynek többször meg kellett ismétlődnie más bolygókon.” „Bizonyosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben, sőt még galaktikánkban is számos lakott égitest létezik” — jelentette ki Oparin akadémikus, a földi élet keletkezésének elméletével foglalkozó tudós a Lityeraturnaja Gaze- tának adott nyilatkozatában. „De mindjárt szeretnék határt vonni a tudomány és a science-fiction között” — jegyezte meg a tudós. Időnként szó esik az úgynevezett „szili, kát-életről” —, vagyis a szilícium alapján képződő életről. Ennek az elméletnek hívei abból indulnak ki, hogy a szilícium a Mengyelejev- táblázatban az oxigén szomszédja, s az oxigénnel közös tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért úgy vélik, hogy a szilícium alapján bonyolult molekulaláncokat lehet létrehozni, amelyek hasonlóak az oxigén- vegyületek bonyolult láncaihoz. Én személy szerint erőlte- tettnek, kitaláltnak tekintem a .szálikátélat’ eszméjét, amelynek gyakorlatilag semmi alapja sincs”, — jelentette ki Oparin akadémikus. „Az életnek csak egyetlen ,példányát’ ismerjük — a földi életét, és egészen természetes, hogy ha a Föld határain kívül keresünk életet, akkor az élet földi formáiból és struktúráiból kell kiindulnunk, s megfelelő párhuzamokat kell vonnunk” — hangsúlyozta Oparin. Ezenkívül a galaktika minden, megfigyeléseink számára elérhető kozmikus objektumán találunk oxigénvegyületeket. Ez ismét arra a gondolatra ösztönöz, hogy az oxigén — az élet keletkezésének kiinduló anyaga. Oparin akadémikus szerint a más égitesteken lehetséges élet tanulmányozásának lényege nem egy másik „kiinduló anyag” keresésében, hanem annak vizsgálatában rejlik, hogy a világegyetem ilyen, vagy olyan területén a körülmények, adottságok mennyire segítik elő oxigén- vegyületek kifejlődését. Együttműködés a világűrben A világűrnek olyan térséggé kell változnia, ahol a különböző országok és népek szorosan együttműködnek, írja Vlagyimir Boriszov mérnök, a Szocialisztyicseszkaja Induszt- rija című lapban. Boriszov mérnök cikkében azt fejtegeti, hogy milyen perspektívákat tár fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányai között létrejött egyezmény a világűr békés célok érdekében történő kutatásában és felhasználásában való együttműködésről. Az élet azt mutatja — írja. V. Boriszov —, hogy a vi- j lágűr meghódításával járó költségek megtérülését növelni lehet, ha több ország egyesíti tudományos és műszaki potenciálját. A szocialista országok már folytatnak közös munkálatokat az „Interkoz- mosz”-program keretei közöttA szovjet és az amerikai tudósok előtt még egy sor vitatott probléma áll, jegyzi meg V. Boriszov. A súlytalanság problémája például máig sem oldódott meg teljesen. A szovjet tudósok mesterséges gravitáció létrehozásával kísérleteznek, ami valószínűleg nélkülözhetetlen lesz a hosszú ideig Föld körüli pályán keringő kutatóállomásokon. Nemcsak a szovjet és amerikai űrhajók összekapcsolásával folytatandó kísérlet, hanem a más területeken megvalósuló együttműködés is jelentősen gazdagítani fogja a nemzetközi tudományt, állapítja meg Vlagyimir Boriszov: • • . j ®H55ffi3S a Kaszinó utcában :3 XXXVI. A GYOSZ tevékenysége nem merülhet ki abban — mondotta —, hogy megbízások, koncessziók, alapítások ügyében a nemzeti erőknek adunk tért, s faj védelmi intézkedéseket teszünk. „Pillantásunkat az irányított gazdálkodás felé kell vetnünk. A nemzet erőfeszítései másképpen hiába- valóak. Harmonikus együttműködés az állammal, az állam érdekeinek messzemenő betartása, ezt kérjük gyárosainktól, bankárainktól. Nyersanyagainkat immáron nem az önző érdek, hanem a nemzet szolgálatára kell kiaknáznunk, értékesítenünk.” Az újságírók nem tudták mire vélni ezt a dodonai beszédet, kérdésekkel ostromolták a GYOSZ elnökét. — Arról van-e szó, hogy kiveszik Chorin és Vida kezéből a szenet és az áramot? — Nem, erről szó sem lehet. — Szegény tisztviselőket, kispénzű alkalmazottakat bocsátanak el, löknek majd utcára a kormány fajvédelmi intézkedései miatt? Talán pogromok is lesznek, mint Münchenben, Nürnbergben? A jobboldali újságok viszont nagy címekkel tálalták az eseményt: itt az ideje, hogy a nép a nemzeti szocialista Németország segítségét igénybe vegye ... és a többi... — Azt hiszem, beszélgetésünk során már valahol említette ön, hogy egy új tröszt alakult? — Igen. Erre nézve már a legpontosabb értesüléseim vannak, hiszen ez már Balátai perének anyagához tartozott. Ez egy fajvédő, grófi és egyházi érdekeltség volt. A neve Magyar Bauxitbánya Rt. Pet- neházy megvált az államtitkárságtól és ennek a trösztnek egyik vezetője lett. Az állam 30 millió aranypengőt bocsátott ennek az új alakulatnak a rendelkezésére. A GYOSZ jóindulatát is ők bírták. A grófok közül itt találjuk újra Hunyady Ferencet, Andrássy Mihályt, Károlyi Istvánt, aztán az elmaradhatatlan herceget: Montenuovo Nándort. Végül az egyszerűbb, de nagyhatalmú urakat: Kánya Kálmánt, Kozma Miklóst, Hardi-Drehert, a befolyásos Hagyó-Kovács Gyulát és egy csomó titokzatos, ismeretlen nevű szereplőt, külföldieket. Kettőt azért még így is megtudtam, Fritz Opel, a híres autógyáros és Fayer Sándor. Az utóbbi bizalmas hitleri kapcsolatokkal rendelkezett. A bauxit persze innen mind Németországba ment, a Reich nemcsak Európa, hanem a föld legnagyobb alumíniumtermelő országává vált. Szász ezzel kapcsolatban dédanyósától a következőket tudta meg: „Willy Blancart, René Berger és Monod, dr. Ernst Reimann, Ludger Wes- trick, Gerhardt Ruter. De a két kulcsember Hans Georg Schröder bankár és Ludger Westrick volt. Nekik volt köszönhető, hogy a magyar ba- uxitnak mindössze 7 százaléka maradt itthon, a többit Németországba szállították. Westrick és Clodius nyomása eredményezte a 25 éves kiviteli szerződés megkötését is. Nyilván ez az ember lehetett az elrendelője 1944-ben az összes magyar bauxit-, timföld-, alumíniumkészlet elrablásának. Szász újra indította a magnót. — ... Ügyvéd úr az előbb az új bauxittársaságról beszélt. Kapcsolatban volt-e ez Balátai újabb lelőhelyeivel? — Feltétlenül. A per éppen erről szólt. Balátai zártkutat- mányait ugyanis az állam- kincstár elárvereztette és bagóért váltotta meg. — Kezdetben ön azt mondotta, hogy zártkutatmányo- kat, a fennálló rendelkezések értelmében, tilos volt elárverezni. — A kormány sürgősségi indokkal és gazdaságpolitikai okokból néhány hétre ezt a törvényt felfüggesztette. — Hallatlan disznóság. De várjunk csak! Ezt a területet adták át az új trösztnek? — Részben. De részesült belőle a másik is. Addigra már azok is teljesen német befolyás alá kerültek. Nyirád, Alsóperepuszta, Nagyharsány környékén, de volt még a Bakonyban és a Vértesben is és más helyen is. Nagyon sok bauxitot talált Balátai. —' Ügyvéd úr! Miért nem tudta fizetni Balátai a zártku- tatmányi díjakat? Kérem, ez nagyon fontos, szíveskedjék pontos választ adni. . .. Hosszú csend. Végül az ügyvéd így folytatta: — Valami történhetett, amiről Balátai szemérmesen nem beszélt. Csak annyit mondott életének erről a szakaszáról, hogy anyósa hirtelen elköltöztette tőle feleségét. Különvál- tan éltek, ügy éreztem, Balátai nem őszinte. Nem akarta feleségét támadni ?... Azt mondta erről nekem : Megnyugtatom ügyvéd úr, minden szerelmi dráma rémesen realista ... Hát igen. Vannak alkalmak, amikor az emberek a szükségszerűséget félretéve hallgatnak. Balátai Jenő imádta a gyerekét, biztosan fájt a szíve érte. (Folytatjuk) tcmm iiawi« earn— Népújság 4 1972. július 23.
