Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám

Pártszervezet a tsz-ben Körültekintés, szakmai megbízhatóság, megfelelő politikai légkör a nagyszokolyi Béke Tsz-ben A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat várdombi üzemében 1966-ban alakult meg az első szocialista brigád, mely azóta is megőrizte ezt a címet. Az „Április 4.” brigád negyvenkét dolgozót fog össze, akiknek zöme fiatal. Szerteágazó mun­kájuknak csak tört részét idézi a fényképfelvétel. Galla László meós, az SzK-kombájnok dinamói önindíló berende­zéseit ellenőrzi a próbapadon. Fotó: G. K. Növelni kell az ifjúság széles tömegeinek részvételét a szocialista munkaverseny-mozgalomban A KISZ KB Intéző Bizottságának állásfoglalása daság korszerűsítését, a terme­lés mennyiségi és minőségi növekedését, a korszerű mun­ka- és üzemszervezést. A KISZ sajátos versenymozgalmainak szolgálniuk kell a pályakezdő fiatalok nevelését a munka szeretetére, a szakn\a megbe­csülésére, a munkahelyhez való ragaszkodásra. (MTI) cialista versenymozgalomnak, a központi és helyi versenyek­nek, a hasznos kezdeményezé­sek kibontakoztatásának. A munkahelyi KISZ-szervezetek fontos feladata annak biztosí­tása, hogy az ifjúsági verseny­mozgalom a népgazdaság min­den területén segítse a tervek teljesítését, a teéhnika és gaz­Arborétum Dombomban Maroknyi csoport a szövet­kezeti közösségből. Huszonöt tagot számlál a nagyszokolyi Béke Tsz pártszervezete. Hogy jó úton halad a tsz, az min­denekelőtt azzal magyarázha­tó, hogy a párt politikája kéz­zelfoghatóan igaz, helyes, azt a pártonkívüliek többsége is elismeri és támogatja. Végered­ményben ez az alapja annak, hogy ez a maroknyi csoport érvényre is tudja a?t juttatni. Varga János párttitkár is, Pados János tsz-elnök is azt tekinti a legfontosabbnak, hogy a pártszervezet és tsz- vezetés közt jó a munka-össz­hang. Közösen megbeszélnek minden belső problémát, és a kialakult egységes álláspont alapján intézkednek. Részkér­désekben is, nagyobb ügyek­ben is. A szervezeti összefonó­dás tulajdonképpen olyan szo­ros, hogy úgyszólván minden intézkednivaló valamilyen for­mában közös téma. A párttit­kárság nem függetlenített funkció, ilyen kis tsz-ben ez indokolatlan lenne. A jelenlegi párttitkár egyben gazdasági szakember, a gépészeti segéd­üzemág vezetője. Az elnök pe­dig régi kommunista. Tehát, vagy mint gazdaságvezetők, vagy mint párttagok feltétle­nül „találkoznak” minden he­lyi fórumon, tárgyaláson. Sok­szor nem is lebet eldönteni, hogy most a kommunista, vagy a szakvezető „beszél-e” belő­lük. De nem is a különválasz­táson a hangsúly, inkább azon, hogy mindig, minden alkalom­mal kommunista vezetők. A huszonöt párttagból — le­számítva a nyugdíjasokat — 11-en fizikai dolgozók. Túlnyo­mó többségük kiválóan meg­állja helyét beosztásában, jó példát ad az egész tsz-tags'ág- nak. Az egyik párttag, Tóth Rudolf például szerelő, de nya­ranta, aratás idején kombájnra ül. Úgy is mint szerelő, úgy is mint kombájnos kiemelke­dően dolgozik. Tavaly például a tamási tsz-szövetség terüle­tén a kombájnosok versenyé­ben Tóth Rudolf lett az első. Nemcsak jól végzi munkáját, hanem állandóan törődik az egész szövetkezeti közösség életével, örömeivel, gondjaival. Ha munka közben bármilyen probléma merül fel, neki azon­nal van valamilyen állásfogla­lása, javaslata, és többnyire olyan, ami a közösségnek hasz­nára válik. Most rendkívüli körülményeket teremtett a sok esőzés, és nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség, mint kevesebb csapadék esetén lett volna. Ugyanakkor egyes fiatalabb dolgozók nem úgy álltak a munkához, mint kellett vol­na. Tóth elvtárs mindjárt szó­vá tette, s javasolta a tsz ve­zetőségének, hogy mindenki­től várja el következetesen a kora reggeltől estig való mun­kát, mert különben csak nö­vekszik a szemveszteség, a szövetkezet kára. Érdemes megemlíteni, hogy a párttitkár, mint a gépészeti segédüzemág szakvezetője né­hány hónappal ezelőtt kor­mánykitüntetést kapott jó munkája elismeréséül. Népújság 3 1972. július 19. Mint minden tsz-ben, itt is gyakran merülnek fel olyan problémák, amelyek megoldá­sa esetleg bizonyos személyi érdekeket is érint. A szövet­kezet belső élete ugyan egyen­súlyban van, tartósan jók a jövedelmi viszonyok. De az egyensúly érdekében mindig le kell „nyesegetni” egyes, nem kívánatos tendenciákat. Ah­hoz, hogy az ilyen intézkedé­sek ne váltsanak ki rossz han­gulatot, és mindenképpen a közösség javát szolgálják, fel­tétlenül szükséges a körülte­kintés, a szakmai megfontolt­ság és a megfelelő politikai légkör. Ez utóbbit a többi közt úgy tudják elérni, hogy ami­kor az indokolt, határozottan és egységesen kimondják a nemet is, és amellett követke­zetesen érvelnek. A szövetke­zeti tagság azon már rég túl­nőtt, hogy bármiféle ködösítés­sel, elvtelen ígérgetéssel, a lé­nyeg elmismásolásával akár­csak pillanatnyilag is meg­nyugtathatnák, ha egyszer vita kerekedik. Ez év tavaszán úgy látták, hogy bérfeszültség je­lentkezik egyes helyeken. Bi­zonyos állattenyésztési munka­körökben túl lazák voltak a normák, a kocsisok és a gya­logmunkások egy része pedig nem tudott rendszeres munká­val sem megfelelő jövedelem­hez jutni. Intézkedni kellett. Mégpedig úgy, hogy egyes helyeken csök­kentették a kereseti lehetősé­geket. Márpedig — azt gya­korlatból tudhatja mindenki — aki egyszer kevesebbet kap, az rendszerint háborogni szo­kott. Közben két darálós ir­reális követeléssel állt elő: át­lagkeresetük a legmagasabbak közé tartozott, ennek ellenére • minden elfogadható indok nélkül — azt kívánták, hogy tovább növelje a vezetőség fi­zetésüket, illetve jövedelmü­ket Természetesen nemet mondtak nekik. Erre bejelen­tették, hogy nem látják el to­vább a darálósi- teendőket, ar­ra számítva, hogy ezzel majd végül is több kerül a boríté­kukba. De a vezetőség ezután is nemet mondott. Ma már mások a darálósok. A tavaszi bérfeszültséget is, a darálósok ügyét is sikerült úgy rendezni, hogy az a tag­ság többségének helyeslésével találkozott. Sőt, ma már azok nagy része is belenyugodott az intézkedésbe, akiket az sze­mélyileg hátrányosan érintett. Ez a jó közhangulat azon­ban nem önmagától teremtő­dött meg: sokat kellett érvel­ni, vitatkozni. Tulajdonképpen mindennap kell tenni valamit a megfelelő közhangulat érde­kében. A különböző intézkedé­sek helyességét akkor is kell magyarázni, amikor nincs rossz hangulat, vagy már érez­hetően elmúlt. Az a tapaszta­lat, hogy ha a vezetőség el­mulasztja a tájékoztatást, nincs rendszeres felvilágosító munka, a legképtelenebb hí­resztelések terjednek, még­hozzá a legváratlanabb idő­ben. Az, hogy az imént em­lített ügyek közmegelégedésre zárultak le, mindenekelőtt an­nak az eredménye, hogy a kommunisták nemcsak gyűlé­seken foglalkoztak velük, ha­nem munka közben szűkebb körű beszélgetések során is igyekeztek minél több tagot meggyőzni. A párttitkár pél­dául személyesen beszélt több­ször a darálósokkal is, akik kötötték az ebet a karóhoz — az indokolatlanul több pénzért. Nemet is lehet úgy mondani, hogy az igent váltson ki. Nagy gondot jelentett év elején a sok belépési kérelem. A tsz-ek nagy része manapság nem tudja számolatlanul fo­gadni a belépésre jelentkezők özönét. A nagyszokolyi Béké­be ötvenen kérték felvételüket, de a sok új tag felborította volna a belső egyensúlyt : nin­csenek meg a gazdálkodási feltételei az ilyen nagy arányú taglétszám-növekedésnek. Nem tudtak volna rendszeres mun­kát biztosítani sok embernek, és mindenképpen az átlag- jövedelem csökkenésével kel­lett volna számolni. A tsz és a pártszervezet vezetősége ar­ra az egységes álláspontra he­lyezkedett, hogy csak a fiata­labb családfők felvételét ja­vasolják. Mint ahogyan tették is. Ennek az intézkedésnek azonban megvolt a maga el­lentmondása is: az egyik ol­dalról tükrözte a szövetkezet szorosan vett gazdasági érde­keit, de ugyanakkor nem volt teljesen összhangban a párt nőpolitikái irányelveivel. Hi­szen a nőknek — feleségek­nek — nemet mondtak. Re­méljük, nem véglegesen, ha­nem keresnek majd valami­lyen megoldást. BODA FERENC Az ifjúság szocialista mun- kaverseny-mozgalma az el­múlt évtizedben jelentősen hozzájárult a társadalmi, gaz­dasági fejlődéshez, jóllehet az utóbbi években sok volt a mozgalomban a formális elem, s néha irreálisak voltak a vál­lalások, felajánlások — álla­pította meg a KISZ Központi Bizottságának Intéző Bizott­sága, elemezve a fiatalok munkaverseny-mozgalmának helyzetét, megszabva a to­vábblépés teendőit. Az intéző bizottság szüksé­gesnek tartja az ifjúsági mun­kaverseny általános rendsze­rének továbbfejlesztését. Nö­velni kell az ifjúság széles tö­megeinek részvételét a szocia­lista munkaverseny-mozga­lomban, különösen annak leg­népszerűbb formájában, a szo­cialista brigádmozgalomban. Munkaversenynek azok a kez­deményezések ismerhetők el, amelyek a népgazdasági célok a vállalati, szövetkezeti ter­vek megvalósítását a munka­köri követelményeket megha­ladó mértékben segítik elő; erősítik a munka javítására irányuló újszerű törekvéseket, a dolgozók közötti kölcsönös segítség elvének érvényesülé­sét; bővítik a munkások kor­szerű szakismereteit, fejlesztik a munkaerkölcsöt. A szocialista munkaverseny- mozgalom elsősorban ott jó forma, ahol a feladatok konk­rétan meghatározhatók, bizto­sított az eredmények reális számbavétele, ellenőrzése és értékelése. A munkahelyi KISZ-szervezeteknek . ügyelni­ük kell, hogy ne szülessenek erőn felüli felajánlások, reáli­sak legyenek a vállalások. Az eredményesség alapvető felté­tele: a verseny rendszeres és tervszerű szervezése, ellenőr­zése. A „Jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyar- országért!” jelszó legyen a mottója a sokrétű ifjúsági szo­Domboriban ifjúsági arboré­tumot (élőfa- és növénygyűjte­ményt) alakítottak ki a Tolna megyei KISZ Bizottságnak a holt Duna mellett elterülő ve­zetőképző-telepén. Az elmúlt években különleges fákkal, cserjékkel, dísznövényekkel ül­tették be a kőházas tábor tá­gas parkját. A fák, bokrok és kerti növények magyar és tu­dományos latin elnevezését névtáblákkal jelölték meg. így a táborban nyaranként meg­forduló, mintegy kétezer fiatal üdülés és továbbképzés köz­ben botanikai ismereteit is játszva gyarapíthatja. A fák és cserjék az idén már szépen kiterebélyesedtek, s egymás után nyílnak a ritka virágok. Köztük a nyári orgo­na (latin nevén: Buddleia da- vidii) lándzsa alakú virágai öt bokrot változtattak sötétlila színűre a parkban, a pihenő­házak mellett pedig az orbánc­fű sárga kelyhei díszlenek. Kétholdíiyi rozsszalma A két holdon természetesen rozs termett, mégis a szalma bizonyult fontosnak. Pálfán még van néhány öreg ház és az öreg házaknak nyolc-tíz öreg lakója. Az öreg házak palát, cserepet, bádogot, sőt még nádat se láttak, zsúpfödelesek. Honnan lehet 1972-ben zsúp­szalmát szerezni? Az öreg házak öreg lakói zsúpszal­mát szerettek volna szerezni, mert az öreg tetőket ki­kezdte az idő és a kelleténél újabban jócskán több az eső. A pálfai munkásőr szakasz tizennyolc tagja vállal­kozott az elmúlt vasárnapon, hogy a termelöszöv>etke- zet úgynevezett „dirib-darab” földjein learat két hold rozsot, melynek szalmája — ez régen köztudomású volt, ma már jobbára csak muzeológusok tudta tény — egyedül valóban alkalmas tetőfedésre, Tizennyolc munkásőr egy délelőttöt áldozott arra, hogy az öreg tetők majd elkészülhessenek, kijavíttathassanak. Sem­mi ez? Nagyon sok. Gondoskodás.

Next

/
Thumbnails
Contents