Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-19 / 168. szám
fel. A bált rögtönzött műsor tarkította. Mégpedig úgy, hogy a bál részvevői maguk voltak a műsor előadói is. öt-tíz- tizenöt percig szólt a tánczene, a párok ropták a táncot, majd a műsorvezető bejelentette, hogy most ennek vagy annak a száma következik. Ilyenkor a közönség soraiból, az imént még táncolok közül valaki vagy valakik a pódiumra léptek és énekeltek. Láthatóan nem volt különösebb előzetes szervezés, mert ott, a nézők előtt írták fel még a szereplők nevét és az előadott művek címét is. Európa közvéleménye úgy tartja, hogy a németeknek a vérében van a szervezés : precízen előkészítenek, megterveznek mindent. Itt éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk, de nem azért, mert újabban talán megszűnőben lenne ez az egyébként tiszteletre méltó tulajdonság, hanem mert ennek a bálnak céltudatosan ez volt a jellegzetessége. A fiatalok szórakoztassák közvetlenül — önmagukat! Miért ne? Hadd lássuk ki mit tud, ki mivel mer kiállni a pódiumra fiatal társai elé! így történt aztán, hogy a legkülönbözőbb nemzetiségű együttesek váltogatták egymást táncszünetekben a pódiumon. Akadtak köztük vietnami fiatalok, akik régebb óta Drezdában élnek, nyugatnémetországiak. A műsorvezetőnek nem az volt a gondja, hogy valakit szólásra bírjon a mikrofon előtt, hanem csak az, hogy a lehetőségek szerint összehangolja a jelentkezéseket. Ez az áradat magával ragadta a szekszárdiakat is. Valahogy híre ment, hogy a közönség soraiban magyarok is ülnek. A sok magyar szó nyilván feltűnt, hiszen vagy húsz asztal körül magyarok ültek, s nem egy tömbben, hanem ki itt, ki ott, és hát a szomszéd asztaltól is felkérhették, mint ahogyan fel is kérték táncra a lányokat — a szekszárdiakat is. Egyszer invitáló üzenet érkezett: — Ha lenne kedvük, szívesen látnánk a mikrofon előtt a magyarokat is... így történt, hogy a szekszárdiak felléptek az eredeti megállapodástól eltérően a pihenőnapon, azaz nem hivatalosan is. A barátságbál lehetőségét kár lett volna kihagyni : a madrigálkórus számait nagy tapssal jutalmazták a fiatalok. Azon a bálon, ahol a külső nagyon eltérő volt, egy közös törekvés jellemzett minden részvevőt : kellemes meglepetést, örömet szerezni társainak, közösen, meghitten szórakozni, és ezáltal szőni az egyetemes barátság szálait. (Folytatjuk) BODA FERENC u>-t-> in a Kaszinó utcában *> IL Az első nap programja városnézés, szabad idő. Éppen ezért fellépést sem irányoztak elő erre a napra. (Az más kérdés, hogy végül is fellépéssel végződött.) Mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szekszárdiak' jól érezzék magukat, s ezt célozta ebédnél a váratlan kérdés is: — Este lesz a barátság bálja. Ha valaki el akar menni, szívesen szerzünk jegyet részére ... Kér-e valaki ? A szekszárdiak nem azért táncosok, dalosok és fiatalok, hogy az ilyen lehetőséget kihagyják. Mindenki kért jegyet ... — Milyen a kötelező öltözék? — kérdezték a mieink, visszagondolva a nálunk gyakran „vonalas” báli öltözési szokásokra — minden válaszra számítottak, csak arra nem, amit végül is kaptak: — Nincs kötelező öltözék. Kinek milyen ruhája van kéznél és kinek milyenhez van kedve. Miért kellene uniformisba öltöztetni a különféle nemzetiségű fiatalokat, amikor eleve eltérőek az öltözési szokásaik, hol ez, hol az a divat kerül előtérbe, s kinek ez, kinek az tetszik. Később a valóságban láthattuk, hogy mindez mennyire igaz. Az ifjúság „ezerarcú”, s ezt az öltözék is kifejezte. A bálon forrónadrágos lányok éppúgy megjelentek és táncoltak, mint 18 éves szakállas fiúk. Voltak maxiszoknyás, miniszoknyás lányok, nyakken- dős és kabátos „lovagok”, „in- ges” fiúk. Akadt, aki egyszerű papucsban ropta a táncot, a másik lakkcipőben. Csupán egy dolog jellemezte a külsőt; a fiatalos temperamentumnak megfelelő feszélyezetlenség. Láthatóan senki sem törődött a másik öltözékével. A bál színhelye a város kultúrpalotája volt. Drezda központjában, nem messze a régi építészet számos, remekétől áll ez a modern épület. A Világhírű Zwingertől talán még 100 méter sem választja el. A Német Demokratikus Köztársaság építészei töméntelen fantáziát, tudományos számítást, kalkulációt testesítettek meg ebben az alkotásukban, hogy az a lehető legjobban megfeleljen a nagyvárosi népművelődési követelményeknek. A benne járót minden lépésnél valami meghökkentő újszerűség fogadja. De csak olyan, ami egyben megfelel a célszerűségi követelményeknek is. A színházterem földszinti nézőtere például süllyeszthető, a színpad sokoldalúan variálható, az emeleti nézőtereket úgy helyezték el, hogy onnan a legjobb rálátás legyen a nézőtérre, de egyben a lehető leggazdaságosabb legyen a tér- kihasználás is. A színházteremben tartották a barátság bálját. A vendégek — a fiatalok körülbelül ezres serege — kis asztalkák körül ültek, ahol rendelésre ételeket, italokat szolgáltak XXXII. Ez a fürdő jót fog tenni, s talán másnapra már kutya baja sem lesz. A gyomra eddig jól működött, nem volt rá panasza. A latinok legfőbb gondja az emésztés... Úgy látszik, tőlük is lehet valamit tanulni. Ezentúl jobban kell vigyáznia magára. Pont most, amikor annyi sötét és kétségbeejtő év után megtalálta végre a háború után elvesztett fonalat, érje valami jóvátehetetlen baleset ... Flessburger fizetni fog. Micsoda szerencse, hogy ösz- szetalálkoztak. A szervezetnek élnie kell. Az SS különgépen menekítette ki többek között Mayert és családját, Schrőder- né Belgiumban él, Ludger Westrick meg Hamburgban, Max Glöckner, a Merkur Bank igazgatója, aki szoros kapcsolatban állt Veesenmayerrel, gazdálkodik. Talán valamelyik kedves bajor birtokán éli most világát, míg ő ki van téve egy proli újságíró kénye-kedvének. Flessburgernek segítenie kell, mert ő is megsütötte a maga pecsenyéjét. Mayer intézte el neki a svájci folyószámlát. Ezt Schrődertől tudja. A birodalmi gazdasági minisztérium megalapította Berlinben a német „Transdanubia” céget, névleg export-import tevékenységgel. Ennek az igazgatója, Ottó Braun, aki a Führer bizalmas gazdasági informátora volt, mondta egyszer neki Berlinben: — Ha én lennék Ehrenburgi Bayer Olga bárónő, Balátai Jenő anyósa, akkor kevesebb időt töltenék üzletekkel, és kicsit többet lennék odahaza. Kitűnő megjelenésű, de zaklatott fiatalember volt ez a Braun. Megpróbálta felidézni alakját, de hiába erőltette képzeletét. Régen volt — sóhajtott Bayer Olga. Arra viszont jól emlékezik, hogy minden Németországba szállított vagon után egy százalék jutalékot kaptak. Évente sok millió pengőre rúgott ez az összeg, és ebből csordogált a „smir pénz” képviselőknek, kormányhivatalnokoknak, de erre a csapra tette száját Werner Daitz is. A nyilasok a pénzt Bécsben a Mariahilfer Strasse 105. szám alatt vették át. .. Rossz lóra tett. Ez már bizonyos ... Ha akkor jobban kiáll Balátai mellett és figyelmezteti a fenyegető veszélyre, akkor Balátai ma is élne, és gazdag amerikai lehetne __ és neki s em kellett volna ennyit nyomorognia. A töprengésbe beleél bielowiezai ősvadon A lengyelországi bielowiezai őserdő Közép-Európa legnagyobb mélysíki vadonja, amely mindmáig megőrizte érintetlen őstermészeti jellegét. 1250 négyzetkilométernyi területen fekszik, amelyet a lengyel— szovjet határ oszt ketté; a lengyel részen 507 négyzetkilométer területnyi erdő van. Az ősvadon szélén fekvő Bielo- wieza (Fehértorony) kisközségben szálloda, turista-mene- dékház, kis vadászkastély, természetrajzi múzeum várja a turistákat. Vannak itt tudományos intézetek is, amelyeknek tudósai az ősvadon életét figyelik. Itt működik az 1947- ben védett területté nyilvánított Bielowiezai Nemzeti Park igazgatósága is. A turistákat „hamisítatlan parasztszekerek” várják. A tölgygerendákból ácsolt és a „Park Narodowy” (Nemzeti Park) felirattal ellátott hatalmas kapuk alól minden nap nekivág az ősi vadaskertnek egy ilyen turistákkal teli szekérsor. Az őserdőben még a legfényesebb napsütés idején is félhomály uralkodik. Az ember nem tudja, mit csodáljon jobban, a magasba törő hatalmas tölgyfák törzseit, a karcsú szálfenyőket, a termetes hársfákat vagy pedig a növényzet dús szőnyegét, a pompás nagylevelű páfrányokat, a mohával, vagy fűvel borított tisztásokat. Az erdei útról letérve le kell szállni a szekérről, tovább már csak gyalogszerrel lehet boldogulni. Az ősbozótok, összebo- gozódott folyandárok, az aláázott füves talaj, a vihar által kitépett, szanaszét heverő fatörzsek minden percben újabb és újabb meglepetést tartogatnak. Itt már az igazi ősvadonnal találkozunk: hatalmas fenyőfák, oszlopszerű hársfák, óriás gyertyán-, juhar-, és tölgyfák fogadják a „behatolókat”. Van itt jónéhány olyan évszázados tölgy, amelynek odvait valamikor méhészeti célokra használták, itt terebélyesedik Wladyslaw Jagiello lengyel király több mint 600 éves tölgyfája is. A hagyomány szerint a tölgyfa körüli nagy tisztáson gyűjtötték a vadhús-tartalékot az 1410. évi német lovagrendek elleni hadjárat megkezdése előtt. A legnagyobb kaland a hatalmas, vadon élő bölényekkel való találkozás. A rengetegben a Nemzeti Park 47 hektár területén száznegyven bölény él, Sokszor előfordul, hogy az ösvényeken, az erdei utakon egyszerre csak bölénnyel kerül szembe az őserdei barangoló. Néhány hektárnyi területen kü-i lönleges karámot is építettek, amelyekben a jávorszarvasok, bölények és egyéb védett állatok állnak, vagy feküsznek mozdulatlanul. Az ácsolt állványokról jól láthatók a hatalmas, remek bölények. A látvány felejthetetlen. Ilyen őserdei környezetben Európában máshol már nem láthatók szabadon élő példányok. Kiszárítják a lettországi mocsarakat fájdult a feje. Ez a kölni patikus neki köszönheti a vagyonát. Az ő révén került a bauxit- üzletbe, és minden akkoriban kiadott márka olyannak tűnt előtte, mintha tőle vonták volna meg. Bezzeg Schröder az ő vagyonát beleölette Balátai újabb és újabb felfedezéseibe. — Ugyan, bárónő, ez olyan befektetés a maga számára, mintha százszázalékos kamatra kölcsönözné ki a pénzét. Mintha itt a fürdőszobában életre kelne a bankár hangja. Bezzeg őt orránál fogva vezették. A lányát spionkodásra kényszerítette. Alice hordta szorgalmasan Balátai feljegyzéseit az iszkaszentgyörgyi, a vértesi, a pilisi lelőhelyekről. Minden fecnit elhozatott a lányával, az értéktelen kis apróságokat is. Alice fenntartás nélkül elhitte neki, hogy férje nagyszerű koponya, de közgazdaságilag, politikailag gyermeteg lélek, és vezetni kell, önérzete viszont visszautasítaná a nyílt beavatkozást. Hozza csak el Alice tőle egy-egy órára az írásait, és ő majd megfelelő kezekbe juttatja. Schröder akkor mutatta be neki Ludger Westric- ket és dr. Werner Daitzt, valamint Alfrédot... a Gestapo emberét, ök fénymásolták a Kaszinó utcai első emeleti lakásban Balátai jegyzeteit, még a hévforrások tervrajzait is, a fürdőt a Gellérthegy belsejében ... Az idős hölgy félig lehunyta a szemét. Képek, arcok, helyzetek éledtek fel benne. Újra átélte sikereinek izgalmas óráit, perceit. Veje, a mérnök-geológus, amilyen hanyag volt öltözködésében, annyira precíz a munkájában. Analíziseket csinált, gazdasági számításokat végzett, igazi székely ezermesterként a külszíni fejtéshez gépeket konstruált, emelőszerkezeteket a vagonrakáshoz... De Balátai gyanút fogott... Egyik este elfulladva, pi- hegve, piros arccal rontott be hozzá Alice. — Öh, Anyám! Elsüllyedek a szégyenben. Tudod, elültem az időt a Gerbeaud-ban And- rássfaynéval, később értem haza, mint Jenő, és a krokodilbőr retikülömben megtalálta az iszkaszentgyörgyi bányagép rajzát. — Óvatosabbnak kell ezután lennünk — figyelmeztette a lányát. Aztán egy hét múlya Alfréd más módszert javasolt. Aprócska fényképezőgépet kap Alice, azzal készítsen felvételeket, ha a férje nincs otthon. De a lánya nem volt hajlandó vállalni... Istenem, akkor döbbent rá, Alice tényleg szereti a férjét. Anyja és a férfi között kellett választania. — Fontos dolgot teszel, óriási hasznot hajtasz az ügyünknek, és a hazának — ilyeneket mondott Alice-nak, de az sírvafakadt. Szép, keskeny arcán végigfolytak a könnyei, keze reszketett. — Nem és nem... A szürke bársonnyal borított pamlagra omlott, hajába túrt, nyüszített, mint egy kutya, ha megverik.» (Folytatjuk) A kilencedik ötéves terv során Lettországban kiszárítják az összes mocsaras területet. A lápos területek lecsapo- lását a második világháború utáni években kezdték meg és azóta is következetesen folytatják. 1971-ben a lett kolhozok összesen 80 hektár művel- hetővé tett földdel gazdagodtak; 1972-ben új üzem kezdte meg a termelést — alagcsöve- ket gyárt a talaj kiszárításához. A mocsarak visszaszorítása a talajművelés tökéletesítése jelentős termésnövekedéssel járt; az utóbbi öt évben a köztársaság mezőgazdaságának sze- 'mestermény betakarítása az addiginak kétszeresére növekedett.
