Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
Barátság, ragaszkodás, szeretet kísérte utunkat I Beszélgetés a Tambovban járt Tolna megyei pártküldöttség tagjaival — Én meg látom, hogy két gyerek sakkozik. Kérdem az egyiktől: „Ki áll jobban?” „O” — mutat a társára. „Ne hagyd magad!” — biztatom, ö meg a világ legtermészetesebb hangján azt mondja: „Hiába, mégis ő áll jobban.” Pionírsapkát ajándékoztak a küldötteknek a gyerekek, hogy azzal védekezzenek a hőség ellen. (Amikor ott jártak 37—38 fokos meleg volt.) Pionír- dobot adtak át, rajta a következő felirattal: „Sok szeretettel a Tolna megyei úttörőknek.” Óriási érdeklődés kísérte küldöttségünk útját. Alkalom volt ez arra, hogy felelevenítsék a két nép barátságát, kapcsolatát. És ne csak felelevenítsék, el is mélyítsék azt. Jól esett küldöttségünknek látni például azt, hogy a kapcsolat- felvételről szóló első távirat ott látható a Pártoktatók Háza múzeumában, Tolna megye ajándékaival együtt. De nagyon örültek annak is, hoav az eg>rik kolhozban Magyar- országról szóló fénykép-kiállítás fogadta őket. És kiállították a Tambovszkaja Pravda cikkeit is. amelyek Tolna megyéről íródtak. Nyilatkozatért ostromolta őket a sajtó, interjút kért tőlük a rádió, filmet forgattak... — A sajtónak csomagolás közben nyilatkoztunk. — mondja K. Papp elvtárs. — A rádió kérdéseire már nem is tudtunk válaszolni. Kifutottunk az időből. Feszített, fárasztó, de nagyon értékes programunk volt. . Nem csak Tambovban, de Moszkvában is. Meglepetés a magyar nagykövetségen Moszkvában a magyar nagy- követség látta vendégül küldöttségünket. A küldöttséget is, a tambovi elvtársakat is, akik Moszkvába kísérték a Tolna megyeieket, nagy meglepetés érte. Egyedül K. Papp elvtárs tudott arról, hogy a nagykövetség vacsoráján ott lesz Fock Jenő elvtárs és a felesége is. Rapai elvtárs, moszkvai nagykövetünk, akit jól ismernek Tolna megyében, hisz sokáig itt volt meA Tolna megyei pártküldöttség meglátogatta á Sasfiók pionírtábort is. A gyerekek óriási érdeklődéssel vették körül a küldöttség tagjait. Nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítás Moszkvában 1972. augusztusában Moszkvában került sor a második nem zetközi mezőgazdasági gépkiállításra. Ezen vezető csehszlovák lengyel, NDK- és NSZK-beli, francia, japán, amerikai cégek vesz nek majd részt, de sok más ország is képviselteti magát. A leg szélesebb körű bemutatót a rendező Szovjetunió tartja. A kiállí tás szovjet részlegében bemutatják az állattenyésztés és a nö vénytermesztés valamennyi ágának gépesítésére és automatizáló sára szolgáló legújabb gépeket, berendezéseket és készülékeket valamint a mezőgazdasági gépek javítására és műszaki ellátására használatos felszereléseket. Érdekesek a talajviz-elhárító, a szél okozta erózió védelmét nyújtó gépek, az öntözőcsatornák és a mocsaras földek kiszárítását és múvelhetővé tételét biztosító csatornák építésére és üzemben tartására használt berendezések, amelyek gyártása terén a Szovjetunió világszerte elismert, vezető helyen áll. A kiállítási anyagban sok olyan műszer és laboratóriumi felszerelés sorakozik fel, amelyet az állattenyésztésben és növénytermesztésben folyó szelekciós munkában, a gabona, a tej és tejtermék minőségi ellenőrzésében használnak. — Pedig itt nem élnek magyarok. Helyesebben kettő él. Az egyik egy magyar asszony. Ugyancsak meglepődtünk, amikor az áruház előtt ránk köszönt egy idős nénike: „Jó napot, elvtársak !” Kiderült, hogy magyar. A férje idevalósi volt. 56-ban, még az ellenforradalom előtt elkapta a férjét a honvágy és hazajött. A férje azóta meghalt. Most egyedül él. Nyugdíjat kap a férje után. Meg is invitált bennünket a lakására. Sütött, főzött és megmutatott mindent. Gyönyörű, minden háztartási géppel felszerelt lakása van — idézi vissza az emlékeket K. Papp elvtárs. — A másik magyart Ungvárról hívták Tambovba. Ott volt újságíró. Most a tambovi lapnál dolgozik. Kapott lakást, mindent. Azt mondták a tambovi ak: ők olyan kaoesolatot akarnak, hogy állandóan szükség legyén tolmácsra és fordítóra. Pionírok között Eljutott küldöttségünk egy úttörőtáborba is. Nem először jártak a küldöttség tagjai úttörőtáborban, mégis most, amikor a szovjet pionírok élete szóba került, élmények egész sorát idézik. Azt mondják: Tambov megyében évente hetvenezer pionír vesz részt táborozáson. Abban a táborban, ahol voltak, egy-egy turnusban 500 gyerek üdül, szórakozik, tanul. — Olyan tiszta a tábor, mint a laboratórium. — És mindenféle játékkal fel van szerelve. — Még fogorvosi rendelő is: van. Mire vége a táborozásnak, minden gyerek fogát átvizsgálják. — És a gyerekek! Mesélnek a tizenhárom éves Irináról, a tábortanács elnökéről, aki végigvezette őket a táboron, mindent elmagyarázott és apró epizódokat elevenítenek fel a barátságos, kedves szovjet gyerekekről. — .Odajön hozzám egy kis pionír és azt kérdi: „Mondja, ráér egy kicsit?” „Rá” — mondom én. Mire ő: „Akkor jöjjön velünk egy kicsit röplabdázni”. — meséli Horváth elvtárs. Régi orosz szokás szerint kenyérrel és sóval fogadják a kedves vendégeket. A szovjet fotóriporter azt a pillanatot örökítette meg, amikor a Lenin Kolhozban küldöttségünk vezetőjének, K. Papp elvtársnak átadják az igaz barátság jelképét, a kenyeret és a sót. gyei első titkár, közölte ezt K. Papp elvtárssal, de csak azzal a feltétellel, ha a többieknek nem mondja el. Hadd legyen nekik meglepetés. Sikerült. Különösen a tam- bovbeliek lepődtek meg. De jókedvével, humorával, anek- dótázó kedvével, közvetlenségével hamar feloldotta a meglepetés perceit Fock elvtárs. Moszkvában küldöttségünknek volt egy látogatója is. Tyitov elvtárs, aki hosszú ideig a Szovjetunió magyarországi nagykövete volt. Most az Orosz Föderáció külügyminisztere. Megtudta, hogy magyar küldöttség jár Moszkvában. Meglátogatta őket és sok sikert kívánt a további kapcsolatok megteremtéséhez, az eddigiek megszilárdításához. Küldöttségünk nem csak látogatást tett, de tárgyalt is. Állandóan napirenden volt a kapcsolatok bővítése. — Sokat tanulhatunk egymástól. Mindkét részről hasznos a kapcsolat erősítése. Tambov megyében óriási az érdeklődés Tolna megye iránt, — mondja K. Papp elvtárs. — Mi örülünk ennek. Akármerre jártunk, akárkivel beszélgettünk, mindjárt szóba került: hogyan lehetne eljönni Tolna megyébe? Ezt kérdezték a kolhozokban, az üzemekben, a szovhozokban, ezt kérdezték a művészek, a kulturális élet területén dolgozók... Ml szeretettel várjuk őket. Biztosak vagyunk benne, hogy a mi küldöttségeink is hasonló szere- tetben részesülnek, mint amilyenben a mi küldöttségünk részesült. Mi örülünk a küldöttségcseréknek. örülünk annak, ha üzemek, tanácsok, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kapcsolatot teremtenek egymással, ha kulturális és más küldöttségek kölcsönös cseréjére kerül sor. Akik kapcsolatot akarnak teremteni É3 felkeresnek bennünket; biztosak lehetnek abban, hogy a megyei pártbizottság támogatja, segíti őket. A kapcsolatnak most már megvannak a feltételei. Hisz e feltételek megteremtése érdekében járt küldöttségünk a testvéri Tambov megyében. SZALAI JÁNOS Bővül a szovjet úthálózat A kilencedik ötéves terv — az 1971—75. évek — időszakának végére a Szovjetunióban évente 2,1 millió gépkocsit gyártanak. Ezekben az években az ország útjain 2,5 millió személyi tulajdonban lévő kocsi közlekedik majd, ezért 1975-re a meglévők mellé még további — összesen 60 000 kilométernyi — utakat kell építeni. Elkészül a Moszkva—Riga, Moszkva—Tambov, Leningrád —Murmanszk főközlekedési útvonal. A Kujbisev—Ufa—Csel- jabinszk autóút az OSZSZSZK és az Ural központi területeit köti össze. A legtöbb út Szibériában épül, ahol 40 000 mező- gazdasági termelőegységet — kolhozt és szovhozt — kötnek össze 240 járási székhellyel és azokat a területi központokkal. Egyre több olyan út épül, amely elkerüli a városokat. így szüntették meg az átmenő forgalmat Szuzdalban, a múzeumvárosban. Az Orjol és Belgorod körül épülő utak kényelmesebbé és biztonságosabbá teszik a Moszkva—Harkov— Krim utazást. Az elkövetkező öt évben 144 ilyen út épül.
