Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

Barátság, ragaszkodás, szeretet kísérte utunkat I Beszélgetés a Tambovban járt Tolna megyei pártküldöttség tagjaival — Én meg látom, hogy két gyerek sakkozik. Kérdem az egyiktől: „Ki áll jobban?” „O” — mutat a társára. „Ne hagyd magad!” — biztatom, ö meg a világ legtermészete­sebb hangján azt mondja: „Hiába, mégis ő áll jobban.” Pionírsapkát ajándékoztak a küldötteknek a gyerekek, hogy azzal védekezzenek a hőség el­len. (Amikor ott jártak 37—38 fokos meleg volt.) Pionír- dobot adtak át, rajta a követ­kező felirattal: „Sok szeretet­tel a Tolna megyei úttörők­nek.” Óriási érdeklődés kísérte küldöttségünk útját. Alkalom volt ez arra, hogy felelevenít­sék a két nép barátságát, kap­csolatát. És ne csak feleleve­nítsék, el is mélyítsék azt. Jól esett küldöttségünknek látni például azt, hogy a kapcsolat- felvételről szóló első távirat ott látható a Pártoktatók Há­za múzeumában, Tolna megye ajándékaival együtt. De na­gyon örültek annak is, hoav az eg>rik kolhozban Magyar- országról szóló fénykép-kiállí­tás fogadta őket. És kiállítot­ták a Tambovszkaja Pravda cikkeit is. amelyek Tolna me­gyéről íródtak. Nyilatkozatért ostromolta őket a sajtó, interjút kért tő­lük a rádió, filmet forgattak... — A sajtónak csomagolás közben nyilatkoztunk. — mondja K. Papp elvtárs. — A rádió kérdéseire már nem is tudtunk válaszolni. Kifutot­tunk az időből. Feszített, fá­rasztó, de nagyon értékes programunk volt. . Nem csak Tambovban, de Moszkvában is. Meglepetés a magyar nagykövetségen Moszkvában a magyar nagy- követség látta vendégül kül­döttségünket. A küldöttséget is, a tambovi elvtársakat is, akik Moszkvába kísérték a Tolna megyeieket, nagy meg­lepetés érte. Egyedül K. Papp elvtárs tudott arról, hogy a nagykövetség vacsoráján ott lesz Fock Jenő elvtárs és a felesége is. Rapai elvtárs, moszkvai nagykövetünk, akit jól ismernek Tolna megyé­ben, hisz sokáig itt volt me­A Tolna megyei pártküldöttség meglátogatta á Sasfiók pionírtábort is. A gyerekek óriási érdeklődéssel vették körül a küldöttség tagjait. Nemzetközi mezőgazdasági gépkiállítás Moszkvában 1972. augusztusában Moszkvában került sor a második nem zetközi mezőgazdasági gépkiállításra. Ezen vezető csehszlovák lengyel, NDK- és NSZK-beli, francia, japán, amerikai cégek vesz nek majd részt, de sok más ország is képviselteti magát. A leg szélesebb körű bemutatót a rendező Szovjetunió tartja. A kiállí tás szovjet részlegében bemutatják az állattenyésztés és a nö vénytermesztés valamennyi ágának gépesítésére és automatizáló sára szolgáló legújabb gépeket, berendezéseket és készülékeket valamint a mezőgazdasági gépek javítására és műszaki ellátására használatos felszereléseket. Érdekesek a talajviz-elhárító, a szél okozta erózió védelmét nyújtó gépek, az öntözőcsatornák és a mocsaras földek kiszárítását és múvelhetővé tételét biztosító csa­tornák építésére és üzemben tartására használt berendezések, amelyek gyártása terén a Szovjetunió világszerte elismert, vezető helyen áll. A kiállítási anyagban sok olyan műszer és laboratóriu­mi felszerelés sorakozik fel, amelyet az állattenyésztésben és nö­vénytermesztésben folyó szelekciós munkában, a gabona, a tej és tejtermék minőségi ellenőrzésében használnak. — Pedig itt nem élnek ma­gyarok. Helyesebben kettő él. Az egyik egy magyar asszony. Ugyancsak meglepődtünk, amikor az áruház előtt ránk köszönt egy idős nénike: „Jó napot, elvtársak !” Kiderült, hogy magyar. A férje ideva­lósi volt. 56-ban, még az el­lenforradalom előtt elkapta a férjét a honvágy és hazajött. A férje azóta meghalt. Most egyedül él. Nyugdíjat kap a férje után. Meg is invitált bennünket a lakására. Sütött, főzött és megmutatott min­dent. Gyönyörű, minden ház­tartási géppel felszerelt laká­sa van — idézi vissza az em­lékeket K. Papp elvtárs. — A másik magyart Ungvárról hív­ták Tambovba. Ott volt újság­író. Most a tambovi lapnál dolgozik. Kapott lakást, min­dent. Azt mondták a tambo­vi ak: ők olyan kaoesolatot akarnak, hogy állandóan szük­ség legyén tolmácsra és fordí­tóra. Pionírok között Eljutott küldöttségünk egy úttörőtáborba is. Nem először jártak a küldöttség tagjai úttörőtáborban, mégis most, amikor a szovjet pionírok éle­te szóba került, élmények egész sorát idézik. Azt mond­ják: Tambov megyében éven­te hetvenezer pionír vesz részt táborozáson. Abban a tábor­ban, ahol voltak, egy-egy tur­nusban 500 gyerek üdül, szó­rakozik, tanul. — Olyan tiszta a tábor, mint a laboratórium. — És mindenféle játékkal fel van szerelve. — Még fogorvosi rendelő is: van. Mire vége a táborozás­nak, minden gyerek fogát át­vizsgálják. — És a gyerekek! Mesélnek a tizenhárom éves Irináról, a tábortanács elnöké­ről, aki végigvezette őket a táboron, mindent elmagyará­zott és apró epizódokat ele­venítenek fel a barátságos, kedves szovjet gyerekekről. — .Odajön hozzám egy kis pionír és azt kérdi: „Mondja, ráér egy kicsit?” „Rá” — mondom én. Mire ő: „Akkor jöjjön velünk egy kicsit röplabdázni”. — meséli Horváth elvtárs. Régi orosz szokás szerint kenyérrel és sóval fogadják a kedves vendégeket. A szovjet fotóriporter azt a pillanatot örökítette meg, amikor a Lenin Kolhozban küldöttségünk ve­zetőjének, K. Papp elvtársnak átadják az igaz barátság jelképét, a kenyeret és a sót. gyei első titkár, közölte ezt K. Papp elvtárssal, de csak az­zal a feltétellel, ha a többiek­nek nem mondja el. Hadd le­gyen nekik meglepetés. Sikerült. Különösen a tam- bovbeliek lepődtek meg. De jókedvével, humorával, anek- dótázó kedvével, közvetlensé­gével hamar feloldotta a meglepetés perceit Fock elv­társ. Moszkvában küldöttségünk­nek volt egy látogatója is. Tyitov elvtárs, aki hosszú ide­ig a Szovjetunió magyarorszá­gi nagykövete volt. Most az Orosz Föderáció külügyminisz­tere. Megtudta, hogy magyar küldöttség jár Moszkvában. Meglátogatta őket és sok si­kert kívánt a további kapcso­latok megteremtéséhez, az ed­digiek megszilárdításához. Küldöttségünk nem csak lá­togatást tett, de tárgyalt is. Állandóan napirenden volt a kapcsolatok bővítése. — Sokat tanulhatunk egy­mástól. Mindkét részről hasz­nos a kapcsolat erősítése. Tambov megyében óriási az érdeklődés Tolna megye iránt, — mondja K. Papp elvtárs. — Mi örülünk ennek. Akármerre jártunk, akárkivel beszélget­tünk, mindjárt szóba került: hogyan lehetne eljönni Tolna megyébe? Ezt kérdezték a kolhozokban, az üzemekben, a szovhozokban, ezt kérdezték a művészek, a kulturális élet te­rületén dolgozók... Ml szere­tettel várjuk őket. Biztosak vagyunk benne, hogy a mi kül­döttségeink is hasonló szere- tetben részesülnek, mint ami­lyenben a mi küldöttségünk részesült. Mi örülünk a kül­döttségcseréknek. örülünk an­nak, ha üzemek, tanácsok, ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok kapcsolatot terem­tenek egymással, ha kulturális és más küldöttségek kölcsönös cseréjére kerül sor. Akik kap­csolatot akarnak teremteni É3 felkeresnek bennünket; bizto­sak lehetnek abban, hogy a megyei pártbizottság támogat­ja, segíti őket. A kapcsolatnak most már megvannak a felté­telei. Hisz e feltételek meg­teremtése érdekében járt kül­döttségünk a testvéri Tambov megyében. SZALAI JÁNOS Bővül a szovjet úthálózat A kilencedik ötéves terv — az 1971—75. évek — időszaká­nak végére a Szovjetunióban évente 2,1 millió gépkocsit gyártanak. Ezekben az évek­ben az ország útjain 2,5 mil­lió személyi tulajdonban lévő kocsi közlekedik majd, ezért 1975-re a meglévők mellé még további — összesen 60 000 ki­lométernyi — utakat kell épí­teni. Elkészül a Moszkva—Riga, Moszkva—Tambov, Leningrád —Murmanszk főközlekedési út­vonal. A Kujbisev—Ufa—Csel- jabinszk autóút az OSZSZSZK és az Ural központi területeit köti össze. A legtöbb út Szibé­riában épül, ahol 40 000 mező- gazdasági termelőegységet — kolhozt és szovhozt — kötnek össze 240 járási székhellyel és azokat a területi központokkal. Egyre több olyan út épül, amely elkerüli a városokat. így szüntették meg az átmenő for­galmat Szuzdalban, a múzeum­városban. Az Orjol és Belgo­rod körül épülő utak kényel­mesebbé és biztonságosabbá teszik a Moszkva—Harkov— Krim utazást. Az elkövetkező öt évben 144 ilyen út épül.

Next

/
Thumbnails
Contents