Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
A SZŐ VOSZ és a Drezdai Műszaki Egyetem közti megállapodás értelmében Drezdában vendégszerepeit a Tolna megyei művelődési központ és a szekszárdi ÁFÉSZ közös fenntartású táncegyüttese és a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus. A táncegyüttes művészeti vezetője Szabadi Mihály, a kórus karnagya dr. Partos János. A csoportot Szo- boszlai Jenő, a MÉSZÖV szövetségi titkára és dr. Vadas Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója vezette. A SZÖVOSZ-t dr. Gönczi László képviselte. Két különautóbusszal utaztak a szekszárdiak, a velük együtt e sorok írója is. Néhány szót az előzményekről. .. A táncegyüttes már vendégszerepeit Jugoszláviában és Franciaországban. Most készül az első művészeti minősítőre. A táncegyüttesek részére eddig nem volt ilyen zsűrizés, és most, hogy megteremtődtek ennek az intézményes. feltételei, a szekszárdi táncosok az elsők közt állnak minősítő zsűri elé. Tánc- fesztiválokon rendszeresen szerepeltek, és minden alkalommal díjat nyertek. A televízió is többször közvetített műsorukból. Nem sokkal a drezdai út előtt is láthatók voltak a képernyőn. Az együttesnek még egy évtizedes múltja sincs, de sikersorozatával máris tisztes hírnevet vívott ki magának. Ugyanígy .a madrigálkórus is. Ez sincs még tízéves, de már vendégszerepeit Jugoszláviában, és rendszeres részvevője a hazai kórusfesztiváloknak — mindenütt váratlan meglepetést okozva. Eddig még mindenütt megállta helyét a színvonalas mezőnyben, és nem egyszer a sokkal nagyobb múltú, nagyobb lehetőségű együttesek elől hozott el értékes díjat vagy ért el velük egyenrangú helyezést. Néhánv nappal a drezdai turné előtt szerezte meg az aranydiplomát a kőszegi minősítőn, és elsőnek elnyerte a kőszegi ipari szövetkezeti szervek által alapított vándordíját. A minősítő zsűri elnöke. Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző a következőkkel jellemezte a szekszárdi madrigál- kórus szereplését az eredmények kihirdetésekor: ..Nagy műsor, jó produkció volt”. Mindezt annak bizonyságágául bocsátottam előre, hogy mindkét együttes méltó volt arra, hogy engedélyt kapjon erre az utazásra. Az előzmények ismeretében joggal lehetett várni, hogy kellő szinten reprezen+áliák a magyar néptánc-. illetve kómsművésze- tet. Á külföldön fellépő együttes sosem csak önmagát képviseli. A nézők közül nagyon sokan talán nem is tudták, hogy merre keressék a térképen Szekszárdot. Még kevésbé azt, hogy itt létezik egy néptáncegyüttes és egy madrigálkórus. A drezdai köztudatban, a Német Demokratikus Köztársaság harmadik legnagyobb városában úgy terjedt a hír, hogy „magyarok is fellépnek”. Tehát az országunkra általánosítva, és nem leszűkítve a városra, vagy a fenntartó intézményekre. A Drezdai Műszaki Egyetem nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság, hanem egész Európa egyik legnagyobb műszaki egyeteme. Hallgatóinak száma megközelíti a húszezret, összehasonlí. tásul hadd utaljak arra, hogy a legutóbbi népszámláláskor a megyeszékhely, Szekszárd összlakossága nem éri el a huszonötezret, a megye másik városáé. Dombóváré pedig a tizenhétezret. Tehát a Drezdai Műszaki Egyetem önmagában is „város”. Méghozzá nem is csak a hallgatóinak számát illetően. Ugyancsak elfáradna valaki, ha gyalog be akarná járni az egyetem területét; Autóbuszunk hosszú időn keresztül kanyargóit Drezda egyik negyedében, és vendéglátóink egyre csak azt mondták: — Ez az utca is az egyetemünkhöz tartozik, ez is, az is... Az idegenvezetők Drezdában a városnéző turistákat így szokták tájékoztatni: XXXI. Az asszony — miközben a csónak szélsebesen repült a vizen, és a többiek hol nevetve, hol sikongatva adtak a kellemes szórakozás fölötti örömüknek kifejezést — mérlegelt, határozott, döntött, anélkül, hogy becsapta volna önmagát. Még semmi sem alakult ki benne végleges formájában, de azt már tudta, Flessburgert nem ereszti Ida kezéből. Érezte a férfi pillantásaiból, szavaiból, hogy ez az éjszakai kirándulás is neki szól. mint az utóbbi napokban minden, s ez a kedves, de könnyelmű társaság csak a statisztéria, akik azért kellenek, hogy fényesebb legyen az előadás. Flessburger lassított, mert hajó közelébe értek. A társaság azt kívánta, nézzék meg közelebbről, s ő szívesen engedett a kérésnek. Nagy ívben kanyarodva vágott az útnak. Mozdulatait reflexszerűen végezte, oda sem figyelt, mit tesz, mégis kitűnően vezette a kis hajót, akárcsak a Mercedesét. Végeredményben trveki túl sok köze nem volt addig Ba- látai Jenőhöz, Szászné apjához, amíg az az estély Rajniss- nál el nem következett Lud- ger Westrick nagyon sokat se- gítet neki, és az Auslandsor- ganisation der NSDAP magyarországi körzetébe tartozók is. ö azt hitte, amikor Berlinből elindult, miután meghallgatta Wemer Daitz és — Legalább negyedórát kell szánnunk autóbusszal a műszaki egyetemi városnegyed bejárására. Az egyetemhez száznál több különböző intézet tartozik. Diákszállói közt olyan épületek is találhatók, mint Szekszárd legnagyobb bérháza. Az egyetem az atomfizikától kezdve az elektrotechnikáig több mint egy tucat fakultásra tagalódik. Nos, ennnek az egyetemi városnak megvan a maga belső közművelődési kulturális élete is, aminek a „nagyságrendje” megfelel az egyetem méreteinek. Annak illusztrálására, hogy milyen sokoldalú, kulturális élet folyik az egyetemen, érdemes elmondani a következőket. Az egye- tem kulturális igazgatója és helyettese — külön tekintélyes függetlenített apparátusa van az egyetem kulturális életének — járt már Szekszár- don a mostani vendégszereplés előkészítéseként. Természetesen megmutatták nekik a szekszárdi megyei művelődési központot, ami városunk egyik büszkesége. És amit sok város szívesen tekintene a magáénak. A drezdaiak erre fel elmondották, hogy az egyetemen most folyik a „tal- palás” azért, hogy tágas, korszerű művelődési palota épüljön a hallgatók részére mert már kinőtték a régit. Egy ilyen országos rangú, népi együttesekkel — rendelkező egyetem nyílván nem fo. gadhat — nem fogadhatott volna akármilyen együttest, már csak azért sem, mert nem „házi fellépésről” volt szó, hanem ennél sokkal többről. (Folytatjuk) Hugenberg aggodalmas jóslatát, hogy a magyar ügy pokoli nehéz játszma lesz, nehezebb mint volt például a norvég vagy a jugoszláv. Az úgy indult, mintha vajat kellett volna kenyérre kenni, és csak később mérgesedett el. A többiek nehezen kezdődtek és könnyebbé váltak. Ám Magyarországon akkor semmiféle ellenállás nem volt, sőt... Emlékszik, Clodius milyen optimistán jelentett Ribbent- ropnak: „Gazdasági kérdésekben a magyar kormány magatartása nem ad okot arra, hogy Németország részéről komolyabb kifogások merüljenek fel”. És tényleg, ez az esész bauxites trupp, a grófjaikkal, gyárosaikkal együtt... Csak pénz legyen. Ezt adták elő a legrafináltabb és a legegyszerűbb formában, miközben jelentőségteljes szivarfi'st felhőbe burkolták magukat. Dr. Werner Daitz a hasát fogta Berlinben, amikor elmesélte neki, hogy Maver Ödön az* kérte tőle, tudna-e tíz agarat küldetni Németországból, és 5 cserébe hajlandó a Tröszt terveit megmutatni. Ott nem kellett könyörögni — gondolta Flessburger — minden ment, mint a karikacsapás. A bauxitért akkor még fizettek. Épipen akkor kezdődött a nehézség, amikor úgy kellett megszervezni az anyag átvételét, hogy majd a második világháború után egyenlítik ki a számlát Amíg pénzt kapBODA FERENC • • Û «>-h» w o Kaszinó utcában Most aktuális A nyári hónapokban, szabadságuk ideje alatt egyre többen utaznak, ismerkednek az országgal, a világgal. A vállalati, szakszervezeti beutalókról már szóltunk. Ezen kívül is számtalan módja van még a szervezett üdülésnek és utazásnak. Az IBUSZ szervezésében szinte a világ bármely tájára eljuthat az utazó. Persze az lenne a jó, ha a világot látni vágyók először hazánk szép tájain, városaiban néznének szét, ezt ismernék meg — elsőként — hiszen szülőhazánk műemlékekben, művészeti kincsekben és tájszépségekben gazdag ország. Kezdjük hát, éppen ezért azzal, hányán utaztak a nyár első felében Szekszárd- ról indulván belföldi túrára? Az egyéni utakat nem számítva, hét autóbusszal két- százhatvanöten mentek az ország különböző vidékeire több napos túrára. A fentieken kívül már megrendeltek a vállalatok, intézmények további hat autóbuszt, 195 személy részére. A szocialista országokba egvéni útra tizennyolcán, nyugati országokba pedig harminchármán indultak. Egy huszonöt tagú, mezőgazdasági szakcsoport tett társasutazást a Szovjetunióban, ^Jugoszláviába pedig harmincötén utaztak együtt. Már megrendeltek ugyancsak Jugoszláviába két autóbuszt, ezekkel nyolcvanan látogathatnak a szomszédos országba. Csehszlovákia, Lengyelország és csak Csehszlovákiai útvonalon húszan-hú- szan utaznak a későbbiekben. Ezen felül bizonnyal még sokan lesznek, akik később rendelik meg az utakat. Külön kell szólni a gépkocsi- tulajdonosokról. Útvonalaik és számuk nem követhető, bár az IBUSZ lebonyolít gépkocsis utakat is. Ezt kevesen veszik igénybe, érthető okokból. Az autós könnyen mozog külföldön, szabadon bebarangolhat, akár több országot is. Egyre többen utaznak egyébként a hétvégeken kisebb belföldi túrákra, családostól. Ugyancsak nehéz lenne összeszámolni a kiváltott útlevelek alapján azokat, akik turistaként utaznak, vagy rokonlátogatóba mennek, hosz- szabb-rövidebb időre a szomszédos országokba, mindkét Németországba és nem ritkán Kanadába, vagy az Egyesült Államokba. Egymilliós forgalmat bonyolítottak le a balatoni kölcsönzőboltok Mintegy kétszázezer forinttal haladták meg a balatoni kölcsönzőboltok bevételei júniusban az elmúlt esztendő hasonló időszakát. A szezon- kezdés óta a kölcsönzőboltok forgalma csaknem egymillió forint volt. A tópart slágere az idegenforgalmi főszezon első hónapjában a bérelhető háromszemélyes napozóstég volt. A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat egyelőre 30-at vásárolt a vízinapozókból. Kibérelték az üdülők a Balaton-part 31 kölcsönző kirendeltségében található több mint ötezer gumimatracot is. A félezer evezős csónak mellett 80 különböző nagyságú vitorlás között válogathattak az üdülők. A kempingekben 400 bérelhető sátrat ütöttek fel a nyaralók és gazdára talált a Balaton-parti kirendeltségek több mint félezer kerékpárja is. (MTI) tak, adtak azok mindent, a Horthy hózentrógerjét is eladták volna, de előbb-utóbb rá kellett térni a lényegre. Szerencsére addigra sikerült minden adatot, információt megkapni. Még a házak belső alaprajzát is ismerték. Minden készen állt a gazdasági hatalomátvételre. Neki tulajdonképpen kiadták az utasítást... Balátairól is megtudott mindent. A diplomáciai posta kéthetenként vitte a jelentést. Itt járt, ott jár, mit mondott, mire költött, kivel mit beszélt Nem volt nagy munka. És ha azt az aktatáskáit nem lopja el tőle az Intelligence Service?... Máig sem érti. Mi keresnivalójuk volt ebben az ügyben? Persze, súgtak az amerikaiaknak. Ha most ennek a tökfil- kó Morgannak azt mondaná: gyűlöli az egész angolszász bandát, mert 1938-ban a müncheni pályaudvaron lóvá tették, és legszívesebben vízbe folytaná őket akkor... Nos, ez a bárgyú alak azt hinné, ez egy újabb „vagá- nyos” tréfa és nevetne rajta. Flessburger a hajó kürtjére riadt fel gondolataiból. Túlságosan közel merészkedett. Megfordította hát a kormányt, a partot célozta meg teljes sebességgel. Eleget szórakoztatta őket. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a társaságtól. Még Évával úgy is vissza kell jönnie a tengerre. A társaság, Barbara javaslatára azonnal a bárba sietett. — Megyünk m; is, csak még Évával fordulunk egyet — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Flessburger. Az asszony nem tiltakozott. Amikor a társaság eltűnt, Flessburger hátrasimította homlokába húló fürtjeit, meghúzta magián a kabátot, s mintha jelentene valakinek azt mondta: — Azt akarom, hogy válaszoljon — a hangja konok volt és erélyes —, kellek magának? Először, mintha gúny csillogott volna az asszony pillái alatt, de gyorsan kialudt. Fejével mintha bólintott volna. * Ehrenburgi Bayer Olga elunva az olvasást és a pihenést, csengetett a szobalánynak és kérte, hogy készítse el a fürdőjét. Amikor az ajtó becsukódott, tempósan vetkőzni kezdett, s a kádba ereszkedet. Ettől a mozdulattól, vagy a meleg víz hőhatására, nem tudta, de hirtelen éles, semmi eddigihez nem hasonlító szúrást érzett a gyomrában. Pedig már azt hitte, teljesen rendbejött. Egy pillanatra megmerevedett testtel, félig görnyed- ten állt a kádban, de a fájdalom amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen eltűnt. — Nocsak ez mi lehetett? Várt, de a fájdalom nem jelentkezett, hát belecsúszott a kádba. Lábát a bojler alatti gázrésznek, fejét, a kád párkányára támasztotta. Szemével a szivacspáma után kutatott, de úgy látszik, itt ezt nem ismerték. Mindennap fürdött, szivacsot soha sem talált, de mindig eszébe jutott keresni. (Folytatjuk). Népújság 1972, július 18.