Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
A mezőgazdaság beruházási gondjai I Nincs béke a mező’■-------------------------- gazdaság i nagyberuházások körül. Pedig a sodró lendület már megtört, sőt elenyészett. Az idén az államkasszában a dotációra szánt pénzek százmillió forintjai maradnak vissza, igények hiányában. A kivitelező vállalatok jövőre már nem kapacitáshiánnyal, hanem alighanem rendeléshiánnyal küszködnek majd. De kísért a múlt. Ebben a pillanatban százötven termelő- szövetkezetünk tántorog a bukás felé, modernizálási törekvései miatt. Százötven a jók, sőt helyenként a legjobbak közül. Ha valami nem történik, a merész, de nem önös érdekű vállalkozások kudarcai hosszú időre megölik kezdeményező bátorságot a mező- gazdasági tsz-ekben. A gazdasági reform korábban ózondús levegőjében kereken 600 termelőszövetkezet T- az összesnek egynegyed része — vágta fejszéjét nagy fába: 200 korszerű sertéstelepet, •350 szarvasmarhatelepet kezdett építeni, ezenkívül növényházakat és egyéb mezőgazdasági-ipari létesítményeket. Az új iránti fogékonyságra jellemző, hogy tavaly 826 ezer sertésférőhely építése volt folyamatban, de ezek közül csupán 76 ezer — kevesebb, mint az egytized része — hagyományos ; a többi szakosított, vagy zárt rendszerű, azaz modern. A hatvanas évek végén azonban a hazai konjunktúra túlhevült. A beruházási kedv már önmaga fékezőjévé vált. A munka döcögve haladt, a beruházások elhúzódtak. Tavaly például a sertésférőhelyeknek csak alig több mint az egynegyede, a szarvasmarha-férőhelyeknek csak egy- harmada készült el, a többi áthúzódott. I A fordulatot ez azf?z‘ 1-------------------------- tendo hozza meg. Az idén az elhatározott és elkezdett beruházások túlnyomó része készen lesz. És ha nem is ez hozza, de ez sokszorozza meg a gondokat. Egy beruházás ugyanis akkor lesz népgazdasági érték, ha már termel: ha a kövér disznók ezreit, a tej tízezer litereit zúdítja a piacra. Addig meddő a befektetett munka, parlagon hever a pénz, az emberi akarat és szakértelem. Ehhez azonban úgynevezett forgóeszközökre van szükség. Az istállókat be kell népesíteni, kocákat, teheneket kell vásárolni, biztosítani kell a takarmányt és még ezernyi más feltételt. Nem is gondolná az ember, hogy ez milyen sokba kerül. Egy modern szarvasmarhaférőhely beruházási költsége például ötvenezer forint körül van. Ugyanehhez a férőhelyhely azonban a forgóeszközigény elérheti a nyolcvanezer forintot is. Egy korszerű sertés- férőhely költsége tízezer forint, de a működtetéséhez ez esetben is több pénz kell. A tsz-eknek pedig nincs ehhez tartalékpénzük, nincs igénybe vehető forgóeszközük. Ennek több oka van. Az első, hogy a tsz-ek, ha gondoltak is erre az igényre, a beruházási költségtúllépés miatt pénz nélkül maradtak. Az elmúlt esztendőkben ugyanis mind a gépek, mind az építőanyagok ára emelkedett, a telep többe kerül, mint tervezték és a különbözetet leginkább a saját kasszából kell kizzadni. A bank annak idején keményen versenyeztette a tsz-eket a hitelért. Ennek is megjön most a böjtje. Sok olyan beruházás van, amelyik még kész sincs, de a hitelek törlesztése már megkezdődött. Ha maradt pénz, akkor abból azért sem tudnak kocát venni, mert már fizetni kell a banknak. A forgóeszközök gyorsabban térülnek meg, mint a beruházási költségek. De bizonyos áldozatot mindenképpen kívánnak. Azelőtt például a nyáron termett árpát, ősszel betakarított kukoricát eladták, vagy gyorsan feletették, tehát a földek hasznát a zárszámadás alkalmával már ki lehetett osztani. Most a takarmányt először félre kell tenni, azután, ha a telep megindul, akkor lehet feletetni. A haszon a zárszámadásban csak egy évvel később mutatkozik. Ennek a kiesésnek az áthidalásához is anyagi erő szükséges. Hosszan sorolhatnánk, milyen hiteleket tartalékol, milyen segítséget nyújt a Magyar Nemzeti Bank ahhoz, hogy a benépesítés gondjai megoldhatókká váljanak. Bizonyára sok tucat gazdaságban sikerül így szétoszlatni a gomolygó fekete felhőket a jövendő egén. Nem megvek bele azonban ebbe a témába, mert maga a kérdés ennél sokkal komplikáltabb. I Valami egészen új történt most a magyar mező- gazdaságban. Elkezdtük a mezőgazdaság „ipari forradalmát”, mégpedig a forradalmárok bátorságával és lendületével, gyorsan: átmenet nélkül. A szakemberek Hollandiába, Dániába meg Amerikába utaztak, hogv kinézzenek korszerű megoldásokat és ezeket hazahozták, vagy idehaza kezdték el gyártani. A tervrajzot, a recentet, a technológiát el lehet hozni egv fedett, gazdaországból. A hátteret, a tőkebőséget azonban már nem. Nálunk ez a háttér nem volt meg: sem a szellemi, sem az anyagi. Mindent elölről kellett kezdeni, mindent itthon kellett kinrőbálni és menet közben megtanulni. Emlékezzünk csak vissza arra, mennv; rosszindidatű hír terjengett. mennvi ideges úíság- C’kk jelent meg. mekkora néngazdasági áldozatot hoztunk amíg a dunaújvárosi vasműből a mai, rentábilisan és zavartalanul dolgozó korszerű kohászati kombinát lett. Az iparban sem könnyű forradalmat csinálni, még nehezebb a mezőgazdaságban végrehajtani az ipari forradalmat. A tandíjat meg kell fizetni. Ez azonban nem hatszáz, vagy százötven termelő- szövetkezet egyéni fájdalma, nem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium magánügye, hanem olyan kérdés, aminek majdan a hasznában, de most a költségében az egész ország érdekelt kell hogy legyen, Nem hagyhatjuk magukra a bukás felé tántorgókat, mert ha néhány vezetőséget leváltanak, vagy más szankciókat alkalmaznak velük szemben, azzal nem oldunk meg semmit. Ezek a telepek megvannak, vagy rövidesen meglesznek. Ezek a telepek képesek arra, hogy termeljenek és termékeiket várják a boltok, a feldolgozó üzemek, a külkereskedelmi vállalatok. Amennyit a termék késik. annyit veszít az egész ország. A szövetkezeti vezetők körében kemény mondás kering: „Egy kutyaólat sé!” Valóban, az idén alig indul beruházás, jövőre szóló tervek sem nagyon születnek. Kemény az elhatározás, hogy tartózkodni fognak a beruházásoktól, mert az nagyon veszélyes. Én magam remélem, hogy ezt az elhatározást az érdekeltek nem fogják betartani. A gazdaság saját logikáját követi és ebből a logikából az következik, hogy a már nekilendült hatszáz tsz, ha akarja se tud megállni a fejlődés útján. A többi ezernyolcszáz pedig még meg se mozdult. Ha továbbra sem mozdul, behozhatatlan hátrányba kerül és ez feloldhatatlan belső gazdasági és társadalmi feszültséget okoz. Meg fognak tehát mozdulni ők is. Kikerülünk a hullámvölgyből, de ehhez előbb és gyorsan meg kell oldani ezt a mostani; nem helyi, hanem országos problémát, a benépesítés gondját. FÖLDEAKI BÉLA Okozott kárt, de hasznot is hozott az eső (Folytatás az L oldalról.) vesebb eső esett, mint Szek- szárdon, így hamarabb kezdhetik ismét az aratást. 1873 hold búzájukból már 750 holdat aratott le négy SzK—4-es, és három E—512-es kombájn. Az átlagtermés 21,5 mázsa körül alakul, amelyből az eső 120—130 kilót vihetett el holdanként. Nincs fekvő búzájuk, így amint a gépek rá tudnak menni a talajra, folytatják a munkát. Komolyabb hiba eddig az egyik új SzK—4- esnél volt, de a garanciális hibát dicséretre méltó gyorsasággal javította ki a várdombi Mezőgép-gyáregység, az egyik IFA gépkocsihoz az alkatrész- beszerzésben pedig Sipter Géza, a 11. Volán főmérnöke segített. A szállítás a Gabonafelvásárlóval kötött megállapodás szerint folyik, a termés egy részét tárolják, másik részét — elsősorban a vetőmagot — vagonban, illetve uszályban szállítják tovább. A várható kiesés ellenére is javítja a szövetkezet anyagi helyzetét a búzatermés, amelyből egymillió forint többletbevételt várnak. Dunagyöngye Tsz, Bogyiszló — Az összes aratnivalónk 1440 hold búza, 200 hold árpa, 400 hold borsó — vetőmagszaporításra —, 140 hold olajlen, 50 hold bükköny, ehhez van hét SzK és egy E—512-es kombájnunk — sorolja Kiss István elnök. — Eddig learattunk 660 hold búzát — az átlagtermés ebből 24,48’ mázsa —, 137 hold árpát, 24,5 mázsás átlagterméssel (a többi kései, horpácsi fajta), a borsó tisztí- tottan adott 13,7 mázsát. — Elég magas átlagot terveztünk, — 20,5 mázsát — mondja Boda Zoltán párttitkár —, de a jelentkező többlettermés komoly gondot okozott közvetlenül az aratás előtt Akkor érkezett meg háSzíyesen látogatják a fiatalok a dunaföldvári könyvtárat Dunaföldvárott tavaly, a nagyközségi tanács komoly anyagi áldozattal megnagyobbította a községi könyvtárat. Azóta a tágas, ízlésesen berendezett helyiségekben nagy a forgalom és a fiatalok még nyáridőben is szívesen látogatnak ide« Foto: G. K. rom új kombájn, és hogy ä szállítással győzzük, négy új traktort, pótkocsit kellett még gyorsan vásárolnunk. Sajnos, az eddig learatott búza nagy része még a „csillag-garázs-: ban” áll. — Kicsi a tisztítókapacitásunk, és a tárolótérnek is szűkében vagyunk. Sajnos, á szedresi tsz késve szállította a szükségtároláshoz a Gabonafelvásárló által megrendelt kalodákat, ezért kellett ponyván tárolni ideiglenesen. Raktárosunk lelkiismeretességén és az esőzés alatti állandó ügyeletén múlott, hogy az eső,' a vihar nem okozott benne semmi kárt. így néhány napon belül eltűnnek * a búzagarmadák. — Van viszont egy másik ok is, ami a szállítást akadályozza. Jelentős tétel export- szállításra kötöttünk megállapodást. Viszont olyan vagonokat kanunk, hogy azokban nem lehet exportra búzát szállítani. Volt vagon, amelyet visszamondtunk, és inkább fizettünk. De olyan is volt,' amelyiket úgy kellett deszkával, préselt lemezzel kifoltoznunk. Amíg ilyen munkákkal pepecselünk, ott állnak tétlenül a gabonával megrakott járművek. És ha a járművek állnak, a kombájnok sem tudnak úgy dolgozni, ahogyan kellene. Pedig volt olyan nap; hogy az NDK-kombájn 870 mázsa termést csépelt ki! Mindenesetre a jövő évben egymillió forintot ruházunk be tisztításra, raktározásra. — Ha kedvez az idő, akkoí tíz nap alatt végzünk az aratással. A gépeink jók,1 igyekszünk minden percet kihasználni, hogy lehetőleg most már nagyobb veszteség nélkül betakarítsuk, ami megtermett, bár a faj súlycsökkenés miatt így is kell veszteséggel számolnunk. Ettől függetlenül még így is kétmilliós többlet- bevételt várunk a gabonából, a borsóból, az olajlenből. — Amit elvitt az eső, pótolta is a kapásokban, a gyümölcsösben. Már éppen hozzákészültünk volna, hogy a gyümölcsöst öntözzük. Végeredményben, ha az aratást megakasztotta is, akkor is jól és jókor jött ez az eső... BOGNÁR ISTVÁN Honismereti tábor nyílt Gyönkön Gyünkön tegnap megnyílt Tolna megye VII. ifjúsági honismereti tábora. A megyei KISZ-bizottság védnökségében rendezett táborozásra mintegy harminc középiskolást hívtak meg, zömükben első és második osztályos diákok sajátítják el két héten át a régészeti, a néprajzi és az újkortörténeti tudományos munka alapjait a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum tudományos kutatóinak: Gaál Attilának, G. Vámos Máriának, Gémes Balázsnak és dr. Rosner Gyulának (egyben a tábor parancsnokának) irányításával. A fiataloknak országos szaktekintélyek, így például Torma István, a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportjának tagja, is tartanak előadásokat. Az ifjú régészek és néprajzkutatók napközben terepbejárásokat, ásatásokat is végeznek, továbbá folklóranyagot, valamint munkás- és ifjúságmozgalmi emlékeket gyűjtenek. A honismereti tábor „főhadiszállását” a gyönki általános iskolai diákotthonban rendezték be. (-só)
