Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

f I Y I f Pinter Tamást Mózes repülői AZ 09V0S0 naplója A démon, húsz év múltán — Jövőkutatás — Örökség, értő kezekben A nyaraló drótsövénnyel be­kerített gyümölcsös közepén állt. Harminc napra béreltem ki egy idős asszonytól. Az asszony özvegy volt, a kis há­zat a gyerekei építették, hogy nyaranta kiadhassa, és így pénzhez jusson. Jó időt fogtam ki, a har­minc nap alatt egyszer sem esett. A faház megfelelt a cél­nak és a bére sem volt túl sok. A fenyőgerendákból nagy cseppekben olvadt a gyanta, a kis padláson tavalyi fű szá­radt. Nyugalmas, békés hely volt, mint az ilyen elhagyott faházak általában. A kert hát­só kapujától gyalogút vazetett a tóhoz, előbb fűzbokrok kö­zött, aztán keresztül egy fiatal nyárfaerdőn. Az út utolsó sza­kasza meredeken szaladt le a vízig. Hajnalban keltem, horgász­tam, olvastam vagy csava­rogtam, minden különösebb cél nélkül. Találtam egy he­lyet, félúton a ház és a Bala­ton között, fent, a meredek partoldalon, ahonnan az egész tavat látni lehetett. Gyakran leültem itt, s amíg itt voltam, nem tudtam semmihez ’ sem kezdeni. A nagy víztükröt néztem, szemben a kék hegye.- ket, nem csináltam semmit és itt ez is elég tartalmas dolog volt. Az első hét végén, az ötö­dik vagy a hatodik napon, arra figyeltem fel, hogy piros repülőmodell száll el a fejem fölött, a tó felé. Nagyon ko­rán volt még, talán öt óra. A fű harmatosán rezgeti a kis szélben, a víz fölött könnyű, fehér pára állt, lassan oszlott, ahogy kelt fel a nap. A kis gép szállt a tó felé, néztem, hogyan emeli magasra a lég­áramlat, hogyan viszi lassan és lágyan a víz fölé. Mögöttem, fent a meredek tetején, egy tizennyolc-húsz év körüli fiú állt. Kifakult farmer és sárga trikó volt rajta. Nem vett észre: a bo­kor, amelynek a tövében ül­tem, eltakart. Zsebredugott kézzel állt a fiú, a Balaton felé tartó gépet kísérte a te­kintetével. A repülőmodell már jól bent járt a víz fölött, az áramlatból kikerülve egy­re lejjebb ereszkedett, aztán rásiklott a vízre. A fiú saj­nálkozás nélkül, közömbös arc­cal nézte. Néhány nap múlva ismét megjelent. Most egy krémszí­nű, nagy szárnyfelületű mo­dellt hozott magával. A szél kedvező volt, a gép egyenesen, mintha határozott céllal, egy előre kijelölt légifolyosón men­ne, siklórepüléssel, távol a parttól leereszkedett a vízre. A fiú megfordult és elment, Érthetetlen, értelmetlen és céltalan játék volt. Még egyszer láttam őt. Ek­kor egy kecses, nagyon köny- nyű építésű modellt engedett eí. A gépet ismét a tó fölé küldte. Jól láttam, hogy meg­figyelte a szél irányát és szán­dékosan arrafelé engedte út­nak. A kis gép eltűnt a távol­ban. A fiú a kavicsokat rug­dalva elsétált a betonút felé. összekapkodtam a holmi­mat és utána siettem. Amikor megszólítottam, hirtelen felém fordította a fejét, zavartan vé­gigmért. Néhány közömbös szót váltottunk a horgászatról, az időjárásról és a tóról. Ami­kor a házhoz értünk, javasol­tam, hogy menjünk le a kikö­tőbe, béreljünk csónakot és hozzuk ki a vízből a modellt. A fiú megrántotta a vállát. — Minek? À harminc nap letelt. Az utolsó délután megjelent a kis. öregasszony egy hátizsá­kos férfival, aki azonnal hoz­zálátott a horgászbotjai össze­állításához. Átadtam a kulcso­kat, fogtam a bőröndömet és kimentem az állomásra. Vége volt. Rossz hangulat fogott ed, hogy vége van. öt húszkor kellett megér­keznie a vonatnak, volt még néhány percem. Lementem a parti vendéglőbe, tudtam, hogy nem érek vissza az állomásra időben. A pincér ráért, nagyon' bőbeszédű volt, láttam, hogy szívesen társalog. Ittunk. Mintha vizet ittam volna, nem múlt el a rossz hangulatom, A nyárnak vége volt. A te­rasz eperfáin már halványod­tak a levelek. Hűvösödött, fel­vettem a pulóverem. Csak né- hányan. ültek ott rajtam kí­vül, a tó felől hideg levegő­hullámok érkeztek, hallani lehetett, ahogy a víz nekivá­gódik a kőgátnak. Mindenki bevonult a terembe. Temető­szaga volt az egésznek. A pincér fáradtan beszélt, a jól fizető idénymunkát sajnálta, szidta a pesti éttermet, ahová nemsokára vissza kell mennie. Temetőszaga volt mindennek. Tudtam, hogy a bőröndömben ott a megkezdett munkám, változatlanul, abban a félig- kész álapotban, ahogyan le­hoztam. A lapok feíkunko- rodtak. megsárgultak a napon, gyűröttek lettek, megviselteik, piszkosak. À következő vonatról is le­maradtam. Hallottam, hogy szól a jelzőharang az állomá­son, beérkezett és elment a vonat. Utoljára konyakot it­tunk, amit már egyikünk sem kívánt. Jeges konyakot, sör- red. Akkor megjelent a fiú. Most is ugyanabban a farmer­ban, ugyanabban a trikóban volt. Leült az egyik távoli asz­talhoz. Azt hiszem, nem is­mert meg — Mit hozzak, atya? — kér­dezte a pincér. — Sört — felelte a fiú. A pincér odavitte a palac­kot, aztán visszaült hozzám. — Micsoda szerencsés fickók vannak — jegyezte meg , Először nem tudtam, kire érti. — Ez a Mózes — mondta. Fejevei a magányosan üldögé­lő fiú felé intett. — Vannak, akiknek vágányon megy az életük. Egy ujjúkat sem kell mozdítani. Ez kifogta az Ame­rikát .. — Hogyan? — Mázlista. Piszok nagy szerencséje van. Más ilyen hozzá hasonló fattyák a le­lencben vagy miben nevel­kednek, ő meg.. Nahát neki a falu hozta meg a szerencsé­jét. Úgy mesélik, hogy ötven­négy vagy ötvenöt táján, már nem tudom biztosan, lent a víznél, a nád között tadáltak ró. Alig párnapos volt Ott ta­lálták meg, egy rendes pólyá­ba volt bugyolálva. és csende­sen nyöszörgött. s, Tisztára mint a Mózes... Hát így kezdte. A szüleit nem sikerült megtalálni. Lehet, hogy nem is magyarok. Minden újszü­lött egyformán sír, bármilyen nációból jött is... Hát így kezdte. És ma?... Ma meg a körzeti orvosnál lakik, a ta­nácselnöktől kezdve az iskola­igazgatóig mindenki a faterja, a nők úgy bánnak vele, mint­ha a saját fiúk volna. Ennek aztán . semmi gondja, meg­van itt mindene. Most meg, azt mesélik, Pestre kerül, megy az egyetemre. Szerencsés fickó, az egyszer biztos. A fiú közben eltűnt, a sörért járó pénzt az asztalon hagy­ta. Már csak ketten ültünk a vendéglő teraszán, a pincér meg én. Arról beszéltünk, hogy jövő nyáron találkozunk újra, hogy milyen messze van az új nyár. A vendéglő éjfélkor bezárt. Csak hajnalban kaptam vo­natot. Még nincs egy éve ennek. Most, nyár elején ott jártam, hogy lefoglaljam a faházat augusztusra. Elkéstem: az öregasszony azt mondta, már régen kiadta az egész szezon­ra. Más helyet, ami megfelelt volna, nem találtam. Nem vé­geztem semmit. Az állomás kisüsti pálinkától és égett zsírtól bűzlő restijében vártam a vonatra. Zuhogott az eső, én voltam az egyetlen utas. Eszembe jutott a fiú. Csak hosszas kérdezősködés után akadt egy ember, aki tudott róla: az állomás váltókezelője. Egy fröccs mellett mondta el, hogy ősszel a fiú Pestre ment, azóta nem hallani róla. Ha nyomóztattak volna utána, ta­lán megkerül. De nem nyo­moztattak. Minek? És ha ed­dig nem jött vissza, nem is jön már soha sem. A váltókezelő kiitta a fröcs- csöt, előhúzta öreg Doxa-zseb- óráját. — Tizenhat tíz. öt perc múlva itt a vonatja. Sze­mélyvonat — tette hozzá — mindenhol megáll. A hidegháború jellegzetes „terméke” volt Joseph McCarthy. Egy név, de halla­tán korszak idéződik fel az emlékezetben: tudósok, mű­vészek meghurcölása, koholt vádak, előre meghozott ítéle­tek. Az ötvenes évek elejének Amerikája. A démon évei címmel Gregorz Jaszunski len­gyel publicista — széles körű tájékozódásra és személyes él­ményekre alapozva — pontról pontra nyomon követi a Ro­senberg-házaspár perét, Op­penheimer kálváriáját, s más, kevésbé hírhedt ügyeket, így rajzolva fel a hisztériakeltés ördögi mechanizmusát. Törté­nelmi érdekességén túl éppen ez utóbbi adja a mű jelentő­ségét, hiszen — s ezt a szerző jól érzékelteti — e mechaniz­mus föltámasztása bizonyos körök kedvére lenne... A könyvet a Kossuth jelentette meg. Ugyancsak a Kossuth Könyv­kiadó újdonságai közé tartozik egy igényes monográfia, dr. Farkas László munkája, Eg­zisztencializmus, strukturaliz­mus, marxizálás címmel. A szerző nagy alapossággal vizs­gálja a francia marxizáló irányzatok, így Jean-Paul Sartre és Claude Lévi-Strauss gondolatrendszerének történeti és logikai kibontakozását. Elemzése nyomán az olvasó át­tekintést kap — a szerző jól megválasztott, szembesítő módszere segítségével — a marxizáló filozófiakoncepciók ellentmondásos összetevőiről, s ennek kapcsán a téma körül zajló hazai és külföldi viták leglényegesebb jellemzőiről. „A tudományos és computer­korszak szükségszerűleg szoci­alista” — írta Bernal profesz- szor néhány esztendeje. Igazát az is jól bizonyítja, hogy vi­lágszerte megnőtt a marxista gondolkodók érdeklődése a jö­vőkutatás iránt, s ez művek bővülő sorát eredményezi. Kö­zülük most a Kossuth Léon Lavallée munkáját — A mar­xista prognosztikáért — tette hozzáférhetővé. A három rész­re oszló könyv rendkívül érde­kes gondolatokat sorakoztat fel a kutatás és fejlesztés lehetsé­ges irányairól, a tervezés és az előrejelzés összefüggéseiről, a kommunista társadalom terme­lőerőiről, a 2000. évig végbe­mehető gazdasági növekedés­ről. Bizonyos értelemben a jö­vőkutató a kiadó egy másik, szintén gazdasági témájú új­donsága is. dr. Havas Gábor tanulmánya, a Beruházás és hitelezés. A szerző a gazdasági reform eddigi tapasztalatai alapján elemzi a vállalati be­ruházások finanszírozásának s vele kapcsolatban a hitelezés­nek jövőbeni lehetséges módo­zatait, s néhány megfontolásra, de alapos vitára mindenkép­pen érdemes javaslatot tesz. Megjelent a Műszaki Lexi­kon 11. kötete. A több, mint negyven esztendeje közzétett hasonló munka ma már inkább emlék, mintsem fölhasználható forrás, ezért a mostani, G-től M-ig terjedő részt is jogos ér­deklődés fogadhatja. Az első címszó a könyvben a gabona­emelő, míg az utolsó az MWd/t, azaz az atomreaktorok egy tonnányi üzemanyagából nyerhető hőmennyiség jelölé­se. A Műszaki Könyvkiadó másik érdekes újdonsága Bi- zám György és Herczeg János közös munkája, a Játék és lo­gika 85 feladatban. Nem keve­sebbre, mint logikus gondolko­dásra kíván szórakoztatva megtanítani frappáns példái­nak seregével a szerzőpár, s hogy erre igény van, azt bizo­nyítja: ez már a második, ja­vított kiadás. Markáns egyéniség szobrász- művészeink csoportjában Vilt Tibor. Életművét bemutató, szép kiállítású, album alakú kötetet jelentetett meg most a Corvina Kiadó, ötvenkét nagy­méretű reprodukció szemlélteti a művész munkásságát, képes katalógus ad számot valameny- nyi alkotásáról, azok föllelési helyéről. A könyvhöz Jean Cassou francia író írt előszót, Kovács Péter pedig tömör, Vilt pályáját, annak legfőbb jel­lemzőit jól érzékeltető tanul­mányt. Százesztendős a magyar műemlékvédelem. E jubileu­mot méltóan köszönti az Aka­démiai Kiadó gondozásában i megjelent, Magyar műemlék- j védelem 1969—1970. című kö- I tét. Hatodik darabja ez egy ál- \ dozatos hivatás eredményeit összefoglaló könyvsornak, s az előzőekhez hasonlóan igényes vállalkozás. Dercsényi Dezső tanulmánya tekinti át a száz esztendőt, s-benne olyan híres feltárások, helyreállítások me­netét, mint a visegrádi Má- tyás-polata, a pécsi, az eszter­gomi, a soproni műemlék-mag megóvása. Emellett szakszerű beszámolókat olvashatunk a többi között a nagytétényi kas­télymúzeumról, a sárospataki ásatásokról, az esztergomi ki­rályi ' kápolna falképeinek helyreállításáról. A könyv má­sodik része az 1969—1970-ben végzett legfőbb műemlékvé­delmi munkák összefoglalását, valamint a műemlékvédelem 1966—1969. közötti bibliográfi­áját tartalmazza. M. O. \\ . v GYENEY JUDIT: VÁZLATOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents