Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
A parasztság művelődése I Gottvald Károly felvétele S. Rudeanu: Párbeszéd Az elmúlt huszonkét esztendő alatt a falu is forradalmi átalakuláson ment keresztül: a társadalmi-gazdasági változások a falvak művelődési helyzetét is kedvezően befolyásolták. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme nemcsak gazdasági és politikai eredményeket hozott ; közvetlen kulturális hatása is jelentős! Mégis, a szorosan vett paraszti lakosság viszonylag alacsony műveltsége — a lakosság más rétegeihez mért elmaradottsága — ma is a közművelődés egyik legfőbb gondja. A növekvő városiasodás ellenére a lakosság ötvenhat százaléka jelenleg is falun, illetve tanyán él. Bár a falvak is városiasodnak: fejlődik közlekedési hálózatuk, nő az üzletek száma és a tömegkommunikációs eszközök gyors terjedése is elősegíti, hogy közelebb kerüljenek a városhoz, fejlődésük mégsem kielégítő. A tanyán élő egymillió paraszti lakos művelődésének pedig minimális feltételei sincsenek teljesen biztosítva. A mintegy nyolcvan művelődési autó mindössze a tanyák és külterületi települések tíz-tizenöt százalékát látogatja. Villany, vagy agregátor hiányában — a falusi lakosság alig hetven százaléka használja a villanyt! — a televízió sem tud tért hódítani. Furcsa ellentmondás : noha a falun élő emberek kulturális színvonala abszolút számokban kifejezve növekedett (ma már a falusi lakosságnak csupán a fele dolgozik a mező- gazdaságban, a másik fele munkás, alkalmazott, értelmiségi), a paraszti és nem paraszti lakosság kulturális színvonala közötti különbség viszonylagosan sem csökkent, hanem — a fiatalok elvándorlása következtében — tovább nőtt. Ma is a falvakban a legmagasabb az analfabéták száma — négy százalék — és a nyolc általános iskolát a falusi lakosságnak csupán tizennyolc százaléka végezte eL És még egy elgondolkoztató adat: a parasztságnak csak mintegy negyven százaléka számítható olvasónak. Az öt esztendővel ezelőtt megjelent termelőszövetkezeti törvény nem véletlenül tette a gazdaságok feladatává, hogy „emeljék a tagság szakmai, politikai és kulturális képzettségét”. E feladatok biztosítására a törvény minden gazdaságot kötelezett arra, hogy külön kulturális alapot létesítsen.Gondolom, most sokan felteszik a kérdést: mi ebben az új, hiszen kulturális alap azelőtt is volt a termelőszövetkezetekben. Volt, együtt a szociális alappal. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ennek az összegnek a jelentős részét, nem egy esetben a teljes összeget, szociális létesítményekre, illetve segélyekre fordították. Nem véletlen tehát, hogy egy esztendővel a termelőszövetkezeti törvény életbelépése után a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az Országos Népművelési Tanács közös irányelveket jelentetett meg, így nyújtva útmutatást a gazdaságok vezetőinek a kulturális alap helyes felhasználásához. Az irányelvekben arra ösztönözték a termelőszövetkezeteket és más falusi gazdasági egységek — ÁFÉSZ, ktsz — vezetőit, hogy anyagi erejükhöz és lehetőségeikhez mérten támogassák területük közművelődését. Mi történt a termelőszövetkezeti törvény és az irányelvek megjelenése óta? Erre a kérdésre több munkabrigád kereste a választ az ország különböző részein. Tanácselnökökkel, termelőszövetkezeti és más gazdasági egységek vezetőivel beszélgettek az elmúlt öt esztendő tapasztal atairói. A vizsgálatok szerint a szociális és kulturális alap szétválasztása igen sok helyen máig sem történt meg! Ahol végrehajtották a rendelkezést, ott is elsősorban — ez most a módi! — külföldi és belföldi utazásokra fordították a kulturális alap jelentős részét. A jobbik esetben színházjegyeket vásároltak a tagságnak, s azokat ingyen osztották ki. Lényegesen kevesebb az olyan gazdaságok és más termelő egységek száma, ahol a kulturális alapot elsősorban a művelődési ház támogatására, könyvtárfejlesztésre, vagy éppen tanulmányi ösztöndíjakra fordították. A hiba gyökere: a kulturális alap felhasználásáról a legtöbb Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, tanulmány- és kritikai anyaggal jelent meg a pécsi folyóirat hagyományosan összevont nyári kettős száma. A szám élén Simon István A csata végén c. Dózsa-versét olvashatjuk. A Urai rovatban emellett többek között Fodor András, Galambost László, Ke- resztúry Dezső, Pécsi Gabriella, Takács Imre és Takáts Gyula jelentkezik új költeményeivel. Bertha Bulcsú interjúsoroza- » tában ezúttal a Fodor Andrással folytatott beszélgetést közli a folyóirat. A szépprózai írások sorában figyelmet érdemel Dallos Sándor, Horgas Béla, László Anna, Lázár Ervin, Mészöly Miklós és Pál Rita elbeszélése, valamint Kolozsvári- Grandpierre Emil és Thiery Árpád regényrészlete. Ebben a számban kezdi el a Jelenkor Várkonyi Nándor helyen még ma is az élnek, vagy legjobb esetben a vezetőség dönt. Pedig a termelőszövetkezeti törvény lehetőséget biztosított az; oktatasi-kul- turális bizottságok létrehozására. A vizsgálatok tapasztalatai szerint azonban ezek a bizottságok a legtöbb termelőszövetkezetben nem alakultak meg, s ahol megalakultak, ott működésük formális, csupán áldásukat adják az elnök döntésére. Ennek oka a legtöbb esetben az, hogy a termelőszövetkezetek területi szövetségei mellett is csak kevés helyen alakult meg az oktatási-kulturális bizottság, így a termelőszövetkezetek sem fordítottak gondot azok létrehozására. Pedig az oktatási-kulturális bizottságok legfőbb feladata éppen az volna, hogy a vezetőség és a tagság között az ósz- szekötő szerepét töltsék be Ismerve a gazdaság célkitűzéséit, a szakmai és általános műveltség növelésével segíthetnék elő a termelési feladatok jobb megoldását. A vizsgálatok természetesen nemcsak hiányosságokat tártak fel, a megkezdődött egészséges szemléletbeli változásról is számot adtak. Ez a változás konkrét számokban is mérhető. 1968-ban — a termelőszövetkezeti törvény életbelépését követő esztendőben — a közös fenntartásban működő intézmények sfáma alig érte el a száznyolcvanat, ma pedig már a közös fenntartású művelődési házak, klubkönyvtárak, klubok száma meghaladja az ötszázat. Ez a jövőt illetően bíztató. Annál is inkább az, mert ezekben a napokban is szerte az országban sok községben folynak tárgyalások a tanács és a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, vagy éppen a ktsz vezetőségével a helyi művelődési ház fenntartásáról, rendszeres anyagi támogatásáról. A közművelődés a szocialista ember kialakításának egyik legfontosabb eszköze, de a termelésnek, a termelékenységnek, a gazdasági fejlődésnek is jelentős tényezője. Ezért a falusi lakosság, a termelőszövetkezeti parasztság művelődése valamennyi — e munkában érdekelt — szerv és intézmény közös ügye kell, hogy legyen! Közösen kell keresni továbbra is a munka jobb szervezésének, eszközeinek és formáinak lehetőségeit, s a kiadások pénzügyi fedezetét is közösen kell vállalniok. Csak így lehet előbbre lépni. PRUKNER PÁL Pergő évek című önéletrajzi művének folytatásos közlését. A tanulmányrovatban Tüskés Tibor készülő Kodolányi- könyvének részletét, Pomogáts Bélának a prózaíró derékhad művészetét elemző írását és Bajomi Lázár Endre Francia krónikáját olvashatjuk. Érdeklődésre tarthat számot Fülep Lajos Babitshoz szóló leveleinek gyűjteménye Gál István közlésében. A kritikák közül kiemelkedik Csűrös Miklós írása Takács Imre új kötetéről. A művészeti rovatban többek között a Galimberti-házas- pár festészetéről, valamint a budapesti, a pécsi és a kaposvári színház évadjáról közöl írásokat a folyóirat. A szám illusztrációs anyagát Diskay Lenke ex libriseiből, Varga Hajdú István grafikáiból és a Galimberti-házaspár műveinek reprodukcióiból állította össze a szerkesztőség. Az asztalnál ketten ülnek. Előttük sör. — Drága barátom, igazán örülök, hogy látlak — szól az egyik. — Beszélj, hogy, s mint? Hol töltőd a szabadságodat? — Hót én még nem döntöttem, És te? — öregem, én az idén kiteszek magamért! Elviszem az egész családot a tengerhez, a hegyekbe, beutazzuk az egész országot. Még az öregeket is visszük! Mind a négyet! Legyen nekik karácsony! összesen: tizenketten leszünk. — Ez igen! Csakhogy ez rengetegbe kerül. — Sebaj! Van miből! Telik az Újítási előlegből. — Csak nem? — De! — Lehetetlen ... — Nem hiszed? De mi 'történt veled? Rosszul vagy? — Ugyan, hagyj... Csak a sör... meg ez a meleg... Szerencsés fickó vagy! — No és te? — Én? — Igen, Igen, te hová mégy a szabadságod alatt? — Hát majd mi is elnézünk valahová . .. Természetesen csak négyen. Mi az öregeket nem visszük. Nem férnénk annyian a „Fiat"-ba. — Miféle „Fiat”-ba? — Az enyémbe. Az ott ni, látod? — mutat ki a vendéglő ablakán. — Csak nem?... Hát te már itt tartasz? — Nem nagy valami. Spóroltunk, aztán megvettük. De mi történt veled? Sápadt vagy... Rosszul érzed magad? — Hagyj... semmiség ... — De mintha a fogadat csikorgatnád . .. — Szóra sem érdemes . . . Erős a sör, no meg ez a meleg .. . De folytassuk: tehát „Fiat"-od van? — Az. — Remek. Kíváncsi lennék rá, hogy valóban a barátom vagy-e? — Mit akarsz? — Csak annyit: hagyd otthon a gyerekeket, helyettük vigyél magaddal engem és a feleségemet — a Fiatoddal. — Dehát az előbb azt mondtad, hogy tizenketten mentek... — Mesebeszéd ! — És az újítási előleg? — Szintén! — Na, ez nagyszerű! Átvertél? — Át. De ne manőverezz: mehetünk veletek, vagy nem? — Már mért ne jöhetnétek? A vonatban mindenkinek jut hely! — Nem a vonaton, a Fiatodon! — Miféle Fiaton? — Ami ott áll kint— mutat az ablakon túlra. — Hja, drága barátom, honnan tudhatnám, hogy kié? — Miért, hát nem a tied? — Eltaláltad! E megnyugtató tény után boldogan összeölelkeztek. Fordította: Baraté Rozália LOVÁSZ PÁL: A LEVELIBÉKA ÉS A CSALOQÁNY Rákezd, nem hagyja abba, brekeg, zenél a fán, s a kert mélyében, beljebb trilláz egy csalogány. A szerelem dalol, vall itt más-más eszközön, nászóra készülődik más-más varázskörön. Hangjuk közül melyik szebb: embernek nem talány — de egyként szentelt vágy leng a két szív áramán. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. Megjelent a Jelenkor július—augusztusi száma
