Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

! i ? Amiről Elmondta Alekszej Oklad­nyikov akadémikus, a Szov­jet Tudományos Akadémia szibériai tagozata Történel­mi, Filozófiai és Filológiai Intézetének igazgatója. Korábban azti tartottiák, hogy Szibériában az első em­ber húszezer évvel ezelőtt te­lepedett le. Régészeti expe­díciónk azonban az Altaj- hegyvidéken olyan ősi munka­eszközöket tárt fel, amelyeket százötven-kétszázezer évvel ezelőtt használtak az itt élő emberek. Nemcsak régi települések maradványaira bukkantunk, hanem megismerkedtünk az első szibériai építészek, szob­rászok és festők alkotásaival is. Az Angara-folyó sziklákkal szegélyezett partjain csodála­tos képtárra bunkkantunk. A sziklába vésett rajzok négy ki­lométeren át követik egymást. Valamennyi megdöbbentő rea­lizmussal beszél az ősi múlt­ról. A Távol-Kelet őslakóinak is volt ilyen szabadtéri „Louv- re”-ja. vagy Ermitázsa. Haba­rovszk közelében bukkantunk rá. A sziklákon ábrázolt masz­kok, álarcok nagyon hasonlí­tanak azokra a sziklarajzok­ra, amelyeket a déli tengerek szigetein, Vietnamban és Ausztráliában találtak az arc­heológusok. Kik voltak a Távol-Kelet első lakói? A történészek és a régészek vitája még nem ért véget. Egyes kutatók a tun- guz törzsekben; az orokok- ban, ulcsokban, nanajokban, negidálokban látják Szibéria őslakóit. Nemrég sikerült hi­telt érdemlő módon meghatá­rozni szülőföldjüket — a Baj- kál-vidéket. A régészek tun- guz-települásek maradványai­ra bukkantak, munkaeszközö­ket és az ősi művészek alko-; tásait tárták fel. Ám jóval azelőtt, hogy a tunguz törzsek Ázsia északi részén megjelentek, ennek a tágas térségnek a nyivhek vol­tak a tényleges gazdái. Ezt a nézetet a XIX. század első fe­lében Leopold Srenk orosz akadémikus hangoztatta. A tu­dósok felfigyeltek arra. hogy a nyivhek nyelve teljesen elüt Ázsia többi népeinek nyelvé­től. Ugyanakkor a régészeti le­letek bizonyítják, hogy a nyiv­hek kultúrája a Távol-Kelet nagy területein terjedt ed, mindenekelőtt az Amúr déli vidékén és Szahalin-szigeten. NYOLCEZER ÉVES „ARZENÁL” Szahalin északi részén fek­szik Nogliki. A nyivh település közelében, az Imcsin-folyó mellett a Juzsno-Szahalinszk-i tájmúzeum expedíciója az el­múlt évben valóságos fegyver­tárt talált: kőből pattintott pengéket, késeket, fa- és cs'ontmarkolatú tőröket, kop- jákat. A „földalatti fegyver­raktárban” teljesen ártalmat­lan tárgyaltat is leltek: a leg­különbözőbb formájú kaparó­szerszámokat, művészi kivite­lezésű vésőszerszámokat és kész tárgyakat. Ezek a leletek a korai neolit jellegzetes tár­gyai, korúk valószínűleg 6—8 ezer év. A késformájú lemezek, pen­gék nagyon hasonlítanak a tengermelléken és az Amúr déli folyása mentén feltárt le­letekre. Ez azt jelenti, hogy Szahalin őslakói szoros kap­csolatban álltak a kontinens­sel, sőt valószínűleg Jakut­Népújság 4 1973, július li. a kőpengék beszélnek földdel és Csukotkával is. Mindenesetre ma már nem kétséges, hogy kulturális kap­csolatokat létesítettek egymás, sál. A KURIL-SZIGETEK OSLAKOI Fiatal régészek egy csoport­jával, amelyet aspiránsunk, a Juzsno-SzahaLinszki Tanárkép­ző Főiskola tanára, Valerij Golubjov vezetett, a Kuril- szigeteken jártam. A szigetek egyikén az ősi települések egész sorát tanulmányozhat- tűk. Fiatal kollégáimat nagy sze­rencse érte: épségben megma­radt jellegzetes formájú agyagedények — keskeny tal- pazatú magas vázák kerültek elő a föld alól. Az edények ol­dalát sajátos „zsineg-díszíté­sek” borították. Ezek a vázák éles kontrasztot alkotnak a durva kőszerszámokkal. Golubjov expedíciójának először sikerült a Kuril-szige- teken négy neolitkari sírt fel­tárnia. A sziget őslakóinak hi­te szerint az elhunytnak a túl- világi élethez „vérre” van szüksége, azért a halottakat ásványi festékkel, okkerrel hintették tele. Pontosan ilyen temetési szertartás dívott a Bajkál-vi- dék első lakóinál is. Irkutszk közelében, a Kitoj-folyó part­jain a szovjet archeológusok neolit-kori sírokat találtak, s az ősi időkben élt emberek csontvázán ugyanilyen festék­nyomokat fedeztek fel. Mind a Kitoj-folyó, mind pedig a Kuril-szigetek kőkorsztekbelí sírjaiban találtak művészi mó­don megmunkált kőpengéket, kaparószere zá mókát Az expedíció által összegyűj­tött anyagok lehetővé teszik, hogy a Kuril-szigetek őslakói történelmének következő sza­kaszát is megismerjük. A fel­tárt településeken számos nyo­ma maradt az úgynevezett vadászkultúrának. Uj formájú edényeket ástak ki: domború oldallal, pontosan formált nyakkal* Az edényék falát agyagból formált pálcikák, kis dudorok, fityegők díszítik. A Kuril-szigetek lakói abban az időben már ismerték a fémet. A vasat azonban nyilvánva­lóan az Amúr alsó folyásának vidékéről hozták be. „TALÁLKOZZ A NAPPAL!” így búcsúztatták annak ide­jén a felfedező útra induló bá­tor kozák utazókat. Háromszáz évvel ezelőtt ezek a pionírok jutottak el először a Kuril- szigetekre és találkoztak a szakállas ajnókkal. Régtől fogva, senkinek alá nem ve­tett függetlenségben éltek a szigeten. A kutatók többsége úgy véli, hogy az őskorban a „bozontos szigetlakok”, az aj- nók birtokában volt Hcxkkai- do-sziget is, valamint a Honshu-sziget nagy része a Biwa-tóig és a Japán-belten­gerig. Erről tanúskodnak az ősi annal esek. Bennünket, archeológusokat azonban sokkal jobban izgat egy másik kérdés: megtalálni a kapcsolatot a Kuril-szigetek sokezer évvei ezelőtt élt ősla­kói és azok között, akikkel aZ orosz utazók a XVII. század­ban itt találkoztak. Ugyanar­ról a népről van szó? Vagy a szakállas aj nők. amikor a szi­getekre jöttek, kiűzték az ős- lakókat? Mindenesetre hosz- szú, és érdekes eseményekkel zsúfolt a Kuril-szigeteket be­népesítő néoek története. A Szahalin- és a Kuril-szi- geteken talált leletek ébresz­tették fel bennem a vágyat, hogy az első orosz felfedezők nyomában végigjárjam a Csendes-óceán egész „gyöngy- nvakékét”. Nem kételkedem abban, hogy egy ilyen expedí­ció számos bonyolult etnoge- netikai problémára derítene fényt, ' (APN—KS). • • «1-+J :3 » in a Kaszinó utcában o XXVIIL — Nem! Bár most már ma­gam sem tudom. Balátai erős testalkatú, józan életű, maga­biztos és kemény ember volt. Még a zártkutatmányainak el­árverezése után is, ami gya­korlatilag a koldusbotot és a teljes anyagi csődöt jelentette neki, teljes bizakodó volt. Hitt abban, hogy a Kúria, a Legfel­sőbb Bíróság visszaadja több millió pengő értékű területeit Ugyanakkor valóban komor­rá, kedélytelenné vált. Bár ez inkább a családi körülményei­vel volt magyarázható. Nagyon szerette ő azt az asszonyt, és mindenáron vissza akarta sze­rezni. Nem beszélt erről, de szavai mögül világosan kive­hető volt a szándéka. — Tudta ön, hogy dr. Vári­ék cselédlánya Balátai halála után szintén meghalt? Hogy elütötte egy autó? — Ezt nem tudtam. De ez véletlen is lehetett. — Sok véletlen történt eb­ben az ügyben. Szász mérgesen kapcsolta ki a készüléket. Tovább kellett volna erről a témáról, a halál­esetről faggatnia. Sajnos az öreg és beteg ember olyan ha­mar elfáradt, kénytelen volt ötször-hatszor is elmenni hoz­zá. Szász évekig lakott egy bérházban, amelynek homlok­zatán régi, 1934-ből származó felírást talált: Pataki Antal fa­kereskedő. Milliószor ránézett a házra, ismerte már minden szögletét, szintét, szagát, abla-> kait, esőcsatornáját, és mégis egy váratlan délutáni óra per­ce, a percnek töredéke kellett, hogy a feliratot véletlenül meglássa, a második és harma­dik emelet között. Ha valaki addig megkérdezte volna, van- e azon a bérházon, amelyben ön lakik, egy harminc cen­timéter magas betűből álló, félkör alakban elhelyezett fel­írás, megesküszik, hogy nincs. Lehet ebben a dr. Dénessel folytatott beszélgetésben is olyan résziét, amely őt most különösen érdekelhetné, ami­nek eddig nem tulajdonított jelentőséget? .. .Kúria, bíró­ság, zártkutatmányi ügy, per, elutasítás, majd fellebbezés, az újságok címei, Borbás, a belügyminiszter elkéri a bon­colás eredményeit, a régi stáb átadja az ügyet, ezek mint szándékot, meghatározható szándékot jelölnek, de még mindig nem bizonyítékok!... Szász bekapcsolta a készü­léket, visszapergette a Borbás- ról szóló részt. ... — Borbás látta a tanúki­hallgatások jegyzőkönyvét? — Nem. Azt nem láthatta. Csak érdeklődött azoktól a kollé­gáktól, akik kint voltak. Le­hetségesnek tartotta, hogy Ba- lántaival előbb egy másfajta, töményebb, hirtelen ható gáz végzett, és utána engedték rá a fürdőszobai gázt... Megvan! Ez a lényeges meg­jegyzés, ez a lehető legélesebb feltételezés. Borbás is lehetsé­gesnek tartotta a gyilkosságot. És rendőri szimata mindjárt a Magyar—észt kulturális kapcsolatok Vanemujne Színház — ez a híres tartui színházi együttes még Kodály Zoltán életében műsorra tűzte a Háry Jánost. A szerző, sajnos akkor nem mehetett el személyesen Tartu­ba, de Kaarel írd rendező ál­landó levelező kapcsolatban állt a mesterrel, akinek érté­kes tanácsai elősegítették, hogy hosszú éveken át nagy sikerű előadásban gyönyörködhesse­nek az észt színházkedvelők. Tavaly, a magyar dráma hetén a Vanemujne Színház Madách Imre remekét, Az em­ber tragédiáját mutatta be. Épp Kaidu rendező és együt­tese nagy sikert aratott, s a zsűri első díjjal jutalmazta a kollektíva fáradozásait. Idén a magyar közönség is megismerhette a színház Ma- dách-előadását. — Rendkívül érdekes volt a magyarországi vendégszereplés, — mondta Kaarel írd rende­ző. — A közönség igen jól fo­gadta az előadást, mi pedig igyekeztünk minél többet lát­ni Magyarországból. Találkoz­tunk magyar rendezőkkel, szíj nészekkel, drámaírókkal. Re­méljük, hogy hamarosan is­mét újabb magyar darabokkal ismertethetjük meg • az észt színházkedvelőket. Bartók-opera — Tallinnbaní — Az észt főváros koncerttér-» meiben gyakran hallható Bar­tók Béla muzsikája. Szívesen játsszák alkotásaikat a zongo­risták, a hegedűművészek, szó­laltatják meg az énekesek, a karmesterek, a tallinni zene­barátok ebben az évadban is-f merték meg Bartók A kék­szakállú herceg vára című ope­ráját — koncertelőadásban. Aa érdekes bemutató Eri Kla& karmester' nevéhez fűződik, s olyan kiváló észt énekeseké­hez, mint Teo Maiste és Űzve .Tants. , A Bartók-opera sikere min-- den várakozást felülmúlt, s is­mételten bebizonyította, hogy; a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjének művei iránt rendkívül nagy az érdeklődés a zene szovjet barátai köré­ben. j PAVEL LUGOVSZKIJ j Közös sugárzáskutatás A világűrből jővő elemi ré­szecskékkel kapcsolatos közös kutatásokat végez magyar, szovjet, bolgár és lengyel tu­dósok egy csoportja a Tien- San hegységben, a Kazah Tu­dományos Akadémia kozmi­kus sugárzást vizsgáló állo­másán. A kutatásokhoz azért vá­lasztották ezt a színhelyet, mert itt különösen kedvezőek a feltételek a több, mint ezer milliárd elektronvolt energiá­jú kozmikus részecskék vizs­gálatára. Ekkora energiát még a legújabb gyorsítóbe­rendezésekkel sem sikerült előállítani. A Tien-San hegységben működő állomás a keleti fél­teke legmagasabban fekvő tu­dományos központja, az örök hó birodalmában, a tenger- színt felet 3300 méteren. Föld­rajzi helyzete a legnagyobb pontosságú mérések elvégzé-j sét teszi lehetővé. A tudóscsoport a KGST-or-í szágok műszaki-tudományos együttműködésének keretében folytatja a kutatásokat. megvalósítás módját is kutat­ni kezdte. Hogyan ölhették meg, ha megölték ?. i. Fürdő­kád, víz, gázcsapok. Ha tfor- básnak egyáltalán eszébe jut­hatott kétkedni, ez csak azért történhetett, mert kollégái, a nyomozást végzők, akik a helyszínen voltak kételked­tek. Eszerint Balátai holtteste túlságosan is szabályosan fek- hetett a kádban. Arca kisi­mult, nem tükrözte azt a meg­döbbenést, amit a halálra készülés önkéntelenül az ön­gyilkosokra feszít. Szász úgy vélte, nem okoskodik jól!... Nem tükrözhette akkor azt sem, hogy valaki, vagy vala­kik, ismeretlen emberek meg­lepték. Milyen lehet egy arc, ha gázzal ölik meg? Talán egy ideig rémesen torz, de több óra múlva a halottak vonásai megnyugszanak, kisimulnak, elrendeződnek. Különösen, ha valakit lassan ér a halál, s előbb elkábul, elalszik, tudata kikapcsolódik. Szörnyűség! Szász felpat­tant helyéről, és berohant a saját szállodai fürdőszobájuk­ba. A bojler fölötti falat vizsgálta, a gázvezetéknek a falba nyomuló részét. Minde­nütt kürtőket használnak, a kályháknál is, hogy az égé­si termékek eltávozzanak. De még ezen felül is, jgy szól a szabvány, szellőzőlyuknak kell lennie. Ráccsal borított szellőzőlyuknak. Ha Borbás feltételezése jó, akkor az erő­sebb gázt a szellőzőnyíláson keresztül fújhatták be a für­dőszobába, miközben a többi nyílást eltömték. Vagy azon keresztül pottyantottak be olyan fiolát, ami összetörött, a gáz kifolyt, és megbénította a mérnököt?... Nincs igaza Borbásnak! Nem erősebb, ha­nem éppen gyengébb gázt al­kalmazhattak. Csak olyat, amitől a fürdőkádban ülő mérnök elszédülhetett, el­aludt, elkábult. De meg le­het-e az ilyen gyenge gázt találni az ember szervezeté­ben a halála után? Biztosan, mert a boncolásnál ez kide- rüL Mit mondtak a hivatalos szervek az újságíróknak? „A boncolás adatai kétségé telenül bebizonyították, hogy Balátai Jenő geológus-felfe­dező gázmérgezés áldozata lett, életének saját maga szántából vetett véget.” De miért nem csúszott bele tes­te a vízbe, a kádba?... Az EST című lap pontosan így fogalmazott: „Feje oldalra billenve, a kád szélén feküdt, a gáz pedig a csöveken át halk nesszel szivárgott.” Ami annyit jelentett, hogy a rend­őrség, vagy az ügyészség, a hivatalos, a halál okáról szó­ló iratban ilyen megfogalma­zással élt.. Szász képtelen volt tovább^ jutni. A gyilkosok miért vár­ták meg, amíg megfürdik? Miért fürdőit? Készülődött valahová? Át akart öltözni? Hány ruhája volt? Nyomor­góit, tehát aligha lehetett több öltönye. Mit is irt Abzinger dr. PáJ vai Vájnának egyik levelében, amikor Balátai az amerikai­akkal való találkozásra ment a Gellért Szállóba? „Sajnálom ezt a szeren-' csétlen Jenőt, képzeld még ruhája sincs, mert tőlem kért. Nem tudja, mit akarhatnak tőle az amerikaiak, de külön miatta jöttek Pestre, és találkozót kértek tőle. Jenő nem akart elmenni a kikö­nyökölt zakójában, a kitérde­sedett nadrágjában. Nekem el­hiheted. ..” (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents