Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

t » I ermëszeftw@cielem, âjuédelem, âjteruezës olnâban Legyünk őszinték; létezése szomorú fejezetéhez érkezett az emberiség. Védenie kell azt, aminek része: —a természetet. Védenie, ha egyáltalán meg akar maradni. Élvonalbeli tu­dósokból álló nemzetközi bi­zottságok foglalkoznak a kér­déssel és egyre szorongatóbb adatok jelennek meg a világ­sajtóban, jelezve azt, hogy a baj sokkal égetőbb, semmint arra gondolni szeretünk, vagy merünk. Thor Heyerdal, a vak­merő norvég, félreérthetetlen bizonyítékokkal szolgált Ra- expedíciója során, arra vonat­kozóan, hogy az érintetlennek vélt óceánt is mennyire be­szennyeztük már. Valóságos olajrögöket halászott ki társai­val, százmérföldekre minden hajójárat útvonalától. Nem kell azonban a fenye­gető példákért kimennünk az óceánokra. Emlékezetes a né­hány évvel ezelőtti nagy bala­toni halpusztulás, amelynek során a helytelenül alkalma­zott növényvédő szerek nem­csak a halállományban tettek nehezen helyrehozott kárt, ha­nem — az idegenforgalomban is, elriasztva a mérgezéstől fé­lő fürdőzők egy részét. Nemré­giben a Zala folyóval kellett cseppet sem olcsó harcot vív­ni, hogy el ne juttasson a Ba­latonba egy könnyelműen bele­eresztett nagyobb olajmennyi­séget. Néhány éve a Sió halá­szai, horgászai szenvedték meg a Péten vízbe jutott mérgező anyagokat. Az meg már szinte általános panasz, hogy a na­gyobb, vagy ipari területeket is érintő folyók vizében meg­változik, szinte élvezhetetlenné yáük a hal íze. Á könnyelműség, felelőtlenség az ilyen esetekben nem kevés szerepet játszik. De nemcsak ez. A DDT tartalmú szerek a második világháború után még jótéteményt jelentettek a világ számára. Aztán fokozatosan kimutatták, hogy milyen arányban halmozódnak fel az állati és emberi zsírszövetek­ben, és ma már tilos haszná­latuk. A nagy folyók hordaléka fo­kozatosan feltölti a medret és a deltavidéket, megkezdődik a mocsarasodás. A Balaton keszthelyi öblében szép siker­rel csinálja ezt maga a kis Zala is, és az iszaposodó, híná- rosodó öböl egyre inkább al­kalmatlanná válik a fürdőzés­re. Az ember egész történelme során állandó harcban volt fennmaradásáért a természet­tel. A táj átalakításával, más mikroklímát jelentő, füstös, poros világvárosokkal, vízren­dezéssel és vízszennyezéssel, de ugyanígy levegőszennyezés­sel is, hovatovább a maga lé­tét veszélyezteti. A természetvédelem Magyarországon fejlett. Irá­nyítását külön szervezet végzi, védett területei vannak és az építészeti műemlékekével egy- jogú védelem alá eső növényi műemlékei. A természetvéde­lemhez szorosan kapcsolódik a táj védelme, aminek Tolna megyében szép eredményei éppúgy vannak, mint egyelőre még létező hiányosságai. Az el­múlt héten leszakadt esőhöz hasonlók nem egyszer állítot­ták már kemény próba elé a megyeszékhely és a megye közigazgatási vezetőit, __ S zekszárdon az állami gaz­daság teraszírozó munkája gazdasági és tájvédelmi célt egyformán szolgált, küzdve a termőtalajt olykor tonnaszám lehordó erózióval. Az erózió még nagyon sokáig jelent majd problémát, elég csak a szur- dikok világára gondolni. Min­denesetre sok történt már, pél­dául a Séd patak felső sza­kaszának kiépítésével és a vá­roson keresztül vezető alsónak tisztításával is. Ugyanez azon­ban már nem mondható el a Parásztára és a város jó részé­nek csatornázására, aminek óhatatlan tájvédelmi össze­függése van, hiszen nemcsak a sötétvölgyi erdő, hanem maga Szekszárd város is: — táj. Te­gyük hozzá, hogy az ország vá­rosai közül zöld felületben alighanem a legszegényebb, hiszen jóformán csak egyetlen parkja van és a közeli erdők levegőtisztító hatása csak mérsékelten érvényesül. Teljesen érthefetlen dolgok is vannak azonban, vagy legalábbis olyanok, me­lyeket csak erkölcsi normáink sutba dobása árán lehet meg­érteni. Említettük az 1967/68- as halpusztulást a Sión és a Nádor csatorna vizében. En­nek fejében a bíróság annak idején 230 ezer forint kártérí­tést ítélt meg a vétkes válla­latokkal szemben a Tolnai Halászati Szövetkezet javára. A Nitrokémia és a Peremar- toni Ipari Robbanóanyaggyár azóta is átalány kártérítést fi­zet minden évben, mert így jobban jár, mintha felépítené a szükséges tisztító berende­zést. Az ELTE Magyar Duna- kutató Állomása épp az el­múlt héten állapította meg a Péti Nitrogénművek felelős­ségét a halászoknak csak ta­valy (!) okozott 378 ezer fo­rintos kárban, melyet 155 hold vízfelületen 339 mázsa ve­gyes hal pusztulásával oko­zott. Az Országos Mezőgazda- sági Minőségvizsgáló Intézet az idén már harmadszor vett vízmintát és mindhárom „erős szennyeződést” mutatott ki, nagyfokú látható kárral egybekötve. Van ugyanis lát­hatatlan kár is, például a pe­ték elpusztulása. Ezen a téren tehát még a jóakarat sem állíthatja, hogy minden rendben lenne a ter­mészetvédelem terén me­gyénkben. Hasznos örökségként maradt ránk a régi földes­úri osztályoktól nem is egy park, melyek állapota válto­zatos, kezdve a szinte telje­sen elpusztítottál (Zomba), folytatva a pusztulóban lévő­vel (Tengelic, Benyovszky park) és befejezve a kiválóan karbantartottál (Lengyel). A tájvédelemmel, természetvé­delemmel természetesen ösz- szefügg annak közkinccsé té­tele, megfelelő idegenforgal­mi bemutatása is. Erre Ge­menc egy részének esetében a megyei Idegenforgalmi Hiva­tal már lehetőséget szerzett, illetve szép munkát végzett a Tamásiban lévő régi Várhegy rendelésével, az ott épített kilátóval. Érdekes összefüggésekre hívta fel figyelmünket a Ker­tészeti Egyetem Kertművé­szeti- és Kerttervezési ■ Tan­székvezető docense, a me­gyénkben származású dr. Mücsényi Mihály. _ — A kerttervezés' természe­tesen mit sem veszített je­lentőségéből — mondotta. — De van egy olyan, külföldi példák nyomán fejlődő ága is, melyet nyugodtan nevezhe­tünk táj tervezésnek. Arról a pszichológiai felis­merésről van szó, hogy a táj­ban közlekedő embernek — nemcsak a gyalogosnak, ha­nem a gépjárművek vezetői­nek és utasainak — is bizto­sítani kell a folyamatos szem­lélődés megnyugtató t élmé­nyét. Az már régi dolog, hogy a különböző színek más és más hangulati hatást válta­nak ki. A víz kékje, a ho­mok aranya, a viharfelhős ég komorsága, a pázsit zöldje és a fanyőerdőké is. Éppen ezért az a cél, hogy az utast hosz- szú távon változó színek kí­sérjék. Csak a kerttervezéssel foglalkozott szakemberek tud­ják, hogy sokszor milyen ra­vasz mérlegelésre van szük­ség ahhoz, hogy egy park zöld felülete az év minden szakában megfelelő és egy­tn'âssaï Harmonizáló színár­nyalatokkal gyönyörködtesse a szemet Az első ilyen célra praktikusan használható szín­skála összeállítója, megszer- kesztője egyébként Goethe volt. A táj tervezésben a len­gyelek már komoly előreha­ladást tettek, nálunk elsősor­ban az északi Balaton-parton, a Balatonfelvidéki Állami Er­dőgazdaság jóvoltából tették meg az első lépéseket ebbe az irányba. Ilyennek minősíthető azonban a „Tiszta, virágos Tolna megyéért” jelszóval ki­bocsátott felhívás is, ha majd szóból tetté változik. Tájter­vezési szempontból is mérle­gelést érdemel a megyeszerte növényvédelmi és közlekedés- biztonsági okokból kiirtott eperfák megfelelő növény­anyaggal való pótlása. A természetnek szépszámú szerelmese van me­gyénkben. Korántsem tartoz­nak valamennyien á Tolna megyei Természetbarát Szak- szövetség tagjainak szervezett táborába. Utóbbiakra a most mondondók nem vonatkoznak,1 bár láttuk már gondos mun­kával jelzett turistautak vo-* nalán is kevésbé gondos tu­risták szemetelésének nyo­mait. A természet nyújtotta’ testet-lelket üdítő pihenés ré­szese akar lenni az is, aki a dombori strandon napozik, úszik a vízben és aztán a lángos, sült keszeg, vagy kol­bász zsíros papírját szanaszét hagyja a gyepen, épp ottj ahol pihent. (Dombori, a Bőr­díszmű üdülője előtti rész.) Két méternyire a szemétko­saraktól. A természetvédelemnek, táj­védelemnek vannak nagy anyagi erőfeszítéseket igénylő munkái, gondoljunk az erózió megfékezésére. A kisebbek édekében elég lenne, ha ki-ki önmaga feszítené meg erejét. ORDAS IVÁN j, Visszhang Válasz a „Horgászok, című Mivel a cikkben felvetett probléma közérdekű, szeret­ném a cikk írójának megkö­szönni ez áldatlan állapot köz­zétételét. Örömmel venném, ha a törvényes rendelkezések ha a törvényes rendelkezések felülkerekednének a dombori fürdőzők: tíz nélkül“ cikkre „kiskirálykodások” felett. _ 1 Szüle László , Szekszárd A cikk sok ember érdekét képviselte, ezért valamennyi megállapításával egyetértek. Kíváncsian várom az illetékes hivatalos szervek reagálását. Nagy József | Szekszárd ’ Nyáron is bunda A sláger a rojtos kabát volt kopogtattunk a Simontomyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat­nál. — Évek óta nincs lényeges változás. Térdközépig ér a női bunda és változatlanul drága. Az emberek nem egy szezonra vásárolnak bőrruházati cikket, — kapjuk a felvilágosítást Ható Józsefné termelési osz­tályvezetőtől. Persze a divatot nem lehet csak ilyen röviden „elintézni”, szükséges egy kicsit elmélyed­ni a megye legnagyobb bőr­ruházati cikkeket gyártó vál­lalatánál. És érdemes is ala­posabban vizsgálódni, mert rögtön az az óhaj támad ben­nünk, hogy mikor lesz a szek­szárdi üzletekben is a divatos, főleg fiatalok által kedvelt si- montornyai árukból. És légió­ként a rojtos kabátokból, — amely minden tinédzser áhí­tott ruhadarabja — mikor lesz majd annyi, hogy a szekszárdi, Tolna megyei fiatalok is vásá­roltathatnak szüleikkel. Több ezer rojtos kabátot, és ingka­bátot készítettek az első fél­évben a Nörenvé és a Kelet- Magyarországi Ruházati Nagy- ker részére. A kívánalom az volt, hogy piros, szürke, fehér színű juhbőrből gyártsák: ele­get tettek a kereskedők kéré­sének, eladhatták az összes ha­táridőre szállított árut, már azóta viselik is a Simontor- nyán gyártott kabátokat. És ami lényeges volt az idei le­szállított tételeknél: nyolc mé­retben küldték az üzletekbe, tehát sovány, teltkarcsú és kö­vér, pufók fiúk és lányok is találtak maguknak valót. Ritkán tapasztalható alapos­sággal készültek fel idén is a vállalatnál a szezonra — a Gö- bölös Sándor, Kő Ernő, Arany Lászlóné által tervezett ruhá­kat, először a gyári zsűri bí­rálta el, s amennyiben szük­séges volt, módosítottak rajta. Több csatot, fémgombot tet­tek egyes darabokra, másika­kat pedig karcsúsították, hosz­szabbították és csak azután mentek a közönség elé, divat- bemutatóra. Kaposvárott volt a legjelentősebb ilyen esemény, itt is volt a legnagyobb siker. E bemutató után jöttek a du­nántúli kereskedők is, rendel­tek is — sajnos csak tizenöt­húsz darabot, míg a Nörenvé, s a kelet-magyarországi cég ötszázat-ezret kért egy fajtá­ból. Hatezer-hétszáz juhbőr ka­bátot küldtek Kelet-Magyaror- szágra, ezer darab rojtos mel­lényt, és több mint ezer ing­kabátot, ennyit gyártottak az első félévben. & ­A második félévben A bőrruházati cikkekből egy­re többet tudnak eladni. Az ember azt gondolja, hogy egy tinédzsernek való juhbőrből készített ingkabát, magas ára miatt nincs a keresett cikkek listáján. Az ellenkezőjét lehet tapasztalni. Egy ilyen kabát ezerháromszáz forintba kerül, egy akkorka szoknya, mint egy zsebkendő, ötszázba, a lem- berdzsek másfél ezer forintot ér. főleg a bundára fordítják a figyelmet, a szezonja ugyanis most kezdődik. Részben saját kikészitésű anyagból varrják a bundákat. Egy új eljárást is kidolgoztak, qualifixnek neve­zik azt a szőrmét, amelyet az új eljárással készítenek. A pa- nofixhez hasonló szőrme na­gyon tetszik a kereskedőknek. Egy másik munkamódszerrel kékróka utánzatú gallérokat gyártanak — ötezer darabot az NDK egyik nagyáruházának — báránybőrből. A bundadi­vat egyébként az enyhén kar­csú és a szélesebb gallér, te­hát kissé módosul az évtizede megszokott forma. A simontornyai vállalat mű­helyeiben egyre több gépet is üzembe állítanak, ezek segítsé­gével tudják a minőséget ja­vítani, termelékenyebbé tenni a bőrruhák gyártását. A másik módszer a minőség javítására, hogy nagy gondot fordítanak a munkások képzésére. Egy-egy új termék gyártásának kezdé­sekor még a legjobbak részére is tartanak oktatást. Ugyanis a méregdrága nyersanyag min­den elpocsékolt kvadrátja a vállalatot, a dolgozókat káro­sítja, azonfelül pedig azért is kell a nyersanyagra fokozottan vigyázni, mert a kikészített juhbőr gyakran hiánycikk a bőrellátónál. hogy ezek a divatos ruházati cikkek nem vásárolhatók Tol­na megyében. A valóság az, hogy a simontomyai gyár­ban lehet venni, de végérvé­nyesen majd a szekszárdi új üzlet megnyitása után jutha­tunk a vállalat kiváló termé­keihez. A napokban volt a százhatvan lakásos lakóház alatti üzlet műszaki átadása. Sikertelen átadás volt, elha­lasztották, augusztus elején megismétlik. Az üzlet berende­zését a vállalat már megvette, kinevezték, az üzletvezetőt, je­lenleg a személyzet kiválogatá­sa folyik. Reprezentatív üzlet lesz ez, és bár itt. forgalomba hoznak a vállalatnál gyártott összes termékből, fő súlyt a méretes tevékenységre fordít­ják: bunda, kabát, szoknya ké­szítésére vállalkoznak majd — méret után, rövid határidőre, és mint ígérik, kiváló minő­ségben. És a nferetes bőrruhá­zati tevékenységen túl, vállal­koznak egyéb különleges igé­nyek kielégítésére is, így töb­bek között például autóba való szőrme készítésére. A szekszár­di mezőgazdasági kiállítás kez­detére megnyitják az új üzle­tet, gazdag áruválasztékkal várják majd a lakosságot. És számítanak rá, hogy keresett cikkeikből igen sokat kell a megyeszékhelyre küldeni, mert tudjgk, hogy sok a szőrme- és bőrruházati cikkekre „kiéhe­zett” fogyasztó,- Pi - J

Next

/
Thumbnails
Contents