Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
A KÖZPONTI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG MEGVIZSGÁLTA Óvatos kereskedők — hoppon maradt vevők Ésszerűbb szervezés: jobb áruválaszték Négy évvel ezelőtt feloldódtak azok a kötöttségek, amelyek az áru útját — a termelőktől a kereskedelmen át a fogyasztóig — központi rendelkezésekkel szabták meg. Úgy fogalmaztuk ezt altkoriban, hogy a termelők és a fogyasztók piaci kapcsolatának közvetlenebbé tételével rövidítjük az áru útját, elősegítjük a lakosság szükségleteinek jobban megfelelő árukínálat kialakulását. Ma már tényekkel igazolható az elgondolás helyessége, összehasonlítható árakon számolva, a múlt évben is 7 százalékkal növekedett a kiskereskedelem áruforgalma; ezen belül a tartós fogyasztási cikkek eladása jóval nagyobb mértékben, 12 százalékkal nőtt; A kereskedelem árukínálata mind mennyiségben, mind ösz- szetételében jelentősen fejlődött; különösen a korszerű, új cikkek kínálata bővült. Elgondolkoztató, hogy ilyen tények ellenére — a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint — a készletek a múlt évben mintegy 18—20 milliárd forinttal emelkedtek. Ez az adat ugyan nem csupán a lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítésére szánt termékekre vonatkozik, s tartalmazza a növekvő forgalomhoz szükséges készletnövekedést is, mégis arra figyelmeztet, hogy a kínálat még most sem igazodik eléggé a fogyasztók, felhasználók igényeihez. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság éppen ezért vizsgálta meg a közelmúltban, hogy az élelmiszer-, a ruházati és a vas-, edény-, valamint műszaki cikk kereskedelem árurendelése és készletezése mennyire veszi figyelembe a lakosság igényeit; a kereskedelem által kínált választék megfelel-e a keresletnek. A népi ellenőrök ezúttal nem az un. „hiánycikkeket” vizsgálták, hanem azokat a közhasználatú cikkeket, amelyeknek előállításához kielégítő termelő kapacitásaink vannak. Többé-kevésbé általános, hogy a javuló árukínálat és bő választék ellenére a vásárlók az esetek egy részében nem, vagy csak hosszas utánjárással találják meg a keresett árut. Az élelmiszerboltok árukínálata például — az alapvető élelmiszercikkek kivételével — kisebb a nagykereskedelmi vállalatok meglévő választékánál. A ruházati kiskereskedelmi boltokban még azokból az árukból is hiányos a méret-, szín- és fazonválaszték, amelyekből az iparban és a nagykereskedelemben nincs hiány. A vas-, edény- és műszaki cikkek kínálatát a nagv- értékű árucikkek készletezési gondían korlátozzák; emellett a 'drágább áruk beszerzése gyakran háttérbe szorítja a kisebb értékű, de gyakrabban keresett áruk kínálatát. Pedig kiskereskedelmi boltjaink bő lehetőséget kaptak üzleti kapcsolataik szélesítésére. Vezetőiktől függ; egy-egy bolt hány szállítóval, vállalattal, üzemmel kerül kapcsolatba. Kevés kiskereskedelmi vállalat korlátozza boltjai megrendeléseit. Amilyen naey a boltok önállósága e tekintetben. olyan kicsi viszont, árukészleteik forint értékének meghatározásában. A kiskereskedelmi vállalatok — lévén eredményességük fontos pénzügyi összetevőié a készletek értéke — szigorúan előírják boltjaik számára a lehetséges készletek forint értékét. Az üzletek önállósága így tehát csak látszólagos. Számos hátrányos következménnyel jár ez a lakosság áruellátására. A boltok — a környékbeli lakosság igényeire épülő beszerzési terv hiányában — áruikat az előző évi forgalom tényszámaj és a bolt (forintban számolt) értékesítési terve alapján rendelik meg. E felelősségteljes, a kereskedelmi munka legtöbb információt követelő tevékenységét a boltvezető személyes ízlése, egyéni kapcsolata, a pillanatnyi helyzethez igazodó döntése határozza meg. A vállalati központ által kilátásba helyezett szankciók sem a folyamatos áruellátásra, hanem az előírt készletnagyság hó- vagy negyedév végi betartására ösztönzik a boltokat. Ezért fordul elő, hogy a boltok nem az idényt megelőzően, hanem csak az igény jelentkezésének időpontjában adják fel megrendeléseiket. Mire az áru megérkezik, vége a nyárnak vagy a télnek s marad a szezonvégi kiárusítás. A kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi irányító munkájában a bolti készletek forint összegének meghatározása és a készletnagyság ellenőrzése foglalja el a központi helyet. Ez sok esetben elvonja figyelmünket a tényleges kereskedelmi munkától. A kiskereskedelmi vállalatok például csak nagy általánosságban fogalmazzák meg üzletpolitikaá programjukat s azok nem tükrözik a helyi lakosság igényeit. A KNEB tapasztalatai szerint még áruforgalmi főosztályaik sem ismerik megfelelő részletességgel a keresletet; sőt, alkalmas nyilvántartás híján — saját, meglévő készleteiket sem! Fontos állomás az árunak a termelőtől a fogyasztóig veze- tű útján a kis- és nagykereskedelmi vállalatok kapcsolata; Elsősorban ugyanis a nagykereskedelem hivatott az ipar termelői választékának a fogyasztói igényeknek megfelelő kiskereskedelmi választékká alakítására, az un. „keverésre”. Ehhez a nagykereskedelemnek a kiskereskedelmi vállalatok lakossági igényeken nyugvó, hosszabb távú üzlet- politikájának ismeretére, tervszerű rendeléseire volna szüksége. A kiskeresedelmi vállatok jó része azonban vonakodik a számára átvételi kötelezettséget jelentő, hosszabb távú szállítási szerződések kötésétől. A nagykereskedelemnek már 90—180 nappal a kiskereskedelem igényeinek jelentkezése előtt meg kell kötnie a szerződést az iparral. Emiatt a nagykereskedelem kockázata igen nagy, s ezt csak növeli, hogy a kis- és nagykereskedelmi vállalatok nem informálják egymást szándékaikról ; emiatt sokszor párhuzamosan rendelnek ugyanabból az áruból az ipartól. A népi ellenőrzés javaslatai ezért utalnak arra, hogy a pénzügyi szabályozók tovább fejlesztése — bár jobb feltételeket teremthet — önmagában nem elegendő a kereskedelmi megrendelések jobb megalapozásához, az áruválaszték és a lakosság keresletének a mainál megnyugtatóbb egyensúlyi helyzetének megteremtéséhez. Mint életünk, gazdaságunk annyi más területén, úgy a kereskedelemben is léteznek elavult szervezési elvek; a korszerűbb termék, a nagyobb forgalom alapvetően új szervezési és szervezeti feladatok megoldását teszi szükségessé FABIAN GABOR • •-M :3 £ a Kaszinó utcában o XXVL — Mennyi pénze van? — A háztartásra hagytak itt az ügyvéd úrék. De arról, ha a nagyságos asszony megjön, el kell számolnom. Tetszik tudni, azt a pengőt, amin moziba akartam menni, éppen Balátai úrtól kaptam... Szegény. .. Tegnap korán hazajött fütyürészett, ilyen jókedvűnek még nem láttam... „Hej Rozika” — ennyit mondott és bement a szobájába. Az ajtón keresztül is hallottam, dudorászik, le s föl járkál, pedig máskor komoran jött-ment. alig lehetett szavát hallani. — Volt-e valaki a lakásban, mióta az ügyvéd úrék nincsenek itthon? — Nem vöt senki. Akik vendégségbe jönnek, azok tudják, hogy az úrék nincsenek itthon, — Hivatalos személyek se keresték az úrékat, vagy Balátai Jenőt? — Nem. A postás jött, a gázórás... Ja. meg egyszer az ügynök. — Kicsoda? Miféle ügynök? — A képügynök. Képeket, festményeket kínált. — Beeresztette a lakásba? — Először nem akartam, de nagyon erősködött. hogy megnézi, milyen festményei vannak az úréknak, mert ő vesz is, nem csak elad. Végignézte a festményeket, és meg is mondta, melvik mennyit ér. — Volt nála kép? ' Vagy csak. — Egy füzet volt nála. abból mutogatta a képeit. — Meddig időzött ez az ember a lakásban? — Talán egy félórát. — Más nem járt itt? Emlékezzen! Ez nagyon fontos! — Nem volt itt más! — Amikor ma hazajött, mit csinált? Részletesen mondja el! — Feljöttem a lépcsőn, kerestem a retikülömben a kulcsomat. Megtaláltam, kinyitottam az ajtót. Már az előszobában éreztem az édeskés szagot- Jézusom — kiáltottam —, mert féltem, hogy én hagytam nyitva, aztán megjönnek az úrék és megszidnak. „Magában nagyon megbízom” — ezt mondta a nagyságos asszony. Aztán, ha most valami baj történik... ' Látom, a fürdőszobából fény szűrődik ki. Onnan árad a gáz is... Benyitottam. A mérnök úr! Elájultam... — Tudom, ezt vallotta a rendőrnyomozó úrnak is. Kérem. biztos abban, hogy a fürdőszobában égett a villany? — Maga négv órakor ment el hazulról. BaUtai Jenővel nem találkozott délután? — Nem. A mérnök úr biztos később jöhetett meg. — Szóvá] a villany égett? — Égett. — Maga kapcsolta el a gázkályhát ? — Nem. Én kérem elájultam, de akkorát estem, attól észhez tértem. Sikongattam és Vístshanff Az Iskolatéyé is segíthetne! „Nyár a napközikben” címen nemrég olvashattunk azokról a gondokról, amik a nyári napközisek foglalkoztatásával, programjával kapcsolatosak. A cikkből is kiderül, amit különben is tapasztalhatunk: a nyári szünetben kevés a gyerekeknek is alkalmas műsor, ezek közül is némelyik késő este kerül adásra (pl Az „alattvalók és királyok” c, sorozat este 9 óra után). Nemcsak a napközibe járó, hanem a többi gyerek is örömmel venné, ha több nekik való műsor tenné kedvesebbé a szünidőt. Jó segítség lenne ebben az is. ha csak ismétlésképpen újra játszanak az Iskolatévé egyes adásait. Valószínű, hogy újra adásuk nem jelentene többlet kiadást, hiszen az archívumból elővehetnék a filmeket. Sajnos, ebben a tekintetben az Iskolatelevízió vezetőinek feltett ilyen javaslatomra — nemleges választ kaptam azzal az indoklással, hogy a nyári szünet nem tanulásra való, tehát nem ismételnek meg semmit az Iskolatelevízió műsorából. Pedig állítom most is és az említett cikk is megerősített abban, hogy szükséges és hasznos lenne történelmi, irodalmi, kömye- zetismereti, földrajzi stb. adások ismétlése, sokat a felnőttek is szívesen megnéznének; Az is közismert, hogy iskolai év alatt milyen kevés iskolában tudják hasznosítani az Iskolatévé adásait, elsősorban tanrendi okok miatt; nem akkor van az óra, vagy nincsenek „szinkronban” az illető anyaggal, nem ott fart az illető osztály, ahol a tévébeliek. Közvetlenül tudom napközis nevelőktől, hogy esős napokon (nincs mindig derült idő!) milyen szívesen megnézszaladtam a házmesterhez; Ö is megnézte a halottat, aztán telefonáltunk a házmesterné- től a rendőrségre. Juci néni kapcsolta el a gázcsapot a fürdőszobában». — A lakást bezárták, ami- kir kijöttek telefonálni? — Nem. Miért zártuk volna be. Ezen a folyosón csak két lakás van. Nincs több. A házmesterek a szomszédok. Illetve ugye ők lakják az alsórészt, felettük meg mi vagyunk. — De ennek a háznak emelete is van. Ott kik laknak? — Senki. Egy lakosztály van ott kérem, de üresen álL Nem lakik benne senki. — És ki lakott benne, amíg nem volt üres? — Egy dúsgazdag bárónőnek a titkára. i>e sokszor jött ide a bárónő is. Olyan kiránduló- megpihenőhelye volt neki, amikor a Várba jött. Ha dolga volt a Várban, beugrott ide. — A nevét nem tudja? — De igen. Rössler Andor- né. A vizsgálóbíró felírja a nevet. Aztán a lánytól kéri mutassa meg Balátai szobáját... * Szász Dániel elakad. Elképzelte a vizsgálóbíró jelenlétét, munkáját, talán még a kihallgatási módszerét is. Am a kérdések és a válaszok újabb, fontos kérdésçket vetnek fel. Posta Rozáliának meg kellett halnia. Posta Rozália dr. Vári Andorék cselédlánya 1939. május 4-én a Margit-hídon egy teherautó elé lépett, s az halálra gázolta. Az ügyiratot Szász nem tudta előkeresni, b'Vósáfn' levéltárban nem találta. Mindössze annyi bejegyzést az iktatóban: Véletlen baleset történt. ítéletet nem hoztak, a sofőrt felmentették. Kié lehetett az autó? Fz,t sem tudta meg! És a felső lakás nének a rájuk bízott tanulók» kai együtt egy-egy Iskolatévő- adást, dehát: nincsen, DOBÓ LÁSZLÓ i ■ m Bronzkori település Tamásiban Tamási határában, az úgynevezett Csikólegelőn próba- ásatásokat tartott a napokban a szekszárdi múzeum dr. Ros^ ner Gyula vezetésével és Horváth Jolán régész közreműködésével. A felszíni nyomok ritka népvándorláskori telepiig lést sejttettek, ezért az ásatásokat két napon át figyelem-: mel kísérte dr. Bóna István budapesti egyetemi tanár, a történettudományok doktora is. A régészek bánatára, a keJ resett kultúra rétegei megsemmisülitek, mert az ottani gyümölcsös ültetése előtt nagyon mélyen felszántották a területet. Alatta viszont megtalálták egy kora bronzkori település nyomait Hozzávető-' legesen, három és fél ezer év, előttire becsült házak, szemét-, gödrök maradványai, jó álla-» pótban lévő kerámiák, köz-: tűk egész edény kerültek napvilágra. Ezenkívül Árpád-kori, valamint XIV—XV. század-j beli telep nyomait is felfedezték. A leleteket restaurálják a szekszárdi múzeumban. Rössleméé, vagyis Dédié volt. Mind ez véletlen műve? Miért nem nála lakott Balátai, ha Dédi lakása üresen állt? És mit kérdezhetett a vizs-í gálóbíró a cselédlánytól, amire Posta Rozália fontosat, sorsdöntőt válaszolt? A cselédlány valamit elmondhatott! amit nem lett volna szabad elmondania, ha még élni akart.j Csak egy megjegyzés, apróság lehetett, de az egész ügyet más megvilágításba helyező apróság. Szász újból dr. Dénes Györgyhöz, Balátai jogtanácsosához fordult. Ki kereste azt a magnószalagot, amelyen ez a felvétel volt: „— Térjünk vissza talán azoknak a napoknak az eseményeihez. Ügyvéd úr említette, Balátai ügyeiben perel-; ték az államkincstárat. — Igen. 1938. március 8-án a Kúria épületében a szobáján ban találtam dr. Kenessy János tanácsvezető bírót. Méltó-' ságos uram — léptem hozzá —j az ügy. melyet eddig képviseltem, befejeztetett. Felesleges minden további tárgyalás. Nem tudom, méltóztattál-e o!-' vasni az újságokat?... Nem tudok semmiről — válaszolt a bíró úr. Egyébként is eléggé szórakozott ember volt. Minden tárgyalásán az volt az érzésem. nem is az anyagra figyel, hanem gondolatai valahol messze, máshol járnak De bíztam benne, mert a méltósá- gos úr. annak ell°nére. hoCTv régi vágású, nemesi származású volt, elégné radikális nézeteket vallott. Kos^uth-párti volt. Utálta a németeket, a monarchiát, a folyosókon azt rebesgették, ind nmeivik őse a Hartinovics-ügyben is szerepet játszott... — Hogyan kezelte ő a Ba- látai-féle pert? (Folytatjuk.)
