Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
f \ f Á mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjai Ülést tartott a dombóvári tanács végrehajtó bizottsága Játszóterek létesítése, fenntartása és a továbbfejlesztésben rejlő társadalmi lehetőségek Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, akinek némi túlzással égnek áll a haja, ha a „kellene”, „jó lenne”, „szükséges lenne” és az ehhez hasonló üres kifejezéseket olvassa, hallja. A mezőgazdasági szak- mühkásképzésről beszélve azonban ezek a kifejezések szinte mondatonként újra és újra megismétlődnek. Mintegy jelzik, hogy ebben az ügyben mindenki mástól — jórészt felülről — várja a megoldást, s igyekszik a felelősséget másokra áthárítani. Hogyan is állunk a mező- gazdasági szakmunkásképzéssel. Megyénk egyetlen mező- gazdasági szakmunkásképző intézetében, Lengyelen évenként 200 tanulót lehetne beiskolázni. Ezzel szemben idén a mindössze 184 jelentkezőből 125-en jelentek meg a felvételi vizsgákon. Ha a várható pótjelentkezéseket is figyelembe vesszük, akkor is legjobb esetben a férőhelyeknek csupán 65—70 százaléka népesül be az első osztályokban. E jelenség nem egyedüli, nem kizárólag megyénkre vonatkozik, hanem jellemző országosan is. Jól tudjuk azt is, hogy a mező- gazdasági szakmunkások egy része a szakmunkásvizsga után nem a mezőgazdaságban helyezkedik el, hanem másutt, más, könnyebb, kényelmesebb foglalkozást választ. Mostanában szokás ezt a problémát a falusi művelődési viszonyok, a művelődési házak kulturális arisztokratizmusának a számlájára írni. Mondják, a művelődési házak rendszere disz- funkcionális, nem igazodik a szükségletekhez, nem kelti fel az érdeklődést és a helyi gazdasági, társadalmi vezetők jóakarata is hiányzik. A dolognak azonban ez csupán egyik, bár korántsem elhanyagolható oldala. A várható, a bekövetkező helyzetnek elébe kell menni. Kár, hogy olykor-olykor a mezőgazdasági üzemek vezetői elfoglaltságra, értekezletekre, bokros napi teendőkre hivatkozva nem szakítanak időt arra, hogy az üzem szakmunkás-állományát felmérjék, csoportosítsák és a fejlesztésnek. a beruházásoknak megfelelően előre gondolkodjanak. Magyarán: egyik-másik üzem vezetőjét nem idegesíti, hogy mi van, és mi lesz az elkövetkező években, hogy évek múltán kikből lesznek rátermett vezetők, hogyan hasznosíthatók a helyi tartalékok. Vannak, akiket különösebben nem nyugtalanít, ha elveszik egy-egy jó szakmunkás, mondván: jön helyettük más. Pedig egyre kevesebben vannak, akik a kilépők helyére lépnek. Nincsen, vagy legalább is kevés helyen van olyan törzsgárda- tagság, amely diktálja a tempót. pedig sok minden mellett ez is erősíti a dolgozók, a fiatal szakmunkások kötődését a munkahelyhez. Nemrégiben az egyik értekezleten a mőcsényi termelő- szövetkezet elnöke a szakosított szarvasmarhatelepek szakmunkásellátásával kapcsolatban néhány nagyon figyelemreméltó megjegyzést tett. Többek között elmondta, hogy ma a szarvasmarhatelepeken jórészt azok a volt uradalmi cselédek dolgoznak, akik annak idején nem foglalkoztak állat- tenyésztéssel. A hagyományos értelemben vett magyar paraszt nem dolgozik a nagyüzemi tehenészetekben, hanem háztáji szarvasmarhát tart, évtizedes tapasztalatait, hozzáértését otthon gyümölcsözte- V* -r vA szakmunkásképzőkbe jelentkezők száma kevés, és minden bizonnyal az elkövetkező években a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek nem fognak kétszeres, háromszoros túljelentkezéssel küszködni. Jóllehet a képzés meny- nyiségi oldala helyett egyre inkább a tartalmi és a módszertani kérdések kerülnek előtérbe. Nem elegendő csupán megállapítani, hogy „a szakmunkásképző intézetek beiskolázását minden erőnkkel biztosítani kell”. Ezt a mező- gazdasági üzemek vezetői végezhetik el legjobban, méghozzá úgy, hogy alaposan nézzenek körül és gondoskodjanak idejében, elsősorban a maguk érdekében, hozzáértő, képzett szakmunkásokról. Sokat beszélünk mostanában arról, hogy kevés és drága a zöldség; a mezőgazdasági üzemek nagyon sok biztatást, támogatást kapnak, hogy növeljék zöldségtermő területüket. Mind ez ideig nem számottevő eredménnyel. Az ok nem kizárólag abban keresendő, hogy zöldségtermelésünk kellően nem gépesített, hogy nincsenek nagyüzemi termesztésre alkalmas fajták. Sok mezőgazdasági üzem azért nem kapcsolódik be a zöldségprogramba, mert egyszerűen nincs olyan szakembergárdája, amelyre ezt a nagy hozzáértést kívánó termelési ágat rábízhatná. A szakosított sertés- és szarvasmarhatelepek üzembeállításánál is egyik legfőbb gond: a korszerű technológia kívánalmaihoz nem igazodik a rendelkezésre álló állatgondozók szakmai hozzáértése. Vajon mennyi betegségnek, veszteségnek lehetne elébe menni, ha az állatokkal naponta rendszeresen foglalkozó gondozók idejében észrevennék a' hibát. Korszerű növényvédelem nem képzelhető el anélkül, hogy a növényvédelmi munkát végző szakember ne Ismerné a permetező-, a porozószerek hatását, a szer kezelési utasításait, a munkavédelmi előírásokat. A mezőgazda- sági termelés más területein azonban még igen-igen messze vagyunk a minimális szakmai igényekhez igazodó szakmunkás-ellátottságtól. Mi lenne tehát a járható út? Úgy tűnik, évről évre szinte felkínálja magát a mezőgazdasági szakmunkásképzés számára a fiataloknak az a nem kis hányada, amely nyaranta a mezőgazdasági üzemekben munkát vállal. Sajnos ezek az alkalmi kisegítők korántsem részesülnek — vagy legalább is nem mindenütt részesülnek — olyan elbánásban, hogy az alatt a rövid néhány hét alatt maguktól ráérezzenek a munkájuk ízére, fontosságára. A mezőgazdasági termelőüzemek legnagyobb belső tartaléka azonban a középkorúakból álló szakképzetlen derékhad. Az elmúlt télen a mezőgazdaságban dolgozók részére három szakmunkásképző tanfolyamot és 21 betanítottmun- kás-képző tanfolyamot szerveztek a megyében. Tolna megye mezőgazdasági termeléséhez képest ez a szám nem mondható túlzottan nagynak. Annál is inkább, mivel a szakmunkás- és a betanított- munkás-képzés egyik alapfeltétele az általános iskolai végzettség. A mezőgazdasági üzemekben dolgozók egy része viszont hat-hét, vagy annál is kevesebb osztályt végzett. Koruknál, elfoglaltságuknál fogva ezek az emberek nem vállalkoznak már a hiányzó osztályok pótlására. Miért ne lehetne azok számára is tanfolyamot szervezni, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát? Attól, hogy valaki hat osztályt végzett, alapfokú szakmai képzés után nagyon hasznos és hozzáértő szakember lehet a mezőgazdaság bármely területén. Ha szervezett formában alkalmuk adódna, bizonyára könnyűszerrel elsajátítanák a legalapvetőbb tudni- és tennivalókat, hisz munkatapasztalataikat közvetlenül a termelésben szerezték. Még az a veszély sem fenyeget, hogy olyan embereket képeznek tovább, akik utána elmennek, hogy másutt próbáljanak szerencsét, hisz munkájukhoz, munkahelyükhöz érzelmileg kötődnek. Ezeknek az úgynevezett üzemi tanfolyamoknak a szervezése elsősorban az üzemekben dolgozó szakembereknek az érdeke, feladata. S bizonyára szívesen oktatnák szakértelemre a nyolc általánost nem végzett dolgozókat is. Meggyőződésem, hogy a szakmunkás- képző intézetek felügyelete alatt működő házi betanított- munkás-képző tanfolyam a legjobb beruházások egyike, amelyet egy-egy üzem, vagy vállalat valaha is eszközölt. V. M. A Dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtt megtartotta soron következő ülését. Az ülésen egyetlen napirendi pont szerepelt, ami kapcsolódott a legutóbbi tanácsülés onyogá- hoz. Csillag László műszoki osztályvezető előterjesztésében a város területén lévő terek, parkok, játszóterek állapotáról beszélt, szómba véve a bővítés lehetőségeit is. Mint annak idején beszámoltunk róla, a tanács és a KISZ közötti együttműködési szerződésben is szerepel, hogy az úttörők védnökséget vállalnak a parkok, terek felett. Nemcsak őrzik azok tisztaságát, épségét, de tavasszal társadalmi munkával is hozzájárulnak szépítésükhöz, virágosításukhoz. A játszóterek karbantartásáról, pillanatnyilag bizony hiányos felszereltségéről, régebbi megállapodások szerint a hozzájuk legközelebb eső vállalat gondoskodik. A megállapodások valóra váltása az elmúlt évben meg is kezdődött. Nem eredménytelenül, mert elkészült a Tanácsköztársaság téri játszótér. Az üzemek, vállalatok hozzájárulása természetesen nem azt jelenti, hogy a tanács a jövőben nem is törődik a legifjabb dombóváriak játszóhelyeivel. A játszóterek a költségvetésben a parkok közé tartoznak, kezelésüket a költségvetési üzem látja el. Ebben az évben ötszáznyolcvanezer forint biztosított erre a célra. Ugyanezen témakörben végzett vizsgálódásai eredményéről a városfejlesztési-kommunális bizottság is tájékoztatta a végrehajtó bizottságot. A vb úgy döntött, hogy október 31-ig a költségvetési üzem gondoskodjon a játszóterek fásításáról és élősövénnyel való bekerítéséről. A dombóvári tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülése bejelentésekkel zárult. megtanultuk a szakma alapjait. Előbb-utóbb valamilyen vezető beosztásba kerülünk, ahol munkásokkal kell együtt dolgoznunk. Hogyan találjuk meg azt a megfelelő hangot, amellyel közös munkával a legjobb eredményt lehet elérni? Fiatal vagyok, pesti vagyok, nő vagyok, idecsöppenek vidéken élő emberek közé. Életem jövőbeni alakulása múlik azon, hogyan tudok majd szót érteni az itt dolgozó emberekkel. Mindenesetre remélem, hogy az itteni vezetés, a maga tapasztalatával átsegít majd ezeken a nehézségeken. Talán azért is könnyebb lesz, mert Vincével együtt kezdünk ... — Gazdaságunk terve, — mondja nem sokkal később Csonka Károly igazgató —, hogy a jelenlegi vezető garnitúrát fiatalokkal egészítsük ki. Ezért is hívtuk, kínáltunk munkát Vincének, Marinak. Mindketten kitűnőre végeztek, diplomamunkájuk is kitűnő — remélem, hosszú távra megállapodnak, megtalálják számításukat. Egyelőre mindketten megismerik a gazdaság munkáját, dolgoznak minden munkaterületen, annak felelős vezetője mellett, majd megkapják végleges beosztásukat. A szándékunk az, hogy Vince a komplex telep vezetőhelyettese lesz, Mária pedig a mesterséges borjúnevelést irányítja. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, mennyire felelősségteljes beosztás mindkettő. — De nemcsak a saját Utánpótlásunkat akarjuk biztosítani, hanem, hogy úgy mondjam, előképzésre is vállalkozunk. Megállapodtunk a kaposvári felsőfokú technikummal, a keszthelyi, a gödöllői agráregyetemmel, lehetőséget adunk gyakorlati munkára, témákat adunk diplomamunkák elkészítéséhez. így, ebből az együttműködésből haszna lesz az egyetemnek, a fiatalnak, de gazdaságunknak is. A diplomamunkák így többet merítenek a gyakorlati életből, hasznosabbak lesznek, azokat a gyakorlatban alkalmazni lehet, nem kerülnek a süllyesztőbe — bocsánat, az irattárba. Jelen pillanatban is akár tíz-tizenöt diplomatervre való témát tudunk adni. És, aki a diploma- munka révén megismeri, megszereti gazdaságunkat — annak munkát is, mint éppen most, a két fiatalnak. BL . A homokfutóról két fiatal száll le, egy lány, egy fiú. Fel- sőhídvégről jöttek meg, lakás- nézőből. Újdonsült agrármérnökök, diplomájukon még alig száradt meg a tinta. Mindketten kitűnő eredménnyel végeztek, diplomájukhoz a témát a Középhídvégi Kísérleti Gazdaságból vették, ősszel ott is állnak munkába — már ifjú házasokként. — Megnézték a lakást? Nos, mi a kívánságuk? — kérdezi Csonka Károly igazgató. — A konyhába kell egy falikút. A szobákba,,.kályha, csillár. Szeretnénk', ha fehérre festenék az ablakokat. A két befalazott ajtó nyílásába polcot kellene építeni. Es a kamrába is kellene két polc. — Ennyi az egész? — Ennyi. — Esetleg azt tanácsolom, hogy bútor iránt érdeklődjenek itt, a környéken. Szek- szárdon, mondjuk ... Mégis, közelebb van, kevesebb lesz a szállítási költség, — mosolyog az igazgató, talán éppen arra gondol, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor ő került ki ugyanígy az egyetemről, egy hónapig a jászolban aludt, a bikaistállóban. Igaz, akkor nem is kényeztetett el olyan modern diákszálló, mint amilyen most van Gödöllőn ... — A fiú — Rabb Vince — szakcsi, a lány — Lakatos Mária — budapesti. Ha banálisán hangzik is, de kikívánkozik a kérdés: — Nem lesz nehéz elszakadni a városi élettől? — Remélem, nem. Foglalkozásom természete olyan, hogy a vidékhez köti az embert. Különben is, már általános iskolában elhatároztam, hogy mezőgazdasági pályát választok. Akkor még inkább az erdészet felé vonzódtam, de a középiskolában véglegessé vált az elhatározás; Gödöllőre fogok jelentkezni. Aztán úgy alakultak most a dolgok, hogy idejövünk, Középhídvégre. — Miként alakultak így a dolgok? — Egyik tanárom ajánlására. Diplomamunkám témája: Komplex szarvasmarhatelepek építése, betelepítése. Tanulmányoztam az itteni telepet — természetesen az országban több, más telepet is —, nagyon megtetszett az, hogy ami itt, együtt van, a legmodernebb, és a szarvasmarha-tenyésztés is magasan kiemelkedik az átlagból. Amikor Csonka elvtárs, az igazgató, megkérdezte, Pályakezdők eljönnék-e ide dolgozni, habozás nélkül igent mondtam. — Középhídvéget én is a diplomamunka révén ismertem meg közelebbről — mondja Rabb Vince. — A tehenek tejtermelése és életkora közti ösz- szefüggések vizsgálata az Al- sótengelici Kísérleti Gazdaságban ... Nagyon érdekes téma, és aktuális, hiszen a szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés most állandóan napirenden szerepel. Itt, Középhidvégen, nagyon komoly tenyésztési munka folyik — így én is örömmel fogadtam az ajánlatot. — Egy jó gazdaságban köny- nyebb a pályakezdőnek ... ? — De nehéz is. Minden pályakezdő produkálni és bizonyítani akar. Egy közepes termelési eredményt könnyebb felhozni kiválóra, mint a kiválót hasonló volumennel tovább fokozni. Azt hiszem, semmivel nem lesz könnyebb dolgunk, mint azoknak a kollégáknak, akik nem ilyen kedvező helyre kerülnek. — Mi az még, ami megnyerte a tetszésüket? — Hogy a telep témájánál maradjak — válaszol Mária —, az, hogy más telepekhez képest az egy férőhelyre jutó költség viszonylag alacsony, mégis, à legújabb módszereket alkalmazzák. Az is, hogy a komplex telepet már meglevő állománynak építették. Sok helyen azt csinálták, hogy felépítették a telepet, utána szedték össze bele a tehénállományt. Hiába van ott három-négyszáz tehén, ha még évek kellenek, amig abból egységes állomány lesz. — A tejkezelés a maximális higiénia mellett történhet — mondja Vince. — A követelmény egyre inkább az lesz, hogy a tej bakteriológiailag is feleljen meg a követelményeknek, ne csak fizikai tisztaság, ban. — No, ezek még mindig szakmai indokok. Azonfelül? — Azért is, mert a vezetés nagyon szimpatikusnak tűnik. Csonka elvtárs — ő volt a konzultánsunk — mindkettőnknek nagyon sokat segített a diplomamunka elkészítésében, és bár nem egy napra esett, eljött az egyetemre, amikor a tervet meg kellett védenünk. Ügy érezzük, ilyen környezetben hamarabb belerázódunk a munkába. Mert egy valami azért aggaszt; az egyetemen
