Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Ahol a hidroglóbuszok születnek Valamikor az 50-es évek végén emelkedett magasba az első hidro- glóbusz ezüst csillogású buzogánya — Harsányi Szabolcs mérnök és két társa találmányaként, valamint egy azóta megszűnt fővárosi vállalat gyártmányaként. Hogy elsőként az ország mely helysége, illetve üzeme felett támasztották meg ily módon az eget — teljesen feledésbe merült- Tény azonban, hogy a nyeles fémgömb — a hagyományos víztornyokhoz képest — olcsósága, gyors üzembeállítható- sága folytán sikert aratott. Azóta ezernél több fémgömb csillog szerte az országban. Ennek zömét a Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyára készítette. Ez az üzem ugyanis 1960. óta jó fél évtizeden át egyedüli gyártója volt a hidroglóbuszoknak. Hősi időszak volt ez, amely a hazai és a külföl- li piacok meghódításának jegyében telt el. Előbb a csehszlovákok figyeltek fel a kecskeméti mobil víztornyokra, majd a konstrukció az 1963-as accrai világkiállítás alkalmával a „fekete kontinensre” is betört. Egymással vetélkedtek a ghanai törzsfőnökök: melyikőjük faluja fe- \ lett díszeleg előbb a magyar gyártmányú hidroglóbusz. Néhányat a francia bányatelepek vásároltak meg. majd a jugoszlávok jelentkeztek seregnyi megrendeléssel. A 60-as évek második felében a Vízgépészeti Vállalat egy-két gyáregysége is megkezdte a hidroglóbu- szok gyártását azzal, hogy főleg a hazai igényeket elégíti ki. A kecskemétieknek maradt volna tehát a külföldi értékesítés lehetősége. A gyakorlatban ez úgy alakult, hogy mindkét vállalat gyárt hidraglóbuszokat az itthoni és a külföldi igények kielégítésére. A vezető szerep a gyártásban továbbra is a kecskemétieké, az évi 20 milliós termelési értékkel, amely átlagosan 80 hidroglóbuszt jelent. A kezdeti években csak az 50 és a 100 köbméteres gömböket készítették. Az első 200 köbméteres tornyot a Hortobágy peremén, Nádudvaron állították fel, 1963-ban. Ennél nagyobbat öt éven át nem készítettek. 1968-ban sor került az első 400 köbméteres gömb felszerelésére, a vállalat székesfehérvári telepén. Ez idő tájt készítette el a Bács-Kiskun megyei Tervező Iroda az 500, a 750 és az 1000 köbméteres óriás-gömbök tervét. A gyár merész lendülettel látott a megvalósításhoz: az 1970-es mezőgazdasági kiállításon az ezer köbméteres gömböt emelték a tartóoszlopra. Vízzel azonban nem töltötték fel... Erre mindmáig nem került sor, noha hasonló nagyságú gömböt most szerelnek Cegléden. Ilyen méretnél a fokozott óvatosság indokolt: a gömböt még a magasba emelés előtt nyomáspróbának vetik alá. Az ezer köbméteres glóbusz tehát egy nagyobb mezőváros távlati igényét is képes lesz kielégíteni. Ára hol van a határ a méretek növelését illetően? — ezt kérdezzük Ócsai Imrétől, a gyár főmérnökétől. — Elvileg nincs határ — feleli. — A méretnek a gyakorlati szükség szab határt. Nálunk az a módszer honosodott meg, hogy egy oszlopra egy gömböt helyezünk. De elképzelhető volna az is, hogy három, esetleg négy gömböt szereljünk fel. Az Egyesült Államokban ezt a „fürtös” megoldást is alkalmazzák. Egyedül az 50 köbméteres glóbuszt szerelik össze a gyár udvarán, — speciális — járművel ez még elszállítható. A nagyobbakat dinnyehéj- szeletekhez hasonló darabokban szállítják a felállítás színhelyére. Á felállítást a vállalat budapesti szerelőrészlege végzi. Annakidején a kecskeméti gyár udvarán egy tizenkét fős brigád kezdte el a glóbuszok gyártását. Közülük, akik jelenleg is ezzel foglalkoznak, öten vannak. Az „úttörők” egyike a glóbusz-Tészleg mostani főművezetője, Szakonyi János is. — Amikor nagyobb lendületet vett a gyártás, hetven, majd nyolcvan fős brigád dolgozott itt — mondja. — Most már 130-an vagyunk, de nemcsak a glóbuszokon dolgozunk. Igényes, alapvetően az emberi kéz ügyességét, szaktudását hasznosító vasasmunka ez. A legnagyobb figyelmet a gömbben folytatódó tartóoszlop, az ún. „tartályos csőtag” elkészítése igényli. Ezekre szerelik fel a fél'körívben hajlított acél vázakat, a „délköröket”. Majd ezekre merőlegesen, az „egyenlítőiket” rakják. Ezek közé hegesztik a méretes acéllemezeket. Az acélívek mellé léceket erősítenek, a köztük lévő üreges részeket üveggyapottal törniük. Külső borításként csak ezután szögezik fel a vékony, csillogó aluminiumleme- zeket. Fontos, hogy a lemezek ne vakítsanak a napsütésben, ezért „kipontozzák”. A jó hőszigetelésnek köszönhetően a gömbben nyáron nem melegszik fel a víz, télen pedig nem fagy meg. A fagyás ellen ezenkívül automatikus kapcsolású elektromos hőszabályozóval is védekeznek. Több olyan hidroglóbuszt látni ma már az országban, amelynek tetején tévéantenna ágaskodik. Bizonyos, hogy jócskán megjavítja a vétel lehetőségeit. Nos, ez a látvány vetheti fel bennünk az építmény több célú kihasználásának gondolatát. Műszaki emberek szerint sem volna elképzelhetetlen, hogy a tartóoszlop némi megerősítésével a gömb alatt köny- nyűszerkezetes épület kapna helyet, amelynek emeleteit különböző szolgáltató részlegek hasznosíthatnák. Ilyesmire falvaink, nagyközségeink, sőt kisebb vidéki városaink többségében is égető szükség volna. Annál is inkább figyelmet érdemel egy ilyen lehetőség, mert a hidroglóbusz igen időtálló létesítménynek bizonyul. A több mint tiz éve helyükre került gömbökön az idő rombolásának még a lehelete sem látszik. — Megfelelő karbantartással nem nyolcvan, vagy száz, de akár ezer évig is üzemképes maradhat — vélekedik a főművezető. Az elegendő és jó ivóvizet tároló acélgömbök nemcsak a jelennek, de a jövőnek is fényesednek. HATVANI DÁNIEL (MTI fotó Fehérvári Ferenc felvétele — KS.) • • Û «1-M ti w a Kaszinó utcában o í. Ki lehetett Balátai Jenő gyilkosa? És egyáltalán megölték-e? — töprengett Szász Dániel újságíró és lassú mozdulattal végigsimította a homlokát. Szemét lehunyva elme- rülten gondolkozott. ; 1.1938. március 6-án a budapesti esti lapok és másnap az összes sajtóorgánum, sőt az ügyészség hivatalos közleménye is öngyilkosságról írt és beszélt. Igaz, hozzátették: „rejtélyes körülmények közötti ön- gyilkosság” ... De mégis! A legközvetlenebb élő hozzátartozót, Balátai Jenő anyósát háromszor is megkérdezte: „mi történt ön szerint 30 évvel ezelőtt?”... * Szász Dániel becsukja mappáját és a kissé kényelmetlen, de az elmúlt napok során megszokott karosszékében előredőlve megfogta a terasz pirosra festett vaskorlátját. A jugoszláviai Brac szigete felé nézett. Szász Dániel feleségével és felesége nagyanyjával együtt a jugoszláv tengerparton nyaraltak. Kivételesen szép augusztus — állapította meg és az Adria mélykék hullámaira tekintett. A fehér fodrok felcsaptak a sziklákon. Szász Dánielnek eszébe jutott felesége nagyanyjának 10 nappal ezelőtti érkezésükkor tett elragadtatott, de kissé színpadias megjegyzése: „Hallatlanul merész színkombináció”. Ez nyilván a tarka napozókosaraknak, a dús* fűnek, a nyaralóhely különös ízű, mo- zaikberakásos épületeinek — az egész látványnak szólt. Ehrenburgi Bayer Olga, a Dé- dí, felesége egyetlen hozománya, levette szemüvegét és az erős fényben a tájat, aztán amiből összeállt — a házakat, a teraszokat, a tenger kicsi szigeteit, a fákat, növényeket — kémlelve, kissé affektált orrhangon jegyezte meg — olyanok, mint Pinturicchio freskóin Sienában. És mögöttük a félelmetes, szinte a házak udvarából magasra törő hegyek! A Kaszinó utcai ügy!? Ezt mondta Szász Dániel újságíró magának, figyelmeztetésül. Nem szabad a témától elkanyarodnia. Nem lehet majd a tájban gyönyörködnie, bámulnia a mélykék tengert, a tiszta égboltot, a halászokat, a csónakokat, vagy a sziklákat, mert minden más csak akkor létezhet, ha nem gyötri többé a kétely, ki ölte meg, illetve hogyan halt meg apósa, Balátai Jenő. Dolgozni jött, nem nyaralni. Csendre, nyugalomra vágyott, hogy elmélyülhessen az iratokba. Felesége, Éva, elutazásuk előtt, az összecsomagolt iratköteg láttán, őszinte felháborodással kapott a fejéhez: — Dániel, elment az eszed? Aktákat, fényképeket, magnót, ennyi kacatot akarsz a tengerpartra cipelni? Ilyet drágám csak egy. őrült tesz, aki azt hiszi, hogy a kéthetes nyaralás alatt írja meg mindazt, amire évekig képtelen volt. írás? — Szász az emlék felbukkanását gúnyos fintorral kísérte. Hol van ő még az írástól? Előbb rendszereznie kell az iratokat, újrahallgatni a magnófelvételeket és megkísérelni a valóság kitalálását. Mielőtt vonatra ültek volna Magyarországon, abban reménykedett, hogy majd hazájától távol, Jugoszláviában egy 6x5 méteres szobában, ahol lakik, egy parkban, ahol sétál, egy szállodai tetőteraszon a magával hozott dokumentáció segítségével kiderítheti, mi is történt 25—30 évvel ezelőtt, hazájában, Horthy Magyarországán, közelebbről Budapesten a Kaszinó utcában. Sok mindent ismert már és úgy érezte, hogy az idegen környezet békéjében az elmúlt napok során máris közelebb került a titok nyitjához. Ám az utolsó napok története még hiányzott. Pontosán tudnia kell mi történt 1938. március 6-án Budapesten, a Kaszinó utcai lakásban. A riportkönyvet enélkül nem tudja megírni, mert éppen a legfontosabb rész, az események utolsó felvonása tisztázatlan. Gyilkosság, vagy öngyilkosság történt? "... Ami óta egy különös éjszakán a dunántúli kisvárosban — ahol kezdő újságíró volt — a járdáról felszedett egy csatangoló nőt, aki nyomban a szeretője, majd kicsivel később a felesége lett, fantomként nehezedett rá apósa élete. Kézdetben csak felesége emlékeiből és hátrahagyott iratokból rajzolta maga elé a régen meghalt férfi képét. Később felébredt a gyanúja, hogy apósa nem önkezével vetett véget életének, s ettől kezdve szenvedélyévé vélt a titokzatos história kutatása. Három és fél évet szentelt az események kutatására. Szabad idejét múzeumokban, levéltárakban, iratokkal teli dohos pincékben töltötte. Több száz emberrel beszélt és némelyek elbeszélését magnószalagra vette. Ki akarta deríteni az igazságot. Dr. Pávai Vájná Ferenc, az öreg geológus, a földtani tudományok kandidátusa, a szakma morc remetéje, amikor Szász először lépett be hozzá, köszönés helyett az ajtóra mutatott, de amikor megmondta Pávainak, hogy 5 Balátai Jenő lányának a férje, az öreg tudós átölelte, megcsókolta. Aztán megdöbbentő dolgokat mondott Balátai ügyéről. Ám ez is csak érdekes. izgalmas töredékévé vált a nagy, megfejthetetlen egésznek. Szász nem kímélte magát, térkép alapján bejárta a Bakony régi útjait, apósa nagy bauxitfelfedezéseit, s közben írt, és jegyzetelt. Balátai Jenő halálának körülményeiről készített vizsgálati anyagot, a rendőri kihallgatások jegyzőkönyveit, a boncolás eredményét tartalmazó írást azonban nem tudta megtalálni. Ezek az iratok az akkori belügyminiszter parancsára, még a II. világháború előtt hamuvá váltak. Szász Dániel cigarettát vett elő, rágyújtott. Az összefoglalás módszerét kereste. Az épületet, ahol az öngyilkosság, vagy a gyilkosság történt, a háború alatt lebombázták, az ostrom alatt rommá lőtték és a felszabadulás után egy újat építettek fel helyette. A régi ház lakói elköltöztek, meghaltak, eltűntek. Hol van az a férfi, vagy nő, áki például azon az éjjelen kihajolt a szomszédos ház ablakán. tegyük fői, mert melege volt és kitekintve látott valakit a házba surranni?!... Ilyen emberek csaknem minden bűnténynél jelentkeznek, információkat adnak, segítenek a nyomozóknak az addig rejtett szálak megragadásában. .. Ám Budapesten 1938. március 6-án egyetlen szemtanú sem akadt, illetve a cselédlány, akiről az újságok is írtak, és aki az őt kihallgató rendőrfelügyelőnek így vallott :.. „.Moziba akartam menni, a Magdát kicsapják című filmhez. Útközben vettem észre, hogy a pénzemet otthon hagytam. Az előszobában már furcsa, émelyítő szagot éreztem. A fürdőszobába nyitottam, a professzor úr a kádban ült, feje félrebillenve, a csapokból szivárgott a gáz.. Posta Rozáliát, a cselédlányt nem egészen egy év múlva a Széli Kálmán téren egy autó „véletlenül” halálra gázolta. Szász Dániel idegesen járkált a lila kőkockákon. Vajon 30 év után fel lehet deríteni egy bűntettet?... össze lehet rakni egy hatalmas korsót cserepekből? Igen, ha minden darab előkerül. (Folytatjuk.) Népújság 1972. június 11,
